Október 9-én Vattay Antal altábornagy, a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke dálnoki Miklós Béla vezérezredest, az 1. hadsereg parancsnokát Budapestre kérette. A kormányzó október 11-én fogadta őt, és ezen a találkozón Horthy átadta Miklós Béla vezérezredesnek a
249 A Dél Hadseregcsoport a magyar 2 és 3., illetve a német 6. és 8. tábori hadseregből állt. A hadseregcsoport élelmezési létszáma megközelítette a 430 ezer főt, ebből körülbelül 250-260 ezer volt német. – Lásd: SZABÓ PÉTER – SZÁMVÉBER NORBERT 2009, 133. o.
250 GOSZTONYI PÉTER 1969/6, 515. o.
76 fegyverszünet aláírására vonatkozó felhatalmazást azzal, hogy azt juttassa mielőbb Moszkvába az ott lévő magyar fegyverszüneti bizottsághoz, illetve annak vezetőjéhez, Faraghó Gábor vezérezredeshez. Ezzel egy időben a kormányzó Miklós Béla vezérezredes tudomására hozta, hogy a fegyverszüneti tárgyalások előrehaladott állapotban vannak, és azok végrehajtását október 20-ra tervezi. Közölte vele, ha a rejtjeles parancsának szövege elhangzik – az „1920.
március 1-i rendeletem végrehajtandó!” –, akkor a harcot be kell szüntetni, a németekkel való kapcsolatot meg kell szakítani, és a szovjetekkel az érintkezést fel kell venni. Esetleges német ellenállás esetén mindennemű német beavatkozást fegyverrel kell visszaverni. A proklamáció során esetlegesen felmerülő fegyveres konfliktus kezelésére a 10. gyaloghadosztályt a fővárosba rendelték. Ugyanezen a napon a VI. hadtest parancsnoka, kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy a „Magyar szavak a magyar katonához” – valószínűleg már akkor is túlzottan optimistának tűnő – hadtestparancsában a következőket közli a hadtest tisztikarával. „ A közeljövő katonai feladata kettős: a./ Felépíteni egy hátsóbb új védővonalat, melyben az előbb-utóbb kifulladó szovjet támadás a háború reánk nézve kedvező fordulatának bekövetkeztéig felfogható. b./ rendezetten, teljes felszereléssel, csorbítatlan harci szellemmel és fegyelemmel hátravonni a Kárpátalján és Erdélyben hovatovább elszigetelt helyzetben harcoló magyar erőket. (…) A legénység előtt a helyzet komolyságát eltitkolni nem lehet, de ugyanakkor fel kell világosítani őket arról, hogy az ország jelenlegi nehéz katonai helyzete kizárólag a román árulás következménye. (…) A harc a magyar jövőért változatlan elszántsággal folyik tovább akkor is, ha ez az ország jelentős részének átmeneti feladásával jár. (…) A fordulat lehet, hogy holnap bekövetkezik, lehet csak hetek múlva, lehet, hogy csak tavasszal. Mindez nem ok arra, hogy a magyar feltámadásba vetett hitet, rendületlen hitünket bármelyikünk egyetlen pillanatra is feladja.” 251
Október 11-én hajnalban a Faragho Gábor vezérezredes által vezetett Moszkvában tartózkodó magyar fegyverszüneti előkészítő bizottság megkapja a Várból a jóváhagyást, mely szerint az előzetes fegyverszüneti feltételeket elfogadhatják. Ebben a táviratban továbbá az állt, hogy kérik a részletes fegyverszüneti tárgyalások mielőbbi megindítását, illetve a teljes titoktartást, amíg a Budapesten túlerőben lévő németekkel szemben megfelelő számú magyar katonaságot vonultathatnak fel.252 Vörös János vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke
251 VADÁSZ ÖDÖN 1944 – M. kir. 10. honvéd gyaloghadosztály parancsnokság – 33. számú hadosztály-parancsnoksági parancs – 1. pont. „Magyar szavak a magyar katonához” – hivatkozva a 2665/VI. hdt. I. a. 44.
