R Ö V ID ELMÉLKEDÉS A DÉL-ALFÖLD SZAKRÁLIS FÖ LD RA JZÁRÓ L
B o k o r alatt egy kis sánc van, diófáról rózsa pattan.
(Álomban kapott versiké)
A szakrális földrajz fogalmával 1992-ben találkoztam John Michell Atlantisz örökségéről szóló könyve kap
csán. Az „ősi egyenes ösvényekről" szóló leírás különö
sen megragadott. Minthogy ekkortájt ismerkedtem meg a radiesztézia (a hullámtermészetű jelenségek, termé
szetes és mesterséges erőterek vizsgálatára hivatott, az ősmúltban gyökeredző és mostanság reneszánszát élő tudás) rejtelmeivel is, azonnal felmerült bennem a kér
dés: Mi a helyzet itthon? Nálunk is megtalálhatók a nyomai a nagy léptékű táj alakításnak és az ősi egyenes ösvényeknek, amelyek szakrális központokat kötnek össze? Vagy netalán ebben is hasonló az „elmaradottsá
gunk" sok máshoz? Ha „igen", biztosan érdemes ke
resni!
Felvértezve a radiesztézia műszerével, egy derék
szögben meghajított rézpálcával, első utam a domb
egyházi halmokhoz vezetett. Gyermekkoromban anyai nagyapám sokat mesélt e dombokról annak okán, hogy a régi hagyományok errefelé teszik Atilla király sírját.
Sokszor elképzeltem a ragyogó koporsót és magát Atillát!
A határban megállva egy halom (mai nevén Temető
halom) ragadta meg tekintetemet, és különös erővel vonzott magához. így talált rám a dombegyházi halom
rendszer.
Már az első mérések is megerősítettek abban, rend
kívüli helyen állok, afféle szakrális központban. A hal
mon nemcsak a Michell által leírt lev-vonalak (a továb
biakban delejvonalnak nevezem Buka László barátom nyelvi leleménye nyomán) csomópontja volt, hanem egy erőmintázat is, egy három méter átmérőjű „páva- szem" (2. kép).
Továbbá a halmon egyetlen ún. egészségkárosító földsugárzás-háló sem volt mérhető: ezek a halom tö
véhez voltak torlasztva, mintegy védőfalat képezve kö
rülötte. Ez a sajátosság később a halmok általános radi- esztéziai jellemzőjének bizonyult.
Néhány hónap elteltével akadt kezem ügyébe Rad- nai Mikes helytörténeti kutató (A dombegyházi Atilla
hagyomány új megvilágításban c. tanulmány szerzője)
térképe a Dombegyház körüli halmokról, melyen elké
pedve fedeztem fel a „pávaszemet" (3. kép)! Lehet kap
csolat a két alakzat között? Minden bizonnyal, hiszen a további mérések tanúsága szerint az erőalakzat csak azokon a halmokon (de azok mindegyikén!) mérhető, amelyek ehhez a rendszerhez (!) tartoznak. Azaz a hal
mok rendszert alkothatnak, nem feltétlenül egyedi ob
jektumok! (Radnai Mikes a szabadkígyósi tájvédelmi körzet területén egy Göncöl-szekér alakú halomrend
szert azonosított a 70-es évek elejen!)
A fent említettt halom (a Temető-halomról van szó) a
„pávaszem" nagyjábóli középpontjánál található.
(Közben arról is értesültem, hogy a hantik szent he
lyének - Vezsakorinak - a rendszere szintén hasonló szerkezetű.)
Mit jelenthet ez a „pávaszem"? Ez a minta a Békés megyei szűrhímzés kizárólagos jellemzője (!), és esiI- lagmítoszi értelmezése is lehetséges, mint napvárta- hely, melyből a horizont menti napkelték jól nyomon követhetők (4. kép).
Alakzatunk azonban, mint egy páva faroktollának rajzolata, Dombegyház régi pecsétlőjén is feltűnik (5. kép).
De térjünk most vissza egyenes ösvényeinkhez!
A minket körülölelő térben a radiesztézia olyan - térhá
lós szerkezetű - erőtér-mintázatot tart számon, mely legalább 3 különböző léptékben - egymással többszö
rös kölcsönhatásban - működik, lüktet (pulzál); s amelynek alapszerkezetét csomópontok (erőközpon
tok) és az őket összekötő erővonalak jelentik. Ez az alapmintázat - mint a kibomló-kiteljesedő élet köze(ge) - honfoglalás kori tárgyainkon is jellemző díszítmény (6. kép).
