A felelősség általános megfogalmazásaként elfogadhatjuk, hogy „a nevelés célját szolgáló, kivételesen igénybevett büntetésszerű eszközök alkalmazásában nyilvánul meg”, 396 azaz a felelősségi eszközök alkalmazása a rendhagyó esetekre vonatkozik, s valamilyen hátrányt okoznak. A jogi felelősség ehhez képest alapvetően az a jogi konstrukció, amely fenti kritériumok mentén összeköti a jogi tényeket – ügyletet, magatartást stb. – a jogkövetkezményekkel, s amit a tényleges jogellenes magatartás vált ki. Aki jogilag valamilyen módon nem felelős, azaz nem tudható be terhére a jogszabályban szereplő jogi tény, azzal szemben a jogkövetkezményt nem lehet alkalmazni.
A jog intézményeként a felelősség hosszú fejlődésen ment keresztül, aminek következtében egy sokrétű, több értelemben is használt, kissé parttalan fogalommá vált.397 Magának a felelősség fogalmának ’lehetetlenségére’ a magyar szakirodalomban Földi András hívta fel a figyelmet398, aki szerint „a felelősség ma már jóformán mindent jelent”399. A jogi felelősség fogalmát szemantikai-logikai szempontok alapján megvizsgálva néhány jelentős
396 EÖRSI GYULA (1961): A jogi felelősség alapproblémái. A polgári jogi felelősség. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961. 35.
397 FÖLDI ANDRÁS ‒HAMZA GÁBOR: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. 424., vele egyetértésben ZOVÁNYI NIKOLETT (2012b): A felelősség intézményének alakulása a kezdetektől a XX. század végéig. Debreceni Jogi Műhely 2012/3. 69.
398 Pl. FÖLDI ANDRÁS (1988): A jogi felelősség fogalmáról. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarium Budapestinensis De Rolando Eötvös Nominatae, Tomus XXX., 1988.
399 FÖLDI ANDRÁS (2004): A másért való felelősség a római jogban – jogelméleti és összehasonlító polgári jogi kitekintéssel. Budapest, Rejtjel 2004. 29.
106
törvénykönyv szövegében400, s ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felelősség fogalmának hat markánsan eltérő jelentése különböztethető meg. Felosztása szerint létezik
- elvi-potenciális,401
- konkrét-aktuális402 kategória,
- ’negatív eredmény okozása’ értelemben vett felelősség,403 - a felelősség vállalása,404
- a saját kár viselése,405 illetve
- egy bizonyos feladat ellátására vonatkozó kötelezettség406 értelemben használt felelősség.
A jogi irodalomban megjelenő felelősség definíciók sokféle, egymástól néhol alapvetően eltérő meghatározásával találkozhatunk, amelyeket a hazai szakirodalomban elsőként Földi gyűjtötte egybe az egyes felelősségkoncepciók kritikája okán. A továbbiakban a Földi által ismertetett szakirodalmi nézetek kerülnek ismertetésre.407
Egy kötelezettség megsértése miatti szankcióként értelmezi a felelősséget Fauconnet, Bonnecase, Windelband, Kelsen408 és Asztalos,409 eltekintve attól a ténytől, hogy egy polgári jogi szankciónak nem egyedüli formája a felelősség, s hogy a felelősség nem szükségszeű
400 FÖLDI (2004)i.m. 30. szerint a szerző nem tartalma alapján felelősséginek minősülő szabályokat keresett, hanem azon szabályokat, amelyek a „felel” igét vagy származékait tartalmazták, ennek megfelelően egy pozitivista deskriptív kutatást végzett a megjelenése idején hatályos legfontosabb törvénykönyvek és törvények elemzésével.
401 „Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem”, ahol a felelősség a norma parancsának való általános alávetettséget jelent, nincs normasértés, csak a potenciális lehetősége annak, hogy a jogalany helyzeténél fogva a jogviszonyt szabályozó normát megsértheti.
402 „Valakinek megállapítható a felelőssége”, ahol a felelősség a konkrét normasértő magatartás tényleges verifikálódását jelenti.
403 Szerződés megszűnéséért, zálogtárgy elpusztulásáért, értékcsökkenéséért, lehetetlenülésért, késedelemért való felelősség esetén egyszerűen az okozatosságra utal a jogszabály.
