A nemzetközi jogban egységesen és univerzálisan alkalmazható kártipológia jelenleg nem létezik. Ahogy azt a történeti részből láthatjuk, a környezetjog, mint friss jogterület rendkívül gyors, expanzív fejlődés mellett alakult ki jelenlegi állapotáig, fogalmi bázisa ennek megfelelően nem jegecesedhetett még ki sem a hazai, sem a nemzetközi jogban. Magának a kár fogalmának meghatározása sem egyszerű a nemzetközi jogban, elegendő csak a számos, a magyar szaknyelvben kárként fordítható fogalomra gondolnunk (damage, harm, loss, injury, impairment stb.), melyeknek eltérő jelentésárnyalataira e helyen nem térnénk ki.323 A kárfogalom elemei tekintetében – annak ellenére, hogy az irodalomban elterjedt a hazai jog teljességre törekvő felfogása, azaz a személyi károkon és a tulajdonban keletkezett károkon túl a környezet önértéke, az egyes elemek és az egész ökoszisztéma sérülésének kárként való meghatározása,324 ezen felül a megelőző intézkedések és helyreállítási költségek325 – mégsem beszélhetünk a negatív hatások teljességének kiküszöbölésére alkalmas tartalomról.
Ugyanakkor a kár fogalmának meghatározása kiemelten fontos a nemzetközi jogban, lévén ha államok közötti vita merül fel, elsősorban a helyzet minősítése a kérdés, amelyben a környezeti hatások kárként való értékelése az államok egyetértésének hiányában valamely külső forrásra marad, s csak azt követi az alkalmazandó szabályok megtalálása. Egységes, általánosan elfogadott nézet a kár fogalmáról azonban nincsen, csupán egyes környezeti szektorokhoz, illetve speciális hatásokhoz igazodó meghatározásokat találhatunk. Ennek következtében szűkebb, egymástól független definíciók sora keletkezik, ami kifejezetten kontraproduktív a kívánatosnak vélt univerzális kárfogalom kialakulásával, kidolgozásával szemben.
322 SANDS,PHILIPPE: Principles of International Environmental Law. 2nd ed. Cambridge University Press, 2003.
869.
323 Lásd erről bővebben KECSKÉS GÁBOR (2012c) i.m. 15-19.
324 Lásd FITZMAURICE, MALGOSIA: International Responsibility and Liability. In: BODANSKY, DANIEL – BRUNNÉE, JUTTA – HEY, ELLEN (ed.): The Oxford Handbook of International Environmental Law. Oxford University Press 2007. 1015.
325 KECSKÉS GÁBOR (2012c) i.m. 20.
86
A nemzetközi jog jellegéből következően számos forrással bír – ezek közül csupán néhány tartalmaz kárfogalmakat, tekintve, hogy a nemzetközi jog jellemzően a kontinentális civiljog, a common law és más jogrendszerek definícióit és intézményeit használja. Ezen szektorfüggetlen, nem univerzális nemzetközi szerződések olyan „idealizált”326 definíciót alkalmaznak, amelyek igyekeztek a lehető legszélesebb hatásterületet lefedni. Ilyen például az ENSZ BT határozata alapján létrejött Kompenzációs Bizottság Kormányzó Tanácsának meghatározása,327 ami a következmények financiális megközelítését tükrözi, a Nemzetközi Jogi Bizottság kárfogalma.328
Az általános definiálástól tartózkodó magatartás alól kivételt jelent a környezeti kár intézménye. A környezeti kár definíciójának meghatározásánál objektív kiindulási alap a környezet fogalma lehet, kárként értékelve annak természetes integritásában objektíve bekövetkezett változásokat,329 így például az ökoszisztéma komponenseiben, működésében lezajló külső, emberi hatás következtében előálló ártalmas változások.330 Ezzel az elméleti kiindulóponttal egyetértve nézzük, mi valósul meg ebből a gyakorlatban.
A nemzetközi jogban a környezeti kár megállapíthatóságának legnehezebb kérdése a károk köre. Ez gyakran a tulajdon fogalmából származtatott, ahol a gazdasági érték foglalja el a megsemmisült vagy károsodott tárgy helyét.331 Ez a fogalmi megközelítés magában foglalhatja a piaci értéket, a bevételkiesést, és a morális, esztétikai és a tudományos érdek sérelmét egyaránt, ugyanakkor komoly problémát jelent az élővilág azon elemeinek sérülésekor, amelyek – használat híján – nem bírnak piaci értékkel, vagy az ökoszisztéma, táj
326 KECSKÉS GÁBOR(2012c) i.m. 31.
327 Governing Council Decision No. 7. Paragraph 35. (S/AC.26/1991/7/Rev.1) (i) a környezeti károk enyhítéséből vagy megakadályozásából ered; (ii) a környezet megtisztítására vagy helyreállítására szolgáló, ésszerű és lényeges eszközök igénybevételéből ered; (iii) a környezeti károk felméréséből, megfigyeléséből és felbecsüléséből ered; (iv) a környezeti károk hatása miatti közegészségügyi célú megfigyelések és orvosi szűrések elvégzéséből és az orvosi kezelésből ered; (v) a természeti kincsek kiaknázásából vagy károsodásából ered.
