R
öviddel Karácsony előtt telefonhívást kapok Lustigtól. — Fióna, — ügyvédem kezdi, — jó híreim vannak. A vád készen áll, hogy az összes vádat szüneteltesse maga ellen.Egy aprót sikkantok, máskülönben egy szó sem jön ki a számon, úgy meglepődök.
— Hű, ez aztán fantasztikus hír, — mondom végre, — mi késztette őket, hogy változtassanak?
— Steve Giuseppe vallott. Letartóztatták és nem engedélyezik, hogy kiváltsa magát.
— Tényleg? — lélegzek sebesen, alig tudok beszélni. — Mi van a többiekkel?
— Rebecca Cohn, — Lustig sóhajt bánatosan, de az én eszem már máshol jár.
Steve nem is olyan rossz ember, emésztem magam. A jó és a gonoszság két széke közül a pad alá esett. Egy könnyű pénzcsinálási vállalkozásnak lett az áldozata. Hogy egy lányt hogyan illik szeretni? Fogalma sem volt a témáról. Bronxi szomszédságának összes leányai mind meg voltak őrülve délolaszos svádájától. Olyan könnyen le tudta őket dönteni a lábukról, mint mások bábokat a kuglizóban. Remélem, hogy nem bánnak vele túlságosan keményen. Majd meglátogatom a börtönben és adományozok a védelmére egy kevés pénzt.
Lustig észreveszi hallgatásomat. Megáll Rebecca taglalásában és rám néz.
— Miről gondolkodik, Fióna? Steve-ről?
— Igen, — felelem. — Valahogy sajnálom.
— Ne sajnálja. — Lustig haragosan felcsattan. — Eszébe ne jusson. Mától kezdve szüntessen meg vele minden kapcsolatot és örökre válassza le magát tőle.
Máskülönben magát is összeesküvés és sikkasztás vádjába fogják, ami nagyon veszélyes terep, tele hínáros mocsarakkal és csapdákkal. Ne érezzen részvétet iránta.
Mutassa ki a mérgét, és ha szükséges, köpje le. A kerületi ügyész és társai magát a tanúszékbe állíthatják s az összes vád vissza lesz hozva maga ellen, ha egyetlen könnyet is ejt Steve-ért, vagy ha kacsint egyet neki.
Nagyot lélegzek és kijelentem. — Ne féljen, nem fogok mutatni semmi
szimpátiát, de mi van a többiekkel? Remélem, hogy azok is börtönben vannak, és nem tudnak engem tovább üldözni és nem lesz lehetőségük, hogy bosszút álljanak rajtam.
— Fióna, — Lustig mondja lassan és érzem, hogy itt komoly baj készülődik.
Félek, hogy ez nem az örömteljes befejezés, amit megérdemelnék. Két nagyon gonosz személy még esetleg szabadlábon maradt, akik engem hibáztatnak, hogy nem tudták ellopni a tervezett hatalmas összeget. Félelmemben alig hallom, ahogy Lustig magyaráz tovább.
176
— Fióna, — ismétli. — Daniel Bronco és Rebecca Cohn még nem lettek előállítva. A rendőrség szorgalmazza elfogatásukat és van néhány ígéretes nyom is, amit követhetnek. Rebecca házát állandó megfigyelés alatt tartják és az FBI szemmel tartja az összes repülőtereket és vasút és autóbusz állomásokat, de lehetőségeik mégis korlátozottak. A két tettes rákerült a legjobban keresett bűnözők listájára is, de
mindenütt vágják vissza a költségvetéseket és a városban a súlyos bűntények száma erősen megnövekedett. Ennek ellenére, ha akarja, tudnának magának rendőri védelmet biztosítani. Szeretné, ha ezt megkérelmezném?
— Nem, — felelem, — mostantól kezdve nem akarok látni egyetlen rendőrt sem.
— Csinálja, ahogy jólesik, — Lustig megköszörüli a torkát és érzem, hogy egyre jobban elege van belőlem, — de engedje meg, hogy figyelmeztessem, és ezt olyan udvariasan csinálom, ahogy csak tudom. A következő alkalommal, mielőtt kikényszerít bármi információt egy súlyos bűnügyi eset lehetséges vádlottjából, kérje ki a tanácsomat. Maga és a maga barátai, főleg az a tyúkeszű Rosamund Swanson kiugrasztották a nyulat a bokorból és figyelmeztették Rebecca Cohnt, hogy esetleg le lesz tartóztatva és gyilkossággal lesz vádolva. Maguk tették lehetővé, hogy idejében elbújjon.
