(ARCH. ÉRT. 87. 1960.)
Az egymásba fonódó történeti-régészeti kérdések közül alig van még egy, melynek hatalmasabb irodalm a vol
na, mint az avar földvárak, „hringek" kérdésének.
Reménytelennek érzem a feladatot, hogy megkísé
reljem összefoglalni mindazt, amit az utóbbi két évszá
zadban az európai népek tudós kutatói a kérdésről ír
tak. Hiszen az avar hringekről hosszabban vagy rövi
debben mindenki írt, aki Közép-Európa koraközépkori történetével foglalkozott. De felesleges is volna ezt a hatalmas munkát elvégezni, mivel a kérdés kialakulá
sától kezdve a kutatók vélem ényében nem mutatkozik lényeges eltérés. Közhellyé vált történeti és régészeti irodalmunkban az a tétel, hogy az avaroknak kiterjedt, jó l kiépített védelm i rendszerük volt s ennek egységei a kerek, gyűrű alakú földvárak, a hringek voltak.
A mondottakkal kapcsolatban mindjárt itt meg kell állapítanunk, hogy a közép-európai régészeti irodalom egyetlen olyan - az egykori avar birodalom területén fekvő - földvárat sem ismer, am elyet hozzáértő szak
emberek tártak fel s am ely a leletanyag alapján az avar- ságnak volna odaítélhető. Bizonyára ez is elegendő már, hogy felkeltse a figyelmünket: az avar hringekről alkotott elképzelés nem más egyszerű hiedelem nél, s aki erre bármilyen módon is építeni próbál, homokra épít.
Vizsgáljuk meg ezek után azokat a történeti forráso
kat, melyekből az avar hringekről szóló tanítás fakadt.
E források Nagy Károly frank uralkodó 791. és 796. évi avar háborúiról szóló híradások, továbbá a sangalleni szerzetes leírása az avarok sáncairól. Az alábbiakban részletesen foglalkozunk velük.
1. Nagy Károly 791. évi hadjáratáról a következő év
könyvekben olvashatunk: a) Einhardi Annales,’ b) An
nales Petavianí,1 2 c) Annales Laurissenses,3 d) AnnalesTi- liani,4 eM n n ales Fuldenses.5
A hadjáratról Einhardus annalesei szólnak a legrész
letesebben, a többi ugyanazokat az adatokat ismétli, de erősen lerövidített formában. Einhardus leírása oly ele
ven, hogy méltán feltételezzük: a hadjáratban részt vett ő maga is, mint Nagy Károly udvari történésze. A 791.
év eseményeiről ezeket írja Einhardus:
„Transacta verni temperie, circa aestatis initium rex de W orm acie movens, Baioariam profectus est, ea me- ditatione, ut Hunis factorum suorum vicém redderet, et eis, quanto cél éri us posset, bellum inferret. Comparatis
igitur ad hoc ex omni regno suo quam validissim is co- piis, et commeatibus congregatis, bipertito exercitu iter agere coepit. Cuius partém Theodorico com iti et Me- ginfrido cam erario suo committens, eos per aquilona- lem Danubio ripam iter agere iussit. Ipse cum alia parte quam secum retenuit, australem ciusdem flum inis ri
pam Pannoniam petiturus occupavit, Baioariis cum commeatibus exercitus, qui navibus devehebantur, per Danubium secunda aqua descendere iussis. Ac sic inchoato itinere, príma castra super Anesum posita sunt. Nam is fluvius inter Baioariorum atque Hunorum termi nos medius currens, certus duorum regnorum li
mes habebatur. Ibi subplicatio per triduum facta, ut id bellum prosperos ac felices haberet eventus. Tűm de- mum castra mota, et bellum genti Hunorum a Franc is indictum est. Pulsis igitur Hunorum praesidiis, ac dist- ructis munitionibus, quarum una super Cambum fluvi- um altéra íuxta Comagenos civitatem in monte Cumeo- berg valló firmissimo erat extructa, ferro et igni cuneta vastantur. Cumque rex cum eo quem ducebat exereitu usque ad Arrabonis fluenta ven isset, transmisso eodem fluvio, per ripam eius usque ad locum in quo is Danu
bio miscetur aecessit, ibique per aliquot dies stativis ha- bitis, per Sabariam reverti statuit. Alias verő copias, qui- busTheodoricum Maginfridum praefecerat, per Bechai- mos, via qua venerant, reverti praecipit."
