A fogyasztó fogalom kidolgozása

Ahhoz, hogy olyan jogalkotás alakuljon ki, amely megvédi a gyengébb felet, függetlenül a státuszoktól (fogyasztó vagy kereskedő), az szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi teszi az egyik felet gyengébbé⁷⁹⁹. A fogyasztókat védelem illeti meg, amikor utazási szerződést kötnek, vesznek egy üdülési jogot, minden egyes adásvételnél, illetve bizonyos tőzsdei ügyleteknél.

Megfigyelhető az a fajta tendencia is, hogy a védelmet újragondolják olyan területeken is, ahol a kormányzat beavatkozása a szerződési szabadságba általánosan elfogadott a gyengébb fél érdekében. Ez az individualizmus elvezethet bennünket egy „méret utáni” szerződési joghoz⁸⁰⁰.

798 Tattay 2015, p. 12.

799 Heidemann, Maren: Does international trade need a doctrine of transnational law? Springer, Heidelberg, 2012, p.

21.

800 Matthias E. Storme: Good faith and the contents of contracts in European private law. Electronic Journal of Comparative Law 2003/7, https://www.ejcl.org/71/abs71-1.html 2003/7. pp. 12-13

176

A fogyasztó kapcsán szükséges beszélni két fogalomról. Az egyik a mintafogyasztó fogalma, amely valamilyen elvárható fogyasztói magatartást takar. Ez a meghatározás a jogalkotók számára jelent segítséget, hogy milyen típusú jogalanyok számára kell a szabályokat kidolgozni, figyelembe véve intellektuális (és egyéb) képességeiket. Ez azt is jelenti, hogy a fenti kör számára jelent védelmet a szabályozás, viszont azt, aki ezt a magatartást nem követi, a jog nem védi meg. Az EUB is foglalkozott a mintafogyasztó fogalmával, akit úgy határozhatunk meg az ítéletei alapján, mint

„átlagosan informált, figyelmes és értelmes átlagfogyasztót”. (C-210/96. sz. Gut Springenheide-ügy, C-220/98. sz. Estée Lauder Cosmetics GmbH & Co.-ügy)⁸⁰¹. A fogyasztót korábban sokszor egy sérülékeny személynek írták le, viszont Vékás szerint a fogyasztót gyámoltalan, ügyetlen félnek beállítani nem feltétlenül helyes, és az uniós joggyakorlat is már az átlagos fogyasztót fogadja el. A jog a jelenlegi szabályok szerint is biztosít védelmet nemcsak a fogyasztó részére, hanem más sérelmet szenvedett félnek is⁸⁰². Az átlagos fogyasztó teszt segítségül hívja a klasszikus közgazdászok gondolkodását, akik úgy vélik, hogy a fogyasztó észszerű és haszon-maximalizáló⁸⁰³. Az átlagos fogyasztónak van egy speciális esete az ún. célzott (átlagos) fogyasztó (average targeted consumers). A jelentése azt takarja, hogy vannak például a Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben (Unfair Commercial Practices Directive 2005 UCPD) olyan fogyasztók, akik kifejezetten érintettek meghatározott fogyasztói viszonyokban⁸⁰⁴. A Bevezetés (recital) 18. pontja használja a standard average consumer (átlagos fogyasztó) és az average targeted consumer (átlagos célzott fogyasztó) fogalmát, a 19. pont pedig az average vulnerable consumer-ét (átlagos sérülékeny fogyasztó, l. alább). Az utóbbi kategória akkor merül fel, ha fizikai vagy mentális gyengeség, hiszékenység esete áll fenn, amelyek a fogyasztót különösképpen kiszolgáltatottá tehetik a kereskedelmi fortélyokkal szemben⁸⁰⁵. Fontos megjegyezni, hogy a fogyasztó fogalmának meghatározása kiemelt fontosságú, mert így lehet megadni, hogy az egyenlőtlen helyzetben kiszolgáltatott félre vonatkozó szabályok használatának van-e helye⁸⁰⁶. A Tisztességtelen Kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelva Bevezetőjének 18. pontjában találhatunk némi hajlékonyságot a szabvány átlagos fogyasztó koncepcióját illetően: figyelembe lehet venni társadalmi, kulturális vagy nyelvi sajátosságokat. A nyelvi tényezők kapcsán olyan kérdések is szerepet kapnak, hogy bizonyos országokban az átlagos fogyasztók egy nyelvet beszélnek, máshol pedig többet is⁸⁰⁷. A szegedi ítélőtábla BDT 2013.2889. döntésében a szerződési feltétel tisztességtelenségének értékelése során hangsúlyozta a fogyasztóval szemben az elvárhatósági mérce alkalmazását. A bíróság megjelölte, hogy a fogyasztót az ügyletkötés kockázata terheli, amikor a szerződést megköti, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, valamint az együttműködési