Jézus, döbbenek meg, ezt nem vártam. Tiszta szerencsém van, hogy nem vádolnak gyilkossági eset vádlottjának szöktetésével és támogatásával. Hogyan kerültem bele ebbe a csúf csávába, amiből nem tudok kievickélni? Beugrattuk Rebeccát, hogy valljon, ugyan kérem. Hogyan másképpen tudtam volna magamat kitisztázni a súlyosabb vád alól, a tényleges gyilkosság elkövetésének vádja alól?
— A rendőrség nem végezte rendesen a munkáját, — válaszolom és próbálok nyugalmat mutatni és mégis vádaskodóan hangzani. — Könnyű volt nekik engem vádolni és hinni annak a pomádés pojácának, annak a nagyra tartott amerikai
mintapéldánynak. Természetesen, hogyne, a bűnt egy bevándorló követte el, mindenki azonnal feltételezi. Maga pedig, Mr. Lustig, maga próbált engem rávenni, hogy
ismerjek be egy bűnt, amit nem követtem el és enyhítésért folyamodjak. Maga valójában kinek az oldalán áll?
— Akárhogy is volt, — szakít félbe. — Hagyja abba, hogy mindenki mást hibáztat. Elmúlt, vége, az ügy ma már semmi más, mint híd alatt lefolyt víz. A vádakat ejtették és mostantól kezdve némi együttműködést várunk magától.
— Együttműködést? Többes számban? — kapkodok a levegőért és a düh csomóba köti hangszálaimat. — Kik várnak tőlem és mit?
— Fióna, — mondja Lustig és beugrató ravaszság érződik hangjából. — Maga szeretné, ha a rendőrség elfogná Daniel Broncot és Rebecca Cohnt, vagy nem?
— Mi van akkor, ha igen? — kérdezem és aggódom, hogy továbbra is foglalkoznom kell ezzel a szennyes üggyel. Ez a kellemetlen fejlemény nem engedi, hogy folytassam életem és veszélyezteti a jövőmet. Miért nem hagynak békét, hogy dolgozzak szorgalmasan, éljek szabadon és keressem boldogságomat?
— Maga lenne a legalkalmasabb személy erre, — Lustig bíztat, és a telefon recseg, mintha a rézdrótok nyögnének várható felelősségem súlya alatt. — A kerületi főügyész szavait idézem magának. Egyedül maga tudná a törvényt Daniel Bronco nyomára vezetni. Több országban is keresik. Elfogása jelentős nemzetközi szenzáció lenne. Bronco elsőszámú közellenség. Daniel Bronco az évszázad legveszélyesebb anarchistája.
177
— Csaléteknek akarnak használni? Ezt akarják, ugye? — Próbálok kiabálni, de a hangom elcsuklik, és a méreg megbénítja idegeimet.
— Ezt nem mondtam, — Lustig mondja egyre közömbösebben, kizárólag a tényekre vonatkozó hangon. — Fel tudna jönni a Manhattani FBI központba, mondjuk, úgy ma délután öt fele?
— Maga is ott lesz? — kérdezem, szalmaszálakba kapaszkodva és kételkedve, hogy véget ér-e valaha ez a rémlátomás?
— Természetesen, ott leszek maga mellett, ha akarja, — feleli. — Találkozhatnánk háromnegyed öt körül az épület lobbijában. Federal Plaza 26, a Broadwayon. — folytatja és a válaszra nem várva rám teszi a kagylót.
♣
K
ét órát is ki kell hagynom az egyetemen, de biztosra akarom venni, hogy a kijelölt időben ott leszek az FBI főhadiszálláson. Egyáltalán nem tetszik nekem a dolog. Nem azért fizetek komoly összegeket az iskolának, hogy hiányozzak és veszélyeztessem jegyeimet.A 26 Federal Plaza épülete nagyon ismerős hely számomra. A földszinten van az Emigrációs és Polgárosítási Hivatal, ahol megszámlálhatatlan órákat töltöttem várakozással és ahol tavaly nyáron egy egész napon keresztül vizsgáztattak, mielőtt megadták letelepedésemet, a zöldkártyámat.
Az épület leginkább az ókori Bábel Tornyára emlékeztet, ahol Isten annak idején legelőször összekeverte a nyelveket. Kivéve ezt a modern változatot felépítették és teljesen betöltve rendeltetését tökéletesen működik.
Lustig már ott áll, amikor öt perces késéssel beoldalazok a forgóajtón és mindent beillatosító drága parfümfelhőt húzok magam után.
