CSR és a fenntartható fejlődés fogalmainak tisztázása

Mielőtt rátérnék a CSR szemlélet történeti fejlődésére, fontosnak tartom tisztázni a CSR és a fenntartható fejlődés fogalmait, mert gyakran tapasztalható a gyakorlatban, hogy a két fogalom összemosódik. Bár nagyon hasonló elvek vezérlik mindkét szemléletet, ha alaposabban áttanulmányozzuk az erre vonatkozó szakirodalmat, egyértelműen körvonalazódik a közöttük lévő eltérés. A dolgozat szempontjából fontos a két szemlélet azonos és eltérő elemeinek bemutatása, mert ez segít szemléltetni a különbséget az általam tervezett módszer és a már létező nemzetközi eszközök között.

Kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy ha az emberiség ilyen mértékben hasznosítja a rendelkezésre álló erőforrásokat és ilyen ütemben folytatódik a környezetszennyezés, akkor ez előbb utóbb az ipari termelés csökkenését és az életminőség romlását fogja eredményezni.

Szükségszerűvé vált az ember és a természet viszonyának átértékelése. (Bodnár, 2005) A Földet veszélyeztető környezeti válság hatására az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1983-ban a norvég Gro Harlem Brundtland asszony vezetésével létrehozta a Brundtland Bizottságot,

14

hogy kidolgozzanak egy átfogó programot a fennálló problémák megoldására. A Bizottság 1984-ben kezdte meg munkáját, melyet 1987-ben hoztak nyilvánosságra a „Közös jövőnk”

címmel, amely azokat az alapelveket tartalmazta, melyeknek betartásával a Föld megmenthető a jövő generációi számára. Ezek az elvek azóta a fenntartható fejlődés alapelveiként váltak ismertté. A jelentés továbbá azt is felvázolta, hogy a fenntartható fejlődés problémáinak megoldását globális szinten kell értelmezni természeti erőforrásaink megóvásának figyelembevételével. (United Nations, 1987) Szlávik János olyan komplex folyamatként határozta meg a fenntarthatóságot, amely biztosítja a jelen szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére.

(Szlávik, 2005)

A fenntartható fejlődést a 3P-vel azonosítják, melynek alappillérei a People (társadalom), Profit (gazdaság) és a Planet (környezet). A hármas eredménykritérium (triple bottom line) fogalmát először John Elkington definiálta 1995-ben, majd három évvel később könyvében részletesen kifejtette, hogy melyik kritérium mivel járul hozzá a fenntartható fejlődéshez. A hármas eredménykritérium (TPL) egyfajta iránymutató a vállalatok részére, melynek segítségével csökkenthetik a tevékenységükből származó káros hatásokat, és a gazdasági eredmények mellett, ösztönzi a környezeti és társadalmi értékteremtést. (Elkington, 1998) Braun Róbert szerint „a TBL megjelenésével a vállalati értéknövekedés fogalma alakult át: ahhoz, hogy egy vállalat hosszú távon sikeresen működjön, valamint csökkentse a rövid távú profitmaximalizálás során felmerülő kockázatokat, nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és környezeti szempontoknak is meg kell, hogy feleljen, az ezzel kapcsolatos eredményeiről is számot kell adnia.” (Braun, 2015:35) A fenntartható fejlődés szoros kapcsolatban van a vállalati társadalmi felelősségvállalással. A CSR-t, a fenntartható fejlődést támogató szemléletnek tartják, mint ahogy erre számos CSR definíció is utal. Napjainkra a két koncepció találkozott, sőt átfedésbe került. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy a vállalatok és a szakemberek nem tesznek különbséget a két fogalomkör között. Hediger szerint pedig szükség volna a CSR és a fenntarthatóság kapcsolatának elemzésére és tisztázására, mert a kettőt sokszor helytelenül használják (Hediger, 2007).

A fenntartható fejlődés esetében a gazdasági szempontok (profitorientáltság) mellett megjelenik a környezeti és társadalmi szempontok figyelembevétele is. E szerint az értelmezés szerint a vállalat arra törekszik, hogy gazdaságilag életképes, a környezetet nem terhelő és társadalmilag felelős szervezet legyen. A környezet és társadalom azok a tartalmi elemek, melyek mindkét szemléletben megtalálhatóak.

15

2. táblázat A fenntartható fejlődés és a CSR definíciójának összehasonlítása Fenntartható fejlődés

(Elkington, 1998)

CSR (ISO 2008) A hármas eredménykritérium (TPL) egyfajta

iránymutató a vállalatok részére, melynek segítségével csökkenthetik a tevékenységükből származó káros hatásokat, és ösztönzi a környezeti és társadalmi értékteremtést a gazdasági eredmények mellett.

