Az állami beavatkozás modern felfogása és gyakorlata a jóléti kapitahsta államokban kettős tendencia harmonizálását posztulálja: egyfelől impli
kálja az aktív állam elfogadását, mivel a gazdasági növekedés fenntartása és az anticiklikus gazdaságpolitika igényének csak a kezdeményező, aktív állami szerepvállalással lehet megfelelni; másfelől az állami szerep hiper- trófiájának ellensúlyozási szükséglete megköveteli, hogy megfelelő vissza
csatolási mechanizmusok épüljenek ki — részben az államon belül — az állami túlnövekedéssel szemben. A politikai mechanizmusban ezeket az egymásnak ellentmondó igényeket elkülönült pártideológiák testesítik meg, amelyek a parlamentáris modellben tiszta formában ritkán jutnak uralkodó pozícióba a kontinentális Európában. A kormányzatnak minden
képpen ötvöznie kell e két követelményt és úgy kell kidolgoznia bármiféle rendszerstabilizáló politikai programot, hogy a két tendencia egyensúlyba kerüljön.
Az állami szerepvállalás hatékonyságának fokmérője az, hogy az álla
mi beavatkozás azt a hatást váltja ki, amelyet a beavatkozástól elvárhatunk.
Míg a kormányzati struktúrát az elmúlt évtizedben a különböző reformok igen sokszor érintették, és mára voltaképpen kialakult stabil szerkezete, addig a társadalmi-gazdasági szabályozás terén óriási lemara
dás tapasztalható a fejlett ipari országokhoz képest. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy igazi modernizációs zárvány. A problémát nálunk ismételten vissza-visszatérően úgynevezett deregulációs programként kezelték, ami azt jelenti, hogy egy-egy hirtelen elhatározással rendet vágtak az alacso
nyabb, többnyire eleve elavultnak tekinthető miniszteri szintű joganyag
ban és ezzel a „túlszabályozási" probléma meg is oldódott. Mára a helyzet aggasztóvá vált. A hatályos joganyag alig felbecsülhető többsége vagy egyáltalán nem hatályosul, vagy diszfunkcionálisan érvényesül.
A fentiekből kiindulva az államiság átalakításának keretében a kor
mányzati területen foglalkozni kell ugyan a szervezeti megfelelőség kérdé
sével, emellett azonban nagyobb hangsúljrt kell fektetni a társadalmi sza
bályozás problematikájára. Ez a kérdéskör összefügg az európai integrá
cióval. A csatlakozás megkívánja a hazai jogi szabályozás bizonyos részé
nek az uniós joganyaggal való összhangba hozását, ennél azonban lénye
gesen összetettebb az a kérdés, hogy az állami beavatkozás szabályozási oldalát, annak eljárásrendjét miképpen lehet a kívánalmakkal megfeleltetni.
Jegyzetek
1 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya (a továbbiakban: alkot
mány) 2. § (2) bek.
2 Az Alkotmánybíróság (AB) a 2/1993. sz. számú határozatában kimondta, hogy „a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet. Népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgjmlés hatáskörébe tartozó ügyekben. [...] A népszuverenitásból fakadó jogoknak mind az Országgyűlés, mind népszavazás útján történő gyakorlása csak az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően történhet. A népszavazásra bocsá
tott kérdés nem foglalhat magába burkolt alkotmánymódosítást. [...] Mivel az Alkotmány 28. §-ának (2) és (3) bekezdései kimerítően meghatározzák az Országg)Kílés feloszlásának és feloszlatásának eseteit, az Országgyűlés népszava
zás útján nem kényszeríthető feloszlásának kimondására".
3 Alkotmány 19. § (3) bek. a/ pont.
4 Alkotmány 24. § (3) bek. (Annak az alkotmányos kitételnek, hogy az országgyűlés a magyar köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, nem sok értelme van egy formálisan demokratikus berendezkedésben, mivel az államnak nincs önálló hatalma, és az Országgyűlésen kívül nincs más népképviseleti szerv.) 5 Alkotmány 20. § (1) bek.
