A FILM ÉRTELMEZÉSE

Vizsgálatunk középpontjában Déry Tibor és Makk Károly Szerelem cimü filmjének befogadói megértése állt. Ahhoz, hogy megállapíthassuk a film megértésének módjait és fokozatait, rendelkeznünk kell valamilyen helyesnek tekintett értelmezés­

sel. Mivel minden mü többértelmü, egy-egy - mégoly kitűnő - ér­

telmezés - mint vizsgálati norma - szükségképpen egyoldalú. Még­

is, mivel vizsgálatunk egy meghatározott film megértésének fel­

tárására irányult, vállaltuk ezt az egyoldalúságot. Abban a re­

ményben körvonalazzuk /a sajtókritikákat is áttekintvén/ a film értelmezését, hogy sikerült lényegében helytálló véleményt ki­

alakítanunk. Az itt következő értelmezéshez tartottuk magunkat:

a vizsgálat során nyert válaszokat hozzá mértük.

A Déry-novellák alapján készült film egy mód­

szereiben eltorzult társadalmi rendszer működésének azokat a következményeit tárja elénk, amelyek az emberek legszemélyesebb életében jelennek meg. A torzulás legbrutálisabb, mert legsze­

mélyesebb formájában lép fel. Az emberi célok jegyében megszer­

veződött rendszer saját, igazi és tevékeny hivei ellen fordul;

váratlanul eltávolítja őket munkájuk és családjuk köréből, nem tudni miért, hová, meddig és mennyi időre /visszatérnek-e egyál­

talán/. A rendszer, amely az emberiesség és a racionalitás le­

hetőségét hordozta, és a benne hivők bizalmát birta, visszá­

jára fordul, embertelenként és irracionálisként jelenik meg. Be­

hatol az emberek életébe, akik vagy meghajolnak uralma előtt, vagy - eszközeikhez mérten - ellenállnak neki. A film egy ilyen ellenállás és kitartás rajza, egy asszony kitartásáé, aki önma­

gát megtartva megtart egy másikat, és a másikat megtartva meg­

tartja önmagát. E rajzba beletartoznak azok az alakok is, akik másképp válaszolnak az alaphelyzetre, másféle, más szintű ellen­

állással, vagy annak ellenkezőjével.

A szerkezetileg nagyon finoman felépitett film két rétegre bontható: egy belsőre és egy külsőre. A belső ré­

tegnek a belső helyszínek felelnek meg, pontosabban az öregasz- szony szobája. E réteg központjában az öregasszony áll, s a filmen ábrázolt emberi kapcsolatok többsége általa, az ő sajá­

tos helyzete által van meghatározva. Ez a mélységesen emberi színlelés és a mélységesen emberi hiszékenység rétege. A szín­

lelés és a hiszékenység együttese nyújt védelmet az egyre gyen­

gébb öregasszonynak az ismeretlen és idegen korral szemben, s egyben ezek határozzák meg a szobában történtek légkörét és ha­

tárpontjait .

Az ebben a körben fellépő alakok különböző sze­

repet játszanak, különböző módjait teremtik meg az illúziók fenntartásának. A legnyersebb alak a zsémbes derekasság megtes­

tesítője, a házvezetőnő, Irén, aki minden - derekas - nyersesé­

ge ellenére is beleilleszkedik a tisztes játékba. Hűsége és ereje, mindennapi józansága megnyilvánul a szobán kivüli kap­

csolatában is, ahol a nyilt, szinlelésmentes világban némi pi­

henőt tud jelenteni a feleség-meny számára.

összetettebb és finomabb az orvos és az öreg­

asszony viszonya. Az orvos ilyen mértékű hozzájárulása a kis kör szinjátékához nem következik olyan közvetlenséggel funkció­

jából, mint a házvezetőnőé. Ezért finom és stilusos, az öreg­

asszony stílusához illő szerepjátszása emberi értéket képvisel.

A két asszony egymásnak ellentéte: az egyik na­

gyon öreg, a másik fiatal. Az egyik beteg és leromlott, a másik egészséges és szép. Az öregasszony mögött hosszú, súlyos és ér­

tékes múlt áll, ismereteket halmozott fel és kultúrát tett ma­

gáévá, finom és értékes kultúrát; Lucának még nincs tartalmas múltja, éppen most építi. Ismeretei felszínesek, ahogyan az ál­

amerikai levelek is tanúsítják; kultúrája inkább gyakorlatias.

Mig az öregasszony erőt és célokat adó viselkedési készlete egy hosszú fejlődés szervességével hat, addig a Lucáé még alakuló­

ban van, s kialakulásában bizonyára fontos szerepet játszik az

öregasszony erkölcsi jelentőségűvé vált példája. Luca kinn él a valóságos világban, az öregasszony csupán a maga régi vilá­

gában él? emlékezete ebbe a világba tér újra meg újra vissza?

az uj világot is csak régi fogalmai segítségével tudja felfog­

ni és magyarázni. A két asszony közötti ily mértékben szélső­

séges ellentét abban a különös-szélsőséges helyzetben, amely­

ben vannak, rendkívül termékenynek bizonyul. Lehetővé teszi a színlelést, s annak kisebb buktatóit, lehetővé teszi az egymás­

hoz való közeledést és közeljutást, hiszen a távolság, amely kettejük között van, az egymáshoz megteendő úttal lesz azonossá.

Luca alkalom az öregasszonynak fia közvetett megjelenítésére? és eközben maga a közvetítő is önálló és elfogadott értékek hordo­

zójaként jelenik meg. Az öregasszony Lucának teher és feladat, de olyan feladat, amelyet szabadon vállalhat a sok könyörtele­

nül ránehezedő mellett? s a teher, amelyet férje anyjáért vál­

lal, erőt ad neki, és szeretetté válik benne.

A belső réteg legbelső, szellemi szubsztanciáju kapcsolata az öregasszonyt saját múltjával köti össze. Ezek az emlék- és fantáziaképek egyben a jelen meghosszabbításai is az öregasszony számára? védekezések a bezártság és a fiára való várakozás egyhangúsága ellen? az elöregedés árulkodó jeleiként és ugyanakkor az ellene való harc eszközeiként is szolgálnak.

Luca ismeri és szinlelési stratégiájában fel is használja az öregasszony intellektusának ezeket a folyamatait, sőt, férje múltjának felbukkanásakor reményt és erőt is merit belőlük.

A külvilág, a film külső rétege rákényszeriti Lucát ezekre a belső erőforrásokra. Állásából, az iskolából, ahol tanitott, elbocsátják, férjével közös, magas beosztású barátai - bár eltérő magatartással és érzülettel - magára hagy­

ják. Anyja, a fejkendős parasztnéni sem tud segitséget nyújtani neki, hiszen nem ért semmit abból a világból, a városból és a politikából, ahol lányát látogatja és élelemmel segiti. A társ­

bérlőkkel benépesített, cselédszobára zsugorodott lakás éppoly kevéssé lakályos Lucának, mint az esős, szeles és ködös, magá­

A valóságosan és dramaturgiailag egyaránt pasz- szlv férj börtönvilága és szabadulása csak kiegészíti, megala­

pozza a másik világ ridegségét; rabsága ugyanolyan személyte­

len és irracionális, mint szabadulása.