A legkisebb léptékben működő, néhány méter széles erővonalak képezik a de lej vonal a kát. Á legnagyobb léptékű - akár kilométeres szélességben megnyilvánuló - erővonulatokat csillagösvényeknek neveztük el.
A mérések szerint egy közbülső lépték is m űködik-en
nek azonban még nem adtunk nevet. Az eddigi vizsgá
latok alapján egyértelműen bizonyos, hogy a halmok nem véletlenszerűen épültek a tájba, hanem ezen erő
vonalak messzemenő figyelembevételével! Ennek kö
szönhetően a halmok mind külön-külön, de csoporto
san is a delejvonalak nevezetes csom ópontjait mágne
ses áram lási vonalait je lö lik ki!
földvár
. halom, magaslat /vw' ördögárok
csiílagösvény D Dombegyház V Vésztő Sz Szarvas
1. kép. Térképvázlat (Békés megye)
A vizsgált erőmintázatnak azonban van egy másik, nem térhálós komponense is, amely nagyobb területre kiterjedve épp a halmok egyikénél-másikánál mutat sű
rűsödési gócpontokat, és az asztrológia bolygóprincí
piumaival hozható kapcsolatba. (Ez a halmok csillagá
szati értelmezésének irányába nyithat utakat.)
Hasonló tapasztalható egyébként templomok eseté
ben is, ami arra mutat, hogy a szakrális tér általános jel
legzetességével állunk szemben.
Ha pedig bátran tovább-bontjuk e gondolatot, akkor a kerek (kör felszínrajzú) halmok a körtemplomok, a hármas halmok a hajós templomok irányába biztosíta
nak átlátást... és gyakran egyben helyszínt is. De miért kellett a szakrális célú építményeket
erőközpontokra-erővonalakra helyezni? Ennek megválaszolásához azt kellene tudnunk, mit képviselnek a delejvonalak, és tá- gabban, a fentebb leírt erőmintázat. Érdemes most is néphagyományunkhoz fordulni, mely ezeket a vonala
kat „tündéráramoknak", „tündérek vonulási útjának"
tartja (Kínában a mai napig használt nevük: sárkány- ösvény!).
Fő csomópontjait számos hagyományban a sárká
nyok legyőzése vagy a tündérekkel való - általában vészjósló kimenetelű - találkozás nevezetes helyszínei
ként tartja számon, ahol egyszersmind halom, templom vagy éppen földvár is található.
A vonatkozó szakirodalom azt is valószínűsíti, hogy e vonalak ciklikus működésrendűek, azaz az év
meg-2. kép. A dombegyházi Temető-halom felszínén mért erővonal-rajzolat vázlata
határozott időszakában (napjain) érik el aktivitásuk te
tőzését, és ez a sajátosságuk éppen a területük felett kulmináló bolygókkal (esetleg csillagképekkel?) áll összefüggésben, és több helyen is igazolhatóan ezek egybeesnek az adott területen tartott búcsú szokásos időpontjával.
A csomópontok tehát a „szakrális földművelés" ki
tüntetett pontjai, olyan „transzformációs központok"
(csakrapontok), ahol az energiamintázaton áramló földi energiák, a „sárkányerők" (az alkémia „príma matériá
ja" és „szűzföldje") szel lem íthetők át, emelhetők fel és egyesíthetők az égi erőkkel, hogy a Föld ismét fénnyel telítetté, paradicsomivá, aranykorivá válhassék. Ezért lehet egy halom egyszerre mondjuk szakrális áldozó
hely, temetési vagy éppen őrhely, védelmi pont. Itt tehát egy olyan, igen mély szellemiségű vallási gyakorlat kör
vonalai bontakoznak ki halmaink nyomán, melyben a fény felszabadításán keresztül ég és föld egyesítése köz
ponti szerepet játszik!
Egy ilyen típusú műveltség számára létkérdés, hogy ezt az eleven rendszert számításba veszi vagy sem!
Hogy mi történhet ez utóbbi esetben, arra jó példa le
het Déva várának története, ahol az eleven asszony fel
áldozására talán éppen annak következményeképp ke
rülhetett sor, hogy a várat (nyelvünkben erősség is, azaz erővárta hely!) nem eleven rendszerünkre tervezték.