X. 10 hadtestparancsra
252 GOSZTONYI PÉTER 1969/5, 410. o.
77 október 12-én elrendelte, hogy a 10. gyaloghadosztályt253 vonják ki az arcvonalból, és azonnal indítsák Budapestre, a VI. hadtest törzsével együtt.254 Bár a hadosztály kivonása ellen Heinz Guderian vezérezredes a német szárazföldi haderő (OKH) vezérkari főnöke hevesen tiltakozott, de a parancs érvényben maradt. Vörös sűrű levélváltást folytatott Guderiannal, és teljesen jogos érvekre hivatkozva próbálta álcázni a gyaloghadosztály kivonásának valódi okát. Ezenkívül, kissé tovább feszítve a húrt – teszem hozzá teljesen jogosan – vetette oda Guderiannak egyik válaszlevelében: bár a 10. gyaloghadosztály kivonása gyengíti az 1. hadsereg arcvonalát, azonban annak pótlására számos olyan német alakulat van Budapest környékén, illetve a Dunántúlon, amelyek a legyengült 1. hadsereg arcvonalának alátámasztására elegendőek lennének. Azt is közli továbbá, hogy az 10. gyaloghadosztály hátravonását csak első lépésnek tekinti, a tervei szerint az 1. és 2. hadsereget is vissza akarja vonni a Tisza–Bodrog vonalára.
Tovább álcázva az eredeti elképzelést, a hadosztállyal kapcsolatban lekicsinylő megjegyzést is tesz: „A 10. gyaloghadosztály önmagában a nagy kiterjedésű fővárost legfeljebb gyengébb orosz élek ellen képes oltalmazni, de már komolyabb ellenséges támadás elhárítását nem biztosíthatja.”255 Miklós Béla vezérezredes végül elrendeli a hadosztály kivonását, mely a parancsnak megfelelően elkezdi azt végrehajtani.
A kivonásra kerülő 10. gyaloghadosztálynak bár voltak veszteségei a Kárpátokban, de Bíró József „A Tatárhágótól Budapestig” című visszaemlékezése szerint az legalább hetven százalékos harckészültségi állapotban volt: „Úgy emlékszem, hogy október 11-én256 kaptam kézhez a Hughes géptávíró kezelőjétől a parancsot továbbításra. Nagyon meglepett és megörvendeztetett. Megpróbálom szó szerint felidézni: A 10. hadosztály szüntesse be a harci cselekményeket. Csendben, lehetőleg éjszaka vonja ki az alakulatait a vonalból, és a legelső
253 Érdekes adalék, hogy a Vezérkar Főnöke először az 1. hegyi dandár kivonására és Budapestre szállítására tett javaslatot, azonban dálnoki Miklós Béla vezérezredes, a magyar 1. hadsereg parancsnoka rábeszélte, hogy inkább 10. gyaloghadosztályt vonják ki, mert a hegyi dandárt jobban tudja alkalmazni a hegyi harcok során.
254 HL VKF. 1. oszt. naplója (1532./Föv. hdm. 44. X. 13)
255 HL VKF. 1. oszt. naplója (1532./Föv. hdm. 44. X. 13)
256 Ez valószínűleg már október 10-én megérkezett, Vadász főhadnagy a Napló 75. oldalán már kész tényként közli a hadosztály elszállításáról tudomása van: „8 h-kor BMW-n bementem a vezérkari főnökhöz. (…) A század kivonására vonatkozólag tájékozódásul közölte velem a VI. hadtest. rendeletének páncél elhárítási rendeletét, mely szerint a század Tiszaborkút és Visóvölgy között kell el lássa a páncélelhárítást, míg a hadosztály berak és új feladattal máshova viszik.” – In: VADÁSZ ÖDÖN 1944 - Napló, 75. o.
