A befektetővédelem

A befektetővédelem bizonyos pontokon hasonlít a fogyasztóvédelemre. Számos eset bizonyítja, hogy a pénzügyi piacokon a fogyasztókat sokszor tisztességtelen környezet veszi körül, illetve a legtöbb pénzügyi termékeket forgalmazó cégtől nem idegenek a megtévesztő és visszaélésszerű eljárások. Felmerül a kérdés, hogy milyen szabályozói rendszer alkalmas ennek kezelésére⁸²⁷. A MiFID I. irányelv (Markets in Financial Instruments Directive 2004/39/EC)⁸²⁸ a szabályozott piacok és részvénypiacok integrációjának a javításához és a pénzügyi verseny fokozásához kíván hozzájárulni. A 2008-as válság következtében igyekeztek a befeketetővédelmet más területekre is kiterjeszteni ezért fogadták el a MiFID II (The Markets in Financial Instruments Directive II, Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve ( 2014. május 15. ) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról EGT-vonatkozású szöveg), éppen hatályos jogszabály, és a MiFIR (Markets in Financial Instruments (MiFIR) - Regulation (EU) No 600/2014 ) irányelveket, amelyek egyéb pénzügyi eszközökre és kereskedési helyszínekre is védelmet biztosítanak. Az EU ezen túlmenően a krízis hatására a különböző pénzügyi eszközök és pénzügyi szolgáltatások kapcsán a fogyasztó védelmének erősítését más területeken is folytatta (a PRII rendelet, valamint a Deposit Guarantee Schemes 2014/49/EU irányelv és az Insurance Mediation Directicve (IMD) II előterjesztés a legjobb példák erre⁸²⁹).

A MiFID irányelv próbál pontosabb és harmonizáltabb szabályokat alkotni pénzügyi területen.

Ugyanakkor a szerződési jog, illetve a fogyasztóvédelmi jog továbbra is nemzeti maradt, így elsősorban ezeknek a szabályoknak van nagy befolyása⁸³⁰. Az irányelvben a szerződési jog gondossági kötelemeit alkalmazzák az ügyfelekkel szemben. A MiFID maximális harmonizációt akar megvalósítani, és biztosítani a fogyasztóvédelem magas szintjét, valamint a pénzügyi rendszer integritását és hatékonyságát. A MiFID három alapelvet határoz meg (lent)⁸³¹. A MiFID irányelv,

825 Lang, Tim – Gabriel, Yiannis: A Brief History of Consumer Activism. In: Rob Harrison –Terry Newholm – Deirdre Shaw (eds.): The ethical consumer. Sage Publications, London, 2005. p. 39.

826 Tang, Zheng – Tang, Sophia: Electronic consumer contracts in the conflict of laws. Hart Publishing, Oxford, 2009, p. 181-182.

827 Williams, Toni: Open the box: An exploration of the Financial Services Authority's model of fairness in consumer financial transations. In: Mel Kenny -- James Devenney -- Lorna Fox O’Mahony (szerk.): Unconscionability in European private financial transactions. Cambridge University Press, Cambridge, 2010, 227-245: 236-237

828 Megjegyezzük, hogy az irányelv hatálya 2018. február 1-jével megszűnt.

829 Szerző nélkül: House of Lords European Union Committee 5th Report of Session 2014–15: The post-crisis EU financial regulatory framework: do the pieces fit? , published 2 February 2015 Published by the Authority of the House of Lords London : The Stationery Office Limited HL Paper 103 p. 50

830 Jean-Pierre Casey, Karel Lannoo: The MiFID revolution Cambrige University Press Cambridge 2009 p. 10

831 Cherednychenko, o. Olha: Conceptualising unconscionability in the context of risky financial transactions: how to converge public and private law approaches? In: Mel Kenny – James Devenney – Lorna Fox O’Mahony (szerk.):

181

illetve a Consumer Credit irányelv 2008/48/EC közösen kifejeznek egy a konzumerizmus felé tett lépést. A MiFID különbséget tesz a professional (szakember) és a retail client között (amelyik alatt a fogyasztót lehet azonosítani a fogyasztói hitel irányelvben foglaltak szerint), és megerősíti a nemzeti pénzügyi ellenőrző hatóságok szerepét⁸³². A magyar jogalkotó a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII.

