A fogyasztói szerződés használata az egyes nemzeti jogrendszerekben jogrendszerekben

Meg kell említenünk, hogy a kiszolgáltatott gyengébb fél és ennek az egyenlőtlen szerződési helyzete más jogviszonyok kapcsán is létezik. Az uzsorás szerződések kapcsán is egyenlőtlen helyzetről kell beszélnünk. Az uzsorás kiemelt, a vele szerződő fél pedig hátrányos helyzetben van.

Gellén szerint míg a fogyasztó meghatározás fogalmi kérdés, a kiuzsorázottságot konkrét esetekben kell vizsgálni, szubjektív és objektív elemek bevonásával, ezért nem lehet absztrakt alanyi definíciót kidolgozni. Az uzsora kapcsán az egyik fél kihasználva a másik hátrányos helyzetét, ebből kialakult gyengeségét, indokolatlan előnyt határoz meg⁸⁷⁶.

6.2. A fogyasztói szerződés használata az egyes nemzeti jogrendszerekben

A német jogba, illetve a BGB-be a Verbrauchervertrag (fogyasztói szerződés) fogalma és szabályai 2002-ben épültek be⁸⁷⁷. A törvény megfogalmazása szerint akkor beszélünk fogyasztói szerződésről, ha egy fogyasztó (13. §), illetve egy vállalkozó (14. §) köt egymással szerződést (310

§ (3) bekezdés). A fogyasztói szerződést a BGB. 355 §-ában megemlítik a Widerruftrecht-nél (visszahívási jog). A fogyasztói szerződések tárgyi alkalmazási köre sokféle szerződésre terjedhet ki: adásvételi, szolgáltatási és hitelszerződés is lehet (BGB § 305 (1)), sőt munkaszerződés is lehet akár fogyasztói szerződés⁸⁷⁸. Az, hogy egy adott szerződés kereskedelmi, magán, vagy más célból köttetett, nem a szerződő feleken múlik, hanem ténylegesen a szerződés céljára, a benne foglalt tartalomra kell tekintettel lenni. Ugyanakkor nem szabad megtéveszteni a vásárlónak sem az eladót, ez szembemegy a Treu und Glauben alapelvével (242.§). A 312. szakasz foglalkozik a fogyasztói szerződéssel, amely esetében több elem kombinációjának tekinthető: személyi, szituatív, szerződésfajta. Nevesített szerződési fajták például az elektronikus úton történő szerződés, ill. a távollévők közötti szerződés⁸⁷⁹.

A francia jogban 1978-ban jelent meg a fogyasztóvédelmi törvény⁸⁸⁰ (Loi Scrivener), amelybe 1995-ös módosítása során inkorporálták a 93/13/EGK irányelvet. A francia jog az irányelvet kizárólag a fogyasztói szerződésekre engedte alkalmazni, bármilyen formát is vegyenek fel. A fogyasztói szerződés egy olyan szerződés, amelyet „egy üzleti megállapodás során a fogyasztóval kötnek” (loi Scrivener). A 2011-es irányelv viszont lehetőséget adott bizonyos további jogalanyok védelmére. A francia jogalkotói szándék (loi Hamon) az volt, hogy a kisvállalkozásokat is meg tudják védeni olyan helyzetekben, ahol nincs gyakorlatuk, vagy szakértelmük. A törvényalkotó nem tartotta fontosnak,

875 Roppo 2009, p. 333.

876 Gellén 2011, p. 251.

877 F.A. Verlag Lexikonszerkesztősége: Der Brockhaus. Recht. Fachlexikon Recht. Brockhaus F A., Mannheim, 2002.

878 Berger 2016. (jurionrecht.de)

879 Schulze 2017, p. 458.

880 La loi n°78-22 du 10 janvier 1978 relative à l'information et à la protection des consommateurs dans le domaine de certaines opérations de crédit

193

hogy szabályozza a vegyes (részben fogyasztói, részben üzleti célú) szerződések körét. Az a gyakorlat alakult ki, hogy ha a szerződés fő karaktere szakmai célú, akkor az nem számít fogyasztói szerződésnek, viszont (ha az irányelv alapján is) csak nagyon korlátozott mértékben lehet beszélni szakmai célról, akkor fogyasztói szerződésnek kell meghatározni⁸⁸¹.

