Talento-Ház Alapítványi Ó. Ált. Isk. és AMI
Kulcsszavak: taktilis érzékelés fejlesztése, vizuális memória játék
Kutatási probléma
A taktilis érzékelés, a legkorábban, már magzati életkorban kiala-kuló érzékelési forma. A bőrnek rendkívül szoros kapcsolata van az idegrendszerrel, mivel ugyanabból a csíralemezből alakul-tak ki. A tárgyak megtapogatása során szerzett ismeret beépül a szókincsbe, hozzájárul a nagymozgások és a finommotorika fejlődéséhez. Az így megszerzett tudás agyi feldolgozása majd rendszerezése pedig magasabb szintű gondolkodási folyamatok alapvető eleme.(1). Az óvodások, alsó tagozatosok még végeznek taktilis érzékelésre alapozott megismerő feladatokat, de később kamaszkorra ez már nem jellemző, egyre inkább, sőt túlzottan is átveszi a megismerést a vizualitás.
A mai gyerekek már óvodáskorban kezdenek mobiltelefont, számítógépet használni, ami kihat beszédükre, tanulási szokása-ikra, kapcsolati rendszerükre, személyiség fejlődésükre. Már az óvodás korú generáció nagy része nem szívesen hallgat mesét, mert nem köti le a figyelmüket, ha nincs vizuális megerősítés.
(2.) „A szülők a TV-ben más műsorokat néznek, ezért inkább vesznek külön gyermeküknek is tévékészüléket.” A készülék sok esetben elektronikus bébiszitterként működik. (3)
Egy tanulmány szerint, a 13-14 évesek 20%-a 3 óránál többet internetezik naponta, a tanulók 30%-a napi 1-2 órát (3). Amíg nyugaton csökken a televízió és számítógép képernyő előtt töl-tött órák száma, addig Magyarországon nő. (4)
Ha mesehallgatás helyett a gyerek mesét néz, akkor nem tör-ténik meg a legfontosabb dolog, a feldolgozás (elaboráció).
A szorongások, vágyak, félelmek, düh stb. feldolgozása. A külső kép, amit a filmekből készen kap, blokkolja a belső képkészí-tést, nincs feldolgozás. (4) Mi van, ha kikapcsoljuk a vizualitást?
Visszahozható -e, ami elveszni látszik? Hogyan lehetne fejlesz-teni a belső képkészítést? Az MROE Vizuális Mesterpedagógus Műhely (VIMM) egyik előadása ihletett meg, továbbgondolva az ott elhangzott előadást határoztam el, hogy 8. osztályos tanítvá-nyaimmal kipróbálom kicsit átalakítva az egyik feladatot. (5) Fejlesztő program
A tér-forma-tárgy témakörben, hétköznapi tárgyak meg-ismerése, elemzése - tapintásos memóriajátékkal. Hétközna-pi apró, marokban elférő tárgyakat textil zsákokba helyeztem, minden zsákban, egy tárgy volt . A képesség fejlesztés fókuszai:
taktilis érzékelés fejlesztése, finommotorika fejlesztés, írás-és beszédkészség fejlesztés, formaérzék, formakarakter, arányér-zék fejlesztés, analizáló-szintetizáló képesség fejlesztés, kreativi-tás, képzelőerő, asszociatív és vizuális emlékezet fejlesztés.
2.
VIZUÁLIS NEVELÉS POSZTEREK
Módszerek
A külvilágból érkező ingereket 5 érzékszervünk segítségével érzékeljük. Melyiket, milyen érzékszervünk dolgozza fel?
„Képzeld magad egy vak ember helyébe!”
1. feladat: differenciált egyéni munka
Vaktában kiválasztott, textilzsákban kisméretű tárgy, tapintás-sal történő megismerése. Egyik kezével a zacskóban tapogatja le a tárgyat, a másikkal minél pontosabban lerajzolják, közben nem nézheti meg.
2. feladat: differenciált egyéni munka
A rajz alá, a tárgy tulajdonságainak pár mondatos leírását kér-tem. Pl. körülbelüli méretei, milyen textúrákat ismer fel tapintás-sal, mire használják, és még mire lehetne használni?
3. feladat: kiscsoportos munka
3-as csoportokban mindenki átnézi a másik csoporttag felada-tát. Egy csoporttag bemutatja szóban a rajz és a szöveges leírás alapján az egyik tárgyat. A végén mutatja fel mi volt a zsákban.
4. feladat: differenciált egyéni munka
Az illető tárgy funkciójának megfelelő elhelyezés eredeti környe-zetében, vagy a tárgy elhelyezése egy elképzelt funkcióval, elkép-zelt környezetben (szabadon választott technikával: technika:
filctoll, vízfesték, tempera, zsírkréta).
