• Nem Talált Eredményt

felfelé van." (Unger nyom án)

In document - iá u\ mn A ' - /// ' « rí (Pldal 182-187)

Saulus-Paulusról se feledkezzünk meg.

Ral- gyökű szavakból gyönyörű gyűjteménye van Só­

lyom Ferencnek70 (példák, a számtalan közül: pala, pa­

A palmetta visszavezet a palócokhoz: Pál-M áté, pa­

lóc-matyó. „M ind jobban kezd erősödni az a nézet, Egyiptomnak."83 Földünk szív-csakrája ma a Pilisben van. Úgy mondják.

A földön fekvő ember Atyát is kíván maga fölé:

„A cefalüi dóm szentélyboítozatának híres mozaikképe ... úgy állítja elénk a Mindenség Urát, hogy a jobb kéz­

nek a test felé visszahajló ujjai, a karra tekeredő kö­

penyszárnnyal együtt egy hajó el őrészét rajzolják ki ...

míg a tatját a bal kézben tartott könyvalakzat idézi meg.

Ily módon a Pantokrátor-fej éppen a fővitorla helyére

rodván - elillan, tovatűnik »információhordozó« Uni- kornisunk//84

Ha már hajózunk (navigare necesse est): a sumér Ut- napistim85 és Noé is túlélte a maga vízözönét bárkája segítségével. (M indannyian tudjuk, mit jelenthet egy

bárka - M érleg - a Vízöntő korában. És ha Állatövben gondolkodunk, az állatpárok - Ikrek - is új értelmet kaphatnak.)

Az egyiptomi ünnepek sorában bárkaünnepet is talá­

lunk (nem ezt hívják barkaszentelésnek). A lélek három formája: Ba-Ah-Ka. „...Herm ész ... hirdeti meg: »Léte­

zett a Szellem i Fény a szellemi fény előtt és mindig léte­

zett az értelem fényességes Értelme, és nem volt semmi más, mint ennek az egysége. És a Lélek vette körül az egészet.«" És: „Egyiptom ... a világmindenség tem plo­

m a."86

A templom közösséget befogadó része a templom­

hajó.

A Kárpát-medence egyetlen hatalmas, m indannyi­

unkra vigyázó szent tér.

Ha délnek fordulva nézzük a Kárpátok karéját,07 az akár a nyugatra úszó napbárka is lehetne. („ím e, a Kár­

pátok. Ez a ti bárkátok") „A felföldi emberek tisztelték a Napot; az idősebbek még emlékeznek rá, hogy ennek az égitestnek nem volt szabad hátat fordítani!"8S (Igen régi térképeken fenn volt a déli irány. Volt olyan is a tér­

képtörténelemben, amikor keletre tájoltak. Ma az észak a felső helyzetű. Ha ez az irányforgás folytatódik, ha­

marosan a nyugati irány kerül felülre. [Legalább lesz miért felnéznünk a Nyugatra.])

Bárka szavunk egyik jelentése: gát.09 Gátmetszésnek pedig egy szülést megkönnyítő (Kárpát-m edence) be­

avatkozást neveznek. A termékenységet elősegítendő.

(És bizony rászorul a határozott, operatív beavatkozás­

ra gátakkal terhelt vízgazdálkodásunk is.90)

NAGYKANIZSA

Márpedig ez nyilvánvaló vadság. Indiai kapcsolat, nahát!

De talán nem akkora nahát. Van Bihar megye itt és Bihar állam ott, Eger itt, Ágra ott, Szita folyó itt, Tisza fo­

lyó ott, ébresztő, Madaras, Madras, Buda, Buddha, Dé­

medencét, Nagykállót, Kalocsát (meg-a térgyem kalá­

csát).

Emlékszem egy kálára. Sokat tanultam tőle. Akkor is­

merkedtünk meg (azelőtt - merev, viaszos, temetőbe való, művirágot utánzó - sosem tudtam mit kezdeni ve­

le), amikor béreltem egy lakást, és a bérleti feltételek között szerepelt az ott hagyott növények gondozása.

