A kevevári magyarság sorsának gondos alakítói

A közössége sorsáért aggódó Berkes József római katolikus káplán a Kevevára megjelenésének első pillanatától megtalálta helyét a hetilap hasábjain. Első, teljes nevével jelzett beköszönője a Húsvét című ünnepi írása volt (1912. április 7.), amelyet néhány igazán ihletett „vonal alatti írás”, tárca követett, köztük az Álomból (1912. május 19.), és a Szendrő várának új ostroma

363 Berkes József: Községünk társadalmi viszonyai. Kevevára, 1913. március 9. 1–2.

364 Decentralizáló kultúrát! Kevevára, 1913. január 12. 1–2.

365 Lotz Frigyes: Patronázs-egyesület. Kevevára, 1914. január 25. 1–2.

366 Wallrabenstein Jakab homokosi ev. lelkész: Embermentés. Kevevára, 1914. február 8. 1–2.

(1912. május 26.) című hangulatos elbeszélése. Felkészültségét, ragyogó szellemének fényét azonban az újonnan megjelent Temes vármegye monográfi ája című kötet bírálatában mutatta meg. Megítélése szerint a monográfi a egyik súlyos fogyatékossága, hogy nem egyéb száraz adathalmaznál, mindamellett a legnagyobb hibája mégis az, hogy „nemes emberek írták”.

Nemes embernek terhes a hivatala, s a vállalt feladat nyűge lépten-nyomon lelepleződik a kö-tetben. A történelmi korszakok részletesebb, elmélyültebb bemutatása magasabb színvonalra emelte volna e monumentális művet. A monográfi án szörnyen átleng a nemesi illat, „mintha bizony megyénk történelme egyedül az úri lakokban játszódott volna le.” Nincs benne semmi plebejusi megfontoltság, sem polgári bölcsesség. Berkes József azonban elismeri, ha monográ-fi ának nem is kifogástalan a mű, vármegyei lexikonként kifejezetten használható.³⁶⁷

Berkes József papként és népnevelőként egyaránt Kevevára és környéke társadalmi–kö-zösségi gondjainak elemezésekor érezte jól magát. Mi sem természetesebb, hogy számára is a legfontosabb, legégetőbb kérdést a magyarság és a nemzetiségek között fennálló, tapintható feszültség lényegének föltárása jelentette. Nemzetiségeink fi gyelmébe című elemző írásában ra-gyogó okfejtés mentén jutott el az állami szuverenitás sérthetetlenségéig.³⁶⁸ A pályája elején álló káplán Március idusa a határőrvidéken című alkalmi írásában tovább szőtte a magyarság és a nemzetiségek közötti feszültséggel kapcsolatos okfejtését, amikor nemzeti ünnepünk emelkedett hangulatához méltó módon kifejtette: bele lehet a nemzeti érzést, a magyar ál-lamegységhez való rendületlen ragaszkodást csepegtetni az itteni nép szívébe, ehhez azonban az kell, hogy kellő módon megbecsüljük a nemzetiségeket. A megbecsülés jelével kell hoz-zájuk viszonyulnia minden állami és községi hivatalnak. Tiszteletet parancsoló véleménye szerint: „A néppel, a nép között a helye annak, ki a hazai magyar kultúra terjesztője óhajt lenni itt, az Al-duna Szerbia övezte partján.”³⁶⁹

Berkes József római katolikus káplánt, hitoktatót 1913 októberében Kevevárából Fehér-templomba helyezték át.³⁷⁰ Hamarosan azonban a Néra partján is feltalálta magát 1914. már-cius 21-én felelős szerkesztőként átvette a Fehértemplom és Vidéke irányítását. Megjelenésével, a nemzeti érzés elmélyülésével új korszak kezdődött a hetilap életében.³⁷¹

A Kevevára megjelenésének első napjától különösen nagy odafi gyeléssel követte a vidék magyar iskoláinak sorsát és a magyar nyelvű oktatás meghonosításának folyamatát. Részlete-sen beszámolt minden jelentősebb eseményről, ünnepségről, intézményalapításról vagy épít-kezésről. Különös lelkesedéssel kísérte a magyar iskolákban zajló eseményeket Berkes József, aki az olyan elméleti írásai mellett, mint A család és az iskola (1912. április 21.), az aktuális történésekre is odafi gyelt, Az iskolai év elején (1912. szeptember 1.) című cikkében a maga megszokott derűjével szólt az új tanév szép ígéreteiről. Beszámoltak továbbá A kevevárai köz-ségi népiskolák ezidei I. értesítőjének megjelenéséről (1912. július 7.), de biztosított helye volt a lapban a tanügyben történő eseményeknek is, kiderül ez a Polgári leányiskolánkról (1913.

