Az elemzés fókuszában a Budapest főváros Kormányhivatalon belüli együttműködés áll.
Az eset kiválasztása az alábbiakkal indokolható:
– Először is a megyei kormányhivatali struktúra egyedisége indokolja az elemzést. Az ilyen típusú integrált szervezeti forma sajátos mind a külföldi gyakorlatban, mind pedig a hazai rendszerváltozást követő közigazgatásban.
– Másodsorban, a strukturális átalakítás kiemelkedő jelentőségűnek számít a területi államigazgatás történetében. A megyei és a fővárosi kormányhivatalok kialakítása a 2010–2014 közötti kormányzati ciklus államigazgatási reformjának egyik kiemel-kedő súlyú és átfogó eleme, ugyanis a rendszerváltás óta többé-kevésbé változatlan strukturális állapotokat gyökeresen átalakítja a területi szervek integrációja révén (vö. Hajnal–Kovács, 2013).
– Harmadrészt pedig a szervezeti integráció révén létrejövő megyei és fővárosi kor-mányhivatalon belüli együttműködés láncolatai sokszínű kapcsolati rendszeren nyugszanak. Ezek oka a „kétfejű” (szakmai és politikai) irányítás, a többszintű ve-zetési és felügyeleti struktúra, a szakigazgatási szervek mellérendelt viszonya, az együttműködés formális és informális szabályainak láncolata, hogy csak néhányat ragadjak ki e heterogén kapcsolathálóból.
Budapest főváros Kormányhivatalának esetleírását két lépésben végzem el: először is átfogó leírást adok a megyei és fővárosi kormányhivatali rendszer kiépüléséről és struk-turális jellemzőiről. Második lépésként pedig a kiválasztott fővárosi kormányhivatalon belüli együttműködés dimenzióit írom le és elemzem Thomson és Perry (Thomson–Per-ry, 2006) korábban részletesen ismertetett multidimenziós analitikus modellje alapján.
A megyei és fővárosi kormányhivatalok kialakítása és strukturális jellemzői
A 2010-ben hatalomra kerülő kormány átfogó közigazgatási reformprogramot hirdetett meg, ami a központi közigazgatás átszervezése mellett a területi közigazgatásra is kiter-jedt. A kormányzat a rendszerváltás óta elsőként rendelkezett – a kétharmados parlamenti többség révén – a területi államigazgatás alapvető reformjának keresztülviteléhez szük-séges politikai erővel. A reform meghirdetett célja, hogy felszámolja „a rendszerváltás óta kialakult anomáliákat a közigazgatásban” (Virágh, 2012a). A kormányzati indoklás szerint az egyik ilyen anomália az volt, hogy a területi államigazgatási szervek működése részben átláthatatlan költségvetési szerkezetben valósult meg. A másik, hogy a
foglalkoz-tatottak jövedelmi viszonyaiban, juttatási rendszerében indokolatlan különbségek voltak, valamint egyenetlenségek az ingatlan-felhasználás, az eszközhasználat, illetve az infor-matikai ellátottság tekintetében is (Virágh, 2012b).
A területi államigazgatás átalakításának első lépéseként 2010. szeptember 1-jén lét-rejöttek a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok. Az új hivataloknak a kormányzat a korábbinál hangsúlyosabb szerepet szánt, mégpedig, hogy „teremts(ék) meg a területi államigazgatás egységes és összehangolt működését” (Szabó, 2011). Az „egységes terü-leti államigazgatás” (Szabó, 2011) kialakításának – de méginkább a központi kontroll kiterjesztésének – következő lépése volt a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok át-alakítása fővárosi, megyei kormányhivatalokká 2011. január 1-jével. Kialakításukkal a területi államigazgatás szervezeti integrációjára került sor, ugyanis 13, korábban önállóan működő ágazati dekoncentrált szerv került összevonásra és beolvasztásra. A fővárosi és megyei kormányhivatal irányítása és vezetése egyértelműen erős centrális kontroll alá került, ugyanis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közvetlen irányítása alatt állt, valamint a hivatal élére kormánymegbízott került, aki szintén politikai kinevezett, többnyire korábbi országgyűlési képviselő. A fővárosi és megyei kormányhivatal szerve-zete alapvetően két főbb területből épült ki. Az egyik kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egység, a törzshivatal, amely elsősorban a koordinációs és ellenőrzési feladatokért, a funkcionális feladatok ellátásáért (informatikai tevékenység, üzemeltetés, pénzügyi, humánerőforrás, sajtó és kommunikáció), valamint a képzés és a továbbképzés szervezéséért felelt. A másik egység a 13 integrált, ágazati szervet foglalja magában. A te-rületi reform következő lépése 2013. január elsejével a járási (fővárosi körzeti) hivatali rendszer kiépítése volt. A jegyzőkhöz, a polgármesterekhez vagy a helyi önkormányzatok hivatalához (pl. okmányiroda) tartozó államigazgatási feladatok jelentős része 2013-tól átkerült a járási (fővárosi körzeti) hivatalokhoz. A megyei kormányhivataloknak a területi államigazgatásban betöltött szerepük ezzel jelentősen megerősödött.
