Általános bel- és külpolitikai helyzet Magyarországon, 1944 elején

Tisztában volt a helyzettel a magyar politikai és katonai vezetés is. A doni katasztrófa után még be sem fejeződött a 2. magyar hadsereg megmaradt részeinek a hazaszállítása, Kállay és közvetlen környezete megtette az első lépéseket – közvetítőkön keresztül – a nyugati szövetségesek irányába. Kállay 1943 áprilisában Olaszországba utazott, ahol a Pápával és Mussolinivel is találkozott. Mindkettőjük segítségét kérte az ország béketörekvéseinek támogatásához, a szóbeli támogatás megszerzésénél azonban nem jutott tovább. Emlékirataiban leírja, hogy a tárgyalásai során²⁶ próbálta Mussolinit meggyőzni a különbéke elfogadásának lehetőségéről, ő azonban tartózkodott ettől az elképzeléstől.

25 TGY 3480/I. – Jolsvai Győző, 2–4. o.

26 KÁLLAY MIKLÓS 2012, I. kötet, 180–196. o.

14 Ugyanakkor azt, hogy legfelsőbb szintjén a politikai, illetve a katonai vezetés is tisztában volt a helyzettel, Szombathelyi Ferencnek, a Honvéd Vezérkar főnökének visszaemlékezése is bizonyítja: „a doni csata után a német háborúvesztés kétségtelenül látszott, már csak azért is, mert a német vezetés rendkívül gyatrának mutatkozott. A pártdilettánsok befolyása a hadvezetésre mind nagyobb méreteket öltött, megkötötte a józan katonai intézkedéseket.”²⁷ Más kérdés, hogy Szombathelyi különutas elképzelései és a politikai vezetéssel nem mindig egyeztetett tettei sokat ártottak a miniszterelnök szándékainak. További problémák forrása volt, hogy a vezérkari tisztek nagy része hiába látta a saját szemével – vagy legalább a jelentésekből – a folyamatos német térvesztést, továbbra is elkötelezetten hittek a „végső győzelemben”.

A Kállay-kormánynak ugyanakkor nemcsak a kül-, hanem a belpolitikai helyzetet is stabilizálnia kellett. 1943 júniusában benyújtotta lemondását nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter – akit a szélsőjobb, német, sőt olasz részről is folyamatos támadások értek –, és ezúttal Horthy el is fogadta.²⁸ Helyére a kormányzó Csatay Lajos vezérezredest nevezte ki, aki kormányzóhű tábornoknak számított, és egyáltalán nem tartozott a németbarát vezérkari tisztek sorába. Ugyanakkor neki sem volt egyszerű feladata, Kállay miniszterelnök a háttérben a szövetségesek felé puhatolózott, ezzel párhuzamosan a keleti hadszíntéren megszálló feladatokat ellátó könnyű hadosztályok kivonását próbálta elérni. Ebbe a németek csak akkor egyeztek volna bele, ha a visszavont csapatokat a Balkánon használják fel. Kállay diplomáciai csatornákon²⁹ keresztül értesült róla, hogy sem a nyugati hatalmak, sem az emigráns jugoszláv kormány nem támogatja ezt az ötletet.³⁰

Nem kerülte el ugyanakkor a németek figyelmét Kállay kettős játéka. Az Abwehr³¹ több forrásból is értesült a nyugati szövetségesek irányába történt kapcsolat felvételi szándékairól, így a német vezetés nagyvonalakban tisztában volt a magyar fél külpolitikai próbálkozásaival.

Már 1943. április 16-án, a kormányzó, Horthy Miklós Hitlernél tett klessheimi látogatásakor Ribbentrop Horthynak átadott egy dokumentumot, amelyben nyíltan leírják, hogy a miniszterelnök vezette kormány olyan külpolitikai magatartást tanúsít, amelyet végső soron

27 SZOMBATHELYI FERENC 1980, 26. o.

28 NAGYBACZONI NAGY VILMOS 1986, 177–178. o.

29 KÁLLAY MIKLÓS, I. kötet, 224. o.

30 Esetükben érthető a felvetés elutasítása az 1942-es újvidéki „hideg napok” miatt.

31 Német katonai hírszerző és kémelhárító szolgálat. 1920-ban jött létre a német hadügyminisztérium keretében.

Vezetője 1935–1944 között Wilhelm Canaris tengernagy. 1944 februárjában gyakorlatilag összeolvad az SS részeként működő, Himmler vezette Biztonsági Szolgálattal (SD). – LEXIKON, 16. o.