Csomópontjainkat azonban a „túloldalról" is érde
mes megfaggatni, ekkor a kérdés ilyenképpen tehető fel: hogyan tükrözik mindezen sajátosságokat vissza maguk a halmok? Mindenekelőtt nevükkel! A halom névnek ugyanis nemcsak a hullám (hullámtermészetű
/
D - 6 0
0 A
V „ j o r o O
Á ° /
&***■?*
o> ° — f
O — ű — <
0 ^
4, kép. Asztrolábium vonalrendszere és matyó rózsa (Pap Gábor Jó pásztorok hagyatéka c. könyve nyomán)
létező!) és a hallom (ugyancsak a hullámtermészetre utal, és hogy a halmok és a hang[hullám] között igen szoros lehet a kapcsolat [teremtő hang], erre közvetle
nül is utal az Arany Ilona könnycseppje c. aradvégi monda, melyben az elhordott aranyhegy helyén [!] zú
gást hallani a föld mélyéből!) hangalaki, tehát lényegi megfelelője, de a domb néven keresztül a dob (sőt a doromb irányába is áthallást kapunk-táltosszertartás!).
Ugyanakkor a síkságból kiemelkedő voltuk (nevük sok helyen földpiramis!1) a helyszín emelkedettségét jelzi, ahová elzarándokolva mi is önmagunk fölé emelkedhe
tünk. Ezen a ponton eszünkbe juthat a Szent Korona zománcképeinek apostolain is látható táltos-fej búb!
Kör alakjuk pedig számos analógiát idézhet a körtemp
lomtól az előbb említett Szent Koronáig bezárólag. Egy fontos tapasztalat azonban még mindenképpen idekí
vánkozik: a halmok többsége forog! Természetesen nem fizikai értelemben, de jól érezhetően (sokak által megtapasztalt élményről van szó!), változó irányban.
Erről nekem a rózsa forgást idéző virágzata jutott eszembe - ezért is választottam írásom bevezetőjeként azt a bizonyos, éppen e vizsgálódásokkal kapcsolatban 3. kép. A „pávaszemes" halomrendszer
(Radnai Mikesnek a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti 1 Dr. Zoltai Lajos debreceni múzeum igazgató és régész nevezte a főbizottságához intézett leveléből - 1966. június 26.) halmokat „földpiramisoknak" - a szerkesztő megjegyzése.
kapott versikét. Ha pedig rózsa (és forgás), akkor ez azonnal két helyet is kijelölhet az asztrálmítoszi keret- rendszerben: egyrészről szerkezete okán a Rák állatövi jegyét (életet generáló forgás!), másrészről az Ikrek je
gyet (pünkösdi rózsa) és ezzel az élet Ikrek—Nyilas ten
gelyét! így együtt igen sokatmondó analógiák, melyek
ből a halmok szerepe is talán továbbpontosítható! Ha
sonló sejtéseket fogalmazhatunk meg, ha erővonalaink térhálós szerkezetét {raszterháló) is hozzávesszük az előbb elmondottakhoz. E szerkezetben a Szűz csillag- mítoszi minősége ad hírt magáról, azaz egy olyan köze
get képez, melyben - mint már láthattuk - az élet te- remtődése-kibontakozása várható, avagy ahol megfog- hatóvá válik a „küldött" - vagyis a köldöknél!
Ezt is jelenthetik halmaink, de ideje visszatérnünk eredeti csapásirányunkba, a dombegyházi halomrend
szerhez.
Az eddigieknél még meglepőbb tapasztalattal foly
tatnám beszámolómat: a halomrendszer területére lép
ve fejünk felett (vagy fejünkön?!) egy - leírni is alig me
rem - korona épül fel, mely szerkezetében kísértetiesen Szent Koronánkra emlékeztet! (így lesz-lehet halmunk
ból koronázási domb!)
Ez az „építő!" folyamat éppen a rendszer középpont
ja környékén teljesedik be! Ha most számításba vesz- szük a fentebb eddig elmondottakat, és ehhez hozzá
vesszük azt, hogy e ha lom rend szerhez Atilla király ne
ve (két halom is viseli!) és temetési mondája kapcsoló
dik, megkísérelhetjük a rendszer „asztrális jellegének"
meghatározását. E szerint az ide zarándokló Tejút-ener- giákkal kerülhet kapcsolatba, ha erre hajlandó (és érde
mes!) ráhangolódni! Ezt erősíti az is, hogy a területen egy csillagösvény halad át, mely - méréseink szerint - épp a rendszer középpontja tájékán (a Temető-halmon) ágazik szét (!), hogy innen két különböző irányba foly
tassa útját! Ha az analógiák helytállóak, akkor a közép
pont épp az a hely, ahol a teremtő Tejút-erők (ne feled
jük, a Tejút Csaba királyfi útjaként is ismert a magyar néphagyományban!) találkoznak a Tejút mögül - annak hasadékán át - beszűrődő Szűz-típusú energiákkal!
