Általános, bevezető megállapításként érdemes leszögezni, hogy a Magdolna Negyed Szociális Városrehabilitációs Program elindulása tulajdonképpen egy a városfejlesztés, illetve a városrehabilitáció területén jelentkező, átfogó közpolitikai szemléletváltásba (pa-radigmaváltásba, korszakváltásba) illeszkedik. A program ilyenformán akár a komplex cél- és eszközrendszer felvonultatását pártoló, a városmegújítás során stratégiai szemlé-letű tervezésre, lokális cselekvésre és kölcsönös partnerségre törekvő regenerációs para-digma egyik első hazai adaptációs kísérleteként is felfogható (vö. Albert–Závecz, 2011;
Egedy, 2005; Egedy–Kovács, 2005).
A városfejlesztésben, a városrehabilitációban végbemenő szemléletváltásnak termé-szetesen már voltak korábbi jelei. Az olyan fővárosi szintű dokumentumok, mint a 1997.
évi Városrehabilitációs Program, majd a 2003-ban elfogadott Városfejlesztési Koncep-ció megteremtették az átfogó várospolitika kialakításának, a stratégiai tervezés előtérbe állításának és az integrált rehabilitációs megközelítés gyakorlati alkalmazásának felté-teleit. Ugyanez a szemléletváltás az egyes kerületekben, így Józsefvárosban is lezajlott.
A VIII. kerület városfejlesztési stratégiája 1996-ban készült el, amit egy városfejlesztési társaság (a Rév8 Rt) létrehozása, illetve az általuk jegyzett Józsefvárosi Rehabilitációs Programterv megalkotása követett.15 2001-ben fogadták el a Józsefvárosi Kerületfejlesz-tési Koncepciót, amely hosszabb távú (tízéves) célokat tűzött ki, ezek sorában többek közt a kerület státuszának emelését, a lakásállomány megújítását és az oktatási-képzési intézményrendszer fejlesztését.16 Három évvel később, 2004-re készült el Józsefváros ti-zenöt éves fejlesztési stratégiája, amely a vizsgált eset, azaz a Magdolna Negyed Szociális Városrehabilitációs Program közvetlen előzménye. Az intézkedéscsomag 2005-ben
meg-14 Elsősorban Albert–Závecz (2011); ld. még Schuchmann et al. (2006); Szabó (2005); Tomay (2006).
15 Az 1998-as keltezésű dokumentum elsősorban Belső-Józsefváros épületállományának felújítására és Kö-zépső-Józsefváros „akcióterületi” megközelítésben kivitelezendő rehabilitációjára fókuszált (Tomay, 2006;
Albert–Závecz, 2011).
16 Ld. Józsefváros – 15 éves kerületfejlesztési stratégia (vö. Albert–Závecz, 2011).
kezdett és 2008-ban lezárult első üteme az addig még inkább csak papíron megfogalma-zódó újszerű városfejlesztési-városrehabilitációs elképzeléseket immár a gyakorlatban is alkalmazni próbáló, úgynevezett „modellkísérleti” programként került beindításra (ld.
erről Albert–Závecz, 2011).17
A második általános megállapítás, amit talán érdemes megtenni, hogy a Magdolna Ne-gyed Program kiindulópontját – a hozzáférhető dokumentumok és egyéb adatok tanúsága szerint – nem valamiféle autentikusan megformálódó, és bottom-up jelleggel kifejező-dő lakossági igény vagy állampolgári önszerveződés jelentette, hanem a korábban már említett, Józsefvárosi Önkormányzat által készített 15 éves kerületfejlesztési stratégia.