Összegzés: tanulói reakciók, tanári tapasztalatok
A gyerekeket várakozáson felül érdekelte ez a feladat. Izgal-masnak tartották, a szünetben megkérdeztem, hogy ki szeretné még tapintással kitalálni a tartalék zacskókban lévő tárgyakat?
Szinte mindenki odajött, és megegyeztek egymással, hogy aki kitalálta, az nem mondja el, és nem mutatja fel addig a tárgyat, amíg mindenki nem végzett a tapogatással.
Az egyik fiúnak eleinte nehezen ment a tárgy érintés-sel történő beazonosítása, de a lerajzolás és leírás után, ami-kor felolvasta, amit írt, kivette a tárgyat, és eszébe jutott, hogy a nagymamája konyhájában, a polcon már látott ilyet, ez egy kis fűszerkanál. Egy lány felismerte rögtön, hogy egy fűszerszóró üveg van a zacskóban, de a tetején lévő kupakot, műanyagnak gondolta, amikor kiemelte a zacskóból látta, hogy fából van. Egy másik lány, aki egy kulcskarikán két kulcsot talált a zacskóban, azt nem tudta a tapintással elmondani, hogy rozsdás, de azt
elmondta, hogy rücskös a felülete. Amikor kiemelte a tárgyat a zacskóból felismerte, hogy az rozsda.
Tapasztalatom alapján, többször kellene hasonló feladatot adni a gyerekeknek. A pedagógiai jelentősége a tapintással való megismerésnek az, hogy a taktilis inger valamennyi érzékelési terület fejlődését javítja. Elfeledett emlékeket hív elő. Az elmé-lyült figyelem, a tárgyra való fókuszálás a koncentrációs képes-séget javítja, ami minden tanulási folyamat alapja.
Irodalom
Óvári Andrea (é.n.): A taktilis ingerek jelentősége a gyermeki fejlődésben (Kölyök-park Játszóház és Fejlesztőközpont)
Lakosiné Dobronics Zsuzsanna (2015): Az internet és a televízió hatása a tanulók olvasási hajlandóságára (a logopédus szemszögéből). In: Sajátos nevelési igények –méltányos pedagógia. Konferenciakötet, Nyugat – magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar, Pedagógiai Intézet konfe-renciája, 2015. Szombathely, Savaria University Press
Maurer Ildikó Teréz (2015): Mobiltelefon és az internet a serdülőkorú tanulók éle-tében. In: Sajátos nevelési igények –méltányos pedagógia. Konferenciakötet, Nyugat – magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar, Pedagógiai Intézet konferenciája, 2015. Szombathely, Savaria University Press Vekerdyí Tamás (2016): Kisgyerekek, óvodások. Budapest, Central Médiacsoport Geisbühl Tünde (2017): Kortárs művészet a vizuális kultúra órán. A Moholy-Nagy
Vizuális Modulok – a 21. század képi nyelvének tanítása c. projekt 4. modul-jának tapasztalataiból. Előadás a Vizuális Mesterpedagógus Műhely (VIMM) 2017 december 25-i rendezvényén, Budapest, Deák17 Galéria.
2.
VIZUÁLIS NEVELÉS POSZTEREK
Vizuális tehetségek képességfejlesztése és kulturális alapú innováció a fővárosi rajzversenyen
GARAMVÖLGYI BÉLA
Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Kulcsszavak: módszertani kultúra, vizuális tehetség, kulturális alapú fejlesztés, tudásélmény, értékteremtés, pedagógiai innováció
A vizuális nevelés „anyanyelve” a tevékenységek végzésén alapu-ló tapasztalatszerzés. A megszerzett tapasztalatok sok gyakor-lás után jártassággá – kompetenciává – válnak, amik a megfelelő szintű és tartalmú vizuális fogalmakká képezhetők le. Ezekben a „hívóképekben” ragadhatók meg a vizsgált jelenségek sajátossá-gai, írhatók-fogalmazhatók meg közös jegyei. Értelemszerűen nem hagyható ki, és nem hanyagolható el egyetlen mozzanat sem, hiszen bármelyik kimarad, akkor kiüresedik a vizuális tartalom.
A Fővárosi Rajzverseny deklarált célja az általános módszer-tani kultúra fejlesztése mellett a vizualitás területén felbukkanó tehetséges gyerekek felfedezése, képességeik kibontakoztatása, önértékelésük és kreativitásuk fejlesztése, fejlődésük követése.
A verseny a vizuális befogadó- és alkotóképességek szintjeit méri. Az ismeretek egy része gyakorlati/kézműves jellegű és az alkalmazott technikák használati módjához, másik része pedig a vizuális közlő- és kifejezőeszközök kreatív, átgondolt használa-tának minőségéhez kötődik. A problémafelvetések és a hozzájuk tartozó témák, ismeretanyagok valamint az alkalmazható tech-nikák évről évre változnak, ezért ezeket és a felkészülést segítő speciális szakirodalmat az aktuális versenykiírás tartalmazza, valamint a verseny honlapján kerül közzétételre.