— Örvendek, hogy el tudott jönni, — Lustig üdvözöl csúfondáros hangon és könyökömnél fogva sietve a felvonókhoz vezet, melyek a felső emeleteket szolgálják.
— Hasonlóképen, — mormolom, — örülök, hogy sikerült.
A felvonó gyorsan felrepít a 23-ik emeletre. Odafenn hagynunk kell, hogy átkutassanak, táskát, ruházatot, testrészeket; na, nem a magánjellegűeket, szerencsére.
Végül bejutunk egy vastag üvegfal belső oldalára, olyan vastag, hogy golyó és gránátálló lehet és utasítanak, hogy várjunk.
Várunk, két állig felfegyverzett SWAT rohamrendőr árgus szemekkel vigyáz minket legalább öt percig, majd jön egy ősz hajú matróna és int. — Kövessenek, kérem.
Az FBI iroda elrendezése egy szúrágta tölgy belsejének kifürkészhetetlen útvesztőire emlékeztet. Ilyen egyformának tűnő, de bonyolult elrendezéseket tervezhet Larry, reményteljes mérnök-regényíró új ismerősöm. El sem tudom képzelni, hogy mennyire komplex agya lehet, ha észbe tudja tartani, hogy a sok szobának és folyosónak melyik a füle és melyik a farka.
Egy sarokszobához érünk. A kilátás lélegzetelállító. Manhattan teljes alsó része, a Brooklyn Hídtól a Holland alagút bejáratáig tárul elébünk. Annyira el vagyok kápráztatva a látványtól, hogy szinte észre sem veszem a négy feketébe öltözött öltönyt és divatos frizurát, akik úgy legeltetik a szemeiket idomaimon, mintha egy dombos havasi legelő lennénk valahol fenn, a Magas Sierra Nevada hegyeiben.
178
— Miss Tóth, — kezdi az egyik öltöny, — örvendünk, hogy el tudott jönni.
Rövid időn belül már másodszor hallom ezt az ostoba klisét. Ha még egyszer használja valaki, fogadom, hogy toporzékolni kezdek. Ha ideges vagyok, a standard hasfájási bajaim mellett, magaviseleti problémákat is felveszek, amik felölelik bizonytalankodási fóbiáim széles és komplex, ez a szó megint, spektrumát, amit feltételezek, hogy bőven van nekem.
— Tőlünk nem kell félni, — szólal meg egy másik öltöny, — nem harapunk.
Mosolygok, szégyenlősen, mint egy pubertás kislány és pukedlizni szeretnék.
De az nagy tiszteletlenség lenne; itt nem valami bohóckodási komédiarészletet próbálunk.
— Maga ismerősnek néz ki, — mondja egy harmadik és pattogtatja az ujjait.
— de most nem tudnám rögtön megmondani, hogy hol láttam én már az arcát.
— Sokaknak van ugyanez az arca, — felelem és a szobát hirtelen nagyon melegnek érzem. Elvörösödhettem és ezek a páviánok még bájosnak találják.
A harmadik öltöny egyre csak pattogtatja az ujjait, rázza az öklét és beharapja a felső ajkát. — Igen, igen, maga az a magyar cselédlány abban az új TV komédia sikerben, a Botcsinálta Papa Lányaiban. A feleségem és a leányaim imádják a show-t.
— Ha már így elhatároztuk, hogy a cselédlány én vagyok, — mondom megjátszott félénk hangon. — Leülhetek és megkezdhetjük business találkozónkat?
— Bocsánat, kérem, üljön le, — az első öltöny széket mutat, az ülés kényelmesnek néz ki és tisztának, és folytatja, — Fióna, megengedi, hogy a keresztnevén szólítsuk? Tudja, hogy miért hívtuk ide magát?
— Nagyjából, úgy ködös körvonalakban. — bólintok és szidom magamat, hogy nem viselek nadrágkosztümöt. Nem számít, hogy melyik irányba teszem a lábam keresztbe, milyen alacsonyra húzom le a szoknyámat, fognak találni egy szöget
ahonnan belenézhetnek combjaim közé és megleshetik bugyimat.
Egy nő, az örökké nő, filozofálok, nem lehet az intelligens felsőbb hatalom alkotásának szándékát megváltoztatni.
— Szükségünk lenne a maga segítségére, hogy elfogjuk Daniel Broncot. — mondja az első öltöny.
Ez kell, hogy legyen a szóvivő, gondolom.
— Veszélyes egy alak, — folytatja a szóvívő, — nemzetközi terrorista és már régen az elfogandók listájának tetején díszeleg.
— Mindent megteszek. — bólintok megint és lehető legaranyosabb mosolyomat villantom nekik.