törvényben vette át az irányelvet. Az egyik fontos szempont, a MiFID irányelvnek megfelelően az, hogy a vállalkozásoknak három alapvető elvet kell a tevékenységük során betartaniuk. Az első szerint a jogszabályoknak, valamint a belső és külső szabályozatoknak megfelelően tisztességesen, az ügyfél érdekében kell eljárniuk. A második alapelv alapján a befektetőnek minősülő ügyfelet mindig egyszerűen, világosan, átláthatóan és kigyensúlyozottan kell tájékoztatni, (a megtévesztés tilalmát fogalmazza meg). A harmadik alapelv pedig azt írja elő, hogy az ügyfél körülményeinek a figyelembevételével kell eljárniuk. A befektetővédelem célja, hogy a befektetők tulajdona védve legyen.

A MiFID II és a MiFIR irányelvek a felügyeleti konvergenciát is igyekeznek erősíteni. A két irányelv három területen igyekszik javítani a hiányosságokat: a részvényjellegű eszközökre és a nem tulajdonjogviszonyt megjelenítő jogosultságokra, és egyéb piaci szereplőkre is kiterjesztik az átláthatóságot, a kereskedési helyszínek közötti esélyegyenlőségre és a technológiai fejlődés figyelembevételére törekednek a piaci integrációval kapcsolatban, valamint ösztönzőrendszer, ügyfelek eszközeivel kapcsolatos biztosítékok, termékirányítás és beavatkozási hatásköri szabályok bevezetésével a befektetővédelmet erősítik. Az irányelvekben szerepet kapnak a különböző befektetésekkel kapcsolatos kifejezésekek, amelyek segítik az egyes országok között a jogok közeledését⁸³³.

A MiFID II 4. cikke több ügyféltípust említ: a 9. pont értelmében az ügyfél természetes vagy jogi személy lehet, akinek valamilyen befektetési szolgáltatást a befektetési vállalkozás nyújt. A 10.

pontban említett szakmai ügyfél a jogszabály II. mellékletében meghatározott adottságoknak felel meg (l. pl. hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítóintézetek, nyugdíjalapok, helyi vállalkozások, más intézményi befektetők). A 11. pontban a lakossági ügyfél meghatározása található, amely személy nem szakmai ügyfélnek számít. Grundmann és Atemer⁸³⁴ megjegyzi, hogy az ügyfelek a különböző tőzsdei szerződésekben is védve vannak. Például az egyszerű ügyfelek (fogyasztók) részére csak bizonyos piacok és eszközök állnak rendelkezés, amelyek sokkal magasabb szintű szolgáltatással (védelemmel) járnak együtt. Emellett a lakossági ügyfelek

Unconscionability in European private financial transactions. Cambridge University Press, Cambridge, 2010, p. 246-275: 265

832 Wilson, Therese: International Responses to Issues of Credit and Over-indebtedness in the Wake of Crisis.

Abingdon-on-Thames: Routledge 2013 p. 66

833 Értékpapírokhoz kapcsolódó tájékoztató: a Bizottság csökkenti a bürokráciát és javítja a befektetővédelmet IP/09/1351 Brüsszel, 2009. szeptember 24. (lásd: MEMO/09/412)

834 Grundmann, Stefan - Atamer, M. Yesim: European Contract Law and Banking Contracts after the Financial Crisis:

Challenges for Contracting and Market Transactions In: Grundmann,Stefan – Atamer M. Yeşim (szerk.): Financial services, financial crisis and General European Contract Law Alphen aan den Rijn Kluwer 2011 p. 3-33: 14