801 Osztovits 2013.

802 Vékás 2002a. p. 3

803 Abbamonte, Giuseppe B.: The Unfair Commercial Practices Directive and its general prohibition. In: Stephen Weatherill – Ulf Bernitz (szerk.): The regulation of unfair commercial practices under EC directive 2005/29. Hart Publishing, Oxford, 2007. p. 24.

804 Cartwright 2016, pp. 200-201, 207-209.

805 Cartwright 2016, pp. 210.

806 Menyhárd Attila: Fogyasztóvédelem és magánjog. In: Jakab András – Takács András (szerk.): A magyar jogrendszer átalakulása I. kötet 1985/1990-2005. Gondolat ELTE-ÁJK, Budapest, 2007. p. 667.

807 Cartwright 2016 p. 201.

177

kötelezettségnek kell megfelelnie. Az ítélőtábla szerint elvárható a fogyasztótól, hogy ha nagy összegű és hosszabb távra szóló szerződést köt, akkor tájékozódjon, olvassa el az okiratot, kérjen magyarázatot, gondolkodási időt igényelhet⁸⁰⁸.

Ami az úgynevezett sérülékeny fogyasztó (vulnerable consumer) fogalmát illeti, újnak számít az Európai Unión belül. Talán a mintafogyasztói kritériumoknak nem megfelelő csoportok képviselőinek feleltethetjük meg őket. A sérülékenység lehet kor, gyengeség vagy túlzott hiszékenység következménye, ami miatt nem válhat tudatos fogyasztóvá a vevő.⁸⁰⁹ J. Hauser professzor összeállított egy hosszú listát arról, hogy kiket kell sérülékenynek tartani, például egészségügyi vagy társadalmi sérülékenység, tisztességtelen gazdasági vagy pszichológiai helyzetük miatt. Cartwright megemlíti a kiszolgáltatottságot, oktatásbeli különbséget, vagy éppen a szegénységet⁸¹⁰. Míg az átlagos fogyasztó képét vázolják az irányelvek, a vállalkozóról nincs érdemi kép. Igazából azt lehet elképzelni, hogy a vállalkozó egy sokkal magasabb felelősséggel, ill. kompetenciával bíró személy⁸¹¹.

A fogyasztó európai uniós meghatározása egyes országoknak arra a gyakorlatára emlékeztet, amely szerint a kereskedelmi jogban a kereskedő meghatározása alapján lehet a kereskedelmi jogi jellegű ügyleteket alkalmazni. Ha össze kívánjuk vetni a kereskedelmi kódexeket és a fogyasztóvédelmi törvényeket egymással, akkor azt kell, hogy észrevegyük, hogy nem a szabályozási módszer hasonlósága a döntő, hanem az, hogy a jogalanyok sajátos körére építenek ⁸¹². A kereskedelmi szabályozásról röviden annyit érdemes elmondani a fogyasztói viszonyokra adaptálva, hogy a világban alapvetően két fajtája alakult ki. Az egyik az objektív megközelítés, amelyre a francia jog a példa (droit réel): a Code de Commerce meghatározza, hogy mely jogviszonyok kapcsán kell beszélni kereskedelmi tevékenységről. A német HGB viszont a szubjektív megközelítést használja (droit personnel), ahol a kereskedő (Kaufmann) meghatározása a lényeges (adott esetben nem kereskedő is folytathat kereskedelmi tevékenységet)⁸¹³. Időközben egy harmadik megközelítés is megjelent a világban, ami a kétfajta megközelítést ötvözi egymással⁸¹⁴.

A német kereskedelmi jogban a Kereskedelmi Törvény (Handelsgesetzbuch, HGB) 1-7. § határozza meg a kereskedő fogalmát, amely teljesülése esetén ezt a törvényt kell alkalmazni⁸¹⁵. A

808 Németh Csaba: Az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének aktuális kérdéseiről a bankjog területén.

Gazdaság és Jog 2016/11-12, 28-35: 34

809 Friant-Perro, Marine: The vulnerable consumer in the UCPD and other provisions of EU law. In: Willem van Boom – Amandine Garde – Orkun Akseli (szerk.). The European Unfair Commercial Practices Directive. Routledge, Abingdon, 2014. p. 89.