— Előre is köszönjük, — az öltöny visszaadja mosolyomat, közel sem olyan cuki, mint az enyém és matat egy keveset íróasztalán felhalmozódott papírjaiban és belenéz dossziééjeibe, majd kijelenti. — Legcélravezetőbb lesz, ha a pénz nyomát követjük.
— Értve ez alatt? — Lustig közbevág. A fülei mindig megnyúlnak és kiegyenesednek, ha pénzről kezd valaki beszélni. De csak egy sorozat rosszalló pillantást kap a négy FBI alaktól és koordinált rázását a fejeknek.
— El kell, hogy hitessük Broncoval, — az első öltöny mondja, — hogy Steve Giuseppe átíratta magára az örökség végrehajtói jogát. Bronco rövid időn belül követelni fogja, hogy maga utaltassa a jogot tovább neki. Valahol valami nyilvános helyen összehozzuk magukat, és bumm. Lecsapunk. Kihívjuk a SWAT
rohamrendőrséget és Broncot letartóztatjuk.
179
— Végtelenül egyszerűnek hangzik. — morgom. Fogalmam sincs, hogy miért gondolkozom örökké úgy, mint egy hígeszű buta liba, aki semmit sem tud komolyan venni. Lehet, hogy az ostoba pesztonka lenne az oka, akit a TV-én kell játszanom, és képtelen vagyok lerázni magamról karakterét.
— Bronco nem hülye. — valaki mondja, és egy másik helyesel.
— Bizonyára, hogy nem, és pontosan ezért kell a pénz feletti kontrol átutalását reálisnak beállítani. Bronco kiszimatolja a kelepcét és egyből visszaszalad a
Szovjetunióba, ahol Mongóliai nagykövetet csinálnak belőle és számunkra elérhetetlen lesz.
— Elnézést, de nem is tudom a maguk neveit. — szedek össze elegendő
bátorságot és végre megkérdezem. — Nem hívhatom magukat örökké Első Öltönynek, Második Öltönynek és így tovább.
— Bocsánat, igaza van. — első öltöny vigyorog. — A nevem Nyomozóügynök Alfa.
— Béta, — bólint a második és a harmadik kacsint nekem. —Nyomozóügynök Gamma, a szolgálatára, Madame.
— Akkor maga kell, hogy legyen, — fordulok a negyedikhez, de az megelőz és kitartja a hüvelykujját. — Pontosan eltalálta, — én meg Nyomozóügynök Delta vagyok.
— Felesketjük, és nyomozási megbízottat csinálunk magából. Csak néhány okmányt és belépési nyilatkozatot kell aláírnia. — Ügynök Alfának a szájától a füléig ér a vigyora és egy paksaméta papírost tol elém. — Egyszer egy titoktartási
egyezmény. Bármi, amit maga megtud, mint egy FBI ideiglenes, közöttünk kell, hogy maradjon, és nem mondhatja el senkinek. Se a barátainak, se a kollégáinak, se az iskolatársainak, semmiféle média szervezeteknek, és legfontosabban senkinek, aki gyanú alatt van. Bármi ilyen tett súlyos bűnténynek fog számítani.
Lélegzetnyi szünetet tart, egy másodpercig néma csend, majd, mint valami alacsony feszültségű, de erős elektromos áram, vibráló bizsergés fut végig testemen.
Hű, mindennek a tetejébe, még törvényes pandúrbojtár lesz belőlem. Így lesznek a nincstelenekből mindentudók. Erről aztán beszélhetnék. Alig várom, hogy
elmondhassam a sztorit fiúbarátomnak, Larrynek. Ilyesfajta nyalánkságokat fel tud majd használni valamelyik regényében. Hoppá, riadok vissza, nem valami okos gondolat. Feltételezhetően jobban járok, ha nem lesz belőlem Szószátyár Zsuzsanna a vének között, legalább is nem ebben a mostani szereposztásban.
Nincs idő mélyenszántó gondolatokra. Az FBI társaság veszi elő a bibliát és már esketnek is.
Az eskü után egy vagonra való dokumentumot iratnak alá. Fogalmam sincs, hogy miket. A görög abc betűivel megjelölt ügynökök mind kezet ráznak velem és ragadós, izzadt mancsát előredugva Lustig is csatlakozik a tolongáshoz.
— Jól tette, Fióna, — mondja. — A kormány munkájának segítése nem csak állampolgári kötelességünk, de nemes dicsőség is.
— Még valami, — valaki mondja és a hang irányába nézek. Az illető egy újonnan érkezett valaki, erősen testes és kora szerint ítélve Nyomozóügynök Gamma szenior lehet.
