Dobrovits Sándor Budapest egyesületei című monográfiája szerint Magyar- országon 1932-ben megközelítően 12 000 egyesület működött.“
Dobrovits — ha írása nyelvezete archaikus is — pontosan körülha
tárolja vizsgálata tárgyát. A társadalom „általános természetű életközössé
geitől — az államtól, az egyháztól, a családtól — megkülönbözteti azon társulásokat, amelyek egy bizonyos meghatározott feladatnak vagy fel
adatkörnek közös erővel való elvégzését szolgálják". Ezek üzleti (kereseti) célú vagy „nem kereseti célú társulások". Ez utóbbiakat további két nagy tömbre osztja. Megkülönbözteti a „kényszertársulásokat" — ilyennek tekinti a kamarákat, az iparegyesületeket — , s a tagok szabad, önkéntes tár
sulásait. Az így képződő halmazon belül elkülöníti az alkalmi — pl. szobor- bizottság — és a nem alkalmi Jellegű szabad társulásokat. Ez utóbbiak értelmezésében az egyesületek.^^ Vizsgálatának gazdag tényanyagából önké
nyesen csak néhány, témánk vonatkozásában fontos számsort, táblázatot emelnék ki.
Az eg5ök az egyesületek Dobrovits Sándor idézett fogalomértelmezését tükröző kategorizálásán alapuló főbb csoportjainak területi megoszlásával kapcsolatos. (Lásd az I. táblázatot a 41. oldalon.)
E táblázatból kitűnik, hogy a százezer lakosra jutó egyesületek száma minden településtípusban alacsony. Különösen figyelemre méltó e tény Budapesten, az ország legiparosodottabb, legurbanizáltabb településén.^*
Vannak természetesen kivételek,^® ám e megállapítás érvényessége akkor szembeötlő, ha városaink — köztük a főváros — adatait a tőlünk n}mgatabbra eső országok adataival vetjük egybe. Míg Budapesten 100 ezer lakosra 165 egyesület jut, Bécsben — amely a harmincas években léptékét tekintve leginkább összehasonlítható fővárosunkkal — 251.
Budapesten egyébként az említett évben 2236 egyesületet regisztráltak, míg Ausztria fővárosában 16 244-et.^°
Egyesületi típusonként természetesen van eltérés. A vármegyékben (ide sorolandók a nem törvényhatósági jogú városok és a községek integ
rált adatai)^' érzékelhetően és érthetően alacsonyabb a tudományos, az önsegélyező vagy érdekképviseleti egyesületek száma, ugyanakkor viszony
lag magas a 100 ezer lakosra jutó társasköröké. (Az összes egyesületek 32% -a.) Ezen körök egyébként már elnevezésük alapján is markánsan tük
rözik ezen települések társadalmi, vallási tagozódását, egyes szocio-kultu- rális csoportok rendies elkülönültségét^^
J
N03N veo
o
O o o o o o o o O o o o o
§ 8 8 8 8 d
o o'
o o*
O o'
O 8 8 8 8
rH fH r-í r-4 iH rH rH rH rH rH rH rH
<X) o> CO C3 rH in 05 in <D U)
i-H esi a o cí o' oo' CD r^' 00 V in rH
CS) CO CO CO rH cg cg OÎ CO
rH 00 o O n m cs
in in oo' o <D in (£> CO oo' rH e^'
m «N iH ro cg cg cg rH 03 cg cg cg
1 in <s íO in CO rH
o' cí a rH rH o' o' rH cg' rH
cg OQ o r- fH CO U> in O) o rH
V in CSJ ío' 1—T oo' cí in ro' co' 05 !>■'
1—♦ fO fO ro CO in cg ro
1 <D 05 05 o> in 00 in
< ó iH a esi rH o' cg d d o' rH
ro ro iT) t-.
cí o' c^‘ V o' O) 00 ro
O o' «-H
i I co
ö o'
« d S ¿ > > > > d x ' > < S o
U
Érdekes tanulságokat kínál, s még markánsabban figyelmeztet bizo
nyos tendenciákra, ha az egyesületek adatait alapításuk éve szerint vetjük össze. E vonatkozásban csak fővárosi adatokkal rendelkezünk, de mert számos egyesület anya- és fiókegyesületből állt, és az anyaegyesületek — országos központok székhelyei — már akkor a fővárosban voltak,^^ az idé
zett számokból általános következtetések vonhatók le. (Lásd a IL tábláza
tot a 42. oldalon.)