Az angol jogban az Unfair Contract Terms Act (UCTA) 1977 a fogyasztói szerződésen olyan szerződést ért, amelyben az egyik fél nem üzleti célra szerződik, és nem is kelti ezt a látszatot, a szerződés tárgyát képező áruk magán használatra vagy fogyasztásra vannak szánva.⁸⁸² (A 12. cikkely szerint ezt a feltételt akár egy cég is teljesítheti). McKendrick a Consumer Rights Act (CRA) 2015 kapcsán megemlíti, hogy a fogyasztói szerződés kapcsán a törvény második részét olyan szerződésekre kell alkalmazni, amelyet kereskedő (trader) és fogyasztó (consumer) kötött (61(1))⁸⁸³. Az angol jogban a Consumer Rights Act 61. cikkelyének (3) bekezdése szerint: „A contract to which this Part applies is referred to in this Part as a consumer contract”. (Azt a szerződést, amelyet ebben a részben megemlítenek, úgy kell tekinteni, mint egy fogyasztói szerződést.) A negyedik bekezdés a., és b. pontjai az alkalmazási kört határozzák meg. Eszerint olyan jogok és kötelezettségek esetén van lehetőség az alkalmazásra, amely kereskedő (trader) és fogyasztó között jött létre, és kizárja, vagy leszűkíti a kereskedő felelősségét a fogyasztó felé. Az 5. bekezdés viszont kizárja a munkaszerződéseket. A meghatározás kapcsán a törvényi részben olyan szerződéseket értenek fogyasztói szerződéseken, amelyekben a vevő oldalán fogyasztó áll.

Vékás⁸⁸⁴ utal a skandináv törvényekre, mivel a szabályozás során továbbmentek, és egy további elemet követelnek meg a fogyasztó számára biztosított védelemhez: az ügylet alapvetően a védendő célok érdekében jött létre. A Benincasa ügyben az EUB a fogyasztói szerződést pozitív és negatív értelemben is deklarálta. A pozitív értelemben csak azok a szerződések lehetnek a fogyasztói szerződések csoportjában, ahol a magánszemély a saját szükségleteit kívánja kielégíteni. Negatív értelemben pedig bármilyen üzleti, szakmai (akár jövőbeni) cél jelenléte esetén, vagy akkor, ha a fogyasztói használat csak mellékesen merül fel, már nem beszélhetünk fogyasztói szerződésről. (Ez egybecseng a Brüsszeli Egyezmény fogyasztói képével)⁸⁸⁵.

6.3. A fogyasztói szerződések a magyar jogrendben

6.3.1. A fogyasztói szerződések az új Ptk. előtti szabályozásban

2002-ben a régi Ptk. átesett egy módosításon (2002. évi XXXVI. törvény, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények

881 Aubert de Vincelles, Carole -- Sauphanor-Brouillaud, Natacha: Loi du 17 mars 2014: nouvelles mesures protectrices du consommateur. Recueil Dalloz n° 15 du 17 avril 2014, 879-889, p.880.

882 Monaghan – Monaghan 2013, p. 60.

883 McKendrick, Ewan: Contract Law. Palgrave, London, 2015, p. 311.

884 Vékás 2008d. p. 102

885 Fuglinszky 2016, pp. 28-29.

194

fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról), amely megváltoztatta a szavatossági és jótállási rendelkezéseket, valamint a termékfelelősségről szóló törvényt, illetve azokban a kormányrendeletekben is jelentős változások történtek, amelyek a jótállási szabályokkal foglalkoztak (és kapcsolatba hozhatók az európai uniós irányelvben megfogalmazottakkal). A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény is tovább változtatott a régi törvénykönyv szövegén, a Ptk. 203. § (2)-án. A törvényhez kiadott miniszteri indokolásban szerepel, hogy az Unió jogrendszeréhez történő közeledés folyamatában, a jogharmonizációs folyamat során a Ptk.-ban kidolgozott tartalomtól és fogalomhasználattól részben eltérő meghatározások, definíciók fognak szerepet kapni „a belső gazdasági jog egyes területeit szabályozó törvényekben”. Így lehet megemlíteni a társasági jogot (Gt.) és a bankjogot (Hpt.), amelynek területein például a közvetlen, közvetett részesedés, ill. befolyás fogalmak leírása esetében már nem a Ptk.-ra utalnak, hanem önállóan, az Unió irányelveire alapulva adnak meg fogalommeghatározásokat.

