{D EM ÉN Y ISTVÁN PÁL: TÁLTOSOK, KEREKEK, LÁ N C O K. PALLAS-AKADÉM1A, CSÍKSZEREDA, 1999. C U R IO SA 1.)
A régiek hiedelm e szerint - am int az Diószegi Vil-mos munkáinak20 megjelenése óta, úgy vélem , köztudottnak számít - a táltosok időnként, különféle alakot öltve, így ló, szarvas, láng, kerék, de a leg-többször bika képében m egverekedtek egym ással. Ennek különböző okai lehetnek, így például gyakran a kedvező időjárásért viaskodtak, máskor beavatási jellege volt a küzdelem
nek, de a mondák igen sokszor nem is em lítik a viaskodás okát Azt viszont igen gyakran emlegetik, hogy a táltos a viadal előtt segítséget kér jóindulatú emberektől. Kálm ány Lajos ilyen formában jegyezte fel a mondát Magyarszent-mártonban (Torontál m.) még a század elején.
„Eg y em bör fogadott egy szögény em bört [dolgozni].
A z a szögény em bör sokat tudott, de csak hallgatott.
Aszonta, hogy ű nem kíván söm m it [ti. bért], csak önni adjon neki. Ú gy fordítanak (a gabonát nyom tatáskor) a nyáron; egyször nagy szaladóeső tám adt. Aszonta [a szegény em ber] a gazdának: »No, ebbül a fölhőbűl gyün egy tátos, bika lösz belőle, én is elvátódzok biká
nak, m ajd tüleködünk, hanem (neköm ) segítsön! Annak a horgosináját [hátulsó lábán az in a] üsse csak! Hogyha én m eggyőzöm , nem lösz söm m i veszödelöm : jég a ha Jó néhány évtizeddel később Debrecenben jegyez
ték fel a következő mondát, am elyik néhány további lé
nyeges motívumot is tartalmaz.
„K im entek az egyik gazda napszám osai tengerit ka
p áln i. Estefelé egy kis szél tám adt. A z egyik em ber hir
telen m egszólal, hogy m indjárt jö n ő felé egy nagy füs
tös bika Lengyelország felől, s m enjenek rá az em berek, és üssék a bika körm ét a kapa fokával. D e m indaddig üssék a füstös bika körm ét, am íg ő e l nem veri. A lig hogy ezt elm ondta, nyargalt egy nagy, bozontos, füstös bika északról, egyenesen a kapások felé. A z a napszá
m entek, m egvacsoráltak, lefeküdtek. M ásnap reggel m aguk között találták az eltűnt em bert. Aludt. Nagyon
rongyos volt. A többiek kim entek kapálni, de akkor lát
ták, hogy csupa friss kapálás vo lt ott, az éjtszaka beka
pálták m ind. A gazda meg akarta jutalm azni azt a sze
gény em bert, de nem fogadott e l sem m it, csak azt kérte, hogy valam i ruhát adjanak neki, azután tejet és tojást."17
Az éjszaka varázserővel megkapált föld egyszeri megoldás a táltos mondákban; talán valam i mesei mo mondja, hogy a „dom bok felől" stb., és a gyűjtők figyel
me nem terjedt ki az égtáj azonosítására is. Egy, Hajdú- böszörményben feljegyzett monda megfelelő részlete:
„A ztán a fiú sírn i kezdett, m ikor elm ondta, hogy m i
A nyomtatásban megjelent és számomra pillanatnyi
lag hozzáférhető anyagot átnézve 35 olyan mondát ta
láltam, am elyben bika képében viaskodnak egymással a táltosok.24 További tíz rövidebb közlés is tud róla.25 Kéziratos gyűjtésekben még jó néhány ilyen monda ta