Épp nyílt, és megajándékozott a fehérrel. O lyan tisztát, am ilyet a kelyhében, még nem láttam. Azt hiszem, ezt hívják szűzinek. Aztán a gázfűtés, a levegőben lebegő por visszasegítették a közönséges fehér állapotába.

Két és fél hónapig laktunk együtt, ebből két-három

napig virult, a többi a lassú hervadásé. Nyugodtan, rá­ évtizedekig rejtőzik a vasláda mélyén, mint a növények magja a földben, majd egy gyors, pompás, király-gyü­

mölcsöt termő aktust követően újból eltűnik a láda mé­

lyén. [Vajon miért kényszerítették ki az amerikai prédá­

tok a korona-visszaadási megállapodásban a közszem­

lére tételt? És miért kell ezt betartanunk? - Mindig ezek a miék. Miau.])

jusson eszünkbe, az igazság, a tudás teremtő-fenn- tartó-pusztító hármassága erőteljesen összefügg a halál­

lal. (Maat mérlegeli a leélt életet, Thot a holtak biro­

dalmának írnoka, Bata maga is átéli a halált.) A nyugodt halállal. A méltóságteljessel, a vállalt sorssal. A végzet­

tel, a fátummal, a - fatalista módon - befogadott halál­

lal. A kellő halállal. hogy a világegyetem működéstörvényeivel rendezett, ezt is sokan vallják. Hogy az indokolt felejtés, a szük­

ségszerű pusztulás, az időben érkező halál szép és kell és tisztes, no ezt nem szokás elfogadni. Szolgáltassunk a magunk módján igazságot a bukásnak, a pusztulás­

tisztulás árnyalata. (Akinek már voltak memóriaproblé­

mái a számítógépével, pontosan tudja, mi ebben a jó.) A belső, passzív út. (Helynevekben: Bhután, Bőd92, Bo- da, Bodony, Bodajk, Böde, Bedő, Buda, török nevén Budin93 [„Féltem azt a várost. Ami ott a csatornákban hömpölyög... Egyszer átáznak a tartófalak, megroskad- nak, és ez a toccsanás lesz a végső."].) nevű ismert vár közelében a két sereg megütközött. Eb­

ben a csatában Pata kán vereséget szenvedett, összes katonái kardélre hányattak. Egy sem menekült közülük, és nyomuk semmivé vált."94

Az erőből felejtés, a felejttetés a legtöbbször kudarc­

ra van ítélve. (Emlékezzünk Karthágóra. Csak azért is.) De a történetnek folytatása (ha ugyan ez a jó szó a ciklikus, visszacsapó időben) is van: „A Magyarorszá­

got feldúló 1241-1242. évi mongol támadás Lengyelor­

szágra átcsapó hullámai Stary Saczot is elérték és el­

pusztították ... 1280-ban alapította itt a kegyes életű Kinga, Boleszláv herceg felesége, IV. Béla magyar ki­

rály leánya a klarissza apácák kolostorát."95 Kingát idén, 1999-ben avatta szentté Pata kán névutódja, a Vatikán.

Drasztikus, gyilkos, sorsfordító, eltörlő szándékkal többször is fellép történelmünkben egy pusztító dé­

mon: a vadkan96.

A napszekeret hebehurgyán irányító Phaeton (róla nevezték el a fényrészecskét, a fotont) az erőtlen igaz­

ságot példázza. A lovak, a kimondás mozgásba, lendü­

letbe hoz valamit, ami később fékezhetetlenné, kezel­

hetetlenné válik. (Magam sem teszek mást: rálobbantok valóságokra, de nem bizonyítok, nem teszem igazolha­

tóan, hitelesíthetően valóssá azokat.)

A magyar Buddha példázata a megbokrosodó lovak­

ról: „...Deák elmondta: »egykor« egyik »ismerője eszte­

lenül és veszélyesen ragadá tűzvérű lovain«, s »ő tartva a felborulástól, a gyeplőbe kapott. Hagyja ezt ön« - mondja neki a lovak gazdája -, »így talán megmenek- szünk, de ha a gyeplőbe kapkod, s nem hagy szabadon működnöm, biztosíthatom, hogy árokba fordulunk.«"97

A pusztító erők hazai papjai, irányítói a betyárok.

