1944. augusztus 25-re a 10. gyaloghadosztály teljes egészében átvette a 25. gyaloghadosztály állásait.143 Ezen a napon a 10. gyaloghadosztály parancsnoka a hadosztály védelmi körletét az alábbiak szerint jelölte ki:144 a bal oldali sávhatára az országhatáron kezdődve Worochtától négy kilóméterre délnyugatra lévő Kicsera 1201 magassági ponton,145 illetve Dzemir 1025-ös mp-on keresztül Knizek 754 mp-ig bezárólag tartott. A hadosztály jobb oldali sávhatára az országhatártól kezdődően Hryhoriwka 1386 mp-on át a Worochta délnyugat 4 kilométerre található Kiczera 1201 érintésével a Delatyntól délre 1 km-re lévő Bujarski-patak völgyéig bezárólag tartott. A jobb oldali védőkörletet a kaposvári 6. gyalogezred kapta a 6. nehéz páncéltörő ágyús század egyharmadával.
Feladatául azt jelölték ki, hogy két zászlóaljjal a főellenállási vonalban, súllyal a két Rokieta felé zárja le a Mikulyczin–Luczky utat, egy zászlóaljat pedig tartalékban tartson a két Rokieta mögött.
A középső védőkörletet a szekszárdi 18. gyalogezred parancsnoksága alatt a 18/I. és 18/II.
zászlóaljak, a 18. páncéltörő ágyús század háromnegyede, a 18. aknavető század fele, a 10.
felderítőosztály kiképző százada; a 10. felderítőosztály aknavető szakasza és a 10. felderítőosztály árkászszakasza szállta meg. Feladatul a védekezést kapták, súllyal a Pankir 945 és a Mokryckie 952
140 KISBARNAKI FARKAS FERENC 1952, 113–114. o.
141 A 6/I. zászlóaljból végül Farkas Béla százados, a 6/II. zászlóaljból Szabados Antal százados, 6/III. zászlóaljból pedig Miskolczy Gyula főhadnagy lett kivezényelve.
142 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – 14/6. gy. epk. 44. VIII. 17. szám
143 TGY 3480/I – Jolsvai Győző, 51. o.
144 Lásd 1. ábra.
145 Továbbiakban „mp”.
41 mp-ok közötti területen. A bal védőkörletet pedig a pécsi 8. gyalogezred látta el. Feladata védekezés két zászlóaljjal a főellenállási vonalban, súllyal Jaworowa 1005 mp-tól délre lévő területen.
Mindenképpen tartania kellett a Mikuliczyn–Jama-i műutat. A harmadik zászlóaljuk tartalékban a súlyképző terület mögött maradt. A hadosztály tartalékot is képzett a 18/III. zászlóaljparancsnok parancsnoksága alatt, amelyre a 18/III. zászlóalj, a 18. páncéltörő ágyús század negyede és a 18.
aknavető század fele állt rendelkezésre Mikuliczy területén, a Pruth és a Prutec folyók összefolyásától délre.
A hadosztály tüzérségéhez tartozó 10. és 11. tüzérosztályok augusztus 24-én visszaléptek a hadosztály alárendeltségébe. Megerősítésül alárendelték a 20. - és a 31. határvadász zászlóaljak ütegeit. A hadosztály egész tüzérsége – összesen 14 üteg – a tüzérparancsnok egységes vezetése alatt támogatta a gyalogság harcát, amely súlyt a Pruth-völgyben képzett. A gyalogsággal való együttműködésre a rendelkezésre álló hat alacsonyabb tüzéregységet rendelték ki. A 6.
gyalogezreddel a 66. határvadász tüzérosztály-parancsnok parancsnoksága alatt a 31.
határvadászüteg; a 74/1. üteg és a 12/1. üteg-; a 18. gyalogezreddel a 12. tüzérosztály-parancsnokának parancsnoksága alatt a 12. tüzérosztály zöme és a 20. határvadász üteg-; a 8.
gyalogezreddel pedig a teljes 10. és 11. tüzérosztályok működött együtt. A távolharccsoportot a 74.
tüzérosztályhoz tartozó 74/2. és 74/3. üteg alkotta. A páncélelhárítás a 6. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús századára hárult a 10. gyaloghadosztály parancsnokának alárendeltségében. A század parancsnokának a század kétharmadának meghagyásával alárendeltek továbbá nyolc darab nehéz páncéltörő ágyút a 25. gyaloghadosztálytól, így összesen 14 darab ágyúval kellett a Pruth-völgy páncélelhárítását megszerveznie a Tatarow–észak és a Jaremcze–dél közötti területen. Három páncéltörő ágyú Ludányi ezredesnek lett alárendelve a rokietai út védelmére. A légvédelmet a IV.