A fogyasztói szerződést a 2002-es módosító törvény 8. §-a vitte be a régi Ptk. 685. § e) pontjába:

fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalamazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a – tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt – vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárárs vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, amelyben a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk).

A törvényi definíció 2003. július 1-jétől volt hatályos.

Sándor⁸⁸⁶ három fontos elemet különít el a fogyasztói szerződésben. Az első, hogy az egyik oldalán a fogyasztó áll (fogyasztói szerződés legfontosabb eleme és a fogyasztói jogviszony tárgyi meghatározása), a második, hogy a vele szerződő fél egy olyan személy, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti, tehát a tevékenysége fogyasztói szerződések megkötésére (is) irányul, a fogyasztói szerződés megkötése nem esetleges. A harmadik elem a fogyasztói szerződésben az, hogy valamilyen fogyasztási cikk értékesítését kívánják elérni. A törvény számba veszi a lehetséges fogyasztási cikkeket is, ezek pedig ingók lehetnek, de kizárja a közüzemi szerződések körét, illetve a végrehajtási eljárást és árverés útján történő értékesítést.

.

Vékás⁸⁸⁷ hangsúlyozza a fogyasztói minőségrelációs jellegét, mert a fogyasztói célok miatt szerződést kötő személy nem minden szerződéses viszonyban minősül fogyasztónak. Az ügyleti tevékenységén és önálló foglalkozásán kívül szerződést kötő természetes személy csak akkor számít fogyasztónak, ha a másik oldalon egy meghatározott minőségű személy áll. Így például a fogyasztói jogviszonyt mindenképpen kétpólusúként lehet leírni. Vékás hozzáteszi, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog alapkategóriája nem a fogyasztó, hanem a fogyasztói jogviszony. A fogyasztói jogviszony kapcsán az egyik félnek kell fogyasztónak lennie, a fogyasztói minőség csak egy nem-fogyasztói minőséggel szemben ismerhető el. A fogyasztók által megkötött valamennyi szerződés fogyasztói

886 Sándor 2003, p. 23.

887 Vékás 2002a. pp. 5, 8

195

szerződésnek számít, ha a fogyasztó fogalma alkalmazható, és a tevékenység megfelelő, tehát nem szűkíthető le a felek által egyedileg nem kialkuldott szerződési feltételek esetére.⁸⁸⁸

Az új Ptk. Koncepciója 2003-ban szólt a fogyasztói szerződésről. Úgy vélte a Koncepció, hogy a fogyasztói szerződés rendszertani elhelyezése egyrészt a szerződésre vonatkozó általános szabályok között van, másrészt pedig az egyes szerződéstípusok körébe illeszthető. A Koncepció meg is fogalmazta a fogyasztói szerződés definícióját, amely követi a közösségi jogot: fogyasztó és olyan személy (a „kereskedő”) között jön létre, aki a szerződést üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe tartozó célból köti. A fogyasztói szerződés meghatározása a kereskedelmi jog szabályozásának azt a logikáját követi, hogy a kereskedelmi ügylet meghatározása számít a kereskedelmi jogi szabályozás kiindulópontjának. A fogyasztói szerződés meghatározását át lehetne fogalmazni úgy is, hogy a szerződés tipikusan és kizárólagosan kétpólusú. Ha harmadik félnek lenne feladata a fogyasztói szerződésben, felmerülhetne az a kérdés is, hogy mennyiben tekinthető a jogviszony fogyasztói jellegűnek.

