M
int minden más napon ezen a szerda reggelen is, Yvette és én déltájban ébredünk fel és a zöldségekkel, főtt babbal, friss gyümölcsökkel és hihetetlen mennyiségű kávéval megrakott asztal felett hosszasan átbeszéljük a minket érintő fontosabb eseményeket. Én elmondom neki az ajánlatot, amit a vénséges hajómágnás, Nick Butkus tett nekem. Yvette gondosan fontolgatja a szóban forgó dilemma jelentőségét és semmi külső jelét nem mutatja, hogy kinek is adna igazat.— Ötvenezer dollár tetemes összeg, — mondom és egy tisztára pucolt vaskos répát teszek rózsaszínű ajkaim közé és pontosan a közepén kettőbe harapom. — De nem hiszem, hogy lenne gusztusom hozzá, hogy ilyen undorító módon tapasztaljam ki első szerelmi egyesülésemet.
— Miért ne? — kérdezi Yvette, — jobb lett volna, ha Steve-nek adod oda és másnap amúgy is megkérte volna Nelly kezét?
— Nem, gondolom, hogy nem, — felelem és letörök egy darabot a felséges illatú kenyérből. Ezek a zöldségek, érzem, nehezen emészthetőek éhgyomorra és valamivel fel kell, hogy itassam bőségesen buzgó gyomorsavamat.
— Vagy jobb lett volna, — Yvette folytatja halálos komoly hangon, — ha két tökrészeg rakodómunkás és egy drabális termetű Alabamai fekete partiba erőszakoltak volna meg és véres húscafattá vertek volna, mivel nem engedelmeskedtél elég
gyorsan.
— Lehetetlenség, ilyesmi a valóságos életben nem történik meg.
— Már hogy ne történne? — Yvette felvesz egy kést, kettévág egy zsömlét és megvajazza. — Pontosan az egyik legkedvesebb barátnőmmel történt meg két évvel ezelőtt, az Upper West Side városnegyedben, miután kocsija lerobbant a Cloisters park közelében.
— Remélem a rendőrség megtalálta a gazember tetteseket.
— Azok nem, de Nóra kiderítette, hogy kik voltak és utánuk küldte Deirdre-t, Kirstren-t és Mornát, hogy beszéljenek velük és lehetőséget adjanak nekik, hogy kifejezzék sajnálatukat.
— És, — kérdezem és hitetlenkedve rázom a fejemet.
— A rendőrség másnap megtalálta a három hullát és egyiknek az ereiben sem volt egy csepp vér meghagyva.
— Megérdemelték, nem? — mondom, és mérgesen elhúzom a számat.
— Ez magától értetődik, de ilyen gusztustalan helyzeteket el kell kerülnünk.
Nóra nem szereti a rokonaiban rejtekező szörnyeteget szabadjára engedni. Még a végén megkedvelik a dolgot és rendszeresen kezdik inni a vért.
— Ez már dupla lehetetlenség.
69
— Lehet? — Yvette mosolyog titokzatosan, — de egyedül működni a selyemiparban a világ legkockázatosabb vállalkozása. Meg kell védened magad a fizikai bántalmazás ellen; be kell hajtanod a munkadíjadat és vigyáznod kell, hogy ne kapj el valami nemi betegséget.
— Nem akarom, hogy belőlem, — kezdem, de azonnal elharapom a szót és bocsánatkérő pillantást vetek Yvette felé. — És nagyon kérlek, hogy ezért ne haragudj meg rám. Szörnyen restellném ha, hogyan is szoktad kifejezni magad, ha valaki kurvának nevezne. Ez egy olyan lealacsonyító szó. Egyenesen leköpném magam, ha valami ilyet tennék.
— Szó sincs arról, hogy kurva legyen belőled. — Yvette feleli, és ujjaival idézőjeleket mutat. — Egy borzasztóan gazdag férfinak leszel a szeretője. Öreg éveiben te leszel szerelmének legféltettebb tárgya és az utolsó fillért is ki kell, hogy fejjed belőle.
— Kitartott nő sem akarok lenni, — rázom a fejemet.
— Nem leszel az, — Yvette nyugodt arccal szemlélget. — megtartod a főállásodat, de még a mellékállásidat is. Ha nem lesz elég időd mindenhez, add fel az esténkénti éneklést az öregek bárjában. Lesz legális bevételed, amiből megélsz. Amit a görög ad az tiszta ráadás és prémium és azonnal be kell tenned a bankba valamiféle megbízható befektetési kontóra.