Az alábbi főbb sajátosságokból egyértelműen levezethető a szervezet szerepének terü-leti szintű dominanciája és a kormányzati befolyás erősödése:
– Az ágazati szervek integrációja révén a szervezet nagysága és hatáskörei megsok-szorozódtak.
– A korábban – formálisan legalábbis – tisztán szakmai szervezetnek számító me-gyei/regionális közigazgatási hivatalokkal szemben a megyei kormányhivataloknál egyértelmű változás, hogy megjelenik a közvetlen és nyílt politikai irányítás, pártpo-litikai befolyás. Ez a megyei kormányhivatalok kettős vezetésében mutatkozik meg egyértelműen. A szakmai vezetést a szervezet élén a főigazgató (szakmai elem), míg a politikai irányítást a kormány által kinevezett kormánymegbízott látja el.
– A korábban önálló, csak az ágazati országos főhatóságoknak alárendelt területi szakigazgatási szervek is kettős irányítás alá kerültek. Bizonyos irányítási jogkörö-ket – melyek főként a szerv operatív működésével kapcsolatosak – a kormányhivatal törzshivatala, míg a szakmai tevékenységgel összefüggő irányítási jogkört továbbra is az ágazati központi hivatal vezetője gyakorolja.
– Megnőtt a központi kormányzat adminisztratív kontrollja a területi államigazgatás felett. Ennek egyik eszköze lett a megyei kormányhivatalok működése felett fel-ügyeletet gyakorló kormányzati szerv, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal (ko-rábban a Nemzeti Államigazgatási Központ). Emellett a megyei
kormányhivatalok-174
nak időszakosan részletes beszámolási kötelezettségük volt a központi kormányzat felé. A központi kontroll növelésének másik eszköze volt, hogy előírták, hogy a központi szakmai irányító hatóságok a funkcionális feladatot érintő kérdésekben (pl. költségvetés, személyi állomány) nem fordulhatnak közvetlenül a megyei kor-mányhivatalhoz vagy a területi szakigazgatási szerveikhez, hanem a megkeresést a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter útján juttathatták el a megyei kormány-hivataloknak. A harmadik eszköz a kontroll erősítésére a személyügyi kérdések befolyásolása volt. A területi szakigazgatási szerv vezetőjét a kormánymegbízott nevezhette ki. A központi szakmai irányító szerv vezetője csak egyetértési joggal rendelkezett a döntésnél.
– A megyei kormányhivatalok létrehozásával egységesítették és a törzshivatal révén központosították a funkcionális területeket (személyügyi politika, az informatika, a gazdasági és pénzügyi terület). A törzshivatal lett a felelős a köztisztviselők képzé-sének–továbbképzésének megszervezéséért is.
– A humánpolitikai döntések területén a kormánymegbízott minden egyes személyi kérdésben (szakigazgatási szervek köztisztviselőinek kinevezése, felmentése) vétó-joggal lett felruházva. Bár a szakigazgatási szerv vezetője előterjeszthette a személyi javaslatát, minden esetben a kormánymegbízott jóváhagyása szükséges a kinevezés-hez. Ahogy arról több szakigazgatási szerv vezetője is beszámolt (Szakig. szerv ve-zetője 3. és 4. ), a kiválasztásnál olykor a szakmai szempontok mellett (vagy helyett) a pártpolitikai szempontok is előtérbe kerültek.
