K
övetkező alkalommal, amikor Nickkel találkozunk, vagy a göröggel, ahogy én hívom tiszteletlenül, már péntek van, a hét legforgalmasabb éjszakája minálunk a klubban. Ahogy ígérte hatalmas csokor piros rózsával vár rám privát asztalánál. Csupa mosoly az arca és egy fekete bársonnyal borított ékszerdobozt tesz ki maga elé.— Tehát mi a döntése, szépség, — kérdezi, — túró-e vagy sajt?
Micsoda egy ostoba kifejezés, gondolom, valami görögből fordított szamárság lehet, de azért tudom, hogy mit akar mondani. Ártatlanul csukogatom a szempilláimat és sziruposan édes hangon válaszolok.
— Oh, Nick, kérem, maga zavarba hoz engem. Kérdezzen valami könnyebbet.
Habozik, úgy nézem, hogy nem találja a szavakat. Valószínűleg, hogy kitűnő üzletember, de ha a nőkről van szó, ostoba tökfilkó. Nincs semmi meglepő abban, hogy elvett feleségül egy hárpia madarat és most hatvan éves korában vágyódik az igaz szerelemre. — Mondj már valamit, — te kukavezér, szeretném az arcába kiabálni.
Mond, hogy szép a szemem; a bőröm színe olyan, mint a csurgatott akácméz, bármit, amit el is tudnék hinni. De nem mond semmit, csak csodálkozik rám és nyitva felejti a száját, mintha rózsaszínű húsomból ki akarna harapni egy darabot.
— Előre akarom a pénzt, — mondom neki a kötelező, bár nagyon kellemetlen öt másodperc szünet után. — Remélem nincs ellene kifogása.
— Nincs, — bólint, — ez magától értetődik.
— Betétkönyvet tartok a Bowery Takarékbanknál a 34th utca és Fifth Avenue sarkán. Tegye be az ötvenezret a kontómra és üzleti szerződésnek tekintheti
megállapodásunkat.
— Hétfő reggel, ahogy megyünk a repülőtér fele, — bólint másodszor is.
— Miért? — most rajtam a sor, hogy az én állam essen le, — utazni megyünk valahova?
— Miami Beach-re, a Singapore Hotelbe, csodálatos hely és már le is foglaltam az egyik legfelső emeleten egy óceáni panorámás lakosztályt két személy számára. Már Ilja barátommal is beszéltem, hétfőtől szerdáig szabadságot ad magának.
Na, ez kicsit messze esik a járt utaktól, gondolom. Odalenn cápák vannak a tengerben és alligátorok a tavakban. Még a végén ez a görög megetet engem egy páncélos hüllővel és soha senki sem fogja megtalálni holttestemet. Szerencsére Yvette ígért nekem egy kis gyöngyház fogójú pisztolyt, ami kiegyenlítheti a különböző súlycsoportból jövő vetélkedők közötti különbséget. Biztosan át tudom vinni a
repülőtéri csomagellenőrzésen, együtt a rúgóskéssel, amit Yvette szintén javasol, hogy magammal vigyek.
73
Alaposan le vagyok védve, mondhatnám, és nem fogom a városi hullaházba végezni, mint ismeretlen Jane, akit kihalásztak valamelyik hajózási kanális iszapos vizéből.
Nick közelebb tolja hozzám az ékszeres dobozt és úgy csücsöríti a száját, mintha csókot akarna. — Nyisd ki és nézd meg, — mondja tegeződve, — ahogy mondtam ez a mi örök barátságunk méltó szimbóluma.
Lassan kinyitom a hosszú bársonykazettát, mialatt csillogó szemekkel mosolyogva többször feléje nézek. Visszamosolyog, és mosolya szinte leégeti arcomról a bőrt. Tüzesnek és felajzottnak néz ki, mint Belzebub maga, a főördög, akinek feladata a pokol lángjainak szítása. Egy fehér aranyból formált és
gyémántokkal kirakott széles karkötőt látok a kazettában és egy percre megfordul a fejembe. Vajon nem-e beteg feleségének ékszeres dobozából tolvajolta el ezt az értékes darabot? Vajon utánam-e fog jönni a rendőrség, mint Marylin Monroe után, ahogy keresték rajta a gyémánt diadémot a klasszikus, Úriemberek Jobban Kedvelik a Szőkéket filmben?
— Mi az eredete ennek a darabnak? — Kérdezem és próbálok nem beleesni a szőke bimbó szerepébe, aki minden fényes dolog láttára hanyatt vágja magát.
— Eredete? — kerekíti ki a szemét csodálkozva.
Oh, szűzanya, gondolom, ez itten nem elég, hogy ocsmány, de még
gyengefelfogású is. De mialatt fontolgatom ezeket a vonatkozásokat már rá is nyomja csuklómra a karkötőt és beigazítja.