A hadjárat történetét így rekonstruálhatjuk Einhardus szövege alapján: A frank sereg három részre osztva Re- gensburgból indult el.6 Egy-egy seregrész a Duna két partján nyomult előre, a harmadik pedig - nyilván a hadtápot biztosítva - hajókon követte őket. A seregek az avar határvidéken a Kamp folyónál és a Bécsi erdő
nél két sáncvárba ütköztek s azokat megsemmisítve nyomultak tovább. Útjaik Pozsony, i!l. Carnuntum vidékén váltak el. A Duna bal partján vonuló seregről nem tudjuk, meddig ért el. A jobbparti sereg, melyet maga Nagy Károly vezetett, nem a Duna m elletti egy
kori római iimes-úton tört előre, hanem egy vargabetű
vel megkerülte a Fertő és Hanság mocsarait s úgy ért el a Rába partjára. Ezt a kitérőt is római kori utakon tehet
te meg7 s csak így válnak érthetővé Einhardus nagyon is megszívlelendő szavai, melyek szerint a sereg átlépve a Rába vizeit (...Arrabonis fluenta ... transmisso...), a fo
lyó jobb partján ért el annak torkolatáig. Az átkelés he
lye az egykori M urseiIánál (M órichida-Kisárpás)8 volt,
1 Monumenta Germaniae Historica Scriptores I. (Hannover 1826) 177.
2 Uo. 17.
3 Uo. I76.
4 Uo. 222.
5 Uo. 350.
6Szőke B., Fejezetek Győr koraközépkori történetéből. Arrabona.
A győri múzeum Évkönyve (1959) 83-100.
7 Lovas Pannónia római úthálózata Győr környékén. Pannon
halmi Szemle (1937) 275-304.
8 Bíró £., Kisárpási későrómai temető. Arch. Ért. 86 (1959) 173-177.
ahol a Rába és M arcal folyón - „a Rába vizein" - kel földjét. Az északi seregrész valószínűleg ugyancsak más úton, a későbbi „via bohémica"-n tért haza.
A 791. évi hadjárat leírásában a következő tények a fontosak számunkra: 1. A leírás csak az avar birodalom határán talált két sánc várról tesz említést, tovább ilye
nekről nem esik szó. 2. A sáncvárakat Einhardus nem nevezi hringeknek.
2. A 796. évi avar hadjáratról az alábbi évkönyvek és krónikák szólnak: a) Einhardi Annales,9 b) Annales Lau- renhamenses,10 c) Annales Guelferbitani,11 d) Annales Salisburgenses,12 13 e) Annales Laurissenses,12 f) Einhardi Fuldensis Annales,14 15 g) Einhardi Vita Karoli M agni,ls h) Conversio Bagvariorum et. Carantanorum.16
E hadjárat legrészletesebb leírását is Einhardus év
könyveiben találjuk meg. A többi forrás ez esetben is ugyanezeket mondja, többé-kevésbé leszűkített alak
ban.
Szó szerint itt is Einhardus szövegét idézzük: „R o
máé, Hadriano defuncte, Leó pontificatum suscepit, et mox per legatos suos elaves confessionis sancti Petri ac vexiilum Romanae urbis cum aliis muneribus regi misit, rogavitque ut aliquem de suts optimatibus Romám mit- teret, qui populum Románum ad suam fidem atque su- biectionem per sacramenta firmaret. Missus est ad hoc Angilbertus, abbas monasterii sancti Rícharii, per quem etiam tunc ad sanctum Petrum magnam partém thesa- uri, quem Ericus dux Foroiuliensis, spolíata Hunorum regia que Hringus vocabatur, eodem anno regi de Pan
nónia detulerat, misit, reliquum verő inter optimates et aulicos caeterosque in palatio suo militantes liberali manu distribuit. Atque his explectis, ipse cum exercitu Francorum Saxoniam petiit, Pippinum verő filium suum cum Italicis ac Baioaricis copiis in Pannoniam ire iussit.
Et ipse quidem, Saxonia ex magna parte vastata, ad hie- mandum Aquasgrani revertitus; Pippinus autem, Hunis trans Tizam fluvium fugatis, eorumque regia, quae, ut dictum est, Hringus a Langobardis autem Campus vo- catur, ex toto destructa, direptis pene omnibus Huno
rum opibus, ad patrem Aquisgrani hiberna habentem venit, ac spolia regni quae secum detulit, eidem prae- sentavit."