Ebben a dokumentumban fogalmazódott meg a javaslat, hogy Budapest VIII. kerüle-tét – bizonyos eltérő városképi/építészeti/infrastrukturális és szociális karakterjegyeket leképezve – tizenegy negyedre osszák fel.18 Az ily módon kijelölt egységek közül a Nagy-fuvaros utca, Népszínház utca, Fiumei út, Baross utca, Koszorú utca, valamint a Mátyás tér által határolt terület az egyik rajta végighúzódó, jellegzetes, mondhatni emblemati-kus utcája után a Magdolna-negyed elnevezést kapta (vö. Tábori, 2009:9). Egy olyan, a lakosok társadalmi helyzetét tekintve egyáltalán nem homogén, ugyanakkor alapvetően rossz hírű, számos szociális probléma koncentrált előfordulásával jellemezhető környék vált tehát egy csapásra (legalábbis adminisztratív értelemben) „negyeddé”, és a későbbi közpolitikai kezdeményezések kijelölt terepévé, amely korábban ténylegesen elkülönülő egységként, urbanisztikai, településpolitikai és/vagy igazgatási szempontból egyértelmű-en „önállónak” tekinthető egyértelmű-entitásként egyáltalán nem létezett.19
A kerületi önkormányzat fejlesztési stratégiája az „adott területi egységek sajátossá-gainak” megfelelő, azok „egyedi helyzetére és problémáira” szabott, a „kerületi átfogó programokban általánosabban megfogalmazott célok és feladatok megvalósításának”
„eszközeként” kezelt fejlesztési programokat rendelt az egyes negyedekhez.20 A 34 hek-táros területű, körülbelül 12 ezres lakosságú Magdolna-negyedet a hivatalos dokumentu-mok „Józsefváros, és talán Budapest” „egyik legnagyobb kiterjedésű” olyan területeként jellemezték, amely esetében a „leromlott fizikai környezet”, a „társadalmi-gazdasági el-maradottság”, és a „hátrányos helyzetű családok magas koncentrációja” meghatározó és
„egzakt módon is kimutatható” vonás. Ilyen „egzakt” módon kimutatható, és a körzettel foglalkozó elemzésekben több helyütt említett sajátosság, hogy a lakásállomány három-negyede még az első világháborút megelőzően épült, ráadásul jelentős részben egyszobás és alacsony komfortfokozatú ingatlanokból áll, továbbá 40% feletti az önkormányzati
17 Mint azt dolgozatában Albert Dóra és Závecz Gergő megjegyzi, a Magdolna-negyed második fejlesztési programja más „szinten” zajlott, mint a tizenöt éves stratégia részeként beindított, modellkísérleti jellegű első ütem. A második ütem a „2007–2013 közötti időszak szabályozásának megfelelően” az Integrált Vá-rosfejlesztési Stratégia egyik „akcióterületi terveként” készült el, ami „megnyitotta az utat az Európai Uniós forrásokra való pályázáshoz” (Albert–Závecz, 2011:19).
18 Vö. Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Program, 2005–2008”, 4.
19 A Tábori Zoltán riportkötetében közöltek szerint Molnár György, a program elindításában és levezény-lésében meghatározó szerepet játszó önkormányzati képviselő így emlékezett vissza a Magdolna-negyed
„születésének”, illetve „elkeresztelésének” mozzanatára: „Próbáltunk semleges nevet találni, ami nem utal a gettós jellegre, és valami kedvesség is van benne, mert mégiscsak női név” (Tábori, 2009: 9).
20 „Józsefváros fejlesztési stratégiája a kerületi fejlődés legfontosabb irányának” (…) „a jelentkező társadalmi problémák oldását határozta meg.” Ld: Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Prog-ram, 2005–2008, 4.
142
bérlakások aránya (Albert–Závecz, 2011; Schuchmann et al., 2006). A VIII. kerület egyik
„társadalmi és környezeti problémákkal” leginkább érintett részeként leírt negyedre sza-bott tervek kulcsfogalmaivá ennek megfelelően a „megújítás”, valamint „leszakadás meg-állítása” váltak.21
A jelzett helyzetértékelésnek megfelelően, illetve a jelzett városfejlesztési prioritások jegyében készült el és került elfogadásra a „Józsefváros Magdolna-negyed szociális re-habilitációjának” hosszú távú, tizenöt éves stratégiája. A kerület önkormányzata ennek elfogadását követően arról is döntött, hogy a negyed fejlesztése céljából bekapcsolódik a Fővárosi Önkormányzat integrált szociális városrehabilitációs programjába, illetve részt vesz az annak keretében tervezett modellkísérletben.22 A jóváhagyott stratégiai terv, il-letve a Fővárosi Közgyűlés szakbizottságai23 által meghatározott szempontok alapján dolgozták ki a „Józsefváros Magdolna-negyed szociális városrehabilitáció 2005–2008 programja” című dokumentumot, amelyet aztán a kerület képviselőtestülete a 295/2005.
