Gazdasági élet

Bárd Aurél a már idézett A horvátországi viszonyok a számok megvilágításában I. című tanulmá-nyában az 1914-ben kiadott horvát statisztikai hivatal évkönyve alapján kimutatta, hogy 1900-ban egyes foglalkoztatási ágazatokban milyen arányokban szerepeltek a magyarok és a németek:

összesen magyar német

1000 holdon felüli birtokos és bérlő 82 21 16

50–1000 hold közötti birtokos 8009 104 999

50–1000 hold közötti bérlő 149 28 79

Gazdasági hivatalnok 542 95 158

Gazdasági cseléd 45826 6433 –

Vasúti hivatalnok 745 573 63

Postai hivatalnok 789 46 67

Vasúti altiszt és szolga 4660 1503 514

Horvát autonóm hivatalnok 697 3 –

Községi és városi hivatalnok 1292 2 –

Közös kormányzati hivatalnok 618 21 20

631 Szabad Lyceum. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. január 1. 2–3.

632 A pécsi Szabad Lyceum eszéki bizottsága. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. január 7. 2.

633 A Szabad Lyceum Eszéken. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. február 11. 2.

634 Szabad Lyceum. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. február 25. 1–2.

635 Szabad Lyceum Eszéken. Szlavóniai Magyar Újság, 1912. november 10. 6.

Hozzátette: „a magyar kormány a tőle függő állások betöltésénél annyira igazságos volt, hogy a magyarokat csak a horvátországi magyarok arányának megfelelő számban alkalmazta; a horvátok ellenben a horvát autonóm, községi és városi hivatalokban 2000 ember között nem a magyarságnak kijáró 80, hanem mindössze 5 állást töltöttek be magyarokkal”.⁶³⁶ Tanulmá-nya folytatásában a tudós rámutatott a magyarok egyes foglalkozási ágakon belüli arányára is. Eszerint a gazdasági cselédek 14%-a, a gazdasági munkások 9,6%-a, az önálló iparosok 6,0%-a, az ipari hivatalnokok 15,36%-a, az önálló kereskedők 8,0%-a, a kereskedelmi hiva-talnokok 8,62%-a, a napszámosok 7,3%-a volt magyar.⁶³⁷ Joggal állapította meg a Szlavóniai Magyar Újság cikkírója: „mi, horvát-szlavónországi magyarok kisbirtokosok, kiskereskedők és kisiparosok vagyunk”.⁶³⁸

Az 1910. évi statisztikai nyilvántartás szerint Horvátország és Szlavónia területén a kö-vetkező nagybirtokokat és azok tulajdonosait tartották számon: Krapac, gyakovói püspök, akinek 25.465 holdja; a zágrábi érsek, akinek 23.800 holdja; a zágrábi káptalan, amelynek 7760; a csázmai káptalan, amelynek 1610 holdja van; a Pejacsevich grófok, akiknek 70.250;

Schaumburg-Lippe herceg, akinek 61.868; a Guttmann bárók, akiknek 60.910; Majláth László gróf, akinek 45.180; Normann-Ehrenfals gróf, akinek 38.178; Eltz gróf, akinek 33.144; Ghyczy Kálmán, akinek 30.046; Jankovich Aladár gróf, akinek 27.323; Odescalchi herceg, akinek 26.010; Th urn és Taxis herceg, akinek 20.620; Jankovich Elemér, akinek 19.398; Erdődy gróf, akinek 18.261; Kutyevói Turkovich báró, akinek 14.607; Frigyes királyi herceg, akinek 14.221; Pfeff er Lipót báró, akinek 10.300; Khuen-Bélasi Henrik gróf, akinek 10.121; Vraniczány báró, akinek 4554; Kulmer gróf, akinek 3343; Ozsegovich báró, akinek 2499; Orsich gróf, akinek 2452 holdja van.⁶³⁹ Ilyen körülmények között kellett a magyarság-nak gazdasági érdekeit megfogalmazni és érvényesíteni.