lálható.26 Megjegyzem még, hogy három esetben em lí
tik lovak,27 egyszer szarvasok,28 háromszor lángok29 és kétszer kerekek30 küzdelmét. Egyéb ritka változatoktól eltekintve, azt is meg kell állapítanunk, hogy a táltosok emberi alakjukban is küzdenek egymással, három fel
jegyzés szerint karddal vívnak.31
Viaskodnak egymással a hiedelm ek szerint különféle állatok, így például rénszarvasok képében a szibériai népek sámánjai is. Ez nekünk gyakori jelenségnek tűn
het, mert Diószegi Vilm os idevonatkozó tanulm ányai
ban számos adatot felsorolt, de az is lehet, hogy valójá
ban ritka. A szakirodalom vélem énye e kérdésben ko
rántsem egységes. Sőt, M ircea Eliade nagy összefoglaló m onográfiája 90. lapján azt olvassuk, hogy a sámánok állat alakú viaskodása „rendkívül gyakori a hiedelm ek
ben és a folklórban", a 395. lapon viszont így ír: „D e az ilyen agresszivitás inkább kivételes: néhány szibériai sámánt és a magyar táltost jellem zi".32 A látszólagos el
lentmondás bizonyára abból fakad, hogy a sámánok
„Lényegüket tekintve dém onellenes bajnokok, akik
egyaránt megküzdenek a démonokkal, a betegségekkel és a fekete mágusokkal ... Általában véve azt lehet mondani, hogy a sámán az életet, egészséget, termé
kenységet, a világosság birodalm át védi a halál, a be
tegségek, a terméketlenség, a balszerencse és a sötétség birodalm a e llen ".33 A sámán téhát általában a démonok ellen küzd, a sámánok egymás elleni harca ritkább je
lenség. Ámbátor figyelem be kell venni a gyűjtések igen nagy egyenetlenségeit is, és azt, hogy a legtöbb régi gyűjtő a sámánizmus külsőségeit jegyezte fel.
Á sámánok tehát sokszor állat képében viaskodnak.
Bika képében azonban inkább csak a jakut sámánok.
A jakut mondákon kívül Diószegi csak egyetlenegy burját-mongol adatot idézett, ez utóbbiban is mitoló
giai sze-replők küzdenek egymással, nem sámánok.34 Hozzá kell tennünk, hogy a rénszarvas képében való viasko-dás archaikusabbnak látszik.35
Eredetileg a sámánok bizonyára kevésbé egymás el
len, mint inkább a gonosz szellemek ellen küzdhettek.
így küzdöttek néhány monda szerint a jakut sámánok bika képében a pestis illetve a him lő szintén bika képé
ben megjelenő szellem ével.36
M indezek a feljegyzések, tehát a magyar, a jakut és a burját hiedelmekre vonatkozóak egyaránt - egyetlen X V III. századi magyar adatot leszámítva - legfeljebb múlt századiak. Létezik azonban e hiedelem nek sok
kalta régebbi feljegyzése is, Li Pinggel kapcsolatban, aki megfékezte a Jangce folyó áradásait.37
A Tajping korszak császári kutatása cím ű gyűjtemény 882. kötetében idézik Jing Sao A z erkölcsökről és a szo
kásokról szóló alapvető inform ációk cím ű m űvéből.38
„M iu tán a Csin-beli Csao-vang elfoglalta Sut/9 meg
parancsolta L i Pingnek, hogy korm ányozza ezt a tarto
m ányt. É lt abban az időben a Jangce folyóban egy is
tenség, ak i m inden évben két fiatal lányt vett feleségül.