(07.05.) számú határozatával elfogadott. A program megvalósítása céljából a későbbiek-ben együttműködési megállapodás született a józsefvárosi vezetés és a Fővárosi Önkor-mányzat között.24
A fejlesztési program az általános, elvi-, illetve hosszabb távú település-stratégiai cél deklarálása, az élhető, nyitott, a többi városrészhez kapcsolódó és felzárkózó, lakos-ság-vonzó és lakosság-megtartó képességgel rendelkező negyed25 létrehozása mellett direktebb elköteleződést jelentő, megfoghatóbb és konkrétabb közpolitikai célrendszert is felvázolt. Ez a célrendszer ugyanakkor (a dokumentumban megjelenő városfejlesztési paradigmának megfelelően) meglehetősen komplex cselekvési mezőket körvonalazott.
A hosszú távú, azaz tizenöt éves távlatban megvalósítandó célok sorában épp úgy meg-jelentek a társadalmi (pl. a megfelelő színvonalú és megfizethető lakhatás biztosítása, a társadalmi kohézió erősítése, a szegregáció csökkentése), és a gazdasági (a negyed gazda-sági aktivitásának növelése, az önkormányzati ingatlanvagyon elértéktelenedésének meg-állítása, munkahelyteremtő beruházások elősegítése) célok, mint a környezeti (épületek állagának javítása, építészeti értékek megőrzése, előrelépés a közterületek minősége és a zöldfelület mennyisége terén) célkitűzések.26
A középtávú, négyéves tervek is több cselekvési területet átfogó, komplex, „integrált”
formában kerültek kidolgozásra. A 2005 és 2008 közti időszakra vonatozó rehabilitációs program épület-felújítási-, közterületi-, medikoszociális és szociokulturális intézmények elhelyezésével kapcsolatos, közösségi létesítmény-kialakítási, innovatív szociálpolitikai, foglalkoztatási és oktatási, valamint közösségfejlesztési alprogramokat egyaránt magában
21 Ld: Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Program, 2005–2008, 4.
22 Ld: „Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Program, 2005–2008, 4.
23 A Szociálpolitikai- és Lakásügyi és a Várostervezési- és Városképvédelmi Bizottság.
24 A fővárosi modellkísérleti program végül három kerület három „akcióterületén”, a kőbányai Bihari úton, a ferencvárosi Dzsumbujban, valamint a józsefvárosi Magdolna-negyedben indult el. A rehabilitációra a fő-város a kerületi önrész mellett összesen 1,8 milliárd forintot biztosított négy évre (Szabó, 2005). A program elsődleges célként határozta meg a megjelölt területek „társadalmi és fizikai leromlásának megállítását, a fenntartható növekedés megindítását, valamint a lakók életminőségének javítását 70%-uk megtartása mel-lett” (Albert–Závecz, 2011: 12).
25 Ld: Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Program, 2005–2008, 6.
26 Ld: Uo. 7–8.
foglalt. Ezek közül az épület-felújítási alprogram, az innovatív szociálpolitikai, foglalkoz-tatási és okfoglalkoz-tatási alprogram, valamint a közösségfejlesztési alprogram olyan, a fővárosi vezetés által szorgalmazott, „kísérleti” alprogramnak minősült, amelyben a társadalmi részvétel biztosítása, a helyi lakosok és az együttműködésre nyitottnak mutatkozó civil szervezetek bevonása kiemelt szerepet kapott.27 Ezen programelemek hangsúlyos, és a tervezett közpolitikai folyamat egyedi karakterét biztosító jelenléte miatt a négyéves időtartamra vonatkozó további, konkrét kötelezettségvállalást is magában foglaló doku-mentum végül hivatalosan a „Magdolna-negyed szociális város-rehabilitáció 4 éves mo-dellkísérleti program” nevet kapta, amelyet a kerületi önkormányzat képviselőtestülete 459/2005.(XI.29.) sz. határozatával fogadott el.28
A Magdolna-negyed rehabilitációját célzó hosszú távú intézkedéscsomag első, négy-éves üteme a budapesti városvezetéssel kötött együttműködési megállapodás értelmében a kerület által biztosított önrész (a 2005-ös és 2006-os kétéves időszakra 60 millió Ft, a 2007-es és 2008-as kétéves időszakra 71 millió Ft) mellett jelentős (690 millió Ft értékű), vissza nem térítendő támogatás formájában érkező fővárosi forrásmennyiség rendelke-zésre bocsátásával indulhatott meg.29 A komplex rehabilitációs projekt lebonyolításával az ekkor már közel tíz éve létező, és az úgynevezett Corvin sétány ingatlanfejlesztési projektet sikerrel levezénylő Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt.-t bízták meg.
