A francia, német és az angol szerződési jog

4.4.1. Bevezetés

A szerződési jogon azoknak a szabályoknak az összességét szokás érteni, amelyek a szerződésekre vonatkoznak. A törvénykönyvek egy meghatározott területen belül tárgyalják ezeket a szabályokat, amelyeket általában a Kötelmi jog részen belül találhatunk meg, illetve a Szerződési jog cím alatt.

Azonban nem mindig egyszerű ezeket a kérdéseket vizsgálni, mivel Angliában például nincsen kódex, más jogrendszerekben pedig változhat, hogy hol található a szerződésekre vonatkozó rész.

A Code civil 2016. évi változtatását megelőzően az 1.101 cikkelye szerint: a szerződés egy megállapodás, amelyben egy vagy több személy kötelezi magát egy vagy több személynek arra, hogy valamit ad, tesz, vagy nem tesz⁴⁷².

A Code civil előző szerződéses fogalmában megtalálható szerződés és konvenció fogalmát szinonimaként határozhatjuk meg⁴⁷³. A szerződés korábbi meghatározása körülírtabb volt⁴⁷⁴. Az új megfogalmazás eltér ettől. A fenti cikkely új változata szerint: „a szerződés akarategyezség két vagy több személy között, abból a célból, hogy kötelezettségeket hozzanak létre, módosítsanak, továbbadjanak vagy megszüntessenek.” (Art. 1101 Le contrat est un accord de volontés entre deux ou plusieurs personnes destiné à créer, modifier, transmettre ou éteindre des obligations.)

Az 1101. cikkely a szerződés fogalmát modernizálta, és felhagyott a klasszikus megoldással, különösen azzal a fordulattal, hogy „valamit adni, nem adni, vagy eltűrni.” Az új előírás a szerződés természetében a felek akaratát látja elsődlegesnek, és egyenlőnek ítéli a szerződés módosítását, továbbadását vagy megszüntetését⁴⁷⁵. Érdekes azonban, hogy például az egyoldalú és kollektív szerződéseket nem definiálták.⁴⁷⁶. A Code civil új 1113. cikkelyében kifejezetten kimondja, hogy a szerződés ajánlatból (offre) és elfogadásból áll (acceptation)⁴⁷⁷. Az új szerződéses meghatározás szerint a kontraktust már nem úgy mutatják be, mint a konvenció egy fajtáját, hanem úgy, mint az akaratok összhangját (egyetértését), annak érdekében, hogy valamilyen eredményt érjenek el, amelynek joghatása van, és a kötelmek közé tartozik⁴⁷⁸. Az akarat alapja lehet egy nyilatkozat vagy valamilyen viselkedés, viszont ezek a módok nem lehetnek kétértelműek. Fontos továbbá, hogy a szerződésnek tisztelnie kell a közrendet (l’ordre public 1102. cikkely), nem sértheti meg sem a feltételeivel vagy

472„Le contrat est une convention par laquelle une ou plusieurs personnes s'obligent, envers une ou plusieurs autres, à donner, à faire ou à ne pas faire quelque chose.” (Code Civil Article 1101). Ezzel a szabállyal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez még a Code Civil (1804) eredeti szövegéből maradt változatlanul.

473 Cabrillac, Rémy: Droit des obligations. Dalloz, Párizs, 2012. pp. 18-19

474 Cohet, Fréderique: Le contrat. PUG, Grenoble, 2016. pp. 10-11

475 Réforme du droit des obligations …2016 p. 2

476 Renault – Brahinsky 2016. p. 5

477 Aubert, Jean-Luc –Collart Dutilleul, François: Le contrat – Droit des obligations. Dalloz, Párizs, 2017.p. 55

479 Guinchard-Debard 2013 p. 512

111

pedig a céljával sem azokat⁴⁷⁹. A közrend Mekki szerint morális dimenziót is jelenthet, bár az, hogy egyes szabályokban a morálra való hivatkozást kihagyták, azt is jelenti, hogy a morálnak a francia szerződési jogban egyre kevesebb szerep jut.⁴⁸⁰. Ehhez kapcsolódik, hogy a jóhiszeműséget nem definiálják külön, ez is a közrend elvéhez tartozik⁴⁸¹.