— Szépen néz ki rajtad. — mondja továbbra is tegezve. — Szeretném, ha mindig a kezeden hordanád.
Természetesen, gondolom gúnyosan, holnap az első dolgom lesz, hogy
elvigyem egy iráni ékszerészhez, akit ismerek a West 47th utcában és megbecsültetem.
Ha jó árat lehet beseperni érte, eladom, ha hamis és nem ér semmit, akkor többet eszedbe ne jusson Miami.
♣
H
étfőn kora délután landolunk a Miami Nemzetközi repülőtéren. A városszánalmasan nyomasztó látványt nyújt, az utcákon szemét és szegénység, nem vagyok elragadtatva. De a Singapore hotel felé vezető utunkon, ahogy áthajtunk egy
fenségesen ívelő hosszú hídon, alapjában változik meg a városkép. Miami Beach egy világklasszisnak számító ékszerdoboz. Collins Avenue széles és elegáns és egyik csodálatos szálloda követi a másikat a jobboldalamon és közöttük itt-ott kivillan az Atlanti óceán.
Hotelünk előcsarnoka pazarul kiállított és maga a dekadencia. Tarka papagájok rikácsolnak, pávák, tucatnyi függő kosarakban orchideák, a pódiumon Karib tengeri dobok, üstök, gitárok és egy elektromos orgona és hátul több tágas felvonó nyílik egy folyosóról, ahol egzotikus zene hallatszik, mintha egyenesen egy pornó filmből vették volna át.
Még csak délután két óra, de már fent vagyunk a lakosztályunkban. A hatalmas szoba teljes szélességét felölelő üveges tolóajtón keresztül kilépve egy széles teraszon vagyunk és elénk tárul a felséges óceán. A sós levegő nedves illata megtölti tüdőmet és a partot mosó tajtékzó hullámok moraja elszédít. Oh, drága fenn való, gondolom,
74
ilyen körülmények között könnyű lesz feladni ártatlanságomat, ha az öregfiú tényleg képes a feladatra.
De Nick Butkus nem az a fajta férfi, aki felületes módon, gyorsan szereti behabzsolni gyönyöreit.
— Láttad már az úszómedencét? — kérdezi. — Szeretnél egy kicsit kinyújtózni egy nyugágyban és kortyolni egy finom italt? Ha már itt vagyunk, napozzunk is egy kicsit és barnuljunk le.
— Egy medence? — kérdezem csodálkozva, — hol?
— Tekints le a mélybe a jobboldaladon. Ott van, szeretnél benne megmártózni? Remélem hoztál magaddal fürdőruhát?
— Csak egy tenyérnyi apróságot, — felelem borzasztóan szégyenlős hangon és hirtelen ötlettől indíttatva karjaimat nyaka köré fonom, puszit lehelek az arcára és kebleim mellkasára nyomódnak.
— Vedd fel, — mondja és komoly tekintettel arcán méreget, mintha nem tetszene neki játékosságom, — és végy rá egy fehér köpenyt a fürdőszobából.
Kihalászom apró kis bikinimet utazó csomagomból és bemegyek a
fürdőszobába. Nem fog engem egyelőre mezítelenül szemlélgetni. Ez nincs benne az egyességben. Majd éjszaka a lepedők alatt a sötétben végezzük el az aktus kialkudott részét.
♣
A
medence mellett rekkenő a hőség. Elhelyezkedünk a bárpult mellett apálmalevelekből font tető alatt. Nick gyümölcslevet rendel nekem és magának egy martinit. Baloldalam felől egy párocska üldögél, egy szőke közel harminc fele járható nő és egy én korombeli fekete lány és egymás szájára tapadva csókolódznak. Több férfi elmélyülten nézegeti őket és whiskyvel teli poharaikban kavargatják a jeget.
A trópusi lagúnának kialakított nagymedence mellett kerek kis gázlómedence látszik. Féltucatnyi ebadta kisgyerek pocskol benne, mialatt anyukáik a medence szélén ülve vigyázzák őket és vidáman flörtölnek spanyolos kinézetű, daliás és barna bőrű fiatalemberekkel.
Na, ez egy valódi családi hely, gondolom mosolyogva, itt mindenkinek jut valami szórakozás.
Emberek jönnek és barátságosan üdvözlik Nick-et. Nick mond nekik néhány szót görögül és úgy tesz, mintha az én jelenlétem a világon a legtermészetesebb dolog lenne és én lennék a leginkább hozzávaló kísérő.
— Az unokád? — kérdi valamelyik és Nick kapásból feleli. — Kopj le a balfenéken és mocskold meg anyádat.