Bár a 2005. évben megindult városfejlesztési program leglátványosabb és vélhetően legszélesebb körben ismert elemeivé a Mátyás-tér megújítása (közterületi alprogram) és a Kesztyűgyár Közösségi Ház létrehozása (közösségi létesítmény kialakítási alprogram) váltak, annak elméleti és kutatási szempontból legérdekesebb részét a társadalmi részvé-telre építő, alapvetően brit és német mintákat követő (vö. Egedy, 2005; Burns et al., 2004;
Stoker, 2007) kísérleti alprogramok jelentették.
A „Bérlői Bevonással történő Épületfelújítás Alprogram” (avagy BBÉP) keretében pél-dául Magyarországon – legalábbis a rendszerváltás utáni társadalmi-politikai kontextus időszámítását tekintve – egyedülálló módon lehetővé vált, hogy az erre kiírt pályázaton sikerrel szereplő, 100%-os önkormányzati tulajdonú házak lakói maguk is aktívan kive-gyék részüket a renoválási munkálatok tervezési, döntéshozatali és kivitelezési folyama-taiból, és mintegy ennek ellentételezéseként lakásaik szakmunkát igénylő felújítását a kerületi önkormányzat mesteremberei külön térítés nélkül elvégezzék számukra.30 Ezen alprogram folyományaként a pályázaton nyertes négy bérház (a Szigetvári u. 4. sz., a Dankó u. 7. sz., a Karácsony u. 22. sz., és az Erdélyi u. 4. sz. alatti épületek) lakókö-zössége a hivatal (illetve a Rév8) munkatársaival (is) közösen végzett pincetakarításon, homlokzat-felújításon és udvarzöldítésen kívül egyesületet is létrehozott a hosszabb távú, hatékony és szervezett érdekképviselet céljából (Négy Ház Egyesület).
Szintén egyedi és a közpolitikai folyamatok participatív komponenseinek vizsgála-ta szempontjából releváns fejlemény volt a Közösségfejlesztési Alprogram (KFP) azon megoldása, hogy a városrehabilitációs folyamatokba aktívan és érdemben bekapcsolódni
27 Ld: Uo. 10–13, 19–26.
28 Ld. Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Modellkísérleti Program első éves jelentése, 1.
29 Ld: Józsefváros Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Program, 2005–2008, 6.
30 Ld. Magdolna-negyed Szociális Városrehabilitációs Modellkísérleti Program első éves jelentése.
144
szándékozó civil szervezetek (pl. a Muro Phral Cigány–Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesület, a Nap Klub Alapítvány, a Szigony Alapítvány, vagy a Zöld Fiatalok Egyesület) számára a kerületi vezetés jellemzően renoválásra szoruló, de ezt a „munkaköltséget”
leszámítva térítésmentesen használható helyiségeket biztosított.
A szó több értelmében is „szociálisnak” szánt városfejlesztési lépéseket emellett az érintettekkel való folyamatos, és a civil szervezetek ebben való közreműködését nem csu-pán lehetővé tevő, de egyenesen szorgalmazó konzultáció kísérte. Nagy számban került sor lakossági fórumokra, rendszeres egyeztetések zajlottak az épület-felújítási alprogram-ban részt vevő bérházak lakóival, valamint új, kifejezetten a rehabilitációs programmal kapcsolatos tájékoztatást és párbeszédet szolgáló, „civil” orgánumok (pl. Magdi újság) is megjelentek.
Bár a Magdolna-negyed szociális városrehabilitációs program első ütemének részleteit, területeit, eseményeit és eredményeit még jócskán lehetne sorolni, az eset fontosabb moz-zanatainak és kontextusának vázolásához remélhetőleg az eddig felsoroltak is elegendők.