182

tanácsokat kapnak a befektetéseikre. A fogyasztóvédelem kapcsán az európai uniós jogalkotó, illetve a nemzeti jogalkotó meghatároz egy szereplőt, aki meghatározott jogokat kap, ezzel szemben a MiFID kapcsán meghatározott üzleti viselkedéseket rögzítenek, amelyek az összes befektetőt, és az összes pénzügyi szolgáltatást és kapcsolódó szolgáltatásokat akarják védeni. A védelemnek két szintjét alkalmazva a kérdés az, hogy az ügyfélnek (client), mi a valós szükséglete. Ahelyett, hogy az irányelv meghatározná, hogy a befektetők mely kategóriáját szükséges védeni, azt határozza meg, akinek az ismeretei és tapasztalata okán nincs szüksége védelemre. A lakossági ügyfelek csoportjában a természetes személyek és a kis- és középvállalkozások mint jogi személyek találhatóak, amelyek nem pénzügyi intézményeknek vagy közintézményeknek tekintendők. A másik érdekes körülmény, hogy a MiFID, szemben a fogyasztói jogviszonyokkal, nem vizsgálja, hogy miért akar valaki befektetni⁸³⁵. Általában az EU jog az átlagos fogyasztóra igyekszik hivatkozni, aki észszerűen tájékozott és aki észszerűen figyelmes és körültekintő. Ez a definició megtalálható a MiFID előírásai között. De létezik különbség az általános befektetési szolgáltatások és a különböző különleges B2C befektetési viszonyok között⁸³⁶. A magánügyfeleknek és bizonyos kiterjesztésben a szakmai ügyfelekknek a teljes információs és tanácsadás sztenderdje van jelen az összes esetben (MiFID II 19. cikkelyének 4. és 5. paragrafusaiban). Két kérdést lehet feltenni egy meghatározott ügyfél esetében egy befektetéssel kapcsolatban. Alkalmas-e ez az ügyfél számára (figyelembe véve a kockázati kategóriát, amely, az ügyfél helyzetének a leginkább megfelel)?: Alkalmas-e arra a célra, amelyre választották⁸³⁷? A MiFID-ben vannak kötelezettségek, amelyek általános szabályokban vannak jelen, például az információs jogokat illetően, amelyek az átlagos fogyasztó sztenderjére dolgoztak ki, és ezek vonatkoznak a befektetési tanácsra és a portfolio meghatározására. Ezek közjogi szabályok, amelyek a magánjogi szabályokat megkerülve vezetnek be üzleti viselkedési előírásokat.. Olyan üzleti sztenderdet alkalmaznak, amely azonban nem automatikusan növeli a felelősséget a magánjogban. Viszont a holland és az angol példák azt mutatják, hogy vannan olyan körülmények, amikor a magasabb védelem a magánjogon keresztül megfelelő⁸³⁸. A befektetési szolgáltatónak a kötelezettségei a MiFID irányelv alapján sokkal szigorúbbak az átlagos fogyasztó irányába, mint a provider-client (szolgáltató-ügyfél) viszony természete. Általában a feladatok korlátozottak és a fogyasztóknak bízniuk kell a saját ítélőképességükben, kombinálva az információra vonatkozó szabállyal a MiFID (II) 19. cikkelyében. Egy bank, vagy egy befeketető cég minél inkább részt vesz a befektetési döntésban, annál gondosabban kell az ügyfelével viselkednie.

Tehát az átlagos fogyasztó koncepció ebben a helyzetben nem állja meg a helyét. Mak megemlíti, hogy olyan magánjogi szabályok is vannak, amelyekben a védelem követi az általános kötelezettség gondossági szintjét, amellyel a szakértő felek a fogyasztóknak tartoznak⁸³⁹. A professzionális

835 Kruithof, Marc: A Differentiated Approach to Clinet Protection: The Example of MiFID In: Grundmann, Stefan – Atamer M. Yeşim (szerk.): Financial services, financial crisis and General European Contract Law Alphen aan den Rijn Kluwer 2011 p. 105-163: 121-122

836 Mak, Vanessa: The 'Average Consumer' of EU Law in Domestic and European Litigation In: Leczykiewicz, Dorota – Weatherill, Stephen: The involvement of eu law in private law relationships Cambridge: Cambridge University Press 2013 p. 333-357: 346

837 Kruithof 2011. p. 121-122

838 Mak 2013. p. 353

839 Mak 2013. p.356.

183

befektetőt néha fogyasztóként kezelik, amelyre volt példa a német jogban (Ille Papier-Service v Deutsche Bank). A MiFID irányelvben utalnak a fogyasztói szervezetekre, amelyeknek joguk van fellépni.⁸⁴⁰ A MiFID szabályokat nem arra tervezték ugyanakkor, hogy elébe menjen a kereskedők meglepetésszerű manővereinek, vagy esetleg kezelje azt a nyomást, amely egy ügynöktől érkezhet.

Az irányelvben egy olyan ügyfél található, aki szabadon dönti el, hogy hová akar beruházni.

kiszolgáltatott fogyasztó nem is szerepel az irányelv kontextusában. Nincsen semmilyen megkülönböztetés a természetes vagy jogi személy között. Halfmeier-Rott aláhúzzák, hogy igazából a fogyasztói jog kevésbé van kiemelve⁸⁴¹.