önálló légvédelmi gépágyús üteg egy-egy szakaszával a három védőkörletben, hárommal Mikulyczin területén látta el. A műszaki alakulat fél századát a jobb oldali védőkörletnek, a másik fél utászszázadot a középső védőkörletnek, a bal védőkörletnek pedig az 54. utászzászlóalj kétharmadát, valamint a 108/95. különleges munkásszázadot rendelték alá. Elvégzendő munkának szabták meg nekik a már megkezdett védőállások teljesen összefüggő harcárokká való kiépítését, valamint minden tűzfegyver és lövész tüzelőállása mellé szilánkálló óvófülke kiépítését. A század-, üteg-, osztály- és zászlóaljparancsnokok részére figyelőhelyeket kellett kiépíteniük, amely mellé minden esetben egy óvóhely is kiépítendő volt.146
146 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a naplóhoz, 14. sz. - 172/10. gy. ho. I. a. 44. VIII. 21. szám – Védelmi Intézkedés 1–3. o.
42 2. ábra. A 10. gyaloghadosztály helyzete 1944. augusztus 27. – szeptember 17. között147
147 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz – Térképek (A térképet az eredeti alapján Sántha Zsuzsanna készítette.)
43 A hadosztálynál külön parancsban szabályozták a hátsó védőállások előkészítését is, amely szerint a hadosztály jelenlegi főellenállási vonalát148 véglegesnek kell tekinteni, így az állásokat úgy kell megépíteni, hogy a téli hidegek ellen is óvjanak.149 Felhívták a figyelmet arra, hogy a legnagyobb súlyt az akadályok kiépítésére – drótakadály és műszaki zár –, a fedezékek tökéletesítésére, az összekötőárkok olyan fokú kiemelésére kell fordítani, amelyben a közlekedés ellenséges tűzben is biztosítható. A kiépítés műszaki vezetésével valamennyi csapatnál az 54. utászzászlóalj parancsnokát bízták meg. A főellenállási vonalat és az ahhoz tartozó harcberendezéseket a megszálló csapat építette ki saját sávjában alárendelt műszaki erővel. A Mikuliczynban építendő reteszállásnak az lett volna a feladata, hogy a településtől északra lévő Pruth-völgy megbízhatóan lezárható legyen. A reteszállás jobb szárnya a főellenállási vonalhoz, bal szárnya a 2. hegyi dandár által kiépítendő állásrendszerhez csatlakozzon. A 18. gyalogezrednek továbbá feladatul szabták, hogy saját tartalékával és műszaki erejével építse ki az ún. Kiczera-reteszállást.150
Oszlányi Kornél vezérőrnagy, hadosztályparancsnok a fenti intézkedésekkel párhuzamosan irányelveket is kiadott a harcoló csapatok számára a hadosztály védelmével kapcsolatosan. Ebben így szól a hadosztály tiszti karához: „A múlt világháború tíz Isonzo csatájában és a mostani világháború Don-menti védelmében szerzett személyes tapasztalataimat, nem különben itt a Kárpátokban állott és álló seregtestek tapasztalatait a következőkben foglalom össze. (…) Itt a Kárpátok előterében a hadosztály úgy vesse meg a lábát, mint tették a múltban az ezredek elődcsapatai a Doberdón és másutt, tehát a legsűrűbben árkolt tartós állásharcra rendezkedjenek be. Közeleg a tél, szükség van tehát arra is, hogy az idő viszontagságai ellen óvják magukat. (…) Itt maradunk! Hosszú hónapokig marad mindenki a helyén, mindenki éjjel-nappal dolgozzon! (…) Tüzérségben és gyalogsági nehézfegyverekben erősek vagyunk. Ezt ki kell használni. Ellenségnek gyülekezéseit, erődítési munkálatait, utánszállításait, figyelő helyeinek leküzdését ezekkel a fegyverekkel kell megzavarni és nem mindig vállalkozáshoz nyúlni. (…) A főellenállási vonalat, különösen annak kirívó pontjait
148 A korabeli katonai terminológia szerint a főellenállási öv ellenség elé eső védműveit összekötő vonal. A főellenállási vonalat ideális esetben a gyalogság és az azt támogató gyorscsapatok fegyvereinek tűzrendszere, a szélességben és mélységben rendszertelenül tagolt fészkek és támpontok alkották. Legelöl lévő része a peremvonal. – In: LEXIKON, 117. o.
149 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a naplóhoz, 26. sz. - 202/10. gy. ho. I. a. 44. VIII. 24. szám – Védelmi Intézkedés 1. o.
150 Lásd a 26. sz. irat térképmellékletét.
44 (…), melyre az ellenség gyakran fektet tüzérségi és aknavető tüzet, ne tömjük meg emberekkel.
(…) Tudott dolog, hogy az orosz aknavetőben gazdag. (…) A helyes eljárás az, ha az árok közelségében oldalt, hátul óvóhelyünk van, és ott tartjuk legénységünk zömét és az árokban – annak legfontosabb kilátást nyújtó részeiben – figyelőket hagyunk kint. Éjjel ez a helyzet annyiban változik, hogy magát a megszállást sűrítenünk kell. (…) Egy küzdő század »harcos része« az a rész, amely kimondottan fegyverrel a kézben, vagy nehézfegyver mellett küzd.