Einhardus idézett szövegéből megtudjuk, hogy a 796. évi hadjárat végzetes csapást mért az avar biroda
lomra. Előbb Erik furlandiai herceg tört be az országba s elérte az avar fejedelem hringjét, majd Pippin, Nagy Károly fia itáliai és bajor seregekkel Dél-Dunántúlon keresztülvonulva átlépte a Dunát - feltehetőleg a
duna-9 M G H . SS. I„ 183.
15 Monumenta Cermaniae Historica. Scriptores II. (Hannover 1845) 13-14.
16 Pauler Gy-Szilágyi S., A magyar honfoglalás kútfői. (Bp. 1900) 306-307.
földvár—solti révnél - s miután az avar haderő a Tiszán
túlra menekült, kifosztotta s elpusztította a kagán szék
helyét, a hringet s óriási zsákmánnyal tért vissza hazá
jába.
A hadjárat leírásában egyetlen sánc vár említésével se találkozunk. A hing a Duna-Tisza közén, de inkább a Tisza jobb partján feküdhetett. Erről is csak annyit ol
vasunk, hogy azt Pippin lerombolta, forrásunk azonban hallgat arról, hogy erődített hely volt-e vagy sem.
A hring fogalmát egy másik forrásunk17 pontosan meghatározza. Eszerint Pippin „cum exercitu suo per- venit ad locum, ubi reges Avarorum cum principibus suis sedere consueti erant, quem et in nostra lingua Hringe nom inant". A hring tehát az avar fejedelmek székhelye volt. Einhardus - mint láttuk - három külön
böző nyelven is megadja a székhely nevét. Latin neve hogy a bolgár Omurtag abobai „tábor"-ának is kámpos a neve.20
„Ring, ahd. (h)ring, géméingerm. W ort (eng. ring) verwandt mit russ. krug »Kreis«, krúglyj »rund«; in dér álteren Sprache háufig auch für einem Kreis von Perso- nen, namentlích in feierlicher Versammlung; ferner für den Zweikam pf abgestecken Platz. Ganz jung nach amerikanischem Vorbilde ist R. als Bezeichnung einer geschlossenen Interessengruppe. Ostmd. ist R. Markt- platz, was mán als Umdeutung eines slawischen Wor- tes fáik."21
Az adatok egybehangzó értelme, jelentése szerint a
„ring" az avar kagánok udvara, székhelye volt. így ne
vezték azt a frankok azzal a névvel, m ely nyilvánvalóan náluk is azonos értelmű volt. Am ennyiben a ring név valami kereknek a kifejezésére szolgál, az avarok hring- je esetében semmi esetre sem kerek sáncvárat, gyűrű
várat jelentett. A név szellemi tartalma a királyi, fejedel
mi tanácsok kör alakban történő elhelyezkedését, to
vábbá pl. a mondái Grál lovagok „Tafelrunde"-jét s a diplom áciai tárgyalások máig szokásos „kerek asztal konferenciáját" fejezi ki.
3. A sangalleni szerzetes az avar birodalom erődít
ményrendszeréről a következőket írja:22
„Q uae huiusmodi fuerunt, sicut praefatus Adalbertus mihi narrare consueverat: Terra, inquiens, Hunorum novem circulis cingebatur. Et cum ego, alios circulos nisi vim ineos cogitare nescius, interrogarem: Q uid illud m iraculi fűit domine? respondit: Novem hegin munie- batur. Cumque et illos alterius generis esse nescirem, nisi quales segetibus solent praetendi, inquisitus etiam