— Nem tudom, semmiben sem vagyok biztos. — mondom és kényelmesebbre igazítom magamat, és próbálok csillapodni. Lehetséges-e az, kérdem magamtól, hogy engem rá lehessen beszélni, hogy szeressek egy vénséges lókötőt? Még a gondolat is félelmetes. De nincs időm semmiféle magamba néző tűnődésre, Yvette tovább szövi szavait.
— Emberek eladják a testüket, de még a testrészeiket is. Te sem tennél többet.
Mi a különbség, kérdem én, ha valaki elad egy vesét, vagy a májának a felét, vagy a mellékveséjét, vagy csontvelőjéből egy kanálnyit, vagy vegyük példának a legnagyobb tiszteletben álló donációt, a véradást és egy jelentéktelen kis hártya alkuba bocsájtása között. Nem adsz el mást, csak egy teljesen lealacsonyító testrészt, amit csak a férfiak tartanak fontosnak, hogy letehessenek minket, ha nincs többé a tulajdonunkban. — Yvette mély lélegzetet vesz és folytatja. — A hímen elveszítésével együtt egy nőtől elvárják, hogy a lelkét is feladja, érzelmeit alávesse egy férfi kényének és örökké tartó szerelmet ígérjen neki, mintha Achilles adná el híres sarkát, vagy Sámson a haját és vele erejüket és többé nem lennének képes a harcra.
— Micsoda cinikus elmélet, — sóhajtok, — Mit tegyek? Teljesen össze vagyok zavarodva.
— Csináld. De kösd ki, hogy igazolt bank csekket hozzon a nevedre kiállítva.
Vedd el a pénzt és dugd el, mielőtt engeded, hogy hozzád nyúljon. És úgyszintén beszélj Nórával, hogy küldje Jánost veled. Majd János elrejtőzik a szomszéd szobában, arra az esetre, ha Nick szereti a durva szexet és vissza akarja követelni a pénzt miután szolgálataidat megkapta.
— Ebből az ügyből hagyd ki Nórát, — sikítom. — Még éppen az kellene, hogy ilyesmit megtudjon. Mit gondolna rólam, ha eladnám a testemet pénzért.
— Helyeselné, — Yvette simogatja a kezemet. — Javasolná, hogy fektesd be a pénzedet ingatlanba. Mondaná, hogy vegyél egy öröklakást, itt az East Side negyedben az egyik magasépítésű lakótoronyban. Jelenleg gazdasági pangás van. Az árak
alaposan le vannak verve, mert a kamatláb nagyon magas. De néhány éven belül ismét
70
felmennek az egekig és hatalmas hasznot seperhetsz be befektetéseden. Nóra azt mondaná, hogy ez az életben csak egyszer kínálkozó alkalom és nem lenne szabad elhalasztanod.
— De én inkább szeretnék férjhez, most, amíg fiatal vagyok. Mit fogok mondani a férjemnek a nászéjszakán?
— Azt, hogy tizenöt éves korodban elvesztetted és se neked se a fiúnak nem volt fogalma, hogy miért vérzel. Vagy mond azt, hogy soha nem is volt szűzhártyád, legalább is nem emlékszel rá.
— Az aljas hazugság lenne, és én nem vagyok ilyen alávaló. Nem szerethetek valakit, akinek hazudnom kell. És ki tudna szeretni engem, ha tudnák, hogy miket csináltam azzal a vénséges göröggel.
— Ugyan már, Fióna, — Yvette felemeli hangját és úgy érzem, hogy mérges kezd lenni rám. — Ez egy tisztára férfi soviniszta koncepció. Tulajdonukba akarnak tartani minket és nekünk feddhetetlen erkölcsűeknek kell lennünk, hogy
megfelelhessünk mesterségesen magasra tett mércéjüknek. Ne félts annyira a te kis lukadat. A puncikat a világ legerősebb anyagából készítették. A középkorban,
meséltem már neked ezt a történetet? Párizs városatyái női nemi szervekből javasoltak falat építeni városuk körül, mondván, hogy a világon sehol nincs még egy olyan más anyag, ami annyi lökdösődést, taszigálást, toszogatást vagdosást és kardlapozást elbírna. Ezt természetesen csak képletes értelemben vehetjük, de az igazság az, és ebben meg kell, hogy egyezzünk. A világon még nem volt egy olyan erős hadsereg, akiket ne tudott volna két vállra fektetni egy csapat vállalkozó szellemű csinos nő.