A Szlavóniai Magyar Újság szerint a századfordulót követő évtizedben Szlavónia korábban oly gazdag és termékeny térségei hatalmas „gazdasági vásár” képét mutatták, a pillanatok alatt csődbe jutott kisbirtok évente egymásután két-három alkalommal is gazdát cserélt. Ilyen körülmények között könnyű volt a birtokszerzés, ám sokkal nehezebb – szinte lehetetlen – annak megtartása. Ezért arra fi gyelmeztette olvasóit: birtokvásárlás előtt tájékozódjanak a községi pótadókról, s hogy van-e a községben földközösség, melyet előjogok illetnek meg.

„Újabb időben – mutatott rá a cikk írója – mind sűrűbben kerülnek dobra olyan ingatlanok, melyeket bevándorolt honfi társaink 3–4 év előtt vettek, 3–4 évig kínlódtak, míg nem bírván többé a terheket, árverésre került az ingatlan.” Fontos továbbá, hogy a magyar bevándorlók lehetőleg ott telepedjenek le, ahol már vannak magyar vagy német telepesek. Elképzelhető, hogy a föld holdjáért valamivel többet kell fi zetni, de így csoportosan, egymásra utalva nem lesznek annyira kitéve az ellenséges indulatú horvát és szerb lakosság támadásainak, melyek már nem egy magyar telepes anyagi romlását okozta.⁶⁴⁰

Nem meglepő hát, hogy a szerkesztőséghez intézett levelében egy szlavóniai magyar gazda arra fi gyelmeztetett: a szlavóniai magyarságnak gazdasági tanácsra, útmutatásra,

fölvilágo-636 Bárd i. m. (12. lj.) 4–5.

637 Bárd i. m. (43. lj.) 3.

638 A szlavóniai magyarság gazdasági helyzete – Mire kell ügyelni a föld vételekor? Szlavóniai Magyar Újság, 1911. augusztus 20. 1–2.

639 Horvátország nagybirtokosai. Szlavóniai Magyar Újság, 1911. november 26. 2.

640 A szlavóniai magyarság gazdasági helyzete – Mire kell ügyelni a föld vételekor? Szlavóniai Magyar Újság, 1911. augusztus 20. 1–2.

sító támogatásra van szüksége. A szlavóniai magyarságnak foglalkoznia kell a saját sorsával, és gondoskodnia kell gazdasági védelméről, különben a mindinkább előre törekvő szláv ér-dekek megsemmisítik őt. A horvát és szerb parasztság mindent el fog követni, hogy a ke-zükből kicsúszott birtokokat bármi áron visszaszerezze. Tarthatatlan állapotnak tartja, hogy a magyarság teljesen szervezetlen. Nem tudja jogait érvényesíteni, nem tudja saját érdekeit megvédeni, a horvát paraszt–szövetkezetekkel szemben nem tudja még azt sem megtartani, amit már eddig megszerzett magának. Ha a szlavóniai magyar kisgazda nem talál támaszt, elveszíti megélhetésének még a lehetőségét is. Ahogy az iskola–szövetkezetek kulturális téren teszik lehetővé nemzeti fejlődésünket, úgy a gazdasági egyesületek és a szövetkezetek a birtok és a földtulajdon megtartásában segítenek.⁶⁴¹

Minden bizonnyal ugyancsak Poliány Zoltán volt a szerzője A kisgazdák védelme című ve-zércikknek, amely össztársadalmi problémának tekintette a kisbirtokosok válságát, s amely-nek megoldásához kifejezetten és határozottan a magyar kormány segítségét kérte.

„Ha a kisgazdaosztály érdekét elő akarjuk mozdítani, nem szabad elfeledni, hogy a nagybirtok és a kisbirtok érdeke nem azonos, hanem homlokegyenest ellenkező, s hogy a kisgazdákat és a középbir-tokosokat az államnak nemcsak a merkantilisták, a börziánerek, hanem éppen olyan eréllyel kellene a nagybirtokos osztály ellen is megvédenie.”