[Vagyis két lányt áldoztak neki.] A hivatalnokok pénz két szürke bikát láttak a folyóparton küzdeni. Egy p illa nattal később L i Ping m egint m egjelent és így szólt az alattvalóihoz: »Az a bika, am elyik dél felé fordul, és fe
hér pántlikába van csavarva, az vagyok én ,« és ezekkel a szavakkal m egint harcba lendült. A z egyik alattvalója leszúrta az észak felé forduló bikát. A Jangce fo lyó szel
lem e m eghalt, és a szerencsétlenségek véget értek.'*0 A történet egy másik változata Csang Csu (1781- 1847) Értekezés Szecsuánról cím ű művének 5., A bikák harca tánc cím ű fejezetében található. Eszerint a Rész
letes feljegyzések a Tajping korszakról idézi a Feljegy
zések Csengturól cím ű munkát, amelyben meg van ír
va, hogy Li Ping kormányzó volt Subán. „Élt ott egy sár
kány, am elyik évről évre szerencsétlenségeket okozott, és látható volt, am int megjelent a víz felszínén. Bika
képét öltve Li Ping a habokba vetette magát, hogy meg
ö lje a sárkányt. De a folyó istene sárkány alakjában fel
repült, és Li Ping nem tudta megölni. Akkor Li Ping ki
jött a vízből, kiválasztott néhány száz vitéz katonát erős íjakkal és nagy nyilakkal és megegyezett velük, mond
ván: »Én, mint az előbb, megint bikává leszek, a víz is
tene bizonyosan szintén bikává lesz. Hogy felism erje
tek, egy fehér selyem pántlikát csavarok magamra. Ti pe
dig öljétek meg a pántlika nélküli bikát.« így szólván vad kiáltást hallatott, és a habokba vetette magát. Ab
ban a pillanatban mennydörögni kezdett, és kitört a v i
har, az ég és a föld egyforma színűvé vált. Am ikor a v i
har alábbhagyott, látszott, hogy a vízen két bika viasko
dik. Az egyikük hosszú fehér pántlikába volt csavarva.
A katonák egyszerre kilőtték nyilaikat a folyó szellem é
re, és megölték. M iután ez megtörtént, a vizek nem okoztak több szerencsétlenséget Su lakosainak."41
Nem tudjuk, hogy az eltérések forrása a szájhagyo- mány-e. De a mi szempontunkból most nem is ez a lé
nyeges, hanem az, hogy az ókori kínai feljegyzés egész sor szoros egyezést mutat a magyar táltos mondákkal.
A kínai monda a következő pontokban egyezik meg bikára ráismernek; 5. a viadalt nagy vihar kíséri; 6. a bi
kák észak-déli irányban állnak fel; 7. a táltos a segítség
gel győz. Ezekhez esetleg hozzá lehet venni 8. pont
ként, hogy a kínai monda egyik-másik változatában a bikák a folyó felett küzdenek, mintegy a levegőben, te
hát nem közönséges a küzdelem helye sem; ezt esetleg Össze lehet vetni a levegőben küzdő táltosokkal, am ely motívum elég gyakori elem e a magyar hiedelem m on
dáknak, noha nem a bikákat szerepeItetőknek.
Am i az észak-déli irányt illeti, ez a magyar anyag
ban csak hatszor fordul elő,42 de úgy vélem , hogy szá
mon tartandó. A magyar mondában bizonyára azért jön északról az ellenséges bika, mert északról szokott jönni a hideg szél, rossz idő. A kínai kultúrában jól ismert az észak-dél bináris oppozíció. A déli irányt szokták a po
zitív (jang) erőkkel kapcsolatba hozni és az északi irányt a negatív (jin ) erőkkel. Itt úgy kell érteni, hogy aki északról jön, az arccal dél felé fordul. Tehát a jangga\
kapcsolatos.43
Persze az is lehet, hogy a folyó északi partján a folyó felé forduló, illetőleg a folyónak háttal álló bikákról van szó. De az észak-déli iránynak mindenképpen jelentő
sége van, mégpedig a jang-jin kettőssége szerint.
Ami a különbségeket illeti, elsősorban arról kell szólnunk, hogy a kínai mondában Li Ping nem egy má
sik táltossal, hanem a folyó szellem ével küzd meg; de mit fentebb említettük, a sámánok fő feladata éppen a közösségnek a démonok elleni védelm e volt. A magyar táltos mondák késeiek, a szibériai népek hiedelm ei itt eligazítóbbak. Különben sok magyar táltos mondában nem mondják meg, ki s miféle a másik bika.. Lehetne éppenséggel valam ilyen démon is.