5. kép. Dombegyház pecsétje
De milyen irányban halad tovább csillagösvényünk két ága?
Az egyik nagyjából észak felé, érintve Csabát (!), és a mágori (Vésztő határa) Csolt-monostor kettős hal
mát (!), hogy a megyéből kilépve Kábán keresztül Tokaj, majd a zempléni Nagy-Kőrös-hegy (!) irányába vegye útját. A Nagy-Kőrös-hegy környezetében találjuk Feke
te-hegyet és Magoskát (!). A másik pediglen Szarvas hozzávetőleges érintésével (a Betlehem [!] nevű kül
terület mellett halad el) a Pilisbe tart!
A mágori Csolt-monostor kimérése visszaigazolta a csillagösvény jelenlétét, sőt egy újabbat is feltárt, mely Mágort Szarvassal kapcsolja össze! (1. kép.) Ez az ös
vény a továbbiakban Solt-Dunapataj érintésével So
mogy vár (!) felé veszi útját.
Továbbá megerősítette azt a feltételezést, hogy Má- gor (Magor!) állatövi hovatartozását illetően az Ikrek jegyhez kapcsolható!
így kapunk egy olyan háromszöget, melynek csúcs
pontjain szakrális központok állnak egymással össze
köttetésben úgy, hogy mindez egyúttal a Kárpát-meden
ce szakrális központját képező pilisi királyi
háromszög-6. kép. „A tilla kardja" - honfoglalás kori vezéri szablya pengélyének és markolatának díszítése (Pap Gábor Jött éve csodáknak c. könyve nyomán)
gél is kapcsolatban áll! Adódott tehát egy Nyilas-Ikrek (Tejút-) tengelyünk, közel É-D-i irányban, és egy K- NY-i tengelyünk (Napút?), két végpontján Mágorral és Szarvassal, mely utóbbi a Kárpát-medence középpont
ját alkotja! Szarvastól nem messze található Furugy fa
lu, melynek neve igen beszédes, hiszen csiiíagmítoszi hagyományunk alapján Földünk forgástengelye felé te
relget bennünket (a Sarkcsillag népi neve Furu!).
Azt a területet pedig, amelyen háromszögünk is ta
lálható, vagyis a Körös-Maros-vidéket és környékét, a hagyományunk Feketeországnak vagy a fekete magya
rok országának ismeri (a sumer „bikite" szó - amely bé
kés szavunkkal esik egybe - feketét [!] jelent).
Vízjárta hely volt ez akkoriban, amolyan ingoványos föld, melyen a járást igen jól kellett ismerni ahhoz, hogy az ember veszély nélkül közlekedkedhessen. Az
az, ha ismét állatövi analógiákban akarunk fogalmazni, egyfaj ta Vízöntő-közegről beszé I hetü n k.
Erre utalhatnak a két irányba széthullámzó azonos halomnevek (pld. a két Kanta- [!] halom) Vésztő kör
nyékén; de magának Vésztőnek is igen árulkodó a ne
ve, hiszen mind tartalmi, mind hangalaki szempontból megfelelője vízöntő szavunknak.
Ha történeti analógiákat keresünk, Meótisz juthat eszünkbe, a csodaszarvas legendájának helyszíne Hu
norral és Magorral. E nevek kapcsán tehát akár a Kár
pát-medence Meótiszáról is beszélhetünk, amelynek csodaszarvasa egyúttal - mint láthattuk - a medence köldökének szerepét játssza! (Hogy ez milyen gondo
latsort indíthat még el Szent Koronánk irányába, majd egy következő tanulmányban szólunk.)
Amiről azonban még nem szóltunk, az a halomrend
szerünkhöz kötődő, Atilla temetésével kapcsolatos két monda.