Ennek létszáma egy lövész századnál kb. 100 fő. Ezen felül kikülönít a század tűz- és lökőerőben egy teljes szakaszt mint tartalékot. A fennmaradó rész mint »létszámfeletti csoport«
arra való, hogy a küzdőknél beállott kieséseket pótolja. Ez a csoport a tartalék magasságában együtt tartandó. Ide lövész századonként tiszti helyen lévő parancsnokot is kell beosztani és éppúgy tiszthelyetteseket és tiszteket is, akik szintén a kiesések pótlására jönnek tekintetbe.
(…) A parancsnokok miután már mind az ellenség helyzetéről, mind a terepről, mind a saját erőikről a képet tisztán látják, változtassanak az eddigi csoportosításokon belátásuk szerint.
(…)”151
A tartalékok felhasználásról szóló irányelv152 szerint az ezredeknek a tartalékokat meg kell osztaniuk, és ezek részeit olyan területre kellett csoportosítaniuk, ahonnan a veszélyeztetett részeket a lehető leghamarabb elérik. A 6. gyalogezrednél a súlyt a Rokietáról vezető műút mentén kellett tartani, de kellett további tartalékot képezniük a jobb szárny beszögellése mögött is. A 18. gyalogezrednél a súlyt a bal szárnyon – és egyes részeknek a hegygerincről a Prutec-völgybe vonuló „hátakon” – kellett képezni. A 8. gyalogezred esetében a tartaléknak súllyal a jobb szárny mögött kellett várakoznia. Az erődítési munkákhoz szükséges műszaki anyagot az 54. utászzászlóalj parancsnokának kellett a harcászati vezetők rendelkezésére bocsájtania, melyet a központi anyagtelepen – Mikuliczyn fűrésztelepen – adtak ki. 153
151 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz: 43. sz – Melléklet a 170/10. gy. ho. I.a. 44. VIII. 21. számhoz – Irányelvek a hadosztály védelmére nézve.
152 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz: 28. sz. – 203/10. gy. ho. I.a . 44. VIII. 24. számhoz – Tartalékok felhasználása
153 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz: 26. sz. – 204/10. gy. ho. I.a. 44. VIII. 24. szám – Irányelvek a hadosztály védelméhez, 2. o.
45 3. ábra. A 6. nehéz páncéltörő ágyús század helyzete 1944. augusztus 23. – szeptember 3. között154
A 10. egészségügyi oszlop Mikulyczintól északra található szanatórium-épületében települt, de ezenfelül a Prutec völgyében a 655. híd közelében kötözőhelyet is létesítettek a 6.
gyalogezred telephelyén. A 10. tábori kórház a tatarowi szanatóriumban települt, a hátsó vonalakban lévő alakulatok pedig a betegeket a Kőrösmezőn lévő 25. gyaloghadosztály egészség-oszlopának adták le. Az állategészségügyi szolgálatot a 10. lóellátó/lókórház szakaszai Jasinán látták el.155
A Vadász Ödön főhadnagy által vezetett századnaplóban leírtak szerint a hónap végén általános csend honolt a frontszakaszon, és ezt az időszakot elsősorban a téli állások kiépítésére és azok további tökéletesítésére fordították. „Hat lövegünk [kieg. a szerző] a Mikuliczyn –
154 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz – Térképek (A térképet az eredeti alapján Sántha Zsuzsanna készítette)
155 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – Mellékletek a Naplóhoz: 29. sz. – 395/10. gy. ho. I. c. 44. VIII. 24. szám – Anyagi intézkedés a 172/10. gy. ho. I.a. 44. VIIII. 21. sz. védelmi intézkedéshez.
46 Tatarow közti völgyút – egyedüli közlekedhető út – biztosítására van beállítva, ellenséges tevékenységről csak repülő vagy harckocsi támadás esetén lehet beszélni.”156 A naplóban található bejegyzések szerint – bár megkésve, de – a déli frontszakaszon történtek elértek a legénységhez is: A hallott hírek szerint Romániában a kapitulációval kapcsolatosan komoly belső zavarok vannak. Bulgária kilépéséről is érkeztek hírek, de megerősítve még nincsenek.
Mindennek dacára az arcvonalban csend van.”157
Oszlányi vezérőrnagy, hadosztályparancsnok 1944. szeptember 3-án elrendelte egy új, a hadosztály alakulataiból összeállított harccsoport létrehozását Breuer Pál ezredes parancsnoksága alatt. Ez a harccsoport a 18/III. zászlóalj, a 8/III. zászlóalj és a 10. felderítő lovas századból állt össze. Feladatul kapta a mikuliczyni reteszállás kiépítését és megszállását, és mint a hadosztály tartalékcsoportjának, fel kellett készülnie a Prut völgyének lezárására, a Mokriczie 952 mp., illetve az ettől nyugatra eső területről várható ellenséges támadással szembeni ellenállásra.158