Budapest főváros Kormányhivatalán belüli együttműködés vizsgálata
A Budapest főváros Kormányhivatalon belüli kapcsolatrendszert vizsgálva két irányban jelenik meg az együttműködés szükségessége: egyrészről az egyes integrált szakigazgatási szervek együttműködnek a kormányhivatalt irányító törzshivatallal (politikai és szakmai vezetőkkel). Ide tartoznak a kormánymegbízott, a főigazgató, az igazgató és a funkcionális területek vezetői. Ez tekinthető az együttműködés vertikális dimenziójának (VE1). Má-sodsorban a horizontális együttműködés (HE2) is megjelenik az ágazati szervek között a különböző szakpolitikák végrehajtásának összehangolása és az átfedések csökkentése érdekében. Tehát a különböző integrált szervek is együttműködnek egymással. Az alábbi ábra szemlélteti a szervezeti egységek közötti együttműködés főbb irányait (1. ábra).
1. ábra. A Budapest fővárosi Kormányhivatalon belüli együttműködés irányai
Az együttműködés területeit (VE1 és HE2) az alábbi táblázat foglalja össze.
2. táblázat. A Budapest fővárosi Kormányhivatalon belüli együttműködés területei Együtt-
működő felek Forma
VE1: Kormányhivatal vezetése és a
szakigazgatási szervek közötti együttműködés HE2: Integrált szakigazgatási szervek közötti együttműködés
Formális- jogszabályokban lefektetett együttműködés
– A szakigazgatási szervek működéséről a kor-mányhivatal vezetése jelentést kérhet, beszá-molási, információszolgáltatási kötelezettséget írhat elő.
– A kormánymegbízott belső ellenőrzést rendel-het el a szakigazgatási szerveknél.
– A szakigazgatási szerv vezetőjének kinevezé-séhez és felmentékinevezé-séhez a kormánymegbízottal előzetesen szükséges egyeztetni és konszen-zusra jutni.
– A fővárosi kormányhivatal munkavállalóinak kinevezése és felmentése tekintetében a kor-mánymegbízottnak vétójoga van.
– A funkcionális területek ellátását központilag a törzshivatal főosztályai végzik a szakigazga-tási szervek számára. Ilyenek a humánpolitikai ügyek; gazdasági és üzemeltetési terület (az eszközbeszerzés, javítások, gépjárműigénylés);
pénzügyi terület, informatikai üzemeltetés.
– Jogi ügyek – perképviselet: A szakigazgatási szerveket bírósági ügyekben (pl. közigazgatá-si felülvizsgálati kérelem) a törzshivatal jogi főosztálya képviseli egységesen.
– A sajtó- és külső kommunikációt a törzshivatal végzi a szakigazgatási szerveket érintő ügyek-ben is.
Informális – jogilag nem szabályozott együttműködés – Kölcsönös tájékoztatás egymás működéséről.
– „Lobbizás” forrásokért, támogatásért.
– Egyedi hatósági ügyekben a kormánymegbí-zott információt, tájékoztatást kér a szakigaz-gatási szervek vezetőitől az eljárás menetéről.
Kérheti egyes ügyek kiemeltként való kezelé-sét.
– Közös képzések, konferenciák tartása.
– Ügyfelek egymáshoz irányítása közös célcso-port esetén (pl. közérdekű munkások, közmun-kások átirányítása).
– Ügyintézők ügyviteli együttműködése (pl. más formátumban küldjön meg egy dokumentu-mot, segítségkérés).
A következőekben Thomson és Perry (Thomson–Perry, 2006) multidimenziós analitikus modellje mentén írom le és elemzem az együttműködés jellemzőit a fentebb felsorolt területeken. A leírás és elemzés elsősorban az együttműködésben közvetlenül érintett szakigazgatási szervek vezetőinek véleményére, tapasztalataira épít.
Az együttműködés irányítása
Ebben a dimenzióban a Budapest főváros Kormányhivatalát jellemző együttműködési struktúrákat, döntési mechanizmusokat, hatalommegosztási szabályokat vizsgálom. Ezek segítik elő (1) a feladatok kijelölését, elosztását, a döntések létrejöttét, (2) támogatják a konszenzus kialakítását, információk áramoltatását, megosztását és (3) ellenőrzik a dön-tések végrehajtását, megállapodások betartását a szervezeten belül.