— Miért kergetsz engem ebbe bele? — felelem és gyengének érzem magam, humorérzékemnek is nyoma veszett, és sírni kezdek. — Azt szeretnéd, hogy
kiköltözzek tőled? Meg akarsz tőlem szabadulni? Neked van elég pénzed öröklakásra.
Miért nem veszel te magadnak egyet?
— Maradhatsz, ha akarsz, — Yvette válaszolja hidegen, — mindössze csak arra akartam rámutatni, hogy nem lenne valami borzalmas dolog egy Park Avenue-i kégli valaki olyan számára, aki még hat hónappal ezelőtt hontalan volt.
Lehajtom a fejemet az asztalra és zokogni kezdek. Miért kellet, hogy Yvette ezt most felhozza? Tényleg egy senkiházi csavargó lennék? Egész életemben egy megvetendő nulla leszek? Ez nagyon is megerősíti az álláspontomat. Ha egyszer engedted, hogy lesüllyedj a mélyre, szerencsétlen múltad úgy fog követni
mindenhova, mint egy anyakönyvi kivonat. Ha egyszer belekerültél a kátyúba onnan többet nincs kievickélés. Miért nincsenek nekem is gazdag szüleim, akik mindennel ellátnának és támogatnának mindenben? És mi van azokkal a lányokkal, akik pornó magazinokba tetetik ki meztelen fényképüket? És azokkal, akik prostitúcióból keresik az egyetemi diplomához szükséges pénzt?
— Ha nem tudod magad túltenni gátlásaidon, — Yvette fensőbbséges arccal néz rám. — Miért nem házasodsz össze azzal a göröggel? Légy a felesége és fosszad ki úgy.
— Már van felesége.
— Rendben, de mond, mióta van az, hogy egy rokkant vénasszony nehézséget jelent egy fiatal és csinos nőnek. Mozdíttasd el a feleséget te az útból és követeld ki, hogy Jackie Kennedy Onassis-hoz való menyegzője óta nem hallott hatalmas esküvőt csapjon neked. Ha egy halott amerikai elnök özvegyének joga volt férjhez mennie egy
71
gazdag és ocsmány göröghöz, miért ne lenne ugyanarra jussa egy magyar tinédzser lánynak?
Szipogva és nagyokat szíva fitos kis orromból nyafogó hangon morgok. — Éjszakánként dolgozhatnék rengeteget és nappal járhatnék az egyetemre. Szerezhetnék valami jól hasznosítható diplomát; ügyvédnő lehetne belőlem, orvosnő, hosszú évek zsugori kuporgatása és lemondásai után. De pénzre van szükségem, hogy szép maradjak, időre, hogy pihenni tudjak és társaságba járhassak. Ezt nem tudom mind megtenni, hacsak valaki nem támogat. Micsoda egy pocsék helyzet. Vajon minden út ennek a görög Zorbának az ágyába vezet?
— Ne viselkedj úgy, mint egy sírós kisbaba és ne aggódj minden semmiségért.
— Yvette szeretettel masszírozza a hátamat. Érzem, hogy törődik velem, aggódik miattam, és valóban szeret, és nem vagyok teljesen egyedül az egész világon. Van egy jó barátom, ha éppen örömlány is.
— Ne csináld, ha nem akarod. — Yvette folytatja. — Akkor is a legjobb barátom maradsz. De ha megmondhatom a véleményemet, nagyon buta dolog lenne ezt a lehetőséget elszalasztani. Markold fel a pénzt kicsi punci és rohanj el vele.
Felemelem könnyek áztatta arcomat, ránézek legeslegjobb barátnőmre és kérdezem tőle egy valami angyalian őszinte, de rettenetesen naiv hangon. — Mi lesz akkor, ha Steve Giuseppe megtudja és odavágja nekem. ’Fióna, soha nem hittem volna, hogy ennyire alacsonyra tudsz süllyedni.’
— Steve Giuseppe, — ismételi Yvette és elkezd nevetni. — Ez lesz az
egészben a legjobb. Már látom azt a hosszú ló-pofáját, amikor megmutatod neki luxus kéglidet és a nercbundát, a kékróka gallért és rengeteg gyémántot, amiket a görög fog venni neked.
Ez eldöntötte a vitát és már nevetünk is együtt Yvettel. Ez lesz az én bosszúm.
Ha Steve elvesz valaki mást feleségül, akkor nekem sírdogálni kell a sarokban, vagy egyedül búslakodni a kis albérleti szobámban? A világ egyik leggazdagabb emberének leszek a barátnője. Majd meglátjuk, hogy a végén ki fogja csikorgatni a fogát és ki fog jajgatni?
72