17 Annales Laureshamenses. M G H . SS. I., 37.
de hoc dixit: Tam latus fűit unus circulus, hoc est, tan- tum intra se comprehendit, quantum spácium est de castro Turico ad Constantiam, ita stipitibus quernis, fa- ginis vei abíegnis exstructus, ut de margine ad margi
nem 20 pedes tenderetur in latum, et totidem subrige- retur in altum, civitas autem universa aut durissimis la- pidibus aut ereta tenacissima repleretur, porra superfi- cies vallorum eorundem integerrimis cespitibus tegere- tur. Inter quorum confinia plantabantur arbusculae, quae ut cernere solemus, abscisae atque proiectae, co- mas caudicum foliorum que proferunt. Inter hős igitur aggeres ita vici et villáé erant locatae, ut de aliis ad alias vox humana posset audirí. Contra cadem verő aedificia inter inexpugnabíles illos muros portáé non satis latae erant constitutae, per quas latrocinandi gra- tia non solum exteriores, séd etiam interiores exire so- lebant. Item de secundo circulo, qui sim íliter ut primus erat exstructus, 10 m iliaria Teutonica, quae sunt 40 Ita- lica, ad tercium usque tendebantur; sim íliter usque ad nonum, quamvis ipsi circuli alius alio multo contractio- res fuerint. De circulo quoque ad circulum sic erant possessiones et habitacula undique versum ordinata, ut clangor tubarum inter singula posset cuiusque rei sígni- ficativus adverti"
A közöltek értékeléséhez okvetlenül tudnunk kell, hogy a szerzetes adatait még gyermekkorában, egy Adalbertus nevű, akkor már igen öreg veterán katonától nyerte, aki fiatal korában részt vett az avar háborúkban.
Maga a szerzetes is idős korában írta le a gyermekkori emlékeit. Az a kép tehát, mely a Pannóniát megjárt fia
tal katona agyában megragadt, addig amíg azt a naiv, csodálkozó szerzetes leírta, igen elmosódott és elfer
dült. A sok egymásra rakódott em lékből, tapasztalatból, meg nem értett fogalomból végül is egy fantasztikus kép bontakozott ki.
Az avar birodalm at kör alakban védő kilenc föld
sáncnak gyermekmesébe illő méreteiről többen írtak.23
23 Fehér G., i. m. 31-.
Vélem ényem szerint e sáncok leírásában a szerzetes összekeveri azt, amit a kor gerendaszerkezetű, külső fa
lán gerendával vagy kővel borított sáncvárairól tudott s amit a veterán katona em lékeiből megőrzött. Ez em lé
kek valószínűleg azokról a Pannóniában látott hosszú, őskori s talán római kori földhányásokról, sáncokról szóltak, melyekkel az avar háborúkban részt vett kato
na találkozott s melyek akkor már régen fűvel, bokrok
kal s fákkal voltak benőve. Erre utal a mesés avar kör
sáncok neve is, „hegin", ahogy azokat a veterán katona nevezte. A név azonos a német „hege, hecke" névvel, m ely élő sövényt, élő palánkot (saepes viva) jelent.24
Forrásainkat végigvizsgálva a következőket állapít
hatjuk meg: Hring csak egy volt, az avar kagán székhe
lye. Semmiképpen sem nevezhetők így az avar földvá
rak. Ilyenek létéről egyébként - a birodalom határán említett két sáncvár kivételével - mind a történeti, mind pedig régészeti forrásaink mélységesen hallgatnak.
A közhellyé vált hiedelem a hringekröl mint avar gyűrűvárakról, kör alakú sáncvárakról a romantikus tör
ténetírás korában alakult ki. Alapja a fentiekben idézett három forrás-fejezet kritikátlan összekeverése volt.
Példájául annak, hogy egyeseknél hová vezetett ez a teljes kritikátlanság, a győri helytörténeti irodalom né
hány kiragadott sorát idézem:25
„A z avarok elfoglalják a vidéket. Birodalm ukat egé
szen az Enns folyóig kiterjesztik és felism erve Győr v i
dékének abbeli fontosságát, hogy az a nyugat felől or
szágukba betörhető ellenség ellen jó védelmi állást nyújthat, megerősítik a várost, m elyet ők Hagiana-nak, a németek Hring-nek vagy Ringnék (gyűrű) neveznek."
„Eginhard, Nagy Károly életrajzírójának feljegyzései szerint a Hring állott itt (ti. Győr város helyén), melyet a császár csak sok csata és borzasztó vérontás árán tud elfoglalni, mire az avarok m aradványainak egyik része kelet felé, a másik része, m ely utóbb kereszténnyé lett, a Csa 11 óközbe vette útj át."
24 M G H . SS. H. 748. jegyzet.
25 Alemann E.-Straub H., A Győrött és annak vidékén lefolyt hadi események monographiája. (Győr 1902) 6-8.