404 A „felelősség vállalása” jogügylettel vállalt kötelezettség vagy jogszabályhoz képest többletkötelezettség.
405 Ti. amikor valaki saját felróható magatartása okán nem igényelhet kártérítést saját káráért maga „felel”.
406 Földi szerint a felelősség főnévként ilyen értelemben csak köznyelvben használatos, melléknévként törvényszövegben a „felelős” személy, szerv megnevezése fordul elő, a kötelesség szót helyettesítendő.
407 FÖLDI (2004) i. m. 60skk. felhasználva az egyes csoportokat a bemutatás DELI GERGELY: Észrevételek a jogi felelősség fogalmáról. A censori regimen morum mint a felelősségre vonás intézménye. Iustum, Aequm Salutare 2007/2. 167-177. alapulvételével készült.
408 Lásd még MARTON GÉZA: A polgári jogi felelősség. Budapest, Triorg Kft. 1993. 337. 3. lábjegyzet
409 Lásd ASZTALOS LÁSZLÓ (1966): A polgári jogi szankció. Budapest, Akadémia, 1966. 357. Asztalos a felelősség több meghatározását is kidolgozta. Egyrészt a felelősség represszív, szubjektív feltételű szankciók lehetőségi állapotának és az alkalmazandó szankciónak a megjelölése (ASZTALOS (1966)i.m.359.), másrészt a felelősség jogi norma egyik lehetséges (legfontosabb) jogkövetkezménye (ASZTALOS LÁSZLÓ: Szankció és felelősség a polgári jogban. In: ASZTALOS LÁSZLÓ – GÖNCZÖL KATALIN (szerk.): Felelősség és szankció a jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980. 293.)
107
következménye a szankció. Ennél is konkrétabb kötelezettségként, a felelősség konkrét alapját és célját szem előtt tartva kártérítési kötelezettség jelentésben használta a felelősséget Venezian, Ferri és Ripert410 a jogi felelősség egyéb formáit szem elől tévesztve. Eörsi a felelősséget jogintézménynek minősítette,411 és objektív alapú felróhatóságként határozta meg, represszív avagy preventív jogi szankció kilátásba helyezése, alkalmazása felróható kötelezettségszegés esetére.412 Későbbi meghatározása szerint a jogi felelősség állami védekezés a társadalom védelme érdekében, jogszabályokban lefektetett következmény a társadalmi megítélés alapján nemkívánatos magatartások után, aminek visszatartó és védekező céljai vannak, így beszél a felelősségi alakzatok restitutív és punitív formáiról.413
Szilágyi414 és Novák415 a felelősség lényegileg társas jellegét emeli ki, azt az elemet, hogy fennállásához a felelős személy mellett lennie kell egy másik oldalnak is. Szilágyi a következetes determinista koncepció melletti érvelésen416 túl a felelősséget normatív tartalommal bíró értékviszonyként a közösség és az egyén viszonyának olyan megnyilvánulásaként értelmezi, ami a közösségnek az egyénnel szembeni elsődlegességét, dominanciáját, s utóbbi attól való függőségét tükrözi.417 Álláspontom szerint azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a sértett, károsult környezeti felelősség esetén az esetek nem elhanyagolható részében nem nevesíthető, absztrakt alakzat, vagy a társadalom egésze, legfeljebb az igényérvényesítésre jogosultak köre nevezhető meg.
Fentiekhez képest mást, alapvetően alávetettségi helyzetet lát a felelősségben Hart, Grosschmid, Marton és Vígh.418 Grosschmid a felelősséget kötelezettségnek, szankció alá vetettségnek tekinti, annak nem tulajdonít etikai tartalmat,419 mely utóbbi véleményével a Kelsen utáni jogfelfogás alapján nehezen érthetünk egyet. Marton szerint felelősségről akkor
410 Lásd még MARTON i. m. 337. 3. lábjegyzet
411 EÖRSI GYULA (1961): A jogi felelősség alapproblémái: a polgári jogi felelősség. Budapest, Akadémia 1961.
26, 249. 321.