Érdekes változtatás az is, hogy a Code civil nem a szerződés meghatározásával kezdi a könyvet (1101 CC), hanem az új 1100 szakasszal, amely a kötelmeket határozza meg. A szakasz első bekezdése szerint a kötelmek jogi aktusokból származhatnak, releváns tényekből, vagy a jog általános felhatalmazásából. A szerződés egy jogi aktus (acte juridique). A francia jog így a német és a holland kódexek gyakorlatához csatlakozik. A változtatás hozzájárult a francia kódex egyre dogmatikusabbá válásához, mivel három szerződési jogi alapelvet is feltüntet: a szerződés szabadságát (art. 1102. s. 1 CC), a kötelező erő (új art. 1103 CC), és a jóhiszeműség alapelvét (észszerűsség és tisztesség), amely kiterjed a tárgyalásokra és szerződés megkötésére (új art. 1104 CC). Szerepel még az az alapelv is, hogy a szerződéseknek nincs meghatározott formai előírása (új art. 1172 CC)⁴⁸². A jóhiszeműség alapelvét illetően az Ordonnace egy minimalista formulát választott. A jóhiszeműség ebből a szempontból azzal a jelentéssel bír, hogy a szerződést kötőnek egy becsületes (tisztességes) magatartást kell tanúsítania. Mekki szerint több következtetés is levonható a jóhiszeműség elvéből, egyrészt a felek kellő tájékozottság birtokában tett nyilatkozata szükséges (ehhez tartozik a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség). Továbbá az is, hogy egy kiegyensúlyozott szerződést tartsanak fenn, amelyben nincs tisztességtelen kikötés⁴⁸³. A fenti alapelvek hozzájárulnak az ordonnace által alakítani kívánt célokhoz: meg kell találni az egyensúlyt a szerződési igazságosság (justice contractuelle) és az akarat autonómiája közt (autonomie de volonté)⁴⁸⁴.

A 2016. évi változtatások előtt a Code civil 1108. cikkelye tartalmazta a szerződések érvényességére vonatkozó szabályokat: a fél akaratát, hogy kötelezi magát, a szerződőképességét, a szerződés egy meghatározott célját (objet), és a kötelezésnek egy jogszerű causa-ját⁴⁸⁵. A szerkesztők az autonómia és a római tradició mellett az akarat hibáira koncentráltak: a szerződés létrehozásához akarat szükséges, de ennek teljesen szabadon kell megtörténnie⁴⁸⁶. A francia szerződési jog a római jogra, kánonjogra, a felvilágosodásra és a természetjogra alapozódik. A Code civil-ben tetten érhető két

479 Guinchard-Debard 2013 p. 512

480 Mekki, Mustapha: The General Principles of Contract Law in the “Ordonnance” on the Reform of Contract Law.

Louisiana Law Review 2017/4 (76) p. 1205

481 Renault – Brahinsky 2016 p. 6

482 Jan M. Smits -- Caroline Calomme: The Reform of the French Law of Obligations: Les jeux sont faits. Maastricht European Private Law Institute Working Paper No. 2016/05 p. 10

483 Mekki 2016 p. 1206

484 Réforme du droit des obligations…2016 p. 2

485 Jakub J. Szczerbowski: Formation of Contract. In: J. Plaza Penadés, L. M. Martínez Velencoso (eds.), European Perspectives on the Common European Sales Law. Studies in European Economic Law and Regulation 4. Springer International Publishing Switzerland. 2015, p. 37-45: 40

486 Julie Klein: Le consentement p. 14-19 La semaine juridique édition generale supplément au n°21 2015 május 25 p.14-19: 15