810 Cartwright 2016, p. 211-212.

811 Heiderhoff 2016, p. 95.

812 Vékás – Darázs 2001

813 Dalhuisen, Jan H.: Dalhuisen on transnational comparative, commercial, financial and trade law. 5th edition. Hart Publishing, Oxford, 2013. p. 41.

814 Bárdos Péter – Menyhárd Attila: Kereskedelmi jog. Hvg-Orac, Budapest, 2008. pp. 34-35

815 Oetker, Hartmut: Handelsrecht. 7th edition. Springer, Berlin, Heidelberg, 2015. p. 13

178

meghatározásokkal kapcsolatos probléma intő jelnek látszik a fogyasztói fogalomra is, mivel a kereskedői minőséget nem lehet egy meghatározott definicióban összesűríteni, és adott esetben a relációs viszonyokkal ötvözve bonyolult szabályokat kapunk, amiket nem könnyű alkalmazni.

Ugyanakkor a kereskedő koncepcióját mindig valamilyen meghatározott foglalkozáshoz kapcsolódó viszonyra alkalmazhatjuk (például üzletvezető, szolgáltató stb.)⁸¹⁶ A probléma a kereskedelmi normák esetében ott is jelentkezik, hogy a HGB-t nemcsak kereskedők alkalmazhatják, illetve olyan jogviszonyokra is használható, amelyek nem feltétlenül kereskedelmiek.

A fogyasztóvédelem szerződésjogi szabályai azért alakultak ki, hogy a magánszemélyek és a nagyvállalatok közötti egyenlőtlenséget próbálják meg valamilyen módon kiegyenlíteni, viszont hasonló egyenlőtlenséget lehet tapasztalni a kis és középméretű vállalkozások (kkv-k) és a nagy vállalkozások között. A kérdés, hogy vállalkozás kaphasson-e fogyasztói védelmet? Van olyan elképzelés, amely szerint a kisvállalkozások megérdemelnék a védelmet. A fogyasztói megközelítést nemcsak azért lehet alkalmazni, mert a piac mérete ezt indokolja, hanem azért is, mert ezeknek a cégeknek az erőforrásokhoz való hozzáférése illetve az információk megszerzésére vagy felhasználására való lehetőségük illetve szakképzettségük a fogyasztókhoz hasonlóan gyengébb.

Viszont nehéz lenne megmondani mi a kicsi és a nagy vállalkozás. Például a munkavállalók száma, vagy a tőke nagysága lehetne egy meghatározó elem. (Megjegyezzük, hogy kiindulásként például a két szerződő vállakozás méretének különbsége lehetne orientáló tényező, vagy éppen az, hogy a fogyasztó helyzetében lévő jogi személy mennyiben számíthat tapasztalatlannak az adott területen)⁸¹⁷.

A UCPD irányelv szól fogyasztói csoportokról is, például, ha a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos formában jelentkezik a fogyasztók egy meghatározott csoportjára nézve (például gyerekek), akkor meg kell vizsgálni, hogy az adott kereskedelmi gyakorlatnak milyen lesz a hatása az adott csoport átlagtagja számára. Ez szerepel a preambulum 18. pontjában, valamint az irányelv tételes rendelkezése között, az 5. cikkely (2) bekezdésének b) ponjában: „amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását” torzítja vagy torzíthatja. Az átlagos fogyasztó mellett tehát az UCPD irányelv ad egy másik viszonyítási pontot, ami esetében a fogyasztói csoport és annak átlagtagja lesz a viszonyítási alap, mivel az ő gazdasági magatartását fogja negatívan befolyásolni a kereskedelmi gyakorlat. Duivenvoorde megjegyzi, hogy nem talál világos szétválasztási kritériumot az átlagos fogyasztó, illetve a célzott csoport (tagja) között, mert az átlagos fogyasztót is azon az alapon határozzák meg, mint akit elért a gyakorlat, vagy akire a gyakorlat eleve irányul. Ily módon az átlagos fogyasztó viszonyítási pont is jórészt attól függ, hogy mi volt a kereskedelmi gyakorlat célja. A célzott csoport viszonyítási pont esetén lehetőség, hogy figyelembe vegyenek egy sérülékeny csoport különleges reakcióit, akkor ezen csoport tagjai alkotják a sztenderdet⁸¹⁸. Persze a probléma az, tehetjük hozzá, hogy az irányelv nem

816 Oetker, 2015, p.16.

817 Hondius 2006, p. 95.

818 Duivenvoorde, Bram B.: The consumer benchmarks in the Unfair Commercial Practices Directive. Springer International Publishing Switzerland, 2015. p. 24.