A verseny értékelési rendszere úgy fejleszti a módszertani kultúrát, hogy minden döntőbe jutott versenyzőnek, felkészí-tő tanárnak és szülőnek korrekt, hasznosítható visszajelzést ad a képességfejlesztésben elért eredményeiről. A verseny egyedi-sége, komplexitása éppen abban rejlik, hogy legalább két alkotói tevékenységformában elért teljesítményszinteket méri össze öt indikátor (anyaghasználat, formaalakítás, téralakítás, kompo-zíció- és színhasználat, összkép- és egyéni kifejezőerő) alap-ján párhuzamosan. Így teszi láthatóvá a speciális adottságokat, készségeket és segíti az egyedi fejlesztési programok megter-vezését. Megismerhetővé válik a személyes képi megjelenítő- és kifejezőerő irányultsága, valamint az értékteremtő kreativitás.
Az analitikus/diagnosztikus mérés-értékelés súlyozott;
a részképességekre jellemzően ötpontos skálán kialakított visz-szacsatolások jönnek létre, míg az összkép és személyes kifeje-zőerő – a tehetség és kreativitás faktora – értékelésénél húsz pontos határon belül lehet javaslatot tenni. (E terület értékelé-sénél a következő kérdésekre várunk originális, alkotói megol-dásokat: narráció – a belső képalkotás és a vizualizáció ereje;
érzelmek közvetítése, azonosíthatósága; képelemek adekvátsá-ga, szimbolikája, eredetisége; egyéni látásmód és stílus. Egy-másra következtethetőség: azaz összhangban áll-e a nevezési munka kvalitása a helyszínen, ellenőrzött körülmények között készített versenyművel? A vizuális nyelvi elemekből adódó sze-mélyes kifejezőerő együttesen.)
A zsűri elnöki feladatok ellátására olyan, a vizuális kultúra területén kutató/oktató, elismert szakembereket kérünk fel, akik szűken vett szakterületükön kívül tehetségkutatással- és gondo-zással is foglalkoznak. A zsűri értékelő munkáját általános szem-pontsor segíti, melyben megfogalmazódnak a versenyzőkkel (és a felkészítésükben részt vevő Kollégákkal) szemben támasztott elvárások. Az értékelés során a zsűritagok lehetőség szerint pár-ban dolgoznak, és egy-egy részképesség-területet (indikátort) elemeznek, minősítenek.
Ha a 2012 óta eltelt időszak folyamatait nézzük, nyilvánvaló az irány és a szándék: a beállítás után készített stúdium jellegű megfeleltetésekről (melyek létjogosultságát és megkerülhe-tetlenségét nem kérdőjelezzük meg) áthelyeződött a hangsúly a kreatív, alkotói problémákat feldolgozó attitűdre. Nem mellé-kesen, a tanári jelenlét szerepe is megváltozott; háttérbe szorult
2.
VIZUÁLIS NEVELÉS POSZTEREK
az oktató, előtérbe került a mentor/mester jelleg. Kiírt/feldolgo-zásra felkínált témák:
• 2012/13 – Parafrázisok (Műalkotások újraértelmezése)
• 2013/14 – Versillusztrációk (Weöres Sándor születésének 100.
évfordulója)
• 2014/15 – Képi allegóriák (Attribútumok és értelmezések)
• 2015/16 – Ekfrázis (Publius Ovidius Naso: Metamorphoses – antik átváltozásmítosz feldolgozása)
• 2016/17 – Világtáj (kozmikus táj, weltlandschaft)
A verseny feltételrendszere egyre sokrétűbbé vált az elmúlt öt évben, egyre több benne az olyan körülmény, ami arculati klímájaként ragadható meg.
Ez virtuális gazdaságának újabb sajátosságát képezi, mely érte-lemben nem a hagyományos érteérte-lemben vett oktatási termékek reprodukálása áll a középpontban, hanem a kulturális terméke-ké. E tekintetben a Fővárosi Rajzverseny, és a hozzá kapcsolódó tanítási-szakmai gyakorlat sem csupán pedagógiai szolgáltatás, hanem kulturális attribútumokkal ellátott javak és szolgáltatások rendszerbe foglalt egysége.
A verseny kulturális alapú fejlesztése jellegéből és karakte-réből adódóan egyszerre múlt- és jövő jellegű, hiszen egyrészt legitimációjának alapja a tradíciók őrzése, másrészt folyamatos újraértelmezése és újabbak létrehozása. A kultúra tudásélményt termel és tesz közvetíthetővé, áramoltathatóvá, közösséget képez és tart meg. Ezáltal a kultúra az értékteremtés-megújítás egyik kiemelten fontos – innovatív – tényezőjévé válik.