112

fontos tudós, a 17. századi Domat Les lois civiles és a 18. századi Pothier Traités című műveinek hatása, amelyekben kirajzolódik a francia jogban meghatározott szerződési kategória. Érdekes, hogy az általános fogalmak értelmezésében kevés szerepet ad a bíróságoknak⁴⁸⁷. Pothier hatását tükrözte a Code civilben az, hogy a szerződéseknek formamentessége és formaszabadsága van. A szerződés létrehozása a francia jog szerint 1804-ban meglehetősen könnyű művelet volt (azóta az eljárás bonyolódott)⁴⁸⁸. A Code civil nem törődik a szerződések létrehozatalának pontos eljárásával:

a szerkesztők úgy gondolták, hogy amint a szerződéses akarat kialakul, nem szükséges semmilyen más formaiságot vagy egyéb tényezőt figyelembe venni⁴⁸⁹. Meg kell jegyeznünk, hogy a Code civil szerkesztői nem gondoltak arra, hogy a szerződés szabadsága egy teljesen független és abszolút dolog lenne, mivel különböző határokat a kódexben is kifejeztek, például az ún. léonina-szabályt (clauses léonine) is alkalmazták.⁴⁹⁰ Az 1804-es Code civil szellemének megfelelően a szerződés tartalma még nem ment keresztül semmilyen kontrollon, amely az egyik fél vagy másik érdekével való konformitást vizsgálta volna. A klasszikus értelemben a szerződés tárgyalás eredménye volt két feltételezhetően szabad és egyenlő jogaikban, akik felelősök a saját kötelezettségvállalásukért, és az érdekeikért, az egyenlőtlenség figyelembe vétele nélkül, kivételek elvétve akadtak⁴⁹¹. A Code civil új 1102. cikkelye fejezi ki a szerződéses szabadságot, ez azt jelenti, hogy a szerződő felek szabadon határozzák meg a tartalmat és a szerződés formáját, amit kötnek⁴⁹².

A szerződések kapcsán a római jog és régi francia jog tételei közötti választásnál kompromisszum jött létre. A római jogban kifejeződő individualista szerződési felfogás (inkább szabad verseny) és a piaci magatartás korlátait meghatározó kánonjogi tételek vegyültek, az elvileg korlátlannak tűnő szerződési szabadságot a causa-tan elfogadásával korlátozták. Cabrillac ezért úgy látja, hogy a szerződések területén a Code civilben elmaradt a rendszerező megoldás⁴⁹³. Ghestin kifejezte, hogy a Code civil módosításában egy pont tűnik kiváltképp nehéznek, és fontosnak, a causa⁴⁹⁴. Ez is rámutat arra a problémára, amely akár akadálya is lehet a közös jogi egyesítésnek vagy akár egy opcionális kódex létrehozásánák, hogy a magánjogon belül az egyes tagállamokban különböző jogi sajátosságok helyezkednek el.

A korábbi Code civil a szerződéses elmek között felsorolta az objet-et is. A régi Code civil 1126.

cikkelye szerint minden szerződésnek van egy tárgya (objet), aminek az adására a fél kötelezi magát, vagy pedig a fél arra kötelezi magát, hogy valamit tesz vagy nem tesz. Az objet-nek létezőnek, pontosan meghatározottnak, lehetségesnek és jogszerűnek kell lennie. Az objet egy meglehetősen komplex tárgy volt, amely ugyan többször feltűnt a régi Code civil 1126 – 1130. cikkelyeiben, de a

487 Rémy Cabrillac: Droit européen comparé des contrats. Paris: LGDJ. 2012, p. 21-23

488 Denis Philippe: La réforme du droit des contrats en droit français Congrès de l’IDEF, 22 avril 2016 p. 3

489 Nicolas Molfessis: La formation du contrat p. 6-14 La semaine juridique édition generale supplément au n°21 2015 május 25 p.6-14: 7

490 Leveneur, Laurent: Consensualisme et liberté contractuelle. in: Beaubrun, Marcel (szerk.): Le Discours et Le Code:

Portalis deux siècles après le Code Napoleon. Párizs: LexisNexis. 2004, p. 285, 295

491 Aubert – Dutilleul 2017. p. 16

492 Cohet, Fréderique: Le contrat. PUG, Grenoble, 2016. p. 97

493 Cabrillac, Rémy: Droit européen comparé des contrats. Paris: LGDJ Paris. 2012, pp. 21-22, 43

494 Jacques Ghestin -- Gilles Goubeaux: Traité de droit civil. Introduction générale Paris : LGDJ. 1994 p.1163

113

jelentését a kódex már nem adta meg egyértelműen, megkülönböztette a szerződés objet-jér, illetve az obligation objet-jét is, viszont ezek a fogalmak mégis hasonló dolgokat fejeztek ki⁴⁹⁵. A kötelezettség objet-je magában foglalt egy szolgáltatást (CC 1163. cikkely: prestation) Az 1128. cikkely a szerződés érvényességéhez megkövetelte a törvényes és meghatározott tartalmat, és ezért a szolgáltatás meghatározásának is kellően precíznek kellett lennie⁴⁹⁶.