A földműves nép intelligenciáját fokozni nemcsak becsületbeli kötelesség, nemcsak kulturális érdek, hanem egyszersmind a legjobb gazdasági befektetés is. Fejleszteni, gyámolítani kell hát a földműves iskolákat, a vándortanítók s a vincellér iskolák intézményét, amellett nagyon fontos lenne – akár állami támogatással vagy állami beavatkozással – a termelő- és értékesítő szövetkezetek létesítése. „Nem egy osztályharc céljaira kell a kisgazdákat szövetkezetbe tö-möríteni – olvasható a cikkben –, hanem arra a célra, hogy a szövetkezet folytán a kisgazdák is részesüljenek a nagyüzem előnyeiben, azaz, hogy a termelési költségeik csökkenjenek.”

Ugyanakkor a parcellázás terén is rendet kellene teremteni. A nagyarányú parcellázás egy-általán nem váltak a kisgazdák előnyére, hiszen a nép földéhségére spekuláló vállalkozások egyenesen kizsákmányolják azokat, akiket földhöz juttatnak. Lehet ugyan, hogy a gazdák száma növekszik, de nem növekszik azok gazdasági ereje, „mert a drága áron és súlyos feltéte-lek mellett vett földön rossz termésű években valóságos nyomor üt tanyát. – Majd hozzátette –: az erős, és gazdaságilag egészséges kisbirtokos és kisgazda osztály természetes ellensúlyo-zója legyen a mind jobban növekvő városi proletariátusnak.” Elengedhetetlen továbbá a kis-birtokosok mezőgazdasági hitelképességének növelése és az örökösödési törvény módosítása.

„Ha a kisgazda-osztály elpusztul, a nagy terhek miatt tönkre megy, s nem bírunk nagy ipart terem-teni, mely az ország vagyonosodását előmozdítaná, akkor az ország is a tönk szélére jut, mert nem lesz, aki a kenyeret megkeresse. Erre azonban nemcsak Magyarországon van szükség, hanem itt Horvátországban is, ahol a kisgazda még szomorúbb helyzetben van. A törvényhozásnak a legelső kötelessége az kellene, hogy legyen, hogy a kisgazda-osztály bajait orvosolja, s megerősödését elő-mozdítsa” – zárta fejtegetését Poliány Zoltán.⁶⁴²

641 Egy szlavóniai magyar gazda: Szervezkedésben van az erő – Levél a szerkesztőhöz. Egy szlavóniai magyar gazda. Szlavóniai Magyar Újság, 1911. augusztus 27. 1.

642 A kisgazdák védelme. Szlavóniai Magyar Újság, 1911. május 14. 1.

Minden kétséget kizáróan a hitelfeltételek könnyítése céljával jött létre Eszéken 1913-ban a Szlavóniai Agrár-Takarékpénztár Részvénytársaság, melynek hamarosan megnyílt a fi ókinté-zete Daruvárott is. A takarékpénztár hirdetéseiben hangsúlyozta: előnyös feltételek mellett nyújt jelzálogos kölcsönöket rövid, vagy hosszú lejáratra. Saját számlára és bizományban is foglalkozik birtokok adásvételével és parcellázások fi nanszírozásával. Takarékbetéti köny-vecskére és folyószámlára egyaránt elfogad kedvező kamatozásra betéteket. Leszámítol váltó-kat és utalványováltó-kat, ugyanakkor vállalja minden beruházásba vágó ügylet lebonyolítását.⁶⁴³ A Julián-Egyesület 1916-ik esztendőre szóló Képes Kalendáriumában a legbiztosabb és legerő-sebb takarékpénztárak egyikeként mutatkozott be a Szlavoniai Agrár Takarékpénztár, „ahol mindenki bátran elhelyezheti a megtakarított pénzét, s amely a szerző embereknek szívesen nyújt segítséget földterületre, vagy terhes adósságának kifi zetésére.” Felhívta ügyfeleit, meg-takarított pénzüket ne tartsák odahaza, hanem tegyék be a Szlavoniai Agrár Takarékpénz-tárba, ahol az sokkal biztosabb helyen van, és jó kamatot fi zet. Elismerte, hogy az értelmes szlavóniai magyarság hallgatott a felhívásukra, hiszen a Szlavoniai Agrár Takarékpénztár betétállománya három év alatt jelentősen növekedett.⁶⁴⁴ Ennek bizonyítására a Szlavóniai Agrár-Takarékpénztár Részvénytársaság közölte az éves közgyűlésén elfogadott, a lefolyt üzleti évről szóló igazgatói jelentést.⁶⁴⁵

