UN Global Compact

1999-ben Svájcban, a Világgazdasági Fórumon Kofi Atta Annan ENSZ főtitkár felhívást intézett a világ üzleti vezetőihez, hogy társuljanak a „Globális Szerződéshez”, hogy ezáltal is segítsék az emberi jogok, a környezet és a munkaügyi szabványok védelmét²⁴. A megállapodás tíz alapelve:

Emberi jogok

 A nemzetközileg kikiáltott emberi jogok védelme és tiszteletben tartása

 Annak biztosítása, hogy a cégek ne vállaljanak részt emberi jogokkal való visszaélésekben

Munkaügyi szabványok

 A cégeknek támogatniuk kell az egyesülési szabadságot és a kollektív alku jogának tényleges elismerését

 A kényszermunka és munkakötelezettség minden formájának kiküszöbölése

 A gyermekmunka tényleges eltörlése

 A diszkrimináció kiküszöbölése munkaerő-felvétel és a foglalkoztatás területén Környezet

 A környezeti kihívásokhoz való elővigyázatos megközelítés

 Kezdeményezéseket kell tenni a környezetért érzett felelősség növelése érdekében

 Ösztönözni kell a környezetbarát technológiák fejlesztését és terjesztését Korrupcióellenesség

 A korrupció minden formája elleni küzdelem²⁵

24 www.menszt.hu

25 www.unglobalcompact.org

73

2013-ban az ENSZ Global Compact szervezete egy nagyívű kutatást végzett, melynek eredményeit egy tanulmányban foglalta össze Global Corporate Sustainability Report 2013 néven (Globális Vállalati Fenntarthatósági Jelentést). A kutatási minta 113 ország 2000 vállalatát foglalta magába. Az eredményekből kiderült, hogy a cégek elkötelezettek a fenntarthatóság iránt, de még hosszú út áll előttük, amíg teljes egészében beépítik gyakorlatukba a felelős tevékenységeket. Ennek oka lehet például, hogy a válaszadók 65%-a vállalatvezetői szinten megfogalmazza a fenntarthatósági elveit, de csupán 35%-uk képzi ki menedzsereit arra, hogy ezeket miként építsék be a stratégiába és a vállalati működésbe.

Emellett az eredmények arra is rávilágítottak, hogy a CSR teljesítmény függ a vállalat méretétől is. A nagyvállalatok gyakorlatában elterjedtebb a felelős működés, mint a kis- és középvállalatoknál, mert számukra még mindig nagy kihívást jelent, de a tanulmány szerint egyértelműen növekszik a fenntarthatósággal foglalkozó KKV-k száma. (Varga, 2013)

4.2.2 GRI (Global Reporting Initiative)

A 70-es években kezdtek a vállalatok jelentéseket készíteni. A jelentéskészítés legfontosabb célja volt, hogy az érintettek tudomást szerezzenek arról, mit tesz a vállalat bizonyos társadalmi problémák megoldása érdekében. (Bauer–Fenn, 1972) Amíg a pénzügyi beszámolók készítése kötelező, addig a fenntarthatósági jelentés egy önként vállalt tevékenység. A jelentés megírása nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a vállalat tevékenységét a külvilág felé közölje, hanem egyfajta tükröt is tart a cégnek saját működéséről. (Radácsi, 2008) A GRI (Global Reporting Initiative- Globális Jelentéstételi Kezdeményezés) kezdeményezés 1997-ben született, azzal a céllal, hogy egységes keretet adjon a fenntarthatósági jelentések készítéséhez. Története azzal kezdődött, hogy Bob Massie, Allan White és Joan Bavaria egy ideje már arra keresték a megoldást, hogy milyen módon lehetne a fenntarthatósággal kapcsolatos méréseket egységesíteni. Szövetségesek kereséséhez találkozókra, rengeteg utazásra és nem utolsósorban anyagi forrásra volt szükség. Nemzetközi vállalatok vezetőivel és különféle szervezetekkel (Greenpeace, WWF, stb.) folytattak tárgyalásokat, akik hajlandóak voltak együttműködni és saját jelentéskészítési tapasztalataikat és kezdeményezéseiket megosztani. John Elkington, a kezdeményező bizottság tagja javasolta, hogy követeljenek többet a környezeti adatoktól. Javaslatát megfogadták és ettől kezdve a GRI lett a fenntarthatósági (gazdasági, környezeti és társadalmi) jelentéskészítés irányelve. 2000-ben jelent meg az első jelentéstételi ajánlás, majd 2002-ben amszterdami székhellyel önálló szervezetként létrejött a GRI. (Braun, 2015)

74

Az útmutató általános alapelvekből áll, melyek a következők:

 Átláthatóság

 Érdekeltek bevonása

 Teljesség

 Ellenőrizhetőség

 Alkalmazhatóság

 Fenntarthatóság

 Pontosság

 Semlegesség

 Összehasonlíthatóság

 Értelmezhetőség

 Időbeni változások bemutatása (Vogel, 2006:11)