A régi Code civil 1131. cikkelye szerint egy kötelezettségnek nem lehet semmilyen joghatása, ha nincs cause-ja, vagy pedig hamis vagy illegális cause-n alapszik. A cause egy bonyolultan értelmezhető elképzelés volt, úgy is szokták jellemezni, mint a polgári jog egyik legbizonytalanabb elképzelését.

A gyakorlatban megkülönböztették a szubjektív (subjective) cause-t (vagy a szerződés cause-át), amely visszatükrözi a beleegyezéshez vezető személyes motivációkat, és az objektív (objective) cause-t vagy a kötelezettség cause-át, amely a közvetlen célhoz kapcsolódik és elvont.⁴⁹⁷ A szerződési jogban a cause az azonnali és közvetlen cél, amiért a szerződő fél vállalja a kötelezettséget, tehát a szerződéses jogviszonyban lényeges a megléte. A cause-nak volt egy olyan szerepe is, hogy az adott ügylet jogszerűségét és törvényességét garantálja, tehát ha az egyik fél szándéka a szerződésre nézve jogellenes (az erkölccsel van a közrenddel ellentétes), akkor a szerződés érvénytelen⁴⁹⁸. Általában a causa-t azzal a szolgáltatással lehetett azonosítani amit a másik féltől elvártak. Az objektív cause hiánya esetén a francia bíróságok fel tudtak lépni, hogy a szerződéseket érvénytelenítsék, ha hiányzott a tényleges reciprocitás. Ennek az értelme abban volt, hogy minden szerződésnek szükség van egy célra – raison d’être, ahhoz, hogy érvényes legyen⁴⁹⁹. A szubjektív cause másik oldalról viszont, azokhoz a szubjektív okokhoz kapcsolódott, hogy a szerződő felek miért akarnak szerződést létrehozni. Ez ugyanakkor már különböző volt az egyes szerződésekben, mivel nyilvánvaló, hogy a felek különböző okok miatt hozzák létre a szerződeseket. Ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen a szubjektív cause-nak törvényesnek kellett lennie. Egy szerződést érvénytelenné lehetett nyilvánítani, ha az egyik, vagy mindkét fél szerződési okai mögött illegális ok húzódott meg, vagy pedig a közerkölcsökre nézve ellentétes volt⁵⁰⁰. A régi Civil code 1133 cikkelye szerint, egy cause, akkor jogtalan, ha a jog tiltja, vagy pedig ellentétes a jó erkölcsökkel, vagy a közrenddel. Ebben a kontextusban felmerülnek a felek szubjektív céljai és motívumai, amiért a szerződést létre kívánják hozni⁵⁰¹.

A változások előtti francia jogban három különböző szerepet tulajdonítottak a causa-nak. Az első egy flexibilis megközelítés volt amely a szerződési igazságosságot ítélték meg a segítségével, és biztosítania kellett a szolgáltatások egyenlőségét és arányosságát. A második megközelítés egy sokkal kifejezettebb jelentést adott neki, amely attól függően, hogy milyen jogterületen fordult elő

495 Cabrillac, Rémy: Droit des obligations. Dalloz, Párizs, 2012. p. 66

496 Aubert – Dutilleul 2017. p. 90

497 Réforme du droit des obligations…2016 p. 9

498 Guinchard, Serge – Debard, Thiery (szerk.): Lexique des termes juridiques. Dalloz, Párizs, 2013. p. 139

499 Rowan, Soléne: The new French law of contract. LSE Research Online, 2017. http:// eprints.lse.ac.uk/75815 pp.

9-11.