A Julián-Egyesület 1916-ik esztendőre szóló Képes Kalendáriuma azonban nem érte be eny-nyivel, Az Országos Központi Hitelszövetkezet szerepe a népjólét emelésében címmel tanulmányi tájékoztatót is közzétett. Felhívta a fi gyelmet, évtizede már annak, hogy a hitelszövetkezetek a kisgazdaosztály leghűségesebb gyámolítói, s a háború után is legfőbb feladatuknak tekintik a kisgazdaosztály gyarapodásának segítését, a középosztályba való emelkedését, ami egyben a középosztály megerősítését is szolgálja. Erre a hitelszövetkezetek korábban is alkalmasnak bizonyultak, mert azok iskolázták a népet, s azok tanították meg szervezett együttműködés-re. A hitelszövetkezetek „előmozdítják a kisgazdák felszerelésének beszerzését és tekintélyes arányban végrehajtják a kisgazdák földterheinek könnyítését, részt vesznek az állami bir-tokpolitika egyes műveleteiben.” Majd így folytatták: a szlavóniai magyarság is egynek érzi magát az Országos Központi Hitelszövetkezet nemes törekvéseivel, melynek áldásos működését eddig is érezte, s a jövőben hihetőleg még inkább fogja érezni.⁶⁴⁶

A Szlavóniai Magyar Újság kevésbé hangsúlyosan, kevesebb nyomatékkal ugyan, de rendszeresen foglalkozott a magyar ipar helyzetével, és az iparosítás jelentőségével is. Egyik fi -gyelemre méltó írásában hosszan fejtegette, hogy a kiegyezés után Magyarországon jelentős társadalmi mozgalmak indultak a hazai ipar pártolására. Ezek a mozgalmak a magyar társa-dalom megerősítésének ügyét szolgálják, feladatuk a hazai ipar fejlesztése, a külföldi iparral szembeni versenyképességének növelése. A szorosan vett Magyarországon, „édes hazánkban”

ugyanúgy, mint itt, a magyar „Szent Korona területén” elengedhetetlenül szükséges az ipari erőnk fejlesztése, hiszen minden fi llér, amit a magyar ipartermékért adunk ki, a nemzetünket

643 Szlavóniai Agrár-Takarékpénztár Részvénytársaság Osijek (Eszék), Vármegye utca 2. Szlavóniai Magyar Újság, 1917. január 7. 6., január 21. 6.

644 Képes Kalendárium az 1916-ik esztendőre. A Julián-Egyesület ajándéka a szlavoniai magyaroknak. Budapest, Méhner Vilmos-féle könyvkiadóhivatal (Franklin-Társulat), 1916. 41.

645 A Szlavóniai Agrár-Takarékpénztár közgyűlése. Szlavóniai Magyar Újság, 1917. március 25. 6., április 1. 3.

646 Képes Kalendárium az 1916-ik esztendőre, A Julián-Egyesület ajándéka a szlavoniai magyaroknak. Budapest, Méhner Vilmos-féle könyvkiadóhivatal (Franklin-Társulat), 1916. 46–48.

erősíti. A cikk írója nevelő szándékkal jegyzi meg: „a szlavóniai magyarság ebben a tekintet-ben is missiót teljesítene, ha szükségletei beszerzésénél követelné a magyar iparcikkeket”.⁶⁴⁷

Egy bizonyos Sáfrány István a magyar kincstár tulajdonában került vrdniki kőszénbánya környékéről küldött beszámolót, melyben arról írt, hogy bányából korábban kiszorított gyarság kezdett Vrdnikre tódulni, aminek következtében a város immár szép és virágzó ma-gyar teleppé alakult. Jobbára Bács és Nógrád megyékből verbuválódott Vrdnik mama-gyarsága, amely világosan megmutatja, hogy a jó magyar munkás mindenütt keresett. „Mindegy neki hegyes a vidék, vagy sík, búzát arat, vagy szenet váj! Méltányolni kell, s ő dolgozik szorgalom-mal, kitartással.” Alkalmazkodik a viszonyokhoz.⁶⁴⁸