Nyilvánvaló, hogy a fogyasztói szerződések is képesek lehetnek egy teljesen új normarendszert kialakítani. Az új Ptk. koncepció⁸⁸⁹, tekintettel arra, hogy a jogalkotónak mindig egy szélesebb közeget kell érinteni, megemlékezik arról, hogy a szerződések szabályai nemcsak magánszemélyek egymás közötti kötelmi viszonyait érintik, hanem szélesebb körben érvényesülő, a gazdasági életben fontos normákként is megnyilvánulnak. A korábbi szerződési jogi jogalkotói gyakorlat leginkább a magánszemélyek egymás közötti, fogyasztási-szükségletkielégítési célú, kétpólusú, szerződésszegés esetén felróható ügyleteket tekintette szabályozási célnak. A koncepció fontosnak tartotta, hogy a szerződések új szabályainak a kereskedelmi forgalom igényeit kell elsősorban kielégíteni. Ezt azzal indokolja, hogy itt kötik a legjelentősebb szerződéseket és a vagyoni forgalom miatt sem elhanyagolható ez a kör. A fenti, elsősorban magánszemélyekre illeszthető besorolással szemben a kereskedelmi jellegű szerződések összetett szervezetek között (jogi személyek, akár külföldiek között, külföldre történő szállítással), rendszeresen folytatott tevékenység, nyereségszerzés okán jönnek létre, tömegméretű árukapcsolatok és szabványszerződések jellemzőek rá.

6.3.2. A fogyasztói szerződés a Szakértői Javaslatban

A Szakértői Javaslat sok normát hasonlóan szabályoz a régi Ptk.-hoz, de vannak eltérések is. A fogyasztói szerződésre vonatkozó normákat egyrészt az általános rendelkezéseknél helyezi el, és általános formában szabályozza, másrészt a fogyasztói szerződésre vonatkozó egyes szabályok között. Ezen szabályok közül kiemelendőek a szerződés értelmezéséről, a teljesítési hely meghatározásáról, és az idő előtti teljesítés elfogadásáról szóló normák. A fogyasztói szerződések egyes különös nemeire vonatkozóan, mint amilyen az utazási szerződés vagy a fogyasztói kezesség

888 Vékás 2001, p. 88.

889 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója A Kormány 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozatával elfogadott szöveg, amely e határozat mellékleteként megjelent a Magyar Közlöny 2003. évi 8. számában p. 6-7

196

(amelyeket az unió is szabályozott), külön normákat tartalmaz a Szakértői Javaslat. Új jogintézményként említi a termékszavatosságot.

A Fogyasztói szerződés meghatározása a Szakértői Javaslat szerint:

5:36. § A fogyasztói szerződés

(1) Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása és üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy (fogyasztó) önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést.

(2) Kétség esetében a szerződés fogyasztói jellegének bizonyítása a fogyasztót terheli.

A Szakértői Javaslat az üzleti tevékenységet a következőképpen definiálja: „az ipar, kereskedelem körében, a pénzügyi, banki- és biztosítási üzletágban kifejtett, továbbá a kézművesek, mezőgazdasági egyéni vállalkozók tevékenységét jelenti”. Az önálló foglalkozás alatt a szabad foglalkozások művelőit értik. Igaz ugyan, hogy az önálló szóval kifejezőbb a definíció, és különbséget lehet tenni egy alkalmazott (aki valamilyen megbízásra vásárol a cég számára valamit) és egy vállalkozó között, de ezzel a meghatározással az üzleti érdek megjelenik és a két kör nem válik világosan szét. Véleményem szerint hasznosabb lenne az „önálló foglalkozásán kívüli” kategóriát nevesíteni: például, ha ezt kifejezetten az egyéni vállalkozók esetére hagynák, akkor könnyebbséget jelentene a jogszabályt alkalmazóknak is. A definíciót a fogyasztó meghatározásának tükörképeként lehet megadni: az a természetes vagy jogi személy, aki az ügyletet üzleti tevékenység vagy önálló foglalkozás körében, üzletszerűen folytatja. Az üzletszerűség jól ismert jogi fogalom a magyar jogban. Az üzletszerűség meghatározásában szerepet kap a rendszeres jelleg, a nyereség elérése, és a jövedelemszerzés elérésért folytatott munka. A Szakértői Javaslat az alapítványok, egyesületek mellett kiveszi még az olyan jogi személyeket is az üzleti tevékenységén belül eljáró személy kategóriájából, amelyek nem folytatnak üzleti tevékenységet, non-profit jellegű, sőt jótékonysági célokat szolgálnak, mint az oktatási vagy egészségügyi intézmények. Ugyanakkor ez utóbbi példa egy olyan problémakört vezet be a kereskedő meghatározásába, amely nehezen lenne megoldható, hiszen felvetődik a kérdés, hogy mi történne, ha bizonyos társasági formák megkapnák a jogi védelmet, mert részben non-profit jellegűek, vagy olyan tevékenységet folytatnak, amely miatt nem lennének kereskedőnek tekinthetők. A Javaslat úgy véli, hogy ezt a jogi védelmet nem állandó jelleggel hanem a szükséges eseti jelleggel kell a jogi személyeknek biztosítani (viszont a megoldás nem feltétlenül egyértelmű). A jogviszony másik oldalán álló személyt (nincs kifejezett személyi kör megnevezve), a Szakértői Javaslat az európai irányelvekhez hasonlóan határozza meg.