500 Rowan 2017. p. 816

501 Smits 2014. p. 87

114

eltérő lehetett. A harmadik esetben egy úgynevezett „láthatatlan” eszközként vett részt a sokféle előírás és szabály között, amely a szerződésjogban megjelent, és célja volt, hogy az erkölcstelenséget vagy az igazságtalanságot szankcionálja, adott esetben egy szerződés semmisségét határozták meg vele, amely a közrendet, vagy a jóerkölcsöket sértette, és így nem volt joghatása⁵⁰². Összefoglalva, cause nélkül, vagy illegális cause-val, ill. objet nélkül, vagy nem megfelelő objet-tel a szerződés érvénytelen volt⁵⁰³.

A cause-t a Catala projet még megtartotta volna részben a hagyományok miatt, de a Terré és a Chancelerie projet már megvált tőle Aubert – Dutillel kifejezi, hogy ennek oka a nemzetközi tudományos eredmények figyelembe vétele is⁵⁰⁴. A cause eltörlésében szerepet játszott egyrészt az, hogy a legtöbb európai jog nem is ismeri, csakúgy mint az európai modell jogszabályok, másrészt pedig az, hogy ez nyelvi szempontból is egyszerűsítést jelentett.⁵⁰⁵ A cause megszüntetése annak is volt köszönhető, hogy a pontos funkciója nem volt teljesen tisztázott, és más jogi doktrinákkal is átfedésben volt (szerződés létrejötte és tévedés). A cause egy történeti öröksége volt a francia jognak.⁵⁰⁶ Rowan úgy véli, hogy a cause sok problémát idézett elő, amikor a francia bíróságok túlságosan széles körben hivatkoztak rá, amikor beleavatkoztak a szerződésekbe. Például ez volt a jogi hivatkozási pont, amikor a szerződéseket ki akarták egyensúlyozni, ha azt tapasztalták, hogy tisztességtelen feltételeket tartalmaz. A francia bíróságok arra is alkalmazták a cause-t, hogy olyan megállapodásokat is érvénytelenítsenek, amelyek rossz üzletkötésnek bizonyultak⁵⁰⁷. Egy ismert esetben a Cour de Cassation érvénytelenített egy szerződést, amelyben elvileg mindkét fél teljesíthette volna a szerződést, de láthatóvá vált, hogy az ígéretet kapónak nem realizálható a gazdasági érdeke, és a szerződéses céljai elérhetetlenek [Video cassette decision: Civ (1) 1996 július 3.]. A Manulea (1985) esetben valaki azért tartott el egy gyereket, mert azt hitte, hogy ő az apja, később kiderült, hogy nem igaz. A bíróság úgy találta ebben az esetben, hogy a támogatása causa nélküli volt⁵⁰⁸. A PECL-és a DCFR modell-jogszabályokból is kihagyták a causa-t ill. az ehhez hasonló jogintézményeket.

A Terré-projekt kapcsán létrehozott tervezet azt írja elő (1127 szakasz), hogy egy szerződés érvényességének három feltétele van: megállapodás, képesség (capacité) és a tartalom legalitása és biztossága („contenu licite et certain”). Ez az jelenti, hogy a projekt meg kívánt válni az objet és a cause követelményétől a szerződésben, amit a „contenu licite et certain” követelményére kívántak lecserélni. Ez a legnagyobb innovációja a projektnek, aminek célja az volt, hogy a törvény jobban tudjon igazodni az európai trendekhez (mintatörvényként funkcionálhasson, ill. a jogválasztás során

503 Youngs 2014, p. 546.

503 Youngs 2014, p. 546.

504 Aubert – Dutilleul 2017. p. 89

505 Valais, Valérie: La réforme du code civil : quels enjeux pour nos contrats ? Dalloz IP/IT 2016, 229-232.

http://www.cercle-montesquieu.fr/global/gene/link.php?doc_id=731&fg=1.230.o.

