A GAZDASÁGI RENDSZERVÁLTÁS KORSZAKÁBAN

Kornai János (1998) az egészségügyi reformmal kapcsolatban a következĘ irányelveket tartotta fontosnak:

Az átalakítások során arra kell törekedni, hogy az egyének szerepe nĘjön, az állam szerepe pedig csökkenjen a jóléti szolgáltatások szférájában. Ez összecseng az állami redisztribúció még mindig magas, ám csökkenĘ arányával (mely az elmúlt hét-nyolc év alatt kb. 60%-ról 45%-ra csökkent) valamint a nemzetközi tendenciákkal is.

Szolidaritás: A hátrányos helyzetĦek, a bajba jutottak segítése. Ez az elv az európai egészségügyi rendszerek alapja, azaz az egészségügyi ellátás, a biztosítási díj, a hozzájárulás

33Losonczi Ágnes (1998)

mértékének kalkulálása nem kockázati alapon történik, hanem a szolidaritás elve alapján, jövedelemarányos járulék fizetésével.

Az állami tulajdon és szabályozás ne legyen monopol. Legyen verseny a különbözĘ tulajdonformák és "koordinációs mechanizmusok" között. Téves felfogás az, amikor az állami szolgáltatásnyújtást tartjuk a legbiztonságosabbnak, hiszen annak bármilyen problémája esetén nincsen alternatíva ami beléphet: a megoldás: "diverzifikáljunk!". Ez az alapelv is meghatározó kell legyen a hazai reform során, hiszen mind a szolgáltatók, mind a finanszírozók terén szerte Európában változatos formák mĦködnek egymás mellett, amellett, hogy az egyik vagy másik forma dominálja a rendszert.

Az elĘzĘ elvvel összefüggésben, a reform során létrejövĘ tulajdon- és szabályozási formák fontos kritériuma legyen, hogy azok hatékonyságra ösztönözzenek. A fejlettebb világ minden állama az egészségügyi kiadások korlátozásán fáradozik, azaz annak kontrollálására minél hatékonyabb módszereket próbálnak találni. Nekünk meglehet az az elĘnyünk, hogy az ott kikísérletezett módszerek közül a beváltakat próbáljuk meg a hazai viszonyokra adaptálni.

Az állam új szerepkörét a jóléti szektorban Kornai a következĘkben látja: a törvényes keretek elĘírása, a nem állami intézmények felügyelete, "végsĘ" biztosítás és segítségnyújtás, azaz az alapvetĘ egészségügyi ellátás hozzáférhetĘsége mindenki számára. Közismert, hogy a piaci kudarc esetein az állami beavatkozás próbál korrigálni. Azonban annak eldöntése, hogy az alapvetĘ ellátás határai konkrétan hol húzódjanak meg, már alkufolyamatok tárgya kell legyen az érintettek között.

A reform folyamata során legyenek a lépések átláthatóak, világosak a lakosság számára, idĘt kell hagyni a változások evolúció szerĦ lefolyására, valamint az ahhoz történĘ adaptációra.

Legyenek harmonikusak az arányok a beruházásra, valamint mĦködtetésre felhasznált erĘforrások között. Végül pedig az állam legyen képes folyamatosan finanszírozni kötelezettségvállalásait.

Az egészségügy területén csak 1992 második felében kezdĘdött el a gazdasági rendszerváltás, óvatosan, lassan, alapvetĘen nyugati tapasztalatok adaptációjával.

A közgazdasági és társadalmi összefüggések mélyebb megismerése idĘközben felszínre hozott több olyan korábban ismeretlen problémát, amelyek az addigi gyakorlatban - ismeretek hiányában - fel sem merültek, módosítást tettek szükségessé.

Hogyan lehet a nálunk kialakult gyakorlatnál olcsóbban és hatékonyabban gyógyítani úgy, hogy közben a pácienset ért kellemetlenségek egyre jobban minimalizálódjanak.

Reálisan mennyi kórházi ágyra van szükség Magyarországon. Ugyanakkor Kapronczay (2000) megállapítja, hogy az aktív kórházi ágyak mellett a krónikus ágyak másodlagossá váltak.

Az elsĘ kormány (Antall-kormány 1990-1994) az egészségügyi intézményhálózatot önkormányzati tulajdonba adta.

1991-ben a kormány Nemzeti Megújhodás Programjában rögzítette az alapvetĘcélokat:

• csökkenteni az egyes országrészek, illetve társadalmi rétegek közötti egészségi állapotkülönbségeket,

• serkenteni, hogy a nép teljes mértékben kifejleszthesse és kiaknázhassa fizikai és szellemi képességeit, egészséges módon tudjon megfelelni a környezete által szabott követelményeknek,

• csökkenteni a betegségek gyakoriságát, a rokkantság arányát,

• mérsékelni a korai halálozást, növelni a születéskor várható élettartamot (Bajtay, 1991).

Miniszteri rendelet alapján a kórházakban hármas kollegiális vezetés elvét (orvosi-, gazdasági-, ápolási igazgató) alkalmazták. 1992. július 1-tĘl megszĦnt az egészségügyi ellátások állampolgári jogosultsága, helyébe a biztosítási alapú ellátás került. Ez a változás a Szemaskó rendszer bismarcki rendszerre történĘáttérése.

Az 1987-ben elkezdett HBCS-kísérlet 1993 közepén került a kórházakban kötelezĘen bevezetésre. 1993-ban megkezdte mĦködését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Engedélyezett kórházi ágyak száma 1990. év végén 104 686 (Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2001).

A második kormány (Horn-Kuncze kormány 1994-1998) alatt az ingyenes egészségügyi ellátások szĦkítésre, a kórházi ágyszám csökkentésre került.