Különbség még, hogy a kínaiban a bikák egyforma
bi-ka képében küzdött. A Kr. u. IV. században élt Hszü Csen-csün (állítólag 374-ben emelkedett az égbe) „egy
szer találkozott egy sárkánydémonnal (csíao), aki ifjú alakjában jelent meg. Ez a sárkány évente áradást kül
dött Csianghszi tartományra. Amikor a sárkánydémon rájött, hogy felismerték, sárga bikává változott, és futás
nak eredt, de Hszü Csen-csün üldözőbe vette fekete bi
ka képében. Végül az égi sereg segítségével Hszü Csen- csün végzett a sárga bikával..."45
Itt az emberekért küzdő, rokonszenves táltos válto
zik fekete bikává, de Kínában a bináris oppozíciósor több más tagja is fordítva van, mint pl. nálunk. A jobb
bal oppozíció is, de pl. a fehér a gyász színe, s mint fentebb láttuk, az észak-dél oppozíció is fordítva érté
kelődik, mint a magyar táltos-mondákban.
A II. századi kínai adat jelenlegi ismereteink szerint messze a legrégebbi feljegyzése a bika képében történő táltos viaskodás mondájának. Méghozzá egy olyan te
rületről, ahonnan nem is vártuk volna, mivel a szakiro
dalom egy része a sámánizmust nem tartja Kínára je l
lemzőnek. E monda ismerete még egy fontos tanulság
gal jár. Diószegi annak idején, noha idézte Szűcs Sán
dort, aki szerint: „A természet ölén élő nomád nép bol
dogulása az időjárástól függ"46, mégis úgy vélte, hogy mivel „az ázsiai párhuzamok nem ismerik az esőért vagy a vihar távoltartásáért viaskodó sámánokat", vi
szont ismerik európai, pl. délszláv népek, ez a jelenség csak másodlagos, viszonylag újabb elem e a táltos-hie- delemkörnek.47 Á kínai monda bizonyítja, hogy ha nem is feltétlenül a jégeső elleni, de a természeti csapások (pl. ez esetben az áradás) elleni küzdelem igenis része volt a régi ázsiai samanisztikus hiedelemkörnek.46
JEGYZETEK
20 Diószegi Vilmos 1952.: 1958. 342-385.: 1967. 108-122.
21 Kálmány Lajos 1917. 262. lap 4. jegyz.
22 N. Bartha Károly 1931.61. lap, 2. sz.
23 N. Bartha Károly 1931.61. lap, 2. sz.
24 A már idézetteken kívül: Kálmány Lajos 1917. 262. lap, 4.
jegyz. (Csanádapátfalva); Luby Margit 1928. 117-118. (Matolcs, Szatmár m.); N. Bartha Károly 1931. 61-62. lap, 4. sz. {Püspökla
dány), 63. lap, 6/e. sz. (Tiszaszöllős, Heves m.), 63-64. lap, 7. sz. (Tö- rökszentmikiós, Szolnok m.); Szűcs Sándor 1936. 125-128. (Sárrét);
Végh József 1944. 43. {Békés, Békés m.); ifj. Kodoíányi János: 1945.
32. és 35. (Hajdúság); 35. (Hajdúság); Szűcs Sándor 1951. 404. (Bi- harnagybajom, vihar ellen), 408. (Hajdúszoboszló, esőért), 408. (Ti
szántúl); Diószegi Vilmos 1952. 319. (Pusztaföldvár, Békés m.), 320.
(Bodony, Heves m.), 333. (Kerecsend, Heves m.); Erdész Sándor 1958. 224. (Baktalórántháza, Szabolcs m.); Diószegi Vilmos 1958.