6.3.3. A fogyasztói szerződés a hatályba nem lépett Ptk.-ban A fogyasztói szerződés definíciója a hatályba nem lépett Ptk. szerint:

5:33. § A fogyasztói szerződés

(1) Fogyasztói szerződés jön létre, ha önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró személy fogyasztóval köt szerződést. (2) A törvénynek vagy a törvény felhatalmazása alapján más jogszabálynak a fogyasztói szerződésre irányadó szabályait - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - alkalmazni kell arra a szerződésre is, amelyet a legalább középvállalkozásnak számító vállalkozás köt alapítvánnyal, egyesülettel, társasházzal vagy legfeljebb mikrovállalkozásnak minősülő vállalkozással.

197

A törvénytervezet megengedhetővé kívánta tenni, hogy fogyasztói jogvédelem alatt állhassanak olyan személyek is, akik nem felelnek meg a természetes személy fogalmának, de indokolható a jogi védelmük, például azért, mert a tudás és érdekérvényesítő képességekben való eltérés a két fél között jelentős lehet. Egy kisvállalkozás kiszolgáltatottsága hazai viszonyok között van akkora, mint egy laikus személyé egy profittermelő céggel szemben. A középméret meghatározása mint zsinórmérték a jogszabályban ugyanakkor nem problémamentes: miért éppen a középméret és a non-profit orientált szervezet szorzója esetén merülne fel kiegyensúlyozatlanság? (De ugyanakkor nemcsak ott merül fel, hanem a mikrovállalkozások kapcsán is.) Itt jegyezném meg, hogy bizonyos szerződési következmények meghatározása kapcsán ki lehetne szűrni, illetve meghatározni, hogy mely szerződési feltételek fennállása esetén merülne fel az egyenlőtlenség.

Ha a törvényjavaslat szövegét megvizsgáljuk, akkor az eredeti irányelv és a magyar megoldásnak megfelelően a szerződéses kapcsolatok és ezek variációi interakciója meglehetősen bonyolulttá teszi a képet. A tisztességtelen szerződési kikötésekről szóló eredeti irányelv koncepciója háromféle szerződéssel számolt: általános, kereskedelmi, fogyasztói. A törvényjavaslat további kategóriákat vezet be: a középvállalkozás és a non-profit társaság, illetve a mikrovállalkozás státuszát. A definíciók kapcsán megjegyezték a hatályba nem lépett kódexszel kapcsolatban, hogy a fogyasztói szerződésekben megjelenő személy helyett megfelelőbb lenne jogalany-t használni.⁸⁹⁰.

Kérdés, hogy például a törvényben a fogyasztóvédelem szabályait a közösségi követelményt meghaladóan érdemes-e kiterjeszteni minden fogyasztói jellegű szerződésre (gyakorlatilag bármely szerződéstípus lehet fogyasztói). Csehi megfogalmazza, hogy a szélesítés egy ponton túl lehet, hogy a fogyasztói védelemmel visszaható is, mert ily módon létrejöhetne fogyasztói fuvarozási szerződés vagy fogyasztói garanciaszerződés (5:390. §.), amelyek inkább kereskedelmi-gazdasági relevanciával bírnak⁸⁹¹.