506 Smits – Calomme 2016, p. 6.

507 Rowan 2017, p. 11.

508 Smits 2014. p. 87

115

a francia jog vonzóbb lehessen).⁵⁰⁹ A cause elsődleges funkciója az volt, hogy segítse a jogellenesség elleni fellépést, illetve a szerződéses kiegyensúlyzottságot, ugyanakkor a cause különböző típusainak differenciálódásával nehézségek merültek fel (cause efficient, cause catégorique, cause finale, cause subjective, cause objective). A cserét bizonyos szakértők problematikusnak találják. Mazeaud professzor kifejtette a projekthez írt véleményében, hogy a cause funkciója az, hogy a szerződő felek akaratnyilatkozatainak észszerűségét biztosítsa, oly módon, hogy minden egyes szerződő fél érdekét védi a kiegyensúlyozatlan viszonyoktól. Mazeaud szerint azonban szükség van egy általános védelemre a tisztességtelen feltételek és a gyengébb féllel szembeni visszaélés ellen⁵¹⁰. Ghestin a kihagyással szintén nem elégedett, mert úgy gondolja, hogy a causa-nak abban van szerepe, hogy a tranzakció jogosságát segítsen megítélni, és ha valamilyen hiba merülne fel, akkor a jogviszonyokban a jogbiztonságot tudja szolgálni. Ghestin szerint az, hogy két évszázadot is túlélt a jogintézmény, mutatja a hasznosságát. Ghestin azt javasolta, hogy egy olyan megoldást fogadjanak el, amely a PECL-höz is közelebb áll, amely szerint a causa-t a cél (but) jogintézménye váltja fel. Ez segítette volna, hogy a causa kontrollfunkcióját továbbra is alkalmazzák⁵¹¹. Rowan viszont úgy véli, hogy a reform sokkal inkább szemantikai volt, mintsem olyan, amely tényleges anyagi jogi változásokkal járt volna, a cause utáni szabályok egyszerűbbek és érthetőbbek lettek⁵¹².

A cause megszűnését követte a Code civil azon szakaszainak a megváltoztatása, ahol eddig szerepet kapott (CC régi változat: 1108, 1131, 1132, 1133 cikkelyek, új: 1128 cikkely)⁵¹³.

A cause funkciója igazából nem tűnt el teljesen. Szubjektív értelemben vizsgálva a cause-t arra a célra tervezték, hogy megvalósítsa elsősorban az adásvételt, és amely ügyletnek összhangban kellett állnia a közrenddel (l’ordre public) és a jó erkölcsekkel (bonnes moeurs)⁵¹⁴. Rowan hangsúlyozza, hogy a cause (szubjektív cause) funkciója megjelent (szélesebb körre vonatkoztatva), az új 1162. cikkelyben.

Ennek megfelelően egy szerződés nem lehet a feltételeiben vagy céljaiban a közrenddel ellentétes.

Az objektív cause szellemét az 1169-es cikkelyben lehet megtalálni, egy visszterhes szerződésből eredő kötelezettség (haszon) nem lehet megtévesztő vagy nevetséges, abban az időpontban, amikor a szerződést megkötötték⁵¹⁵. Az 1162. cikkely kiegészíti a 6. cikkelyben szereplő korábbi szabályokat. Ennek során a szerződésnek nem szabad a közrendet, a tárgyalásokat vagy a célját tekintve illegálisnak lenni⁵¹⁶.

A 2016-os módosítás során bevezetett legnagyobb változtatás tehát abban volt, hogy a cause-t eltörölték, többé már nem feltétele az érvényes szerződésnek (1128 CC). A régi szabályozás négy

509 Savaux, Éric: Le contenu du contrat. La semaine juridique édition generale supplément au n°21 2015. május 25., 20-27. p. 21.

510 Philippe 2016, p. 4.

511 Ghestin -- Gobeaux 1994. p. 1164

512 Rowan 2017, p. 11.

513 Réforme du droit des obligations… 2016 p. 9

514 Aubert – Dutilleul: p. 95

515 Rowan 2017, p. 11.

516 Renault – Brahinsky 2016. p. 25

116

feltételt sorolt fel a szerződés érvényességéhez. Az új szabályozás három feltételt nevesít: a felek egyetértése, a szerződési képességük, törvényes és egyértelmű tartalom.

Art. 1128 Sont nécessaires à la validité d’un contrat : 1o Le consentement des parties ;

2o Leur capacité de contracter ; 3o Un contenu licite et certain.