A probléma, amellyel a modern jogalkotónak illetve a jogalkalmazóknak, különösen például a fogyasztóknak, kereskedőknek és befektetőknek, szembe kell nézni az, hogy folyamatosan újabb és újabb megoldások alakulnak ki a pénzügyi szektorban és ezek próbára tehetik a jogalkotót. Az egyik ilyen újabb próbálkozás, termék, vagy innováció a P2P hitelezés⁸⁴². A Fed tanulmányában erős kritikával illették, ahol egyébként uzsorahitelnek vagy rablóhitelnek (predatory loan) hívták. A P2P hitelezés 2006-ban kezdődött el az USA-ban, amelynek a lényege abban volt, hogy egyedi ügyfelek hiteleztek más ügyfelek részére, viszont mostanában a P2P hitelezés már azt jelenti, hogy intézményi befektetők adnak hitelt. Kezdetben pozitív gyakorlatként hivatkoztak rá, mert kevésbé drága hitelnek minősült, ügyfél (adós) minősítése javult, illetve olyan ügyfelekhez is eljutott a hitel, akik adott esetben nem tudtak volna felvenni. A tanulmány viszont ezt a pozitív vélekedést nem igazolta, mert az ügyfelek sokszor nem feltétlenül szükséges dolgaik megvásárlására fordították, az adósok gyakran a hitelt nem is fizették vissza, valamint az adósoknak sem volt eredetileg rossz besorolása. Az ügyfelek ezen eszközök segítségével inkább nagyobb adósságokat halmoztak fel.

Williams utal egy másik (betiltott) termékre [HFC Bank Ltd. 2008 januárjában az angol pénzügyi felügyelettől (FSA) bírságot kapott ezért]. Szerinte a probléma, hogy a hitelezést kínálók mennyiben tudják a fogyasztókat tájékoztatni és számukra alkalmas termékeket ajánlani. Ez a tanács vagy ajánlat alkalmassága aztán fontos elemét fogja jelenteni a tranzakciónak. Ide tartozhat még az az eset is, amikor éppen nem adnak tanácsot⁸⁴³.

Cartwright megemlíti a pénzügyi területen a cégek különböző módszereit, amellyel igyekeznek a fogyasztóra hatást gyakorolni. Ezek például a nyomás, várakozás, illetve például a diszkrimináció maga is. Ez utóbbival a vásárlók különböző formákban találkozhatnak, például pénzügyi szolgáltatások esetén bizonyos termékekhez nem juthatnak hozzá. Persze, lehet találni olyan eseteket, amikor a diszkriminációnak van igazolása, például életbiztosítás esetén, ha az ügyféllel az egészségügyi állapota, vagy egyéb tényezők miatt nem kötnek szerződést. Cartwright utal arra is, hogy a vásárlás utáni viselkedés is fontos tényező lehet, általában a fogyasztói jogviszony kapcsán a szerződést megelőző szakaszra fókuszálnak, de érdemes a szerződés megkötését követő szakaszra

840 Mak 2013. 353

841 Halfmeier -- Rott 2010, p. 329.

842 Turzó Ádám Pál: Megvan, mi robbanthatja ki a következő súlyos világválságot 2017. november 13.

https://www.portfolio.hu/vallalatok/it/megvan-mi-robbanthatja-ki-a-kovetkezo-sulyos-vilagvalsagot.267785.html - megjegyezzük, hogy időközben a Cleveland-i Fed levette a tanulmányát

843 Williams 2010. p. 242

184

is figyelni. Például nem gördíthetnek biztosítás, vagy más egyéb szolgáltató váltásának útjába nehézségeket. Cartwright megemlíti ezzel kapcsolatban például a kölcsönök megszüntetése, illetve átregisztrálása esetén járó díjakat⁸⁴⁴.

Fontos aláhúzni, hogy többféle jogág, illetve természtesen az állam beavatkozása szolgálja a befeketőket, de például a társasági jog is. Az egyik kérdés, hogy a különböző társasági formák adta tulajdonszerzési lehetőségeket a jog miképpen biztosítja. Például a kft (üzletrész), rt (részvény) vonatkozásában komoly különbségek vannak, ha tekintetbe vesszük az átruházhatóságukat vagy éppen azt, hogy mód van-e megterhelni valamely részesedést, vagy sem⁸⁴⁵.