6.3.4. A fogyasztói szerződés az új Ptk.-ban

Az új Ptk. nem vette át a régi Ptk. fogyasztói szerződés kategóriáját, hanem következetesen fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésről beszél. Dogmatikailag viszont nincsen különösebb eltérés a szerződés általános fogalma és a fogyasztói szerződés között. A legfontosabb jogalkotói feladat az uniós fogalommal egyenértékű, biztos meghatározást adni arra, hogy ki a fogyasztó és ki a vállalkozó, illetve a fogyasztói szerződés esetén, tájékoztatási és visszalépési jog biztosítása a fogyasztónak.

A törvényszövegben később sem található a fogyasztói szerződés kifejezés használata, kivéve a 6:114 § (2) bezdést, illetve még egyes paragrafuscímek alkalmazzák a fogalmat (úgy is mint

890 Prugberger Tamás: Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv egyes szerződéseket tartalmazó fejezetéhez a szolgálattal kapcsolatos szerződések hiánya miatt. Miskolci Jogi Szemle 2/2, 2007, 91-99. http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/200702/7_Prugberger.pdf (letöltve: 2017. március 10.)

891 Csehi Zoltán: A 2009. évi CXX. Törvényről, az új Polgári Törvénykönyv meghiúsult kísérletéről, annak előkészítéséről és tartalmáról. Iustum, Aequum, Salutare 2010/3, 71-103. p. 74.

198

fogyasztói szerződés, illetve fogyasztó és válallkozás közötti szerződés). A 6:103, 6: 104, 6:131 és a 6:444 §-ok példák erre,. Ennek a megoldásnak az is a magyarázata lehet, hogy a fogyasztói kategóriát nem alkalmazva a szerződési jog kettőződését kívánták elkerülni⁸⁹². Olyan megfontolás is állhat a háttérben, hogy nincs igazából annak komoly jelentősége, hogy meghatározzák a fogyasztói szerződést, viszont ezzel esetleg a fogyasztói szabályozást nem szűkítik le egy meghatározott jogviszonyra, hanem más jogviszonyok esetében is felhasználható ez a fogyasztói megközelítés.

Hámori úgy véli, hogy a szövegezés sokkal inkább alkalmas szabályozás a laikusok számára, mivel könnyebben érthető és megtalálhatóak a szabályok, amelyek egy adásvételben rájuk vonatkoznak (a régi Ptk. fogyasztói szerződések utalásai kapcsán esetleg nem gondolták volna, hogy laikusok egymással kötött szerződéseire nem vonatkoznak a normák)⁸⁹³. Papp szerint a fogyasztói fogalom (fogyasztói jogviszony) meghatározására a cél-tartalom-szituáció nézőpont a legalkalmasabb.⁸⁹⁴ Az új kódex fogyasztóval kötött adásvételi szerződésekre (ahol az eladó a vállalkozás, a vevő pedig a fogyasztó) a korábbi szabályozásnak a hiányait is igyekszik kiküszöbölni, például a kárveszély átszállása és az eladói késedelem jogkövetkezményei körében új szabályokat is találunk⁸⁹⁵.

A fogyasztói szerződés meghatározása legegyszerűbben egy szerződést jelent, amelynek két oldalán meghatározott jogalanyok vesznek részt. Igazából a szerződések egész sora lehet fogyasztói szerződés, tehát nem lehet korlátozni a típusát, fajtáját, szerződés számát, stb. Fontos szempont továbbá, hogy a vállalkozó a szerződés karakteréhez kapcsolódó szolgáltatást végezzen⁸⁹⁶. Az, hogy egy adott szerződés kereskedelmi, magán, vagy más célból köttetett, nem a szerződő feleken múlik, hanem ténylegesen a szerződés céljára, a benne foglalt tartalomra kell tekintettel lenni.