176 Feladatok kijelölése, elosztása, döntések meghozatala
Az együttműködés irányítását komplexé teszi, hogy az integrált szakigazgatási szervek kettős vezetés alá tartoznak. Ezzel „…a döntéshozó elképzelése (…) az lehetett, hogy az egyik kézben a szakmai irányítás, másik kézben a funkcionális irányítás összpontosuljon”
(Szakig. szerv vezetője 2.). Így a szakigazgatási szervek két irányból, a központi irányító főhatóságtól és a kormányhivatal vezetésétől kapják a feladatokat, utasításokat, ellenőrzé-seket, amelyek ritkán vannak összhangban egymással. Nehézséget jelent a szakigazgatási szervek vezetői számára, hogy kétfelé kell működésükről jelenteniük. Ahogyan az egyik szakigazgatási szerv vezetője fogalmaz: „meg kell tudni találni az arany középutat” a szakmai irányító és a kormányhivatal vezetése között (Szakig. szerv vezetője 3.). A kettős irányítás gyakran az eltérő szakmai, gazdasági és politikai érdekek összeütközéséhez, sőt akár a szakmai szempontok háttérbe szorulásához is vezet. „Komoly probléma a megyék-ben, hogy a kormányhivatal negatívan befolyásolja a szakmai munkájukat. (…) Más me-gyékben érzékelhető, hogy a kormányhivatal a szakmai kérdésekbe is belefolyik” (Szakig.
szerv vezetője 3.). Ezt támasztja alá egy másik interjúalany is: A kettős vezetés miatt „…
minden megyében más a (jogalkalmazási) gyakorlat. A szolgáltatásnyújtás színvonala nem egységes, nem valósult meg, ami cél volt. Az, hogy minden területi szerv ugyanazo-kat a feltételeket kapja” (Szakig. szerv vezetője 2.).
Fentiekből úgy tűnik, hogy a szakmai és politikai vezetés között problémás az együtt-működés. A lényeges kérdések eldöntésénél gyakran elmarad a tényleges egyeztetés, a döntések hatalmi erővel születnek. Annak a félnek érvényesül az akarata, akinek erősebb a politikai pozíciója. Emellett a gazdasági és szakmai vezetés sincs összhangban. Úgy tű-nik, „…hogy mindig a funkcionális (kormányhivatal vezetése) mondja meg, hogy mi le-gyen, mert ott van a pénz. Nem kérdezik meg a szakmai irányítót, csak annyit mondanak, hogy ezt nem lehet így megcsinálni, mert pl. nincs rá pénz” (Szakig. szerv vezetője 2.).
Információcsere, kommunikáció
A szervezeten belüli együttműködés szükséges feltétele az információ megosztása, ára-moltatása egymás között. Ehhez olyan csatornákat, fórumokat kell biztosítani, ahol a felek kölcsönösen egyeztetni tudnak, a tudásukat megosztják. A szakigazgatási szervek vezetőinek beszámolóiból úgy tűnik, hogy a kettős irányítás a kapcsolattartást is megne-hezítette. Ésszerűtlen, bürokratikus elemek nehezítik az információáramoltatást. „Ami az együttműködésben nehézkes, hogy a korábbi egy vezető helyett, lett egy csomó vezetőnk”
(Szakig. szerv vezetője 3.). Ez ellen a szervezeti egységek a szabályok megkerülésével, ’ki-játszásával’, negligálásával védekeznek. Ahogyan ezt az egyik vezető is megfogalmazta:
„… a gyakorlatban nem az működik, mint ami a jogszabályban le van írva. Nem a Nav-racsicson és a kormánymegbízotton keresztül kommunikálunk. Ez teljesen életszerűtlen lenne. Egyetlen egyszer éltünk ezzel az úttal. Azt is az akkori főigazgató asszony kezde-ményezte. Persze, ez állandó jelleggel tarthatatlan volna. Fölösleges köröket jelentene a kapcsolattartásban. Nálunk fel sem merült, hogy a szakmai irányítóval ne közvetlenül kommunikáljunk. Személyesen is ismerjük egymást (...), direktben megküldtük eddig is az anyagokat egymásnak” (Szakig. szerv vezetője 1.).
A szakigazgatgatási szervek vezetői a konfliktusok mérséklése érdekében a belső kommunikáció területén is a már említett „arany középút” megtalálására törekszenek
a szakmai és politikai vezetés között: „A kormányhivatalnak mindenről tudnia kell, de működik, hogy a kormányhivatal értesítésével egy időben közvetlenül kommunikálunk a központi irányító szervvel” (Szakig. szerv vezetője 2.).