412 EÖRSI (1961) i. m. 67.
413 EÖRSI GYULA (1966): A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1966. 28.
414 SZILÁGYI PÉTER (1986): A jogi felelősségi rendszer sajátosságai és alapkategóriái. Jogtudományi Közlöny 1986/12. 597.
415 NOVÁK ISTVÁN: Felelősség – jogi felelősség – eljárásjogi felelősség. In: GÁSPÁRDY LÁSZLÓ –PRUGBERGER TAMÁS –BÍRÓ GYÖRGY (szerk.): Ünnepi tanulmányok. Novotni Zoltán: a Kar fennállásának 10. évfordulója és az Ünnepelt 60. születésnapja alkalmából. Miskolci Egyetem, 1991. 247-248.
416 SZILÁGYI PÉTER: A jogi felelősség alapja – avagy mire jó a felelősségelmélet? In: ASZTALOS LÁSZLÓ – GÖNCZÖL KATALIN (szerk.): Felelősség és szankció a jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980. 57–109. különösen 107-108.
417 SZILÁGYI PÉTER (1986) i.m. 597-598.
418 VÍGH JÓZSEF: Felelősség és társadalom. In: VÍGH JÓZSEF –POLT PÉTER (szerk.): Felelősség és társadalom.
Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság, 1989. 28-29.
419 GROSSCHMID BÉNI (Zsögöd Benő): Fejezetek kötelmi jogunk köréből II. Budapest, Athenaeum 1900. 849.
108
beszélhetünk, ha valaki megszegte egy norma által előírt kötelezettségét, emiatt szembe kell néznie a norma által erre az esetre rendelt hátrányos jogkövetkezményekkel.420 Álláspontja szerint így a felelősség előfeltétele egy előzetesen fennálló kötelem, valamint annak megsértése,421 ennek tükrében potenciális értelemben felelősségről nem beszélhetnénk.
Környezeti ügyekben tehát mondjuk egy veszélyes tevékenység végzéséhez feltételül előírt garanciaalapba való rendszeres befizetési kötelezettség – potenciális károkozóként tartalékképzés a bekövetkező károsodás elhárítására – nem felelősségi alapon történhetne.
Ugyanakkor ebben az értelmezésben kérdésként merülhet fel, mit is értünk itt kötelem alatt – ami környezeti ügyekben kiterjesztő értelmezéssel akár a környezettel szemben fennálló erkölcsi kötelezettséget is jelentheti.
Vígh a felelősség és a felelősségre vonás – a potenciális és az aktuális felelősség – szétválasztásával az előbbire helyezi a hangsúlyt, amikor a felelősség meglétét a normák létezésének, a szankcióknak és a felelősségre vonhatóságnak a tudatosulásához köti, elvetve a pusztán csak a normasértéshez kötődő felelősséget.422
A jogi felelősség erkölcstől való elszakadásának kritikájaként fogható fel Peschka korai álláspontja, aki megkülönbözteti az egyedi szintjének megfelelő moralitást a különös, általános szintjén megjelenő etikumtól, kizárva a felelősség köréből az objektív, morális és etikai alap nélküli felelősséget.423 Későbbi írásában azonban úgy véli, hogy felelősség nemcsak etikai alapon állhat fenn, hanem azon az alapon, hogy a jogellenes károkozó magatartást tanúsító személynek volt-e lehetősége, hogy más magatartást válasszon.424 Környezeti szemszögből ez a felfogás még mindig nem tükrözi a jogszerű magatartásokkal okozott környezeti károkért való helytállás besorolásának lehetőségét, kizárva azt a felelősség fogalomköréből.
A felelősséget a felmerült károk rendezésére szolgáló jogi technikák összességének tekinti Sólyom, amikor a közlekedési károk szempontjából kárrendezési „munkamegosztásnak”
nevezi, annak mennyiségi átrendeződéséről szólva.425Bihari a társadalmi értékek középpontba
420 MARTON i. m. 14.
421 MARTON i. m. 20.
422 VÍGH JÓZSEF: A determinizmus elvének érvényesítése a büntető felelősségre vonásban. In: ASZTALOS LÁSZLÓ –GÖNCZÖL KATALIN (szerk.): Felelősség és szankció a jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980. 115-116.