1128 cikkely. Egy szerződés érvényességéhez szükséges:

1o A felek egyetértése;

2o Szerződési képességük;

3o Törvényes és bizonyos tartalom.

A szerződéses feltételek közé tartozó új elem – contenu (tartalom) – fogalmát nem sikerült a módosítás során a Code civil-ben meghatározni. A contenu alatt bármiféle szerződéses tartalmat érteni lehet. Ebben az értelemben a szerződés kikényszerítő erejéhez kapcsolódik⁵¹⁷. A meghatározott tartalom alatt az 1162. cikkelyben a kötelezettség tárgyát értik, ami pedig egy körülírt szolgáltatás. A szolgáltatásnak jelen vagy jövő időben kell megtörténni, lehetségesnek kell lenni és meghatározhatónak. Az ár is a szerződés részét képezi⁵¹⁸.

Érdekes megemlíteni a francia joggal kapcsolatban azt, hogy jelenleg egyre fontosabbá válik egy szerződéses követelmény, az essential obligation (alapvető kötelezettség), de még nem sok figyelmet szenteltek neki a francia jogászok sem. (Ez a jelenség arra is példa, hogy a jogrendszerek folyamatosan változnak, sőt. nemcsak egy jogrendszer érintett, mert a frankofón országokban is terjed a fogaloms). Röviden összefoglalva, a szerződés végső (eredeti) céljának teljesítését jelenti.

Néha a szerződés gazdasági „mozgatórugójának” hívják⁵¹⁹. Az obligation essentielle fogalma már az 1960-as években létezett, a felívelését az 1980-as években kezdte meg. A fogalom meghatározásához tartozik, hogy egy változtathatlan kötelezettségről van szó, amely a szerződés lényegét jelenti. Az obligation essentielle úgy is megjelenik, mint a szerződési szabadság határa.

Kifejezi azt a minimumot, amiért a felek a szerződést létrehozták, ez az elem szükséges ahhoz, hogy a szerződés gazdaságosságát el tudják érni. A fogalmat fel lehet használni a tisztességtelen feltételek elleni harchoz a francia jogban. A bíróknak joguk van a jogintézményt alkalmazni, hogy a szerződés lényege megmaradjon, de a többi – esetlegesen hátrányos része – érvénytelenné válik⁵²⁰.

Cardoso-Roulot szerint az essential obligation-nak három tulajdonsága van: objektív (amelyet a szerződés természete jelent), absztrakt (mivel nem függ a szerződés tárgyától vagy alanyától, vagy pedig a körülményektől), és többszörös (mert egy szerződésben több essential obligation is

517 Aubert – Dutilleul 2017. p. 89

518 Renault – Brahinsky 2016. p. 25

519 Renault – Brahinsky 2016. p. 26

520 Ghozlan 2016, p. 409.

117

előfordulhat)⁵²¹. A lényege pedig abban ragadható meg, hogy a megkötött szerződésnek a tényleges kötelezettségét kívánja előtérbe hozni, hogy a teljesítés során a felek ennek szellemében igyekezzenek eljárni⁵²². Az obligation essentielle (alapvető kötelezettség) fogalma bírósági ítéletekben alakult ki. A Cour de Cassation (Cass. civ. 3°, 1969 május 22) hangsúlyozta, hogy egy szerződésben az obligation essentielle alól nem lehet kimentést találni. A Chronopost ügyben (1996. október 22.) a

előfordulhat)⁵²¹. A lényege pedig abban ragadható meg, hogy a megkötött szerződésnek a tényleges kötelezettségét kívánja előtérbe hozni, hogy a teljesítés során a felek ennek szellemében igyekezzenek eljárni⁵²². Az obligation essentielle (alapvető kötelezettség) fogalma bírósági ítéletekben alakult ki. A Cour de Cassation (Cass. civ. 3°, 1969 május 22) hangsúlyozta, hogy egy szerződésben az obligation essentielle alól nem lehet kimentést találni. A Chronopost ügyben (1996. október 22.) a

In document Az Európai Unió hatása a magyar szerződési jogra (különös tekintettel a fogyasztói szerződés tisztességtelen feltételei szabályainak meghatározására a magyar magánjogi kódexekben) (Pldal 110-134)