— Természetesen bíró úr, — Alfa helyet csinál neki a nagy tolongásban. — Mi befejeztük vele. A fiatal hölgy a maga rendelkezésére áll.
— Fióna Tóth, — a bíró mereszti rám a szemét.
180
— Igenis, az vagyok, Nagytiszteletű Bíró úr. — felelem kapásból, hogy lássa, hogy mennyire gyors és tisztességtudó vagyok, és mennyire nagyra becsülöm
pozícióját.
— A nevem Döntőbíró Jácint. Én képviselem a New York Megyei
Gyámbíróság Hitelesítési Osztályát. Itt írja alá, kérem, és maga lesz a Highlander örökségi végrendelet végrehajtó megbízottja. Ez egy komoly financiális felelősséggel járó hatáskör és magát bűnvádilag elszámolandónak tartjuk összes ezzel kapcsolatos pénzügyi döntéseiért. Kötelességét New York Állam idevonatkozó törvénycikkei szerint kell, hogy gyakorolja. Elfogadja a feltételeket?
Fontolgatva a veszélyeket és a következményeket egy ijedt igent rebegek. Ez majdnem olyan, mintha férjhez mennék. Férjhez megyek a törvényhez és annak végrehajtásához. Tisztára a Názáreti Jézus földi menyasszonyát csinálják belőlem.
— Töltse ki a rubrikákat és itt írja alá. — a bíró elébem nyom egy papirost. — Ki kell nyitnia egy bizalmazott minősítésű bankszámlát, hogy nehogy örökösödési adót vessenek ki magára. Legalább is ne egy summában. Javaslom, hogy lépjen kapcsolatba egy megbízható számviteli céggel. Ha végzett küldjön mindenből egy példányt az irodámba. Itt van a névjegykártyám. Minden adat rajta van, amire szüksége lehet.
Beörökölni másfél milliót vagy kettőt, ennyire könnyű lenne? Gondolom. Ez a pénz olyan tüzes lehet, mint sparhelten a platni. Senki nem akarja túl sokáig a kezét rajta tartani.
— Betetetjük az újságokba, beleértve New York híres bulvárlapjait, — hallom FBI Alfa hangját. — Magyar Pesztonka megütötte a főnyereményt. A Botcsinálta Édesapa show fiatal csillaga kezébe váratlanul hatalmas örökség feletti rendelkezés jutott.
Szavai végeztével Alfa barátságos, szinte atyai hangon szól hozzám. — Fióna, lenne valami kérdése az eddigiekkel kapcsolatban?
— Nagyon be vagyok táblázva és általában örökké rohannom kell. — felelem, erősen kételkedve és gondterhelten faggatva magamat. Tényleg, hogyan fogom
beilleszteni ezt a szökevényvadászatot iskolai óráim, a show-m és a shopping óra napi műsora közé. Nem felejtkezve el a bimbódzó romantikáról köztem és Larry között.
Ami az én naptáramban nem éppen valami másodlagos szempont.
— Semmi szükség, hogy megváltoztassa napi menetrendjét. — Alfa beszél, tökéletesen kimért rendőri hanghordozását és hibátlan grammatikáját használva.
Esetleg jelenjen meg egy kicsit gyakrabban nyilvános helyeken, közterületeken és étkezzen kevésbé költséges éttermekben. Kékgalléros munkásosztálybeli helyeken.
Tudja már, hogy miről beszélek? Daniel Bronco rögeszmésen ragaszkodik, hogy ő is a munkásosztály tagja. Pedig egyáltalában nem az. Bronco egy vérszívó pióca; egy két lábon járó veresre festett puskaporos hordó. Adunk magának egy közvetlen
telefonszámot. Bármikor, tíz perccel korábban, ahogy kimegy a lakásából, vagy megy haza az NBC stúdióból vagy fejezi be óráit az egyetemen, hívjon fel minket és mi követjük magát. Két fegyveres titkos ügynök fogja magát mindenhova követni. Maga teljesen le lesz védve és mi azonnal indítjuk a letartóztatási eljárást, ahogy a pozitív azonosítást visszaigazolta a főparancsnokság. Mi halálbiztosak kell legyünk abban, hogy a korrekt illetőnek kapjuk el a gallérját. Különben ha Bronco szimatot kap, árkon…
181
Ebben a pillanatban, mivel már bőségesen elegem van Alfa fellengzős mondatviteléből, közbevágok, — és egyből visszaszalad a Szovjetunióba, ahol Mongóliai nagykövetet csinálnak belőle és számunkra elérhetetlen lesz.
182