A rovás, betűivel98, botpárjával az Ikrek-típusú, kéz­

ben tartott, ellenőrzött, valósághoz mért tudás, míg az írásos kultúra az elszabadult, megfoghatatlan szellemi­

ség. (Élni azt él az ember, ami valóban történik, írni azt hazudik, amit csak akar.)

Még, szavak, csak úgy: pata99; patak (hogy ez hogy

kerül ide?); pataró, fataró'00; pötty, pete; fattyú (gyenge jogalappal bíró, erőtlen, akár Corvin János); fátyol (pa­

tyolat jelentésű'01 is); fitos (görbe), elfitorodik (elfintoro- dik, elferdül, megbicsaklik)'02; csetepaté; potyadék; po- ta'03; patvar'04; vátesz; Fata Morgana (délibáb - tündéri minőség is, csalóka látszat is, s így a lidércekkel is ro­

kon).

Legyenek helynevek is (és lőnnek helynevek): Bata, Bátaszék, Nyírbátor, Butyka, Bojt, Vadna, Vata, Fót'05, Podhale, Poprád, Gyöngyöspata, Putpalóc'06.

De térjünk vissza Ganésára107, legalábbis hely-vonat­

kozásaira. Nem illik ismét kanizsázni108, jöjjön inkább Knosszosz, Gangesz'09, Felsőelefánt"0 és az Ormány- ság'".

A C so d aszarvas M o zg alo m (és a szkíta-m ag yar fo lyam ato sság ) k ig ú n yo lására a n yilaso k

„fe ls z a rv a z ta k " egy csacsit.

(Fu rcsa gusztusuk van , m it m o nd jak)

Ormány szavunknak - orma és öröme (derűje, Adria és derelye) mellett - ellentétes fogalmak is együttjárói:

a remény és az ármány. Ugyancsak ellentétes irányult­

ságú - bár itt már szándékos lejáratást sejtek - kende méltóságnevünk és a hallja kendl-féle lekendezés. És mintha ugyanez a szándékosság dolgozna a napke- reszt-szvasztika és a horogkereszt, vagy a Nyilas jegy és a nyilas fasiszták összemosásában. Gnosztikus"2 sza­

vunk pedig a gonosz"3 kifejezéssel gabalyodott össze.

Megemlítendő még egy gabaly: a gnosztikus és a her- metikus tanítások, ha sok-sok tekintetben közösek is, nem azonosak."4

Mindenesetre mindkét vonulat nagy jelentőséget tu­

lajdonít a rejtett, a nehezen hozzáférhető tudásnak, amihez csak fokról fokra, nagy nekifeszüléssel lehet hozzájutni. (Hátha ezért emlegetnek mélyenszántó gondolatokat. Hm? [„Elefánt. Okof ember vele fánt/'l)

Spórolok, az agymunkát megspórolni akarók találták ki a beavatási rítusokat, struktúrákat, amiknek lényege az, hogy van valaki, aki már tud (ez a tudás persze örökérvényű, mert szavatossági ideje ugye nincs), és tá­

guló körben (legszolgák, szolgák, ismerősök, odakeve- redettek) több-kevesebbet leoszt belőle. S mivel a tudás hatalom (igen?), piramis"5-szerkezetben, szamárlétrá­

ban, hivatali rangsorban, odaférkőzésben bíznak a töre­

dékre várók.

Tegyék, tülekedjenek, jussanak fel a csúcsra - és ta­

lálkozzanak a helyzettel: a valóság mindig elmozdul egy kicsit. (Hermész az istenek hírnöke, az előttük járó.

A hajnali harmat, aki a Nap keltével továbbsiet.) Van egy indiai eredetű társasjáték (a dzsungeljáték), amelyben a küzdő felek figurái különböző erősségűek.