15 nyilvánvalóan defetista szemlélet vezérel. „Kállay úr láthatólag nem bízik már a háromhatalmi szerződés országainak győzelmében, és ebből a beállítottságból következőleg olyan politikai lépéseket és mesterkedéseket enged meg magának, melynek az a céljuk (…), hogy az ellenséggel kapcsolatot teremtve előkészítsék Magyarország kiválását a háromhatalmi egyezmény államainak egységes tömbjéből.” – olvasható az iratban.³² Feltűnő volt továbbá a németeknek az is, hogy az 1942-től kormányon lévő Kállay nem határolta el magát az olyan politikai köröktől, amelyek Magyarország kiugrásán dolgoztak, sőt, a németek kifejezett kérése ellenére sem változott meg Kállay ez irányú álláspontja. A német szempontból defetista csoportokat nem állították félre, és egyre inkább távolodott Magyarország viselkedése attól, amit Németországban elvártak volna. Ez különösen abban nyilvánult meg – a német vélemények szerint –, hogy a miniszterelnök a keleti hadszíntérről vissza akarta vonatni a magyar megszálló csapatokat, hogy a magyar kormány nem ítélte el a Badoglio-féle „árulást”³³, illetve hogy tétovázott Mussolini újbóli elismerésénél.³⁴ Hasonlóan nehezteltek az Oberhausban statáriális bíróság által elítélt és agyonlőtt Ciano – egykori olasz külügyminiszter – kivégzése³⁵ kapcsán elmaradt elismerő magyar szavak miatt, és azért is, mert a magyar fél nem adta ki Németországnak a területén fogságba esett angol és amerikai hadifoglyokat sem. A németek különösen terhesnek találtak minden olyan politikai szándékot,³⁶ amely az ellenséggel való kapcsolatfelvételre irányult, és amelyeket a magyarok a klessheimi tárgyalások után is, a német utasítások ellenére is folytattak. Ez különösen érvényes volt azokra a kapcsolatfelvételekre, amelyek Madridban, Lisszabonban és Ankarában történtek meg, és ahol felelős politikai vagy katonai személyek vettek ezekben részt. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy hiába próbálkozik a magyar vezetés a nyugat felé orientálódni, az angol kormány – amelynek tekintettel kellett

32 KÁLLAY MIKLÓS, I. kötet, 216. o.

33 Pietro Badoglio (1871–1956) olasz miniszterelnök, politikus. 1924-től magas katonai és politikai tisztségeket töltött be a fasiszta Olaszországban. 1920–1928 között, illetve 1933–1940 között a Vezérkar főnöke, de a görögországi hadjárat kudarca miatt Mussolini leváltja. Mussolini bukása után a király 1943. július 25-én miniszterelnökké nevezi ki. 1943. szeptember 5-én aláírja a fegyverszünetet, és október 13-án hadat üzen Németországnak. – LEXIKON, 33. o.

34 KÁLLAY MIKLÓS, I. kötet, 256. o.

35 Ciano, a volt olasz külügyminiszter kivégzése megdöbbentette a korabeli magyar társadalmat, ugyanis a két bécsi döntés miatt személye nagy népszerűségnek örvendett Magyarországon.

36 Lásd: Összeállítás a Forschungsamt jelentései alapján a Németországtól való elszakadásra irányuló magyar törekvésekről (Berlin, 1943. szeptember 30.) – In: RÁNKI – PAMLÉNYI – TILKOVSZKY – JUHÁSZ 1968, 736–739. o

16 lennie a szovjetekkel történt megállapodásra – a diplomáciai szerveit utasította, hogy mindennemű kapcsolatfelvételi kísérletet hárítsanak el a magyarokkal kapcsolatban és a szovjetekhez irányítsák őket.

Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy a magyar kormány mindennemű igyekezete ellenére, az elvárt eredmény egyértelműen elmaradt. És ahogy a német külügyi hivatal megállapította: „A hármasszövetség ügyének mégis kétséget kizáróan hatalmas károkat okoztak [megj.: a magyarok], és ez az ellenség soraiban nyilvánvalóvá is vált.”³⁷