342-343. (Egyházasrádóc, Vas m.), 347. (Surd, Somogy m., kincske
resés), 365. Bükkábrány (Zemplén m.), 366. Hajdúnánás (Szilágyi után); Balassa Iván 1963. 276. sz., 299. sz. (mindkettő Karcsa, Zemp
lén m.); Diószegi Vilmos 1967. 109. 110. (Dunaremete, Moson m.), 111-112.; P. Madar Ilona 1967. 169-170. (Sárrétudvari, Bihar m.);
Bosnyák Sándor 1973. 18. sz. (Kistelek); Enyedi József 1973. 166- 167. (Hajdúhadház); Fehér Zoltán 1975. 673. sz. (Bátya, Bács-Kiskun m.); Sándor Mihályné 1976. 201. (Berettyóújfalu, Bihar m.); Bihari Anna 1980. 277. (Sárrétudvari, Bihar); Dömötör Tekla 1981. 116- 117. (Bíharugra); Dobos Ilona 1986. 27. (Bodrogkeresztúr, Zemplén m.); Galuska Imre 1992. 54-55. (Kesznyéten, Zemplén m.). Két-há- rom nehezen értelmezhető adatot egyelőre kihagytam. 1735-ös, a fentiektől lényegesen eltérő adatot idéz Róheim Géza 1925. 17-18.
25 N. Bartha károly 1931. 60. lap, 1. sz. (Tiszaszöllős, Heves m.);
Diószegi Vilmos 1952. 320. (Tiszaigar, Szolnok m.); Diószegi Vilmos 1958. 343. (Ipolyi nyomán); Diószegi Vilmos 1973.190. Boda (Bara
nya m./Berze Nagy János nyomán), 200. Nagybajcs (Dunántúl), 200.
Szentkirályszabadja (Veszprém m.), 200. (Koppányszántó, Tolna m., jégverés ellen); Ferenczi Imre 1974. 270. (Száján, egykori Torontál m., esőért); Fehér Zoltán 1975. 608. és 668. sz. (részben ugyanaz!
Bátya, Bács-Kiskun m., itt boszorkányok verekszenek bika képében);
Bihari Anna 1980. 282. (Bogyiszló, Tolna m.). Lehet, hogy ide tarto
zik: Diószegi Vilmos 1952. 320. (Lovászpatona, Veszprém m.).
26 Lásd Bihari Anna 1980.103-109. (Nem teljes felsorolás!) 27 Szűcs Sándor 1951.405—406. (Biharnagybajom, vihar ellen);
406-407. (Bocsa, Karcag mellett, vihar ellen); Ferenczi 1974. 270.
(Száján, Torontál m.). Talán idetartozik Zentai Tünde 1983.491. sz. is (Szava, Baranya m.).
ben történő viaskodást tartja eredetinek az egész szibériai sámániz
mus hiedelemkörére vonatkozóan.
36 Diószegi Vilmos 1952. 334., 338-339.
37 Li Pinget, mint a Kr. e. IV—III. században élt hidrográfus mérnö
köt említi Gernet, Jacques 1985. I. 95.
szörmény); Szűcs Sándor 1951.404. (Biharnagybajom, ebben a feke
te bika jön délről); Erdész Sándor 1958. 224.; (Baktalórántháza, Sza
bolcs m.); Szabó Lajos 1975. 263. sz. (Taktaszada, Zemplén, ebben a felhőkben viaskodnak, de emberi alakjukban); Galuska Imre 1992.
(Kesznyéten, Zemplén).
43 „...a »délre nézés« Kínában mindig is a hagyományos civilizá
tor jellegzetes tartása, a civilizáció uralkodói trónjának tájolására és a földrajzi tájolás mindenkori irányára vonatkozó érvénnyel." Ecsedy Ildikó 1982. 65. A jang-jin oppozíciót ilyen vonatkozásban részletezi ugyanott, a 64-65. lapon.
44 Mitológiai Enciklopédia, 1988. II. 420. Li Ping címszó. (A cím
szót írta B. L. Riftyin.)
45 Mitológiai Enciklopédia II. 409. Hszü Csen-csün címszó.
46 Szűcs Sándor 1951.403. Lásd még Diószegi Vilmos 1952. 346.
47 Diószegi Vilmos 1952. 346-347. Későbbi kutatók az időjárá
sért való viaskodást a földművelő életformához kötik. Ferenczi Imre 1974. 273. lap, 63. jegyz.; Pócs Éva 1990. 589.