A Bokros-csomag elĘírása, a kapacitás-törvény alapján 1996-ban 18 ezer kórházi ágy megszüntetésével 15-20 milliárd forint megtakarítást reméltek. A végeredmény csupán 200-300 millió forint lett (Losonczi, 1998). A Bokros-csomag részeként vezették be az egészségügyi hozzájárulást (EHO).

1996-os kormányrendelet szakmai minimumokat határozott meg (részletesen szabályozta pl. a belgyógyászaton milyen eszköz, létszám, ágyszám szükséges a gyógyító tevékenységhez).

1997. utolsó napjaiban fogadta el az OrszággyĦlés az új egészségügyi törvényt. A CLIV.

törvénnyel elkezdĘdött a magyar egészségügyben a privatizáció, ekkor privatizálták funkcionálisan az elsĘ laboratóriumokat, majd a kórházak egyes részlegeit, mint ĘrzĘ-védĘ szolgálat, mosoda, konyha stb. Engedélyezett kórházi ágyak száma 1995. év végén 93 147 (Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2001).

A harmadik kormány (Orbán-kormány 1998-2002) új kórháztörvény bevezetését kezdeményezte az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló 2001. évi CVII. törvényt, az ún. „kórháztörvény”-t.

„Az elsĘ és legfontosabb teendĘ az egészségügyi prioritások kijelölése. Szervezett rendben, ágazati egészségpolitikai stratégiába foglalva Magyarországon ez a mai napig nem történt meg. Csak a társadalmi preferenciákon alapuló, a nyilvánosság bevonásával, konszenzusban születĘprioritások meghatározása szolgáltathat alapot a makroszintĦallokációhoz. Európában már néhol fellelhetĘk az alábbiakban felvázolt prioritások. Érvényesítésük a következĘ évtizedek magyar egészségpolitikájának fontos feladata:

• elsĘrendĦ prioritás - akut életveszély elhárítása (baleset, súlyos fertĘzĘ betegségek, akut pszichiátriai kórképek, szülészeti szövĘdmények stb.);

• másodrendĦprioritás - közepesen hosszú, vagy hosszú idĘmúltán életet veszélyeztetĘ vagy súlyos fogyatékosságot kiváltó behatások (súlyos, krónikus rendellenességek, terhes gondozás, csecsemĘ- és ifjúság-egészségügy stb.);

• harmadrendĦ prioritás - bizonyított hatékonyságú egészségügyi szolgáltatások (magas vérnyomás kezelése, gyermekkori védĘoltások, foglalkozás-egészségügy stb.);

• negyedrendĦ prioritás - kisebb hatékonyságú, de sokak által igényelt szolgáltatások (terhes nĘk rutinszerĦ UH-vizsgálata, in vitro megtermékenyítés, nem rehabilitációs célból történĘgyógyfürdĘkezelések stb.);

• nullarendĦ prioritás - olyan nagymértékben igényelt szolgáltatások, amelyek hatékonysága költséges, illetve kérdéses (orvosi javallat nélküli kozmetikai mĦtétek, olyan populációban történĘszĦrések, ahol a betegség rizikója nem emelkedett stb.)”³⁴ A Kormány egészségügyi politikájának egyik vezérlĘelve a betegségek megelĘzése, ehhez az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójából képzett pénzügyi alapot.

34 Mikola István (1998)

A fekvĘbeteg-szakellátást nyújtó intézmények meghatározó része maradjon önkormányzati tulajdonban, de egyre nagyobb szerepet kell kapni a non-profit alapon mĦködĘ szervezeteknek, nyitottá kell tenni a befektetni hajlandó magántĘke elĘtt.

1999. január 1-tĘl a járulékok beszedését és behajtását az APEH vette át.

ElĘremutató lépés volt az amerikai managed care formával hasonlatos kísérlet. Az irányított betegellátási modell (IBM) keretében regionális és ágazati HMO-k jöttek létre. 2001-ben elfogadták a Nemzeti Egészség Fejlesztési Programot és Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot, majd 2002-ben az Egészség Évtizede Népegészségügyi Programot.

Engedélyezett kórházi ágyak száma 2001. év végén 80 979 (Egészségügyi Statisztikai Évkönyv, 2002).

A negyedik kormány (Medgyessy-kormány 2002-2006) új intézmény az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESzCsM) néven folytatta az egészségügyi reformokat.

A 2002-es választás, majd a kormányprogram markáns ígérete volt a jóléti rendszerváltás, és ezen belül az „Egészség évtizede” program. A program két fĘ eleme a népegészségügyi program kiterjesztett folytatása és az egészségügy konszolidációs – modernizációs programja.

A kormány a konszolidációt több szakaszban hajtja végre. Célja, hogy a hazai össztermékbĘl az egészségügyi közkiadások aránya számottevĘen növekedjen és az Európai Unió átlagához viszonyított lemaradásunkat egyharmadára kívánja csökkenteni. 2002. szeptemberétĘl az ágazat valamennyi dolgozója 50 %-os béremelést kapott. Az önkormányzati tulajdonnak a fenntartása mellett anyagilag is támogatja a kormány az intézmények közhasznú társasággá, gazdasági társasággá való átalakulását. Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezésérĘl szóló 2003. évi XLIII. törvényt 2003. december 15-én az Alkotmánybíróság eljárási hiba miatt hatályon kívül helyezte. A kormányprogram kiemelt kérdésként kezeli az irányított betegellátási rendszert, mint egy költségcsökkentési modellt.

2004. augusztusában az ESzCsM miniszter a TESZ (területi egészségszervezĘ rendszer) bevezetését szorgalmazza. Az ellátásszervezĘ helyett az egészségszervezĘ kifejezést hangsúlyozza.

Engedélyezett kórházi ágyak száma 2002. év végén 81 520 (Gyógyinfok –MEDINFO).