Egy szervezetnek a társadalmat és a környezetet befolyásoló döntéseiért és tevékenységeiért tett felelősségvállalása olyan átlátható és etikus viselkedés révén, mely hozzájárul a fenntartható fejlődéshez– beleértve a társadalmi jólétet és egészséget is, figyelembe veszi az érintettek elvárásait; megfelel az alkalmazandó jogszabályoknak és a nemzetközi viselkedési normáknak; az a szervezet valamennyi területén integráltan megjelenik és azt a vállalat kapcsolatain keresztül érvényesíti.

Gazdasági eredmények Átlátható, etikus, egészség, érintettek elvárásai, jogszabályok, viselkedési normák, integrált megjelenés

Forrás: saját szerkesztés Elkington, 1998 és ISO 2008² alapján

A lényegi különbséget ott látom a két koncepció között, hogy a fenntartható fejlődés átfogóan, hosszú távon tekinti a gazdaság- társadalom- környezet összefüggéseit, ezzel szemben a CSR azokra a tevékenységekre koncentrál, melyek az adott vállalat esetében prioritást élveznek.A fenntarthatóság tehát átfogóan, behatóan foglalkozik az okok és okozatok vizsgálatával, és az ezekből származtatott gazdasági eredményekkel. Ezzel szemben a vállalatok társadalmi felelősségvállalása kevésbé irányul a makroszintre és kevésbé foglalkozik az okozattal és azzal, hogy tevékenysége milyen hatással lesz a jövő generációjának életére. (Csigéné, 2008) A 2.

táblázatban összevetettem a fenntartható fejlődés definícióját az általam leginkább elfogadott, jelenleg nemzetközi viszonylatban a leginkább elterjedt, konkrétan a CSR szemléletre kidolgozott fogalommal. Kiemelve jelöltem a kulcsfontosságú elemeket mindkét definíció esetén, majd a táblázat alsó részében dőlt betűvel tűntettem fel az eltérő kifejezéseket. Előtűnik az eltérés a gazdasági eredmények terén. A fenntartható fejlődés harmadik pillérét a gazdasági indikátorok alkotják (Profit), melyre a CSR szemlélet kevésbé koncentrál. A gazdaságos működés a CSR szemlélet esetén is alapvető szempont, de a fókusz ebben az esetben inkább azon a szemléletmódon, vállalati magatartáson van, amin keresztül elérik a gazdaságos működést. A CSR jelentések a nem pénzügyi jelentések kategóriájába tartoznak, ahol a vállalatok összegzik azokat a tevékenységeket, melyek során felelősségvállalásukat kifejtették.

2 ISO: International Organization for Standardization – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, amely a világ legnagyobb nemzetközi szabványfejlesztő és -terjesztő szervezete, 1947-ben alakult, és 157 ország tagja. Forrás:

www.iso.org

16

A CSR szemlélet nem a gazdasági eredményekre koncentrál elsősorban, hanem a környezeti és társadalmi értékteremtésre az érintettek bevonásával és érdekeik figyelembe vételével. A CSR szemlélet stratégiai szinten történő alkalmazása kevésbé elterjedt, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet már megfogalmazza az elvárást a CSR tevékenység átláthatóságát és integrációját illetően.

A fenntartható fejlődés, mint ahogy azt az ENSZ által megfogalmazott Fenntartható Fejlődési Célok is tükrözik, globális témákat ölel fel, melyeknek prioritása országonként és kultúránként változik. Véleményem szerint minden egyes vállalkozásnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazodva, saját lehetőségeihez mérten kellene támogatnia ezen célok megvalósulását. Ennek a támogatásnak a tudatos és gyakorlatban megvalósuló eszköze a CSR.

Véleményem szerint a két szemlélet közötti különbség leginkább abban mutatkozik meg, hogy a fenntartható fejlődés, globális célkitűzések mentén foglalkozik az ok-okozatok vizsgálatával és az ezekből származtatott gazdasági eredményekkel, a CSR szemlélet ezzel szemben lokális térben, a vállalkozások mikrokörnyezetében válaszol elsősorban a felmerülő problémákra az érintettek bevonásával. Ezért is bővül ki a CSR koncepció olyan elemekkel, melyek a lokális megvalósulást erősítik (pl. helyi partnerség, munkavállalók és további érintettek szerepének hangsúlyozása).