Kulcsszavak: zeneterápia, zenepedagógia; végtaghiány, gitár-tanulás, zenei nevelés; esetismertetés
„A zene mindenkié” (Kodály, 1975) Még azoké is, akik csak másoktól eltérő módon képesek a zenélésre. Egy ezzel kapcsola-tos eset ismertetése:
Budapest egyik agglomerációs városának általános iskolájá-ban vagyunk, valamikor az év elején. Az 1. A osztályiskolájá-ban elkezdő-dött a harmadik óra. Ám valaki kopog, és belép az ajtón. A helyi zeneiskola tanára érkezett, hogy pár perc erejéig a gitározás csodájáról meséljen a gyerekeknek. Amikor mondandója végére ért, megkérdezi az osztályt, vajon van-e kedve valakinek meg-tanulni gitározni. Esetismertető előadásom hőse, Petra, boldog mosollyal az arcán elsőként jelentkezik. A zenetanár rápillant, meglehetősen zavarba jön, majd alig hallhatóan ezt mondja: - Te, sajnos, nem tudsz megtanulni gitározni ….. csak egy kezed van.
Valóban nem tud megtanulni? A könnyűzenei dalok rele-váns többsége magas szinten szólaltatható meg bizonyos tech-nikák alkalmazásával, egy kézzel is. Melyek ezek a techtech-nikák?
• Tapping (’csapás’): a technika lényege, hogy valamelyik ujjal akko-ra csapást mérünk a húrakko-ra, hogy az rögtön nekiütődik a fogólap-hoz/érintőhöz és rezgésbe jön.
• Hammering (’kalapácsolás’): a technika lényege ugyanaz, mint a tapping esetében. A tappingnál az első hangot szólaltatjuk meg. A hammer esetében már korábban lefogtunk egy érintőt a fogólapon, azonban egy magasabb hangot szeretnénk meg-szólaltatni azáltal, hogy kalapácsütésszerűen rácsapunk felsőbb érintőre.
• Pull off (’lehúzás’): ez a hammering reciproka. A technika elő-feltétele, hogy egy magasabb hangot már megszólaltattunk
3.
ZENEI NEVELÉS POSZTEREK
valamelyik ujjunkkal, szeretnénk egy mélyebbet előcsalni:
a magasabb hangot megszólaltató ujjunkat létepjük a húrról, ami ezáltal újult erővel kezd rezegni.
• Slide (’csúszás’): úgy szólaltatunk meg egy hangot, hogy hirtelen mozdulattal csúszunk mélyebb/magasabb irányba, ezáltal a húr kimozdul nyugalmi pozíciójába, azaz újabb impulzust kap a kéz-től, új hang szólalhat meg.
• Pengetés a gitárfejnél: bizonyos hangokat csak úgy csalhatunk elő a gitárból, ha a húrokat lefogás nélkül pengetjük meg. Az egyke-zes játékstílus esetében nem a pengető kéz, hanem a lefogó kéz pengeti a húrokat. Értelemszerűen nem a gitártesthez, hanem a gitárfejéhez közel. Akusztikai szempontból ez pont olyan minő-ségű, mint a tipikus esetben, a húr ugyanúgy viselkedik.
• Tapping + slide: középső/gyűrűs ujjal rácsapunk (tapping) vala-melyik bundra, majd ugyanerre a bundra felcsúszunk (slide) rendkívül gyorsan a mutatóujjunkkal. Így kétszer szólal meg ugyanaz a hang rövid időn belül.
Amikor megbizonyosodtam arról, hogy mesterfokig fejleszthe-tő a gitárjáték egyetlen kézzel is, felkerestem a családot: meg-próbálom megtanítani Petrát gitározni. Mindannyian örömmel fogadták az ötletet, így belekezdtünk a munkába.
Speciális eszközök:
• balkezes elektromos gitár: megtartott jobb kéz esetén balkezes gitárra van szükség, így lehet a technikát megvalósítani.
• erősítő: a hangszer hangjának kihangosítására szolgál. Hangere-je állítható, így a húrokat „érzékennyé” lehet tenni, szintén hoz-zájárul a kényelmes játékhoz.
• overdrive (torzító): a hangerőn kívül további „érzékenységet”
lehet adni a húrnak.