A macska erősebb mint a patkány, a farkas erősebb mint a macska, a kutya erősebb mint a farkas, a párduc erősebb mint a kutya, a tigris erősebb mint a párduc, az oroszlán erősebb mint a tigris, az elefánt erősebb mint az oroszlán, és az elefántot, a legerősebb állatot csak a leggyengébb, a patkány győzheti le ."6

A piramis csúcsa lehajlik önmaga alapja alá. Mintha a legtitkosabb, legnehezebben elérhető tudás alávetné magát a hétköznapi, mindenki számára hozzáférhető valóságnak. Mintha valami ciklikus hierarchia működ­

ne. Mert a legnagyobb tudásúak tudják, az égbe csak a valóság mélységein, csak a személyes megélésen át ve­

zet az út.

S z k íta lófej-ékek (R u d en k o nyo m án )

A m asszív k ő ro m ok at k e re sz tü lfo n ja in d á iva l a tö ré k e n y é le t (K am b o d zsa, A ngkor, Ta Szom sz e n té ly

- R aw so n : A z in d ia i c iv iliz á c ió )

Egyetlen hazai példa: a táltosküzdelmek leírásából közismert, hogy a tudás legmagasabb fokozatával ren­

delkező táltos, a legerősebb bika is legyőzhető, ha kí­

vülálló a hátsó körmét megüti. A hétköznapi valóság legkisebb ellenállása is elegendő, hogy a legerősebb tu­

dományosság eltakarodjék.

(A valós tudásban mindig ott a mozgás, a hullámzás, a folyamat, az élet.117 Eljegesedett, kristályosodott tudás csak, amit a könyvek adnak. Kövekké dermedt köny- nyek. Ez a holtak birodalma.)

Kanász, k irá ly , n ap isten - azo no s k alap vise ie tb e n (so m o gyi z se b tü k ö rrő l; „in d o s z k ith a " p én zérm ék

király- és iste n a la k ja - H u szka n yo m án )

A bikaküzdelem - a Bika jegy keleti megfelelője a Disznó-, íme, visszahozott Tatár Ilonához. (Mongolica.

Bocs.) Szavak, sűrítve sorolva: kan, kanzsa118, kanász, kenéz'19, kondás, gond, kondulás, kondorgás120, gondo­

lat, gondola, kandúr, kendó, Kánaán, pelikán, boszor­

kány, sárkány, kentaur, kun, hun, a kantár és kondér né­

pe... és most következzen - a jó kondi érdekében - egy ősi magyar energiasűrítmény:

SZA LO N N A

Igen, van Szalonna nevű falvunk, Borsod megyében, a Bódva partján. (És van Kolbásza, Harka, Sajt és egyéb disznóságok. Hozzá kenyér - Kenyérmező, Konyár - nagy karéjjal - Nagykároly -, Tormás is, ha kívánja va­

laki [Mostárért egy kicsit távolabb kell menni].) Kicsi falu, nagy nevű rokonokkal.

Split külvárosa Solin. Solin közelében Salona, dal­

mát város, hadi kikötő, ma csak romokban.121

Hatalmas harcos központ Shaolin kolostora is. Nem kell bemutatnom.

Jeruzsálem122 városát sem.

Hórusz, a sólyomfejű napisten hazai sólymainkat is fel röppenti: Cyöngyössolymos, Somló, Solymár, Kere- cseny, Kaba123 (Kaba-Csaba124, kavarog-csavarog, ká- bul-csábul) - ez utóbbi még egy hatalmas szellemi ör­

vénylést hoz elénk: a Ká'ba nevű zarándokhelyet (az iszlám szó magában foglalja a szellem, béke jelentést is125). (Csaba királyfi, mint tudjuk, fenn vágtat a Hadak útján. „Debrecen határában Zoltai Lajos talált egy »Ka- ba kutya« [Kaba kútja] nevű földrajzi megjelölést. Ez a hely Boldogasszonyfalva - egy elpusztult falu - környé­

kén feküdt."126 - Kaba kúttya, Hadakúttya.)