328 Principles on the Allocation of Loss in the Case of Transboundary Harm Arising out of Hazardous Activities Principle 2 (a) a kár személyeknek, a vagyonban, valamint a környezetben okozott súlyos kár, amely magába foglalja (i) élet, vagy testi épség sérelmét; (ii) a tulajdonban, anyagi javakban bekövetkező károkat, ideértve a kulturális örökségben keletkező károkat; (iii) a környezet károsodását előidéző veszteséget vagy károkat; (iv) a környezet vagy a tulajdon helyreállításához szükséges ésszerű eszközöket vagy költségeket; (v) az ésszerű válaszlépések költségeit.
329 WOODLIFFE, JOHN: Environmental Damage and Environmental Impact Assessment. In: BOWMAN,MICHAEL – BOYLE,ALAN (ed.): Environmental Damage in International and Comparative Law: Problems of Definition and Valuation. Oxford University Press 2002. 133.
330 DE LA FAYETTE, LOUISE: The Concept of Environmental Damage in International Liability Regimes. In:
BOWMAN, MICHAEL – BOYLE, ALAN (ed.): Environmental Damage in International and Comparative Law:
Problems of Definition and Valuation. Oxford University Press 2002. 150.
331 KISS,ALEXANDRE –SHELTON,DINAH (2004): International environmental law. Nairobi, UNEP, 2004. 153-154.
87
esetén, s még nehezebb a helyzet a tulajdon alá nem vonható területek – a tenger mélye, a világűr – területén.
A nemzetközi jog által kidolgozott környezeti kárfogalom annyiban tér el az egyes nemzeti jogokban használatos kárfogalomtól, hogy abban az egyes környezeti elemek, káros hatások eltérő hangsúllyal szerepelnek – egyezményenként másképp. Még a hasonló tárgyú egyezmények sem azonos fogalmat használnak, ami az adott egyezmények céljainak megfelelően adekvát lehet, amennyiben a lehető legtágabb módon értelmezendő. A nemzetközi jog nevesített, egyes szerződésekben pontosan vagy homályosan körülírt kárfogalmakkal dolgozik, amelyek egyes környezeti szektorokhoz, vagy káros hatásokhoz kapcsolhatók. Egyetlen olyan egyezmény van, ami felöleli általában a káros tevékenységeket, és a környezet valamennyi elemét, s mindössze ez az egy kísérli meg, hogy definiálja a környezetet.332 Az 1993-ban Luganoban aláírt, hatályba nem lépett egyezmény333 a környezetre veszélyes tevékenységekből eredő károk megtérítésére vonatkozó polgári jogi felelősségről szól. Az egyezmény definiálja a kár fogalmát is. „a) halál vagy személyi sérülés;
b) a tulajdonban okozott kár és anyagi veszteség, a károkozó létesítményben és az üzemeltető adott, veszélyes tevékenységhez tartozó telephelyen lévő tulajdonában keletkezett kárt kivéve;
c) a környezet károsodásából származó, az a) és b) pontokban meghatározott károsodási körön kívül eső kár vagy veszteség, feltéve, hogy a környezet károsodásából eredő kártérítés, a károsodásból eredő elmaradt hasznot nem számítva, a megtett vagy sorra kerülő helyreállítás költségeire korlátozódik; d) a megelőzési intézkedések költségei és az ezek által okozott anyagi veszteség vagy kár, addig a mértékig, amennyiben az a)-c) pontok szerinti veszteség vagy kár a veszélyes anyagok, genetikailag módosított organizmusok vagy mikroorganizmusok veszélyes tulajdonságai, illetve hulladék következményeként jelentkezik.”334 Fenti kárfogalom ékes példája a tulajdonosi szemléletű, gazdasági alapú megközelítésnek, hiszen anyagi veszteségek számbavétele történik itt – leszámítva a halál, személyi sérülés kérdését. Ez az antropocentrikus kárfogalom a környezeti kár szabályaira általában is jellemző, az ember középpontba állításával eltér az objektív értékeléstől.
A nemzetközi jogi normák közül a környezeti kár fogalmát egyedül az ENSZ tengerjogi egyezménye335 határozza meg, fókuszban a tengeri környezettel.336 Az említett egyezményből
332DE LA FAYETTE i.m. 149.