május 4.) és az Iskoláink jövője (1913. augusztus 31.) című, ugyancsak a lehetőségeket számba vevő írásokból. Wenner Ferenc Tanítók dolga című írásában azt latolgatta, mekkora előnyt

367 Berkes József: Temes vármegye monográfi ája. Kevevára, 1913. január 26. 1–2.

368 Berkes József: Nemzetiségeink fi gyelmébe. Kevevára, 1912. december 8. 1–2., A szerző írását újra közölte:

Fehértemplom és Vidéke, 1913. november 13. 1–2. – Értekezésének tartalmi bemutatását a fehértemplomi lap történetéről szóló tanulmányomban végeztem el.

369 Berkes József: Március idusa a határőrvidéken. Kevevára, 1913. március 16. 1.

370 Berkes József [áthelyezése]. Kevevára, 1913. október 19. 2.

371 Berkes József: Pro domo. Fehértemplom és Vidéke, 1914. március 12. 1.

jelentene a pedagógusoknak, ha végre őket is besorolnák az állami tisztviselők fi zetési osztá-lyába.³⁷² A már említett Lotz Frigyes tanító Weber Károly tanítótársa érdemeit méltatta (1914.

április 19.), A homokosi községi népiskola tanulmányi kirándulása Budapestre (1914. június 21.) című írásában pedig a diákok boldog utazásáról számolt be. 1913. június 22-i számában a Kevevára arról írt, hogy a Dél-Magyarországi Tanítóegylet elnöke, Schenk Jakab, állami óvo-dai, elemi és polgári leányiskolai igazgató tanügyi működése 40. és elnöki tisztsége 25. évfor-dulójának megünneplésére, Fehértemplom közönségének szíves meghívása folytán 1913. évi július hó 2-án, 3-án és 4-én díszülés keretében került sor.³⁷³

Wenner Miklós iskolaigazgató A nemzet apostolai címmel a századforduló két évtizede so-rán a magyar oktatás terén tapasztalt fejlődésről adott számot. Megfogalmazása szerint, örven-detes tény, hogy a Bach-korszak idején teljesen elnémetesített iskolák fokozatosan újra magyar intézményekké váltak, a nemzetiségek lakta vidékeken mindenütt lassan, de nagyon határo-zott lépésekben indult meg az általános és a középfokú iskolák létrehozásának társadalmi fo-lyamata. Ebben a kulturális térnyerésben önzetlen, bátor és kitartó katonák, „a nemzet műve-lődésének a harcosai voltak, akikre tisztelettel és megbecsüléssel kell gondolnunk. A tanító az az ember, aki igazán önzetlenül a kis gyermekbe ojtja a hazaszeretet és az erkölcs iránt táplált érzéket.” Megjegyezte, ha a Délvidéken szolgáló pályatársaira tekint, bátran és elfogulatlanul állapíthatja meg róluk, hogy mindahányan „lelkes és becsületes polgárai a hazának”.³⁷⁴

Ám mindahány lelkes és becsületes tanító és tanár közül messze kimagasodott magának Wenner Miklósnak az alakja, aki 1912-ben ünnepelte tanári működésének negyedszázados évfordulóját. „Huszonöt év óta ő volt az, aki atyailag nevelte gyermekeinket, aki a Délvi-dék számára munkás polgárokká oktatta fi ainkat” – állapította meg róla az ünnephez méltó emelkedettséggel a Kevevára. A cikk írója kiemelte: példamutató Wenner Miklós hazafi as elkötelezettsége, mellyel az ország déli peremén a magyar kultúra terjesztésének az ügyét szol-gálja. „Nemzetiségek lakta vidéken magyar tannyelvű iskolát vezetni, magyar hazaszeretetet csepegtetni generációk szívébe itt a bérces hazánk végein igazán súlyos érdem.”³⁷⁵ Az 1912 áprilisában a tiszteletére rendezett ünnepség alkalmával a Kevevára közölte a tanonciskola igazgatójának életrajzát is, aki nem mellesleg akkor már egyszersmind a Dél-magyarorszá-gi Tanító Egylet kevevári fi ókőre, örökös dísz- és ügyvezető elnöke volt.³⁷⁶ Wenner Miklós 1864. október 4-én Torontál vármegyében, Kis-Teremián született, a hat elemi elvégzése után, 1876 őszén cseregyerekként magyar családhoz Szegedre adták, ahol a gimnázium I.