A GRI az ENSZ alatt működő, holland székhelyű, független civil szervezet, melynek célja egy nemzetközileg elfogadott jelentéskészítési irányelv elkészítése és folyamatos fejlesztése. Azzal a céllal indították útjára a kezdeményezést, hogy a fenntarthatósági jelentéskészítés a pénzügyi jelentéstételhez hasonlóan elterjedjen a gyakorlatban, és az így közölt információ átlátható, összehasonlítható, hiteles, pontos, időszerű és ellenőrizhető legyen. 1999-ben az ENSZ Környezetvédelmi Szervezete csatlakozott a GRI-hez és a közös munka eredményeként megjelent az első GRI jelentéstételi szabvány. A GRI 2002-től önálló szervezetként működik, és azóta már a negyedik szabvány továbbfejlesztett változata is megjelent. (Braun 2015:39) A GRI egy jól felépített, könnyen kezelhető jelentéskészítési rendszer. A felhasználók különböző opciók közül választhatnak aszerint, hogy milyen megfelelőségi szintű jelentést szeretnének készíteni. Ez alapján a GRI-nek A, B, és C szintjeit határozták meg, ahol az A a legszigorúbb, a C pedig a kötetlenebb szintet jelöli. (Radácsi, 2008) 2005. év vége felé megjelent a Global Reporting Initiative magyar változata is, hogy segítse a magyarországi vállalatok megfelelését az EU útmutatásainak megfelelően. A leírás ösztönzi az Európai Unió tagországait arra, hogy a pénzügyi jelentések mellett a CSR területén elért eredményeikről is beszámoljanak. A GRI használata önkéntes, minden vállalat és szervezet úgy alkalmazza, ahogy számára a legkedvezőbb ahhoz, hogy tevékenységeik, termékeik vagy szolgáltatásaik gazdasági, környezeti, társadalmi hatásait számba vegyék. Tartalmaznia kell a jelentésnek többek között a vállalat általános jellemzését, stratégiáját, céljait, fenntarthatósági intézkedéseit, a tulajdonosi szerkezet adatait, elért eredményeit, lényeges változásokat,

75

információk forrásait, hazai és nemzetközi együttműködéseket, külső és belső kapcsolatokat, a vezetés gyakorlatát és a teljesítménymutatókat.²⁶

4.2.3 ISO 26000

Az ISO 26000:2010 „Útmutató a társadalmi felelősségről” című dokumentumot 2010.

november 1-jén publikálták azzal a céllal, hogy irányelvként szolgáljon a szervezetek számára a társadalmi felelősségvállalás területén, segít meghatározni azokat a felelősségvállalási területeket és érintetteket, melyek figyelembe vétele a vállalat működése során elengedhetetlen.

Ezen kívül támogatja a vállalatokat a társadalmi felelősségvállalás terén alkalmazott eszközeik fejlesztésében és folyamatos javításában a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban, illetve bemutatja, miként kell integrálni a CSR szempontokat a vállalati működésbe. A szabvány egységes, nemzetközi közmegegyezésen alapszik, megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, és a legjobb gyakorlatokat foglalja össze, ahol a szervezet alkalmazhatja az iránymutatásokat a saját működéséhez, ellátási láncához és piacához. A szabvány egyfajta iránymutató, nem pedig tanúsítható irányítási rendszer, melynek alkalmazása önkéntességen alapul, és nem alkalmas a CSR teljesítményének mérésére. A szabványt nem csak vállalatok alkalmazhatják a versenyszférában, hanem bármilyen más szervezet, mint például iskolák, kórházak és egyéb intézmények. (D’Amato et al., 2009)

A szabvány voltaképpen azért jött létre, hogy ösztönzőleg hasson a megfelelő CSR gyakorlatok globális szinten történő megvalósulására, melynek indokoltságát több száz szakértő véleménye alapozza meg. A szabvány a társadalmi felelősséggel kapcsolatos információcserén túl megmutatja, hogy melyek azok a lehetőségek, technikák, melyekkel a CSR irányelveit integrálni lehet a vállalati működésbe. A szabvány a következő célokat szolgálja:

 segíti a szervezeteket abban, hogy miként foglalkozzanak saját társadalmi felelősségükkel, figyelembe véve a kulturális, társadalmi, környezeti és jogi különbségeket, valamint a gazdasági fejlődés feltételeit;

 gyakorlati útmutatót nyújt a társadalmi felelősség mindennapi alkalmazásához;

 középpontba állítja a teljesítményt és annak javítását;

 növeli az ügyfelek és más érdekeltek bizalmát és megelégedettségét az adott szervezet iránt;

26 www.globalreporting.org

76

 összhangban áll a meglévő dokumentációval, nemzetközi szerződésekkel és megállapodásokkal, valamint a vonatkozó ISO szabványokkal;

 a társadalmi felelősség területén megteremti a közös és általános terminológiát;

 széleskörűvé teszi a társadalmi felelősséggel kapcsolatos tudatosságot. (Bowers, 2006)

12. ábra Az ISO 26 000 szabvány keretrendszere Forrás: www.iso.org

A 12. ábra szemlélteti az ISO 26 000-es szabvány keretrendszerét, amely tartalmazza a társadalmi felelősségvállalás fő területeit és a szervezeti integráció elemeit. Az ISO 26 000²⁷ szabvány 7 fő területet különböztet meg:

 Szervezeti menedzsment

 Emberi jogok

 Munkaügyi eljárások

 Környezetvédelem

 Szervezetek részéről tanúsított tisztességes viselkedés és magatartás

 Fogyasztói kérdések

 Regionális integrálódás és környezetfejlesztés

27 www.iso.org

77

A GRI és az ISO 26000 szabvány alapelvei számos átfedést tartalmaznak, hisz mindkét dokumentum a társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza. Az ISO útmutatója egy keretrendszert biztosít a szerveztek társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tevékenységének, míg a GRI ezen tevékenységek jelentéséhez kínál alapelveket.