Az egyik (közismertebb és többször hivatkozott) vál
tozatban Atillát a Maros (mrs és mors [halál]) egyik mel
lékágába temetik el, úgy, hogy a folyót elterelik és az így szárazon maradt folyómederbe helyezik hármas ko
porsóját, majd a szolgákat lenyilazva, a folyót visszate
relik medrébe. A dombegyházi változat hozzáfűz még ehhez három helységnevet, miszerint Atilla Engadiban született, Zeleméren nevelkedett és Dombegyházon halt meg. (Dombegyház délkeleti határrésze a Kinged [Ki Enged?] nevet viselte!)
A folyó motívuma a tradicionális gondolkozás kere
tei között elsősorban az időt jelenti, így a monda egyik lehetséges olvasata szerint Atillát úgy temetik el, hogy az időt magát terelik el, majd vissza; azaz egy másik időbe (idősíkra) helyezik át, vagyis az időbe temetik.
De a folyó a Vízöntő-közeg képjele is, mégpedig abban az értelemben, hogy a temetés hullámsírba történik, így Atilla halálát követő léte hullámtermészetűvé váltan folytatódik! A temetési monda másik - aradvégi - válto
zata ugyanebbe az irányba terelget bennünket. Törté
nete szerint már ott járt a koporsó a Tisza meg a Maros szögletében, mikor a táltosok megfejtették, hogyan kell eltemetni Atillát úgy, hogy ne történjen ásóvágás a föld
be, és akik eltemették, ne vihessék hírűi, hogy hová tet országon végig sírdombok emelkednek egy vonalban.
Megparancsolta hát, hogy ássanak fel egy ilyen dom
bot. Hadd lássák, hogyan temették el a régi királyokat meg vezéreket...
Amint ástak, hát egy kikövezett folyosóra bukkantak amely az összes sírdombokat összekötötte egymással.
No, most már tudott mindent Csaba királyfi. Ráparan
csolt a koporsót hordó vitézekre, hogy menjenek be az alagútba, oszt vigyék a koporsót, amíg bírják vinni.
Még a fölkantározott lovat is bevezették az alagútba.
Azok elindultak oszt vitték, vitték a koporsót. Csaba ki
rályfi meg a többi kíséret kint maradt a föld színén.
Amikor azok már jó messzire jártak, a királyfi kiadta a parancsot:
- Most pedig földeljétek be a kijáratot, hogy mi se tudhassuk meg, hová tették a nagy király koporsóját.
A nézők meg a gyászkíséret ásót-kapát ragadott, oszt egykettőre beföldelte a sír nyílását. így temették el Atil
lát úgy, hogy csak a dombba történt ásóvágás, de a bi
rodalom sima földjébe egy sem, oszt ki tudja, akik be
vitték a koporsót, meddig hordták a vállukon, mert visszajönni már nem tudtak."2
Hogy Atilla halálát követően itt is hullámtermészetű- vé lényegül át, nem a folyóba temetés jelzi, hanem a monda azon elemei, melyek egyértelműen (Id. a vonat
kozó szakirodalmat) egyenes ösvényeink, azaz az élő- pulzáló erővonalrendszer jellemzékei (sírdombok emelkednek egy vonalban; kikövezett folyosó, mely összeköti a halmokat egymással). Még mintha a lükte
tő-hullámzó mozgás is megjelenne a koporsó folytonos vállon hordásának mozzanatában! És hogy valójában milyen típusú energia áramlásáról lehet itt szó, arról nemcsak maga Atilla személye vall, hanem a bevezetett felkantározott (!) élő ló is! Ha a két mondát most egy
más mellé illesztjük (folyóba és dombba [földbe] temet
kezés egyidejűleg) épp sokat emlegetett Vízöntőnk kép
jelét kapjuk ismét vissza! Hogy a kép még teljesebb le
gyen, érdemes megidéznünk egy olyan látomás (tisz
tánlátás) üzenetét, mely tovább pontosítja Atilla és az erőrendszerünk között fennálló kapcsolatot. (A látomás hitelessége a szerző számára kétségen felül áll.)
E szerint Atilla hármas (arany-, ezüst-, vas-) koporsó
ja egy olyan „generátor", mely a galván-elemekhez ha
sonlítható, azonban nem elektromos részecskéket (elektronokat), hanem mágneses egypólusokat (értsd:
különálló északi és déli pólusokat) állít elő. E különálló pólusok kapcsolatba hozhatók az idő problematikájá
val (!), amennyiben - a közlés szerint - az időfolyam épp azon a ponton keletkezik, ahol a pólusok dipólussá egyesülnek (Vízöntő-paradoxon). Ez a „generátor" (az
az a koporsó) továbbá kapcsolatban áll a Föld pólus
vándorlásával is (mely utóbbi valószínűsíthetően jelen
tős szerepet játszik a földi kataklizmák bekövetkezésé
ben, a napfolttevékenységgel szoros összefüggésben!).