423 PESCHKA VILMOS (1982): A polgári jogi felelősség határai. Jogtudományi Közlöny 1982/6. 425-433.
424 PESCHKA VILMOS (2001): A kártérítési felelősség morális és etikai kiüresedése. In: BÁN CHRYSTA (szerk.):
Ius privatum, ius Commune Europae. Liber Amicorum. Studia Ferenc Mádl dedicata. Budapest, ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi Tanszék 2001. 217.
425 SÓLYOM LÁSZLÓ: A polgári jogi felelősség hanyatlása. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977, 17.
109
állításával a felelősséget negatív tartalmú értékviszonyként határozza meg, lényegének a társadalom rosszallását tartva.426
A tudományos felelősségdefiníciók sorozatából Földivel egyetértésben juthatunk arra a következtetésre, hogy formállogikailag korrekt, koherens definíció nem lehetséges.427 Vele, s Weinschedellel egyetértve a felelősség fogalmának megadása előtt le kell írni a felelősségi jelenségeket.428 A következő részekben erre teszünk kísérletet, előtte azonban lássuk, környezeti felelősség címén mely jelenségeket tekinthetjük vizsgálódásunk hatókörébe tartozónak. A felelősségi – nem felelősségi jelenségek elhatárolásához szempontul szolgálhat, hogy a felelősség az alábbi kritériumoknak429 megfelel:
- szankciós normának való alávetettség,
- potenciálisan vagy aktuálisan szerepel egy sérelem
- a norma által kívánatossal ellentétes helyzet okozati összefüggésbe hozható valamely (jogellenes) magatartással430
- az adott normának megfelelő szankció.
A felelősség alapja Peschka szerint annak a jogi normának a megsértése, amely a károkozást tiltja, tehát a jogellenesség.431 A jogellenesség azonban nem csupán konkrét jogszabályi tiltó rendelkezésbe ütköző magatartással valósulhat meg; az új Polgári Törvénykönyv kimondja a károkozás általános tilalmát, s megállapítja, hogy minden károkozás jogellenes – az ott felsorolt kivételekkel.432 A kár bekövetkezte tehát tételes jogba ütköző magatartástól függetlenül is előállhat, „A magatartást okozata: a kár avatja jogellenessé”, de a „magatartás csak olyan körben és mértékben jogellenes, amilyen körre az adott esetben az okozati összefüggés megállapítható”, vagyis amely kár (okozat) tekintetében a jogellenes magatartás okozatos is volt egyben.433 434
426 BIHARI MIHÁLY: A felelősség jogelméleti kérdései. In: ASZTALOS LÁSZLÓ – GÖNCZÖL KATALIN (szerk.):
Felelősség és szankció a jogban. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980. 54.
427 FÖLDI (2004) i.m. 84.
428 WEISCHEDEL,WILHELM: Das Wesen der Verantwortung. Frankfurt am Main, 1933. 11. idézi FÖLDI (2004) i.m. 85.
429 FÖLDI (2004) i.m. 86.
430 Az okozatosság elméletéről a magánjogban lásd például SZALMA JÓZSEF: Okozatosság és polgári jogi felelősség az európai és a magyar jogban. Miskolc, Novotni Alapítvány, 2000. 53-66., a büntetőjogban GYÖRGYI KÁLMÁN: Tokaji Géza felfogása az okozati összefüggésről és újabb fejlemények az okozatossági tanban. Acta Juridica et Politica Szeged, 1996. 91-99., a bírói gyakorlatban BLUTMAN LÁSZLÓ (2011):
Okozatosság, oksági mércék és a magyar bírói gyakorlat. Jogtudományi Közlöny 2011/6. 309-320.
431PESCHKA (2001) i.m. 217.
432 Ptk. 6:518-580. §
433 EÖRSI (1961) i. m. 288-295.
110
Környezeti felelősségről beszélve ennek megfelelően azon jelenségek tartoznak az értekezés témájához, amelyek (a környezettel kapcsolatos) valamely magatartás következtében sérelmet (környezetkárosodást) okoznak, vagy alkalmasak annak okozására, s erre tekintettel valamely jogszabály szankcióval fenyegeti azt, akinek a magatartás betudható.