A Nap „magasságában" maradva: „...ha a sárga szó­

ban R helyett L-et helyettesítünk, megkapjuk a sajgó, salygó, salgó szót, amit manapság inkább fénylés, ra­

gyogás értelmében ismerünk és a Történelmi etimoló­

giai szótár a csillog szó változatának tartja. Lásd sally- arany-sárarany, azaz fényes, sárga arany ... Ez a sál, sa- lyogszó is a tűzzel kapcsolatos, hiszen sajgó fájdalom:

égő, tüzelő fájdalom. Összevethető a latis sol-nap szó­

val is."127 (Salgó, Sály, Salföld, Salomvár, Selypes.) Bárhová nyúlunk is, gyűjtő, tároló, akkumuláló sze­

reppel találkozunk, energiák, megfoghatatlan szellemi erők sűrűsödésével.

(Folyékony, folyamatszerű erők az égen a Tej útban testesülnek meg, mint megállíthatatlanul hömpölygők, állandóan mozgásban lévők.128 A Tejút nyílása129 közelé­

ben megtaláljuk a raktározó, gyűjtő, ugyanakkor táplá­

ló forrásként működő helyet is, a Korcsma [csapszék], másik nevén Szentkút csillagképet [az élet vize forrá­

sát].)

Fel van adva a lecke Szalonnának. Ilyen rangos név­

rokonok között kell megjelennie, és fel kell mutatnia valamilyen nagyon fontos energiatároló, szellemiség­

gyűjtő sajátosságot.

De nem csalódunk falvunkban. Méltó tagja e rangos társaságnak. Nagyon fontos - anyagi létünk és szellemi­

ségünk számára is fontos - tudnivalókra hívja fel figyel­

münket templomi festett kazettáival.

Ezek a festések egyszerűen fákat ábrázolnak. A leg­

különbözőbbeket. Erdőnyi mennyiségben.

S hogy miért fontos a fa, miért fontos az erdő? „...a folyók vízjárását a csapadékviszonyok mellett a víz­

gyűjtő erdősültsége határozza meg. Ennek megfelelően a folyószabályozásoknak - ha mi valóban szabályozni akarjuk a folyó vízjárását - a legfontosabb eszköze nem a gát, az átmetszés, a sarkantyú stb., hanem az erdő."130

A m aksai, S ze n t László le g e n d áját áb rá z o ló freskó ré sz lete (R ád y nyo m án )

H a ez a szarvas b eszélő szarvas, ez a fa visszab eszél

S z a lo n n a, k arza t (Só lyo m Fe re n c fe lv é te le )

„Az erdők talaja ... »szivacsszerűen« tartja vissza és engedi el a lehulló csapadékot..."131

„Az Alföld ártereinek arculata ... sok tekintetben a hegyvidékeken, így az Erdélyben és a felvidéken élő népek tevékenységtől függ. Ha ezeken a területeken in­

tenzíven irtják az erdőket, az az Alföld vízháztartását teljesen felborítja."132 (Minden hónapban találok egy fa­

kockát a postaládában - reklámnyomtatványok formá­

jában.)

„Az ártéri gazdálkodás leglényegesebb jellemzőjét ... egyetlen mondatban összefoglalhatjuk: e gazdasági forma az ember és a természet együttműködésén ala­

pult; az ember a természeti folyamatokhoz alkalmaz­

kodott, ez azonban nem azt jelentette, hogy a termé­

szet erőinek kiszolgáltatva élt, hanem azt, hogy velük azonosult, azaz ténylegesen a természet részeként élt (és éppen mint »műveltséget és mesterséget hordozó, teremtő és államot alkotó minőség«), a gazdaságát a természetes önfenntartó rendszerek mintájára építette ki, azaz a természet folyamatait nem a leépülés, hanem a kibontakozás irányába befolyásolta."133

Az évszázad árvizeit szenvedtük el ebben az eszten­

dőben. (S hogy már nem lesz „rekordjavítás", csak an­

nak köszönhető, hogy ezredfordulóhoz értünk.) Kell még magyarázni, miért kell visszatérni a természetes gazdálkodáshoz?