Ezeken kívül még szoros kapcsolatban áll (a kopor
só) a mohamedánok szent kövével, a Kábával (Csaba!), amely egy mágneses tulajdonságú (!) meteorit.
Minthogy erővonalrendszerünk is mágneses termé
szetű, az Atillával való kapcsolat kézenfekvő (bár a fizi
kai részletek megítélésében nincs kompetenciám).
Az viszont több mint figyelemreméltó, hogy az atil- laságot a hagyomány tanúbizonysága szerint is tovább
örökítő Szent László „ikre", Géza herceg Képes Króni
kánkban szereplő neve - GéLyS M aG N uS - pontos
2 Kovács Ferenc: Aradvégi mondák
hangalaki megfelelője (mint Pap Gábor volt szíves figyelmemet felhívni) a M áGNeSPóLuSnak. A krónika váci szarvascsoda (!) című képén karöltve jelenik meg Szent Lászlóval, azaz, ha szabad így fogalmaznunk - már kétpólusként! (Hogy a képnek ki és miért a sugárzó alakja, a jövőben mindenképp töprengésre érdemes!)
Feketeországhoz azonban nemcsak a hullámtermé- szetűvé lényegült és ilyenképp is visszatérő (Csaba) atil- laság, hanem - a történetben kissé előrelépve - Ajtony is hozzátartozik, akinek a Maros-vidék központja volt (így őt is az atillaság továbbéltetőjeként tarthatjuk szá
mon). Ajtony pedig - legendája szerint - épp a sárkány világára nyit ajtót (a „sárkány-rend" papja!). Nos, a hal
mok meséiben, legendáiban ez a sárkányokra nyíló (ne feledjük, a halmokat összekötő de lej vonalak egyik ne
ve épp sárkányösvény) marosi (marsi) ajtó (Ajtony) - rendszerint vasajtó! - minduntalan előbukkan, így a két név egymásra rímelése sem lehet a puszta véletlen mű
ve! Hogy azután egy népmesében is rendre előkerülnek ezek az elemek, mégpedig épp ilyen összefüggésben?
És ez a mese éppen a Feketeország címet viseli, egyút
tal komoly áthallást biztosítva éppen Ajtony és Csanád történeti legendájának irányába?!
Azt hiszem, ez az a pont, ahol egy újabb elmélkedés kezdetét veheti. Annál is inkább, mert e népmesénket Koszecz Sándor barátom is lényeget láttatóan elemezte a Csodakút című kötetben. így innen a munka minden
képp közös kell legyen. Még talán csak annyit: a tét
nem kevés! A temetéskor bevezetett élő ló megdöglött!
Tehát fel kell támasztani! (Hogy miképpen, ezt minden
ki megtalálja a mesében!) A kulcs Feketeországban van.
Isten legyen hozzánk irgalmas!
Csaba, 1998. augusztus 15.
FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE
Bobula Ida: A sumer-magyar rokonság kérdése. Editor Esda, Buenos Aires, 1961.
Bradák Károly: Fehérvár - fehér folt. Design & Quality Ki
adó, Bp. 1992.
Kovács Ferenc: Aradvégi mondák. Az Ipolyi Arnold Népfő
iskola kiadása, Újkígyós, 1995. Szerk.: Harangozó Imre.
László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Múzsák Kiadó, Bp. 1988.
Michell, Jo hn: Atlantisz öröksége. Édesvíz Kiadó, Bp. 1992.
Pap Gábor: „Angyali korona, szent csillag", Jászsági Művész
telep, Tőtevény-Jászberény, 1996.
Pap Gábor: Hazatalálás. Pódium Műhely Egyesület, Debre
cen; Magyar őstörténeti Kutató és Kiadó Kft., Bp.; Magá
nyos Kiadó, Debrecen, 1996.
Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Pódium Műhely Egyesü
let-Magányos Kiadó, Debrecen, 1993.
Pap Gábor: jött éve csodáknak. Szabad Tér Kiadó, Bp. 1993.
Radnai Mikes: A dombegyházi Atilla-hagyomány új megvilá
gításban. TIT-kiadás, Békéscsaba, 1976.
Szőke Laios: A hiányzó láncszem. Faktor Bt., Csömör, 1995.