333 Convention on Civil Liability for Damage Resulting from Activities Dangerous to the Environment, Lugano, 21.VI.1993. http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Html/150.htm
334 Luganoi Egyezmény 2. cikk 7. pont
335 1982 United Nations Convention ont he Law of the Sea (UNCLOS)
336DE LA FAYETTE i.m. 150.
88
is csupán a környezetet érő súlyos károkra vonatkozó meghatározás bontható ki, ami preventív, nem pedig felelősségi céllal került megszövegezésre, s kizárólag a nemzetközi jogban gyakran használt súlyos (significant) károkra vonatkozik.
A korábban már említett Espooban aláírt, az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény szövege tartalmaz meghatározást az érintett hatásokra,337 amit analogikusan akár környezeti kárfogalomként is vizsgálhatunk, tekintve, hogy a kár szó említése nélkül kizárólag a negatív hatásokat, veszteségeket definiálja. Ez egy teljességre törekvő definíció, s megfogalmazása mentes az emberközpontúságtól, ugyanakkor – bár általánosan használt egyezményről van szó – nem kárfogalomként értékelt meghatározás.
Összességében egyetérthetünk azzal az állásponttal,338 ami nélkülözhetetlennek tartja, hogy legalább a kár fogalmáról tudományosan megalapozott egységes és általános szabályozás legyen érvényben, ami vita esetén kiindulópontként érvényesülve elősegíti adott jogvita rendezését. Ezen felül alkalmas lehet modellként az egyes nemzeti jogalkotások számára, elősegítve ezzel az egyes belső jogok fejlődését. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a nemzetközi jog lényegesen cizelláltabb – más megközelítésben opportunista – kárfogalommal dolgozik, mint a hazai jog, ehhez képest lényegesen nehezebb jogi kötőerővel bíró konszenzust kialakítva általánossá tenni bármely rendelkezést, nemhogy egy fogalmat. A lehetséges megoldások – új definíció létrehozása, a létezők közelítése, belső jogelvek felhasználása339 – közül az első reális esélye nem látszik,340 bár egyetérthetünk azzal az állásponttal,341 hogy ez volna kívánatos. A definíciók közelítése hosszú távon megvalósulhat, legnagyobb esély azonban az egyes jogelvekből merített megoldások elterjedésére látszik.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a nemzetközi jogban a szokásjogi elemek alapvetően deklaratív jellegűek, a gyakorlatban már bevett elveket, metódusokat tartalmazza, jogfejlesztő hatása újító jellegűként általában nem érvényesül. S habár a nemzetközi jog árnyalt, sokrétű fogalmi rendszerrel bír, a környezeti kár tekintetében általános, bevett meghatározást nem találunk, kötőerővel bíró kiterjesztő értelmezésére pedig
337 1. cikk (vii) „Hatás”: bármely következmény, amelyet egy tervezett tevékenység idéz elő a környezetben, beleértve az emberi egészséget és biztonságot, a növény és állatvilágot, a talajt, a levegőt, a vizet, az éghajlatot, a tájat és a történelmi emlékeket vagy más építményeket vagy ezen tényezők egymás közötti kölcsönhatását;
ugyancsak magában foglalja az ezen tényezők megváltoztatása eredményeként a kulturális örökségben vagy a társadalmi-gazdasági viszonyokban bekövetkező hatásokat.”
338 KECSKÉS GÁBOR (2012c) i.m. 8.
339 KECSKÉS GÁBOR (2012c) i.m. 22.
340 Bowman szerint ennek oka lehet, hogy nem látszik jelentős növekedés a környezeti károkat érintő nemzetközi peres ügyek számában. Lsd. 340 BOWMAN,MICHAEL (2002b): The Definition and Valuation of Environmental Harm: An Overview. In: BOWMAN,MICHAEL –BOYLE,ALAN (ed.): Environmental Damage in International and Comparative Law: Problems of Definition and Valuation. Oxford University Press 2002. 1-16.
341 KECSKÉS GÁBOR (2012c) i.m. 25.
89
a közeljövőben nem látunk kilátást. Nem szükségszerű azonban ennek bekövetkezése, a nemzetközi környezetvédelmi jog intézményesedése, fejlődése mindinkább szükségtelenné teszik a környezeti kár és felelősség elkülönült kezelését. Az államok objektív felelősségének, a szennyező fizet elv térnyerésének, valamint az egyes szektorális szerződésekben megjelenő felelősségi szabályoknak, s a bírósági esetjogban deklarált téziseknek köszönhetően megoldódni látszik a probléma: az üzemeltető, illetve mögöttes vagy reziduális felelősként az állam helytállni tartozik a tevékenység közvetlen vagy közvetett káros következményeiért, függetlenül attól, hogy a kár környezeti kárnak minősül-e.342