• reverb (reverberátor): visszhangosító. A lejátszott hang hosszát minimális mértékben megnöveli, kellemes akusztikai hatást kelt.
Hátrányból indultunk: eddigi tapasztalatom a gitártanítás terén „használhatatlan”, új utakon kellett találnom. A zenemű-veket két kézre írják, így a felsorolt tehnikákal újra kellett őket arranzsálni. Petra ma már ügyesebben játszik egy kézzel, mint én. Sőt, még az is kiderült, hogy: nem is indultunk
hátrány-ból. Egy olyan gyermek jött gitárórákra, akiben elemi motivá-ció volt a téma iránt. Olyan erővel látott neki a próbálkozásnak, gyakorlásnak, amely példaértékű. A figyelme minden találko-zásunkkor a hangszerre összpontosult. Petra az önkiszolgálás elsajátításának folyamatában már korábban megtanult küzdeni.
Nem indultunk hátrányból, mert személyiségében rejlő pozitív erők példátlan fejlődési ütemet diktáltak.
E speciális technika határait is bemutatom. A technika szólisztikus szólamok eljátszását teszi alapvetően lehetővé, az akkordozás nehezebb lenne. Ez azonban nem gát. A szólamok, a zenekar, a zenésztársak azt a célt szolgálják, hogy a zene fel-épülhessen, és mindenki a maga szekcióját mutathassa meg a „nagy egészben”: a zenén keresztül tartozzon valahová.
Esetismertető előadásom egy alternatív zeneoktatási közösség (nevezzük KAZ-nak) keretein belül végzett munkáról szól. A KAZ - tevékenységét tekintve - zenepedagógiai rendszer, fiatalok könnyűzenei nevelésével a zeneterápia prioritásrend-szerét alkalmazva foglalkozik. (Szűcs, Sánta 2015) A zeneterá-pia számára a gyermek a primér, aki eszközként kapja a zenét saját maga kiteljesedéséhez. (Urbánné, 2001) Koncepciónk szerint a zene az eszköz, a gyermek a cél, azonban a zeneterápi-ás hatzeneterápi-ást munkánk során a zenepedagógián keresztül kívánjuk megvalósítani. Tevékenységeink széles spektrumát ezen alapve-tés szerint végezzük.
A pedagógia a serdülő gyermek esetében akkor működhet jól, ha a feladathelyzetet a kortársi közösség előtt mozgatja meg.
(Bábosik, 2004)
A kortársi közösség tehát a „valahova tartozás” érzésével látja el az embert. indezek miatt hatványozottan fontos volt, hogy végtaghiánya miatt Petra ezekből ne maradjon ki. Bio-pszi-cho-szociális szempontból is végiggondoltuk a dinamikus vál-tozást a gyermek életében. A „biológiai determinizmus” ismert:
a hiányzó végtag önbizalmi, önértékelési problémákban ütköz-het ki. (Dombainé, 2006) Petra mégis képes volt felülírni egy pre-koncepciót. Amellett, hogy ő maga másként értelmezi önmagát, a környezete is másként tekint rá. Petrának már több alkalom-mal is lehetősége volt a különböző rendezvényeinken fellépni, elnyerve kortársai tiszteletét, amely reményeink szerint vissza-hat a társas integrációjára.
3.
ZENEI NEVELÉS POSZTEREK
Hivatkozások
Bábosik István (2004) Neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest
Dombainé Esztergomi Anna (2006) Ajánlások mozgáskorlátozott gyermekek, tanulók kompetencia alapú fejlesztéséhez. Sulinova Közoktatási-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest
Kodály Zoltán (1975) A zene mindenkié. Zeneműkiadó, Budapest.
Szűcs Antal Mór, Sánta Kristóf (2015) A Kollektív módszer, egy 21. Századi terá-piás szemléletű zeneoktatási program elméletben és gyakorlatban. In: Fej-lesztő Pedagógia 2015/5-6. 28-45.
Urbánné Varga Katalin (2001) „A muzsikának oly nagy ereje vagyon...”: Zene és terápia IN: Parlando: zenepedagógiai folyóirat 2001. 43. évf. 4. sz. 2-19.
D R Á M A - É S S Z Í N H Á Z P E D A G Ó G I A
S Z I M P Ó Z I U M O K
4.
4.
DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZPEDAGÓGIA SZIMPÓZIUMOK
WORKSHOP