179

ad elég fogódzót, hogy mi az a sérülékenység. Orlando felhívja a figyelmet, hogy az irányelv a későbbiekben megjelöli pár szubjektív feltételét a döntéshozatali sebezhetőségnek, például nem megfelelően tájékozott, figyelemes és körültekintő a fogyasztó. Ezek az esetek olyanok, amelyek fennállása esetén (illetve tekintettel például információhiánya kapcsán az átlagos fogyasztónak, vagy egy meghatározott fogyasztói csoport átlagos tagjának) előnyt tudnak szerezni a szolgáltatók⁸¹⁹. A fogyasztói sérülékenységet kétféle módon lehet figyelembe venni. Egyrészt, a fogyasztókat biztosítjuk arról, hogy az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz hozzá fognak jutni, például árszabási politika segít abban, hogy a legszegényebbeket érintő társadalmi elzárkózás/kizárás ellen fellépjenek. A másik lehetőség pedig egy célzott fogyasztói csoport sérülékenysége esetén a normák értékelésének módosítása, amely rájuk nézve sokkal védelmezőbb megoldás lesz⁸²⁰. A fogyasztói csoport szabályozásának indokoka, hogy az átlagos fogyasztói mérték kesevesebb lehetőséget kínál a védelemre, és mivel az EU törekszik a fogyasztóvédelem magas szintjére, ezért egy adott kereskedelmi gyakorlat esetén kiesnek a védelemből a fogyasztók bizonyos csoportjai⁸²¹. Ha egy cég alkalmaz egy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, akkor a fogyasztói csoport átlagos tagjához fogják viszonyítani, hogy kiket kívánnak célba venni. A Bizottság szerint is meg lehet ragadni azokat a becstelen üzleti praktikákat, amelyek elérik a fogyasztók többségét, viszont bizonyos fogyasztói csoport védtelenségét kihasználják⁸²². Például a 2004/39/EK a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvben (Markets in Financial Instruments Directive, MiFID, 2005) is szerepet kap a különböző sebezhetőség kérdése, mivel az irányelv elismeri, hogy a befektetők között eltérő tudásszintek, gyakorlatok és tapasztalatok vannak, és, hogy a szabályozói közegnek tekintettel kell erre lennie. Az irányelv által alkalmazott ügyfél besorolásban megkülönböztet kevésébé tapasztalt ügyfelet és gyakorlottabb befektetőt, aki képes arra, hogy megalapozott döntéseket hozzon, illetve a veszélyt megítélje⁸²³ (l. következő részt).

Érdemes megemlítenünk egy nem kizárólag jogi fogalompárt a fogyasztókkal kapcsolatban, jelesül az aktív és passzív fogyasztót. Az első, legkézenfekvőbb meghatározás, hogy az aktív fogyasztó az, aki az ügyletet kezdeményezi (pl. elmegy venni egy ruhát az üzletben), míg a passzív fogyasztónak ajánlatokat tesznek akár telefonon, akár interneten, akár lakásában felkeresve őt. A 80-as évektől kezdve a fogyasztói irányelvek ezt a passzív fogyasztót kívánták védeni. A Brüsszel rendelet például a passzív fogyasztók részére kínál védelmet [15 (1) cikkely]⁸²⁴. Van azonban egy másik lehetőség a meghatározásra, amely szerint az aktív fogyasztó öntudatos, a jogaival tisztában lévő polgárként,

819 Orlando, Salvatore: The use of unfair contractual terms as an unfair commercial practice. European Review of Contract Law 2011/1, 25-56. p. 43.

820 Friant-Perrot 2014, p. 98.

821 Duivenvoorde 2015. pp. 23, 24

822 Friant-Perrot 2014, p. 100.

823 Orlando 2011, pp. 42-43.

824 Stuyck, Jules: Unfair terms. In: Howells, Geraint -- Schulze, Reiner (szerk.) Modernising and harmonising consumer contract law. Sellier, München, 2009, 115-147. p. 123.

180

akár mások védelme érdekében is fellép és jogot szerez⁸²⁵. A passzív fogyasztó pedig az, akinek nincs tudása, bátorsága vagy kedve fellépni vélt vagy valós igaza érdekében⁸²⁶.