78 szállítási lehetőségekkel azonnal induljon Budapest védelmére. Még a vezérkari főnök [Parlay István vk. alezredes – kieg. tőlem] is meglepődött, amikor átadtam a géptáviratot.257
Ahogy az előző fejezetben már említettem, a kivonásra került 10. gyaloghadosztályt a 66.
határvadász-csoporttal és a 63. határvadász portyázó csoporttal megerősített ungvári 24.
gyaloghadosztály váltotta fel. Az ungvári seregtestnek a Nagybocskó, Gyertyánliget, Asztaghavas vonalba visszavett védőállást kellett tartania, melyet október 13-án este 20 óráig kellett a parancs szerint elfoglalnia. Ezzel egy időben a 10. gyaloghadosztálynak a 24.
gyaloghadosztály védőállásai mögé kellett vonulnia és Visóvölgy, Máramarossziget, Tarcaköz területén bevagonírozás után el kellett volna indulnia Budapest védelmére a kiugrás biztosítására. Ezzel egy időben Budapestre rendelték a VI. hadtest parancsnokát, a törzsét pedig arra utasították, hogy a 10. gyaloghadosztály kivonása után induljon el Budapestre.258
„Boldogok voltunk mindnyájan, hogy hazamegyünk, Budapestre megyünk, hamarosan vége lesz a háborúnak. Nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Aztán valami időhúzás közbejött. Meg kellett várni a miskolciakat, hogy felváltsanak bennünket. Ez súlyos késedelem volt és a legfőbb oka annak, hogy nem érkezhettünk meg teljes létszámmal Budapestre október 15-ig.” – emlékezett vissza Bíró József tartalékos hadnagy.259 Az alakulatok zömét csak október 13–15. között tudták elindítani Budapest felé. Fontos visszatartó erő volt a rakodás lassúsága –14 ezer embert, azok fegyvereit, szállítóeszközeit, lovait stb. kellett bevagonírozni –, a szerelvények alacsony száma, illetve az is, hogy a hátországban a főbb vasúti csomópontokat a szövetségesek ekkor már nagy számban bombázták. Kudriczy vezérőrnagy a kiugrási kísérlet előtti napokra részleteiben így emlékezett vissza vissza: „Késő este értem vissza a Rahóra. Farkas Ferenc intézkedése a hadosztály kivonását tartalmazta és Budapestre szállítását, Budapest védelmére.
Az utóvéd a német hegyi zászlóalj volt Tiszaborkút területén kiépített állásban. Mielőtt Farkas elindult Budapestre, kijött Rahóra és aggodalmának adott kifejezést: »Vissza fogunk-e jutni, mikor a szovjet erők már Szolnok előtt állnak?« Megnyugtattam, hogy keresztülverekszem magam hadosztályommal nyugatra, mindent magammal viszek és lövegeket csak akkor
257 Bíró József tartalékos hadnagy visszaemlékezésében nem közli az intézkedés hivatkozását. A kivonási parancsot azonban ő így idézi: „Intézkedés a 10. gyaloghadosztály kivonására – A 10 gyaloghadosztály kivonásra és elszállításra kerül Budapest védelmére. A hadosztály haladéktalanul szüntesse be a harcot, hátvédek fedezete mellett éjjelente vonuljon be Rahó és Máramaros térségébe. A felváltásra intézkedés történik” – TGY 3251 – Bíró József 3. o.
258 HL VKF. 1. oszt. naplója (1502./Föv. hdm. 44. X. 13)
259 TGY 3053 – Bíró József , 5. o.
79 robbantok fel, ha már lehetetlen őket tovább vinni. Ha kell, a Kárpátokon keresztül megyünk vissza, ha kell, egy hátizsákkal a hátamon. Elbúcsúzott, többet nem láttam. Minden anyagot újra levitettem a Rahóra, vasúti szerelvényekbe raktam és elindítottam hátra. Még a kiserődökbe beépített páncéltörő ágyukat is sikerült kiszedni260 és elküldeni. Utolsó nap még Budapest szálló fehérneműjét megvétettem kórházak részére. (…) Október 13-ról 14-re éjjel az utolsó üteggel indultam én vissza Máramarosszigetre. 14-én hajnalra értem oda.”261
Kudriczy István vezérőrnagy hivatalosan október 14-én tájékoztatta a hadosztály katonáit a kivonás tényéről, egy meglehetősen pátoszosra sikerült hadosztályparancsban.262 A