6 Alkotmány 28. § (1) bek.
7 Alkotmány 28. § (6) bek.
8 Uo.
9 Alkotmány 33/A § a) pont 10 Alkotmány 28. § (3) bek. a) pont 11 Alkotmány 28. § (3) bek. b) pont 12 Alkotmány 35. §
13 Alkotmány 35. § (1) bek. k) pont 14 Alkotmány 39. § (1) bek.
15 Alkotmány 40. § (1) és (2) bek.
16 Alkotmány 25. § (1) bek.
17 Alkotmány 33. § (3) bek.
18 Alkotmány 33. § (4) bek.
19 Alkotmány 39. § (2) bek.
20 28. § (5) bek
21 Alkotmány 39/A § (1) bek.
22 Az egyébként dagályos stílusú Antall Józseftől ez a beszédmodor nem volt idegen, de nem ő volt az igazi megjelenítője, hanem a populista demagógia zsonglőrje, Torgyán József Internacionalista megfelelője a nyugati jobboldali liturgiákból,
valamint a szélsőséges piaci ideológiákból veszi kölcsön szókészletét és stílusfo
gásait. A forrásvidék a radikális jobboldali filozófia és politikai gazdaságtan, első
sorban Kari Popper és Ludvig von Mises, igaz, a követők sokkal alacsonyabb szín
vonalú hangszerelésben adják tovább az alaphangot. A nemzetközi pénzvilág ideo
lógiai egyoldalúságai és internacionalista sematizmusai olykor a térségre vonat
kozó alapvető ismeretek teljes hiányával párosulnak, s mindehhez társul a vállve- regetés, a diligens tanulónak kijáró leereszkedő nyugtázás. Azok a politikusok, értelmiségiek és vállalkozók, akik megpróbálnak önálló, sajátos, autonóm hangot megütni, könnyen belekerülnek a már kész címkékhez rendelt dobozokba, és lejá
ratásuk profi módon megszervezett, álobjektív körítésben igen gyorsan és haté
konyan végbemegy. Különösen érintettek azok, akik nyugati tőkés érdekeket elvi síkon akárcsak a legcsekélyebb mértékben is súrolnak vagy veszélyeztetnek.
Bárki könnyen megkaphatja a maga megérdemelt osztályzatát, árulónak, kommu
nistának, dilettánsnak, integritás nélkülinek való minősítését, a kormányfőtől kezdve a nemzetközi pénzvilág reprezentánsáig.
23 E tekintetben is az összeférhetetlenségi törvény hozható fel példaként: az Alkot
mánybíróság határozottan fellépett az ellen, hogy a pártok befolyással rendelkező vezetői saját politikai céljaik érvényesítése érdekében a házszabályokra hivatkoz
va manipulatív módon korlátozzák a képviselők jogát az előzetes alkotmányossági kontroll kezdeményezésére. Bár az Alkotmánybíróság megtehette volna, emiatt nem semmisítette meg az összeférhetetlenségi törvén3rt, ám határidőt szabott az országgyűlésnek a házszabályi ellentmondás feloldására és kilátásba helyezte, hogy a jövőben élni fog törvénymegsemmisítési jogával.
24 Sárközy Tamás a választottbírósági törvényt hozza fel ennek illusztrálására.
25 Az alkotmány az állam jogalkotó hatalmát nem nevesíti, a jogszabályok általáno
san kötelező jellegét áttételesen a jogalkotási törvényből lehet levezetni. A jog
alkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 11. § (1) bekezdése mondja ki, hogy: „A jogsza
bály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyek
re, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra."
26 Aki ma akár egyetlen szöget elad, már magának kell adóbevallást készítenie, és ez egyes társadalmi közegekben alig teljesíthető feladat.
27 Alternatív megoldásként kínálkozik a megyék egy- és többmandátumos egyéni kerületekként való megjelenítése, s emellett országos listás rendszer alkalmazása.
Ez azonban a rendszer gyökeres átalakítását feltételezi, és ma politikailag nincs realitása.