E táblázat jól jelzi a ciklikusságot, az egyesületi típusok eltérő dina
mikájú fejlődését. Az első sűrűsödési pont 1825-1840. Ezen években jelentős köztestületek mellett — mint például a Magyar Tudományos Akadémia — olyan polgárosodást megalapozó intézmények jönnek létre a civil szférában, mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesülés, a Magyar Lovaregylet, a Budapesti Királyi Orvosegyesület, a Nemzeti Zenede Egye
sület vagy a Kisfaludi Társaság. Az 1840-es évek elején még e dinamika fejeződik ki az Országos Iparegyesület vagy a Királyi Magyar Természet- tudományi Társulat megalakításában.*®
Újabb, viszonylag erőteljesebb növekedés figyelhető meg a dualiz
mus éveiben. Különösen az iparosodás felgyorsulását követően jöttek létre nagyobb számban művészeti-, tudományos-, jótékony- és önsegélye
ző egyesületek, érdekképviseleti szervezetek, ám a történelmi Magyar- ország léptékeit, a főváros lakosainak növekedési ütemét tekintve e szá
mok is az erezettség, a gyökérzet ritkaságára figyelmeztetnek.
Minőséginek nevezhető ugrás következik be viszont 1920-1932 között.
Ha a viszonyszámok mellett az abszolút számokat is figyelembe vesszük, e tény még szembeötlól)b. (Lásd a III. táblázatot a 43. oldalon.)
A megalakított egyesületek száma a korábbi két évtizedhez viszo
nyítva megháromszorozódik, és megközelíti az ezret. A dinamika növeke
dése mellett szembeötlő fejlődésbeli aránytalanságokat tükröz a növek
mény egyesületi típusok szerinti megoszlása. Az „ugrást" ugyanis az érdek- képviseleti egyesületek mellett mindenekelőtt a bajtársi és hazafias egye
sületek,*’ valamint a sportegyesületek növekedése idézi elő.
E ténynek van témánk szempontjából is megfontolandó tanulsága. A hazafias, bajtársi egyesületek és részben a sportegyesületek paramilitáris jellegének erősödésére gondolunk. E tényt a hadsereg létszámának béke- szerződésben előírt korlátozásai is magyarázzák. (A bajtársi egyesületek többsége például 1 9 2 0 -1 9 2 4 között alakult.) Jelképrendszerük, szervezeti kötöttségeik ugyanakkor erőteljes rendies jelleget mutatnak, nem egy közülük inkább a refeudahzáció, semmint a polgári értékek, érintkezési formák meghonosítását szolgálják.**
Pozitív fejleménynek tekinthető és nyilván összefügg a klebelsbergi kultúrpolitika törekvéseivel, a kultúr-, művészeti, irodalmi, valamint tudomá
nyos egyesületek abszolút számokban nem túl magas, s az idézett egyesületi típusokhoz viszonj^tva kisebb dinamikájú, a korábbi évek átlagához viszo- n3?ítva mégis erőteljesebb növekedése.
Csak tendenciákat jelezhettünk. Az önkényesen kiemelt táblázatok, adattöredékek általános következtetések levonásához nem szolgálnak kellő alapul. De arra alkalmasak, hogy az egyesületek teljes körét áttekint
ve kijelentsük: a társadalmi élet számos szelvényében létrejöttek a polgá
rosodást elősegítő, az önszerveződés számára kereteket biztosító egyesüle
tek. Ugyanakkor ezek területi megoszlása, kiterjedtsége nem kellően ará
nyos; a törvén)^ szabályozás is sok vonatkozásban gátolta, hogy gyökérze
tük megsokasodjon és az etatista törekvésekkel, a paternalizmus szellemi
ségével szemben létrejöjjön egy erős civil szféra. Mindez a polgárosodás magyarországi jellegzetességeivel függ össze, annak kísérő tünete.