Habár a vezetők szerint a központi irányító szervekkel való kapcsolattartás észszerűt-lenül túlhierarchizált, a kormányhivatalon belüli formális és informális kommunikáci-ós csatornákat kifejezetten pozitívnak értékelik. Az információcsere legfőbb fóruma a kormánymegbízotti értekezlet, ahol a kormányhivatal és a funkcionális területek veze-tői, a szakigazgatási szervek vezetői számolnak be működésükről. A kormánymegbízott például politikai beszámolót tart, hogy milyen kormányhivatalokat érintő kormányzati döntések születtek vagy intézkedések várhatók. A főigazgató és a funkcionális területek vezetői beszámolnak a szervezet működési rendjét, személyügyet, gazdálkodást érintő változásokról. Ahogyan azt szinte minden interjúalany megerősítette, ezek az értekezle-tek inkább ceremoniálisak, viszont az érértekezle-tekezleértekezle-tek utáni közvetlenebb, informális egyez-tetéseknek, kapcsolatépítésnek, lobbi tevékenységnek kiemelt szerepük van az együtt-működésben. „Ugyanis amikor ’Oszolj! ’-t mond a kormánymegbízott, akkor mindenki dumál mindenkivel, lobbizni lehet. Például itt lehet felvetni, hogy lenne egy rendezvé-nyünk és a főigazgatóhoz is itt lehet odamenni, meghívni, esetleg beszámolni a pályázat eredményéről, támogatást kérni, vagy tájékozódni, hogy mit és hogy lehet majd intézni (Szakig. szerv vezetője 2.).
Úgy tűnik, hogy ez az informális ’fórum’ spontán szerveződött, a szervezet tagjainak valós egyeztetések iránti igénye hozta létre. „Ezek az értekezlet utáni informális beszél-getések nem tervezetten, hanem nekünk (szakig. szerv vezetőknek) köszönhetően ala-kultak ki. Rávetettük magunkat az új felsővezetőkre. Kiscsoportos foglalkozás alakult ki. Ott maradtak a vezetők a helyükön és oda lehetett személyesen hozzájuk menni. Az-zal mentünk oda, hogy milyen kérdésekkel fogjuk megkeresni a kabineten keresztül az egyes vezetőket (…). Vagy egy pályázatunkkal, új kiadványokkal, fontos konferenciával kapcsolatban számoltunk be, kértünk támogatást. Vagy a humánpolitikai vezetővel elő-zetesen egyeztettünk, arról, hogy a szabályzati kereteken belül hogyan tudunk személy-zetet cserélni. Ezek pár szavas beszélgetések, amelyekkel el lehet egy-egy ügyet indítani”
(Szakig. szerv vezetője 7.).
„…személyesen, négyszemközt (…) került sor legtöbbször a problémák megbeszélésre.
A vezetőség is igényelte ezeket” (Szakig. szerv vezetője 3.).
Emellett „pedig akár e-mailben, akár telefonon is bármikor munkaidőben lehetőség volt a kapcsolattartásra” (Szakig. szerv vezetője 3.).
Összességében tehát úgy tűnik, hogy a formalizált, jogilag szabályozott kommuniká-ciós csatornák és az információcsere lassú és plusz hierarchikus szinteket kell észszerűt-lenül bejárni. Különösen igaz ez a központi irányító szervvel való kapcsolattartásnál és a funkcionális területeken az eszközigénylésnél vagy a személyügyi kérdésekben. Viszont a gyakorlat szintjén ezek a bürokratikus szabályok fellazulni látszanak, illetve számos olyan informális csatorna alakult ki, ami elősegíti a felek proaktív kommunikációját, lé-nyeges kérdésekről való egyeztetését. Ezek az értekezlet utáni informális megbeszélések hozzájárultak a kölcsönös információ-megosztáshoz, illetve a szervezeten belüli interper-szonális kapcsolatok erősödéséhez, különösen a „vezető–beosztott”, azaz a kormánymeg-bízott és szakigazgatási szervek vezetői között.
178 Döntések elfogadása, betartatása
Egy hierarchikus szervezetben, mint amilyen a Budapest főváros Kormányhivatala, jel-lemző, hogy a szervezet tagjai a jogszabályok által jól meghatározott módon működ-nek együtt, elsődlegesen a jogilag definiált normák követése motiválja őket (Bouckaert, 2006). Ami a döntések végrehajtását illeti, kizárólagosan ez a motívum figyelhető meg a szakigazgatási szerveknél is. Ezt támasztják alá az interjúalanyok is:
„Kormánytisztviselők vagyunk, ez a szakmánk. (…) Nem érzelem vezérelt abban, hogy együttműködjünk. Ez egy racionális alapon nyugvó együttműködés. A mi szerveze-ti kultúránkba ezt ültettük bele: ha feladat van, azt minél hamarabb végrehajtjuk. Itt csak az utasítás működik” (Szakig. szerv vezetője 2.).