osztályába íratták. A IV. osztály elvégzését követően az aradi állami tanító-képzőbe került, ahol sikeresen diplomázott. 1884. szeptember 1-jén a német–csernyei hitfelekezeti iskola ta-nítójaként „rója le a haza és a társadalom iránti kötelességét”, ám alig három hónapi műkö-dés után a vallás és közoktatásügyi miniszter kinevezte őt a kevevári – akkor kubini – volt határőrvidéki iskola rendes tanítójává, hogy ott „a nemzetiségek lakta végvidéken terjessze a

372 Wenner Ferenc: Tanítók dolga. Kevevára, 1913. február 23. 1–2.

373 Meghívó. Kevevára, 1913. június 22. 2.

374 Wenner Miklós: A nemzet apostolai. Kevevára, 1912. december 8. 2–3.

375 Wenner Miklós. Kevevára, 1912. április 28. 1–2.

376 Wenner Miklós a magyar nyelv terjesztésében soha el nem hervadó érdemeket szerzett. […] A Dél-Magyar-országi Tanítóegylet kevevárai fi ókja 1907. évi május hó 14-én Kevepallóson tartott tavaszi közgyűlésén tekinte-tes Wenner Miklós urat, a kevevári községi óvó-, elemi-, gazdasági ismétlő- és iparos tanonciskolai igazgatót és a Dél-Magyarországi Tanítóegylet kevevári fi ókköre elnökét érdemeinek elismeréséül díszelnökéül választotta.

Tanítógyűlés Kevevárán. Kevevára, 1912. október 20. 2–3.

kultúra áldásait, hogy az itteni népen terjessze a magyarság iránti szeretet szent érzelmét, és a különböző nyelvű népekkel édes hazai nyelvünket megismertesse, megkedveltesse és elsajá-títtassa”. Pályájának elején számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, de a bizalmatlanság és a gáncsoskodás nem csüggesztette el a fi atal, tetterős tanítót. Indulásakor ő volt az egész környéken az egyedüli tanító, aki köszönve a Szegeden és Aradon eltöltött éveknek, tökélete-sen – anyanyelvi szinten – beszélte a magyar nyelvet. Az ő érdeme, hogy 1893-ban megnyílt a kevevári iparos-tanonc iskola, amelynek igazgatója lett. 1897-ben az elemi iskola igazgatójává is kinevezték, 1899-ben megszervezte a gazdasági ismétlő iskolát, amelynek igazgatásával szintén őt bízták meg. Utóbb ő lett az igazgatója az összes községi tanintézetnek.³⁷⁷ 1914 áp-rilisában Wenner Miklóst kinevezték a kevevárai járási iskola-felügyelőjévé.³⁷⁸ Mellette Keve-vára környékén, az ő szakmai irányításával – hozzá fogható fényeiben – további 10–12 tanítói pálya teljesedett ki, akik ugyancsak megérdemelnék az utókor elismerését.

Wenner Miklós igazgatónak a pedagógusi elhivatottságáról hű képet fest A kevevárai községi népiskolák 1912. évi értesítőjében Polgártársainkhoz! címmel közzétett bevezető írása, melyben az iskola, mint népnevelő intézmény jelentőségét méltatta. Mindazok, akik lebe-csülik az iskolák jelentőségét, ebből az iskolai értesítőből megtudhatják, „hogy az iskola a gyermeked nevelésében, tanításában sok tekintetben a segítségedre siet, s azon van, hogy a mindennapi életben szükséges tudást, más szóval, a műveltséget, megadjuk! Itt tanulja meg az írás-olvasást, a számvetést, s a többi sokféle hasznos tudnivalókat, s azt is: miként kell a jó Istent szeretnünk, imádnunk, a hazához jó és rossz napjaiban hűen ragaszkodnunk, és a jó, becsületes, s javunkat szolgáló embereket tisztelnünk! A vallásos-erkölcsös alapon nyug-vó, istenfélő hazafi as életnek itt rakják le a pilléreit.” Az iskola feladata, zárta a fejtegetését Wenner Miklós igazgató: „a hazai társadalomnak tisztességes és különösen hasznos polgár-ságot nevelni”.³⁷⁹