H a még mindig azt hinné valaki, hogy ez csak M ol­

nár Géza monomániája, hadd idézzek valakitől, aki át­

élte a civilizáció „áldását" a Hortobágyon: „Valam ikor réges-régen még gazdag, bővizű folyócskák, nádas erek és tavak bőven adtak vizet minden rászoruló embernek, állatnak. Ahogy azonban elkezdődött a Tiszának és m ellékfolyóinak a szabályozása, levezetése, úgy sor­

vadt el lassan az életet adó víz is." „...ez a föld nagyon akaratos. Csak azt lehet vele művelni, amit maga a föld is akar."13"

Ez utóbbi mondat jelzi, a megfelelő viszony kialakí­

tása talán a leglényegesebb kérdés: vagy alá-fölé ren­

deltségben akarom magam alá gyűrni, megszabályozni a természetet, vagy m ellérendelő viszonyban próbálok együtt élni vele, egyen rangú ként, kölcsönös boldogu­

lásban. (Érdekességként: sok kifejezésünk van, am ely­

nek a személyes névmások vonzataként megjelenő ra­

gozott formája új értelemmel bíró, önálló szó.}

Szalonnái kazettáinkon a fák különbözőek, önálló egyéniséggel, szellemiséggel bírók.Tanulságos „a mak- sai, Szent László legendáját ábrázoló freskó": a küzdő felek története a háttérben álló fákkal megismétlődik, azokról is leolvasható. László és a kun személyes élet­

fáiként jelzik pillanatnyi állapotukat.” 5

A megszemélyesítés, a személyes viszony kialakítá­

sa, az életszerű élet ma - tudom, hihetetlen - fellendü­

lőben van. Szervezéselméleti tény, hogy bizonyos hely­

zetekben az intuitív, ösztönös vezetői döntések vezet­

nek célba, a matematika - a legkilúgozottabbnak tetsző tudomány - területén káosz-, inhomogén tér-kutatások erősödnek, az élethelyzetek megértésében a digitális számítástechnika is kénytelen az analóg megközelíté­

seknek teret engedni („Általában a mechanisztikus rendszerek kvantitatív elemzéssel kezelhetők, míg a humanisztikusak minősítést kívánnak."136).

Ez a fajta visszatérés a valóságba - rühellem a nagy szavakat (jövőkép: brrr!) de ez most kikerülhetetlen - életben maradásunk szempontjából elkerülhetetlen.

„O lyan melegem van, hogy beleolvadok a környeze­

tembe" - közli velem vér a vérem ből137, s Keletről jön a visszhang: „...akár a vízbe öntött víz..."138

És ez így természetes. Tengeri élőlény-korunkban mint víz a vízben éltünk, akkortól hordozzuk íz-érzé- kenységünket is magunkkal. (Szerelmi életünket is be­

folyásolják - legalább tudat alatt - egészen elenyésző mennyiségű illatanyagok.)

Nyelvünk őrzi - elenyésző mennyiségben ugyan, de érzékelhetően - azt a gondolkodásmódot, filozófiát, ami a természeti, természetben, természetesen élés ve­

lejárója. Nem tudom megállni, hogy ne említsek né­

hány szót.

Év-esztendő (ív-osztandó) szópárunk a ciklikus idő­

érzésre vigyáz.

A gondolkodás természetéről szól a kerékagy (a for­

gás tengelye) és fő (fej és forr - energiasűrűsödés) sza­

vunk.

Schumacher, ha tudott volna magyarul, bizonyára el­

gondolkozik kis és kies szavunk hasonlóságán.

Területmértékeinket - hold, öl, ár, nyilas139 - is érde­

mes szemrevételezni. Ezek bizony víz-mértékek. Még­

pedig (legalább) kettős jelentésűek, születéshez és ha­

lálhoz kötődő árnyalatukkal nyelvünk átellenes vég­

pontokban, tengelyben gondolkodásáról vallva: hold (női, anyai minőség)-holt; anyaöl—gyiIkol; ara, árad, szaporodik-arat, árt; nyílás-fegyveres. Nyilas szavunk

In document - iá u\ mn A ' - /// ' « rí (Pldal 182-187)