Később úszkálunk egyet a medencében. A víz nagyon üdítő és Nick próbál tapogatni a víz alatt. — Nem itt, — suttogom neki, — Még mindig szűz vagyok és alaptermészetemből kifolyólag nagyon szégyenlős.
A hőség kegyetlen és a fojtogató pára elszívja összes erőmet. Nem csoda, hogy idelenn délen tunyák és dologtalanok az emberek.
Elszenderedek egy árnyékos nyugágyban, Nick mellettem fekszik és állandóan telefonál. Észre sem vesz, se engemet, de még a testemet se. Egy fiatal mulatt férfi sétál el mellettem és ágyba hívogató szemekkel rám néz. — Gyere át a bár túlsó felére,
75
— súgja és duzzadt ajkai között kidugva sűrűn öltögeti rám nyelvét. — Megmutatom neked, hogy milyen is az igazi jó élet Floridában.
Nemet intek fejemmel, — az apucimmal vagyok és ő nagyon szigorú, — biccentek Nick felé, de szájam sarkában csintalan mosoly bujkál.
A nap már régen eltűnt a nyugati irányban lévő magas épületek teteje alatt és Nick kérdéssel fordul hozzám.
— Van egy ötcsillagos étterem a hotelen belül. Volna kedved egy gyertyafényes vacsorához a teraszon?
— De még mennyire, — felelem és álmos szemeimet résnyire kinyitom. — Hoztam magammal egy lángveres vállpánt nélküli ruhát, gondolod, hogy elfogadható lenne, ha azt venném fel?
— Minden körülmények között, szerelmem, — feleli. — Én majd a fehér vacsorazakómat viselem és úgy fogunk kinézni, mint egy dúsgazdag nászutas pár, aki itt mézeshetezik.
— Nagyon kedves tőled, hogy ilyet mondasz, — nézek rá és megérintem kezét. Mióta felvette úszónadrágját most először veszem szemügyre közelebbről. Az öregedő férfiak kategóriájában nem néz ki rosszul. Hatalmas koponyájának tetején dús, bár só és bors színű fehér-fekete sörény van, de dereka köré lerakódva nincs szalonnás háj. Feneke nincs túlméretezve, szinte elfogadható, vállai szélesek, mellizmai meglepően fejlettek és erős karján dagadnak a bicepszek. Határozottan sportos kinézetű, és olajbarna mediterrán bőrén egyetlen folt, egyetlen pattanás, de még egyetlen szeplő sincs. Ahogy mozdul, ahogy leül és feláll, ahogy lábait keresztbe veti, próbálok előzetes méretet kapni nagyságáról, de amennyire látom és legnagyobb rémületemre, hatalmas szerszám lengedez a gatyájában és csiklandós bizsergéssel állapíthatom meg. Ma éjszaka életem egyik legerősebben próbára tevő testgyakorlata áll előttem.
— Darling, — súgom oda Nicknek miután leültettek minket a fényesen csillogó hatalmas étterem pazarul terített asztalánál. — Mondjuk a pincérnőnek, hogy már elmúltam huszonegy és hozhat nekem szeszesitalt. Be akarok csípni egy kicsit, ami szintén az első alkalom lesz életemben, ha tudod, hogy mire gondolok.
— Semmi akadálya, — bólint, — de ne igyál többet, mint egy fél pohár vöröset. Nem akarom, hogy teljesen berúgj, és később azt állítsd, hogy nem emlékszel semmire és én csábítottalak el, mialatt eszméletlenül részeg voltál.
Meglegyintem az arcát és sértődött hangon válaszolok. — Úgy állítod be, mintha ezt én pénzért csinálnám és el akarnám zsibbasztani magamat, hogy ne érezzem az undort.
— Ezért akarsz kapatos lenni? Valld be az igazat.
— Nem, persze, hogy nem azért, de egy kicsit pajkosabban tudnék játszani, ha lenne a fejemben egy kis nyomás.
Jóval később, miután már mind a ketten megittunk két pohárral a veresből és a megrendelt tengeri rákot még nem hozták ki, Nick ismét nekem szegezte a kérdést.
— Akkor miért teszed, édes kis tündérem?
— Bosszúból, — mondom neki és a méregbe belecsikordul a fogam és az alkohol gőzei ezerszám kábítják el agysejtjeimet. — Ez az én bosszúm és a te szerencséd.