48 Az időjárás befolyásolása feladata volt - legalábbis egyes - szi
bériai sámánoknak is. Altaji-török (tölösz) esővarázsoló éneket közöl a Sámándobok, szóljatok 1974.41. (Az eredeti közlés: W ilhelm Rad- loff: Proben dér Volkslitteratur dér Türkischen Stamme Süd-Sibiriens.
St-Petersburg, I. 1866. 241.) latalakúéletlelke. Ethn. LXIII. 308-357.
Diószegi Vilmos 1958. - A sámánhit emlékei a magyar népi
Do bo s Ilona1986. - Paraszti szájhagyomány, várm i szóbeli
ség. Bp.
Dömötör Tekla1981. - A magyar nép hiedelemvilága. Bp.
Ecsedy Ildikó 1982. - A kínai civilizáció „ ázsiai* talaja. In.:
őstársadalom és ázsiai termelési mód. Szerkesztette Tökei Ferenc. Bp. 43-113.
Eliade, Mircea1974. - Le chamanisme et les techniques ar- chaiques de Y extase. Deuxieme édition, revue et augmen- tée. Paris.
Enyedi József1973. - Csokonai, mint táltos. Honismereti Hír
adó 3^1. sz. 166-167.
Erdész Sándor1958. - Állattá változás a nyírségi népi hiedel
mekben. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. I.
215-226.
Fehér Zoltán1975. - Bátya néphite. FA 3. Bp.
Ferenczi Imre1974. - A táltos és garabonciás képzete a jugo
szláviai magyaroknál. Ethn. LXXXV. 262-275.
Galuska Imre1992. - Kesznyéteni népi elbeszélések. Debre
cen.
Gernet, Jacques 1985. - Lumea chinezá l-lI. Bucuresti.
(A francia kiadás: Le monde chinois. Paris 1972.) Kálmány Lajos 1917. - Összeférhetetlen táltosainkról. Ethn.
XXVIII. 260-266.
Kodolányi János, ifj. 1945. - A táltos a magyar néphagyo
mányban. Ethn. LVI. 31-37.
Luby Margit1927. - Babonás történetek. Ethn. XXXVIII. 206- 208.
Luby Margit1928. - Táltosokról és lidércekről. Ethn. XXXIX.
117-119.
M itológiai Enciklopédia 1988. - Főszerkesztő Sz. A Tokarev.
(A magyar kiadás szerkesztője Hoppál Mihály.) 1-11. Bp.
N. Bartha Károly1931.- Magyar néphagyományok l. Debre
cen.
P. Madar Ilona 1967. Sárrétudvari hiedelmek. NK. XII. 23- 225.
Pócs Éva1964. - Zagyvarékas néphite. Bp. Néprajzi Közle
mények IX. 3-4. sz.
Pócs Éva1990. - Néphit. In: Magyar Néprajz. VII. 527-692.
Róheim Géza1925. - Magyar néphit és népszokások. Bp.
Sámándobok, szóljatok 1974. - Szibéria Őslakosságának nép- költészete. Fordította Bede Anna. Válogatta és magyarázó szövegekkel ellátta Kőhalmi Katalin. A rajzokat néprajzi anyagfelhasználásával Urai Erika készítette. (2. kiad.) Bp.
Sándor Mihályné 1976. - Egy bihari parasztasszony hiedel
mei. FA 4. 187-282.
Szűcs Sándor 1936. - A régi Sárrét világa.
Szűcs Sándor 1951. Időért viaskodó táltosok. Eth. LX1I. 403- 409.
Végh József 1944. - Sárréti népmesék és népi elbeszélések.
Debrecen.
Yuan Ke1987, - M iturile Chinei antíce. Bucuresti. {A kínai eredeti címe: Yuan Ke: Zhongguo gudai shenhua. Shang- hai, 1957.)
Zentai Tünde1983. - Ormánsági hiedelmek. FA 15.