260 Ezt az állítást megerősíti a Vadász-hagyatékban található 152. sz. Napló-melléklet – a 152/6. gye. e. n. pct. á.
szd. pk. 44. X. 10. sz. alosztályparancsnoksági parancs – is, melyben Vadász Ödön a hadosztály vezérkari főnökének parancsára hivatkozva a kőrösmezői erődben lévő négy darab 8.8 cm páncéltörő ágyút, valamint a 7.5 cm-es páncéltörő ágyúkat október 10-én éjjel kivonja. (A 8.8 cm-es nehéz páncéltörő ágyúkat még október 11-én Rahón vonatra rakják.) A parancs eredeti (október 9-i) szóbeli kiadása kapcsán ironikusan a következőket írja le Vadász főhadnagy: ”„Éjjel 12.30-kor szólt a telefon és Létay százados Gecsányi ezredes, gyalogsági parancsnok azon parancsát adta tudomásomra, hogy az erődben lévő 8,8 cm-es nehéz páncéltörő ágyúkat azonnal ki kell venni és még ma a sötétség leple alatt a gyalogsági parancsnok harcálláspontjára kell irányítani. Megnyugtattam Létay századost, hogy nem hogy ma éjszaka, de még vagy két éjszaka is kell hozzá, persze csak akkor, ha legalább lövegenként 100-100 munkás fog hozzá a kivontatáshoz. A löveg maga csupaszon 6,5 tonna, a talaj, melyen vontatni kellene árterülete a Tiszának, a tüzelőállások az ellenség által teljesen belátott területen vannak, tehát csak éjszakai műveletről lehet szó. Rövid beszélgetés után 1 h-kor felültem a BMW-re és a tök sötétségben két géppisztolyos vezetővel elmentem a gyalogsági parancsnokhoz. Itt ecseteltem a helyzetet és a lehetőségeket. A gyalogsági parancsnok a (hadosztály) vezérkari főnökéhez utasított jelentésemmel, kinek ugyancsak megjelentettem a száraz tényeket e négy löveg kivonását illetőem. Tudomásul vette és utasított, hogy a részletek megbeszélése végett holnap reggel nála jelentkezzem.” – In: VADÁSZ ÖDÖN 1944 - Napló, 74–75. o.
261 KUDRICZY ISTVÁN 1961: Harcok az Árpád Állásban 1944. októberében című fejezet, 4. o.
262 „Rosseb hadosztály katonái! Több mint két hónapig védtétek a Kárpátok előterében, majd pedig a Kárpátokban Hazánk ezeréves határait. Hősi helytállásotokkal és kitartásotokkal távol tartottátok az ellenséget és egy lépésnyi teret sem engedtetek át, csak parancsra! Most, mikor felsőbb parancsra búcsút mondunk a Kárpátoknak és a Tatárhágó területének, és elbúcsúzunk azoktól a bajtársainktól, akik életüket adva a legtöbbet adták hazánkért, s akiknek hősi sírjai a kopár bérceken és százados fenyőfák alatt visszamaradnak, azért hogy szűkebb hazánk, otthonunk és családunk védelmére siessünk. (…) Mindent meg kell tennünk, hogy harckészültségünket növeljük, és minél jobban felkészüljünk az elkövetkezendő harcokra. Az ország tekintete rajtunk függ és odahaza asszonyaink és gyermekeink imádkoznak azért, hogy békés családi otthonunk fennmaradjon. Kemény szívvel induljunk az utolsó küzdelemre a végső győzelem kivívásáért! Városainkért, faluinkért! Asszonyainkért, gyermekeinkért!” – In: VADÁSZ ÖDÖN 1944 – M. kir. 10. honvéd gyaloghadosztály parancsnokság, 34. sz. hop. parancs – 1944. X. 14.
80 hadosztály tehát kilépett az 1. hadsereg kötelékéből, és megkezdte bevagonírozását. Ekkor még úgy tudva, hogy Budapestre tartanak…