♣
76
A
z óceánra néző lakosztályban, ha függönyöket jól széjjelhúzzuk, a hajnal közeledése a világ leghihetetlenebb látványa Floridában. Egy óriási tűzgolyó emelkedik ki a messzi horizontnak derengő homályából és a kelő nap szikrázó sugarai, mint tucatnyi lángoló dárda űzik el az éjszaka vonakodva távozó sötétjét. A szobánk fürdik a sugarak fényében és bal oldalam felé pillantok. Ott látom Nick-et, mellettem alszik duplánál is jóval nagyobb ágyunkban. Mélyeket lélegzik, lassan kifújja a levegőt, és boldognak, elégedettnek látszik. Csendes, zajt nem csinál, nem is horkol, nem csinál semmit, amiért igazán gyűlölhetném.Lenézek a lábam közé és tenyérnyi piros foltot látok meztelen fenekem alatt, és ahogy mozdítom combjaimat, ágyékom tája iszonyúan fáj. A csillagát, gondolom, akárhogy is történt, többé már nem vagyok szűz és Nick megkapta, amiért fizetett.
Még egyszer lenézek és odanyúlok, szeméremcsontom kék és zöld és hasogat, mintha egy légkalapáccsal verte volna valaki széjjel egész éjszaka.
Isten szakassza rád az eget, Steve Giuseppe, átkozódok gondolatban, ez lehetett volna mi menyegzői éjszakánk. De nem, neked össze kellett rontanod a legszebb dolgot, amit egész nyomorul életedben valaha is kaphattál volna. Nem irigyellek, de remélem, hogy annak a generálisnak a leánya pokollá fogja tenni életedet, mert minden rossznál is rosszabbat érdemelsz, amit velem tettél.
Óvatosan mozdítva a lábamat, mert a legapróbb mozzanat is fájt
kikapaszkodtam az ágyból és kitéblábolok a teraszra. Ruha semmi sincs rajtam és a reggeli szellő gyorsan leszárítja bőrömről az éjszakai izzadtságot. Kihajolok a korláton és nézegettem, mi lenne, ha leugranék. Tizennégy emelet mélység ásít alattam, lent magas homokdunna és egy éles hegyű kovácsoltvas kerítés. Lehet, hogy még túlélném a zuhanást, de vagy tolószékben ülő nyomorék lennék, vagy a dárdahegyeken
rettenetes kínok között szenvednék órákig. Ki emlékezne rám, hogy valaha is éltem?
Senki, Steve sem, nem is tudná és nem is törődne vele, hogy mi lett velem. Lépteket hallok a hátam mögött, a függöny susogva meglebben, Nick közeledik, megáll mellettem és karját derekam köré fonja.
— Csodálatos éjszakám volt, Fióna, — mondja, — nem találok szavakat, az ajándékért melyet nekem juttattál. Lehet, hogy öregnek látszom, de a szívemben ismét fiatalnak érzem magamat és ezt te tetted velem. Új életet öntöttél belém, és
megmutattad nekem, hogy mi a boldogság.
Engedem, hogy beszéljen, és ott érintsen meg, ahol akar. Mit számít most már?
Elvesztettem ártatlanságomat és soha többé őszintén és szívemből nem leszek képes szeretni. Milyen jó, hogy megittam azt a fél üveg Naouse Imiglykos bort és nem emlékezem semmire, hogy Nick mit csinált velem és hogyan.
Nick egyre beszél és alig hallom szavait. — Szeretlek, Fióna, — mondja, — és a szó legszebb és legnemesebb értelmében jelentem ki ezt. Nagyon kérlek, hogy bocsásd meg, hogy nem válhatok el a feleségemtől és nem vehetlek el téged feleségül.
— Nem kell, hogy elvegyél feleségül, — felelem és zokogni kezdek. — Senki nem kell, hogy elvegyen feleségül. Nem vagyok senki és semmi. Csak egy tucatszám felelhető kabaréénekes, és ráadásul csak feltételes vízummal tartózkodom ebben az országban.
— Nem, nem igaz, — mondja és keze lecsúszik derekamról és gyengéden masszírozni kezdi fenekem partjait. — Te a világ legértékesebb kincse vagy és
77
számomra a legfontosabb személy. Soha nem fogod megbánni, hogy találkoztál velem. Ígérem neked, hogy meg foglak védeni és segíteni foglak. Filmcsillag leszel, egy felkapott modell, a TV legelső bemondónője, bármit elérhetsz és bárki lehet belőled mellettem. A híresség fényes világa tágra nyitott karokkal hívogat és integet feléd. Ne sajnáld azt az aljas szemétláda csatornatöltelék Steve Giuseppe gazembert.
Széjjel fogjuk taposni, agyonnyomjuk, mint egy poloskát, úgy segéljen engem St.
Nicolas az én névadóm és legmagasztosabb szentem.
— Hajrá, vágj oda, St. Nicolas, elveszett leányok megmentője, — mondom és arcomat Nick fele fordítom, abbahagyom a szipogást és puha csókot nyomok a szájára.
— Én is szeretlek téged.
78