„ …mi kvázi félkatonai szervezetként működünk, tehát az utasítást, amit adnak ne-künk, azt végrehajtjuk. Még akkor is, ha látjuk, hogy nincs értelme. És mostanában na-gyon sok mindennek nincs értelme” (Szakig. szerv vezetője 3.).
„Az integrációt jogszabályi rendelkezés írta elő. Nekünk az a dolgunk, hogy amit elő-írnak, azt végrehajtsuk. Annak nem látom értelmét, hogy ellenálljunk, kifogásokat te-gyünk, aggályokat emeljünk. Az ember a közigazgatásban érti a feladatot és végrehajtja”
(Szakig. szerv vezetője 5.).
Ami a végrehajtás ellenőrzését illeti, az együttműködés kezdeti időszakában több szakigazgatási szerv vezetője is beszámolt arról, hogy gyakoriak voltak a belső ellenőr-zések, illetve egy esetben tükörreferatúra-rendszert is felállítottak a szakigazgatási szerv működésének folyamatos felügyelete érdekében. A szakigazgatási szervek vezetői ennek okát egyértelműen az integrációt követő „kezdeti bizalmatlan időszak”-ra (Szakig. szerv vezetője 7.) vezetik vissza.
„A kormányhivatal létrejötte után azzal kezdtük, hogy minket látogatott meg először a vezetőség. Ez inkább bizalmatlanság jele volt (…) A mi hivatalunknál zajlott le először a belső ellenőrzés is. A kormánymegbízott úr terve az volt, hogy tükörreferatúra-rendszert állít fel. Azaz egy szakértőt akart kinevezni, akinek az a feladata, hogy minél többet meg-tudjon a mi működésünkről, belelásson a szervezetbe és jelentsen a kormánymegbízott felé. (…) Igazából az ember úgy érezte, hogy valakit a nyakába akarnak ültetni” (Szakig.
szerv vezetője 3.).
Adminisztratív dimenzió
Budapest főváros Kormányhivatalán belül az adminisztratív feladatokat a törzshivatal funkcionális főosztályai (pl. Jogi és Perképviseleti Főosztály, Koordinációs Főosztály, Humánpolitikai Főosztály, Gazdasági és Üzemeltetési Főosztály, Pénzügyi Főosztály, Szervezési Főosztály) végzik. Ezek főbb feladatai, hogy központilag osszák el a műkö-déshez szükséges erőforrásokat, koordinálják a szervezeti egységek összehangolt külső kommunikációját, összehangolják a köztisztviselők képzését, a rendezvények tartását.
A megkérdezett szakigazgatási szervek vezetői egységesen arról számoltak be, hogy a kormányhivatalon belüli együttműködésnek ez a legproblémásabb területe. Ennek oka egyrészről, hogy a működéshez szükséges erőforrások beszerzése újabb bürokratikus lé-pések beékelődése miatt lelassult: „…bizonyos pénzügyi utalások lassabban mennek, (…) mindennapi problémát jelentett a gépkocsi-igénylés, (…) a kollégák csak sok hónapos késéssel kapták meg az útiköltséget, amit ők előre kifizettek saját zsebükből” (Szakig.
szerv vezetője 1.).
„Egy-egy eszközbeszerzést sok mindenkinek kell ellenjegyeznie: a gazdálko-dásüzemeltetés; területi referens; szakmai referens; osztályvezető; főosztályvezető;
közbeszerzés; jogi osztály. Régen a raktárból bekértük, ami kellett. Korábban kiszá-mítható volt, hogy mikorra kapunk meg valamit. Most egyáltalán nem” (Szakig. szerv vezetője 4.).
„Piszok lassú minden (…). A működésre vonatkozó feltételek nagyon rosszak” (Szakig.
szerv vezetője 2.).
„…a rendszer tele van iszonyatosan felesleges bürokráciával” (Szakig. szerv vezetője 5.).
„Egy szóval tudnám jellemezni a kormányhivatalt: LASSÚ. (Szakig. szerv vezetője 6.).
A probléma másik gyökere az állandó forráshiány: „Folyamatos a spórolási szándék.
Nehéz vezetőként eldöntenem, hogy milyen érvek alapján osztom el azt a kevés juttatást”
Nehéz vezetőként eldöntenem, hogy milyen érvek alapján osztom el azt a kevés juttatást”