Évezredekkel ezelőtt kezdődött az ember és a ló kapcsolata. A lovat taníthatósága az ember igazi társává emelte.
Kiváló teherbíró, vontató állat. Gyorsasága, ügyessége és ereje az ember mezőgazdasági tevékenységét, közlekedési kultúráját, kereskedelmét, hadviselését és szórakozását is meghatározta, forradalmasította. A lovaglás olyan technikai sportág, melyben a ló és lovasa összehangolt munkával teljesíti a szakágnak megfelelő feladatokat. A lovassport az egyetlen sportág az olimpia műsorán, amelyben férfiak és nők együtt, egymás ellen versenyeznek.
Nemzetközi múlt
A kocsiversenyek az ókori görög olimpiák műsorában kiemelt szerepet kaptak, és ezeket a versenyeket külön erre a célra kialakított stadionban rendezték. A versengés szeretete, a győzni akarás a lovas és a ló számára is az állandó útkeresést jelentette: hogyan lehet jobban? A lószerszámok technikai fejlődése, a lovaglótechnika változását hozták. A megmérettetésekre való felkészülés a ló és lovasa számára is komoly feladat volt. A rendszeres tudatos tréningezés nélkülözhetetlenné vált.
A középkor lovas-kultúráját a vándorló lovas népek addigi ismeretei hatották át, különösen Európa területére volt ez jellemző. Erőteljes hatást gyakorolt a lovagkor. A középkori páncélos ütközetekre, tornákra a lovast és a lovat is jól fel kellett készíteni. Ekkor alakultak ki a lóidomítás alapjai. A leghíresebb iskola Nápolyban volt, ahol Frederico Grisone 1532-ben lovagló-akadémiát alapított. Az itt tanuló külföldiek vitték később szerte a világba, Franciaországba, Angliába, Spanyolországba a lóidomítás és a lovaglás igazi művészetét. A lovassport a XVI. században különvált a katonai képzéstől, de 200 évvel később a hadvezetés újra alkalmazni kezdte a lósport felkészítési módszereit és eszközeit a lovasság kiképzésében. A lovassági tisztek lovas tudománya a felkészült lovaglótanárok ismereteivel vetekedett, így előfordult, hogy a hadseregből való távozás után többen lovaglótanárként folytatták pályájukat. A XIX. században egyre többször merült fel szakemberek körében a kérdés, milyen is legyen egy jól képzett katonaló.
A vitát a campagne-lovaglás válaszolta meg, amely az iskolaló képzettségét a jó vadászló és a terepló képességeivel egyesítette. Sokáig a lósportot még az idomítás dominanciája jellemezte, mivel az ugratás és a tereplovaglás is eltérő, akkor még szokatlan technikát igényelt. Az első korszakalkotó ötlet egy magyar oktatótól származott. Kégl Károly 1844-ben megjelent „Utasítások a lovasok magatartására az ugratásnál” című munkájában részletezte az eredményes ugratáshoz szükséges változtatásokat, de az akkori közvélemény ezeket elutasította. Majd 46 évvel később egy olasz százados, Caprilli ugyanezzel az ötlettel előállva forradalmasította az ugratást.
Az első versenyen, melyet a campagne-lovaglás jegyében rendezett a Royal Dublin Society, Dublinban, 1864-ben, díjlovaglásban és terepversenyben indultak a lovasok. Ezt követően Párizsban és az Osztrák–Magyar Monarchiában is hasonló események zajlottak. A versenylovaglás egyre jobban terjedt Európában. A versenyeken a katonaló kiképzésének feladatait kellett az indulóknak bemutatniuk, ezért sokáig csak tisztek versenyeztek. 1883-ban, New Yorkban fedett pályás versenyt rendeztek, majd az első nemzetközi lovasverseny (magasugratás, távolba ugratás és díjugratás) 1900-ban, Párizsban a világkiállítás sportprogramjában szerepelt.
1902-ben már hat nemzet lovasai versenyeztek Torinóban.
A XX. század elejére teljesen összeállt az összetett military vagy lovastusa programja. Az első ilyen versenyt 1905-ben rendezték, Brüsszelben. Az angolok sem maradtak le versenyrendezésben. 1907-ben a londoni Horse Show-t, 1909-ben a Nemzetek Díjáért kiírt nemzetközi versenyt rendezték meg.
A lósport három szakága (díjugratás, díjlovaglás, military) 1912-ben szerepelt először az olimpián, Stockholmban. A sportágat a világháborúk idején is támogatták, bár a II. világháború erősen megtépázta a lóállományt szerte Európában. Az 1930-as években a lovasok és a lovak teljesítménye olyan szintre jutott, amelyet a mai indulók sem nagyon képesek túlszárnyalni. Akkoriban írták ki az első versenyeket nők számára, majd a fejlődés és az emancipáció az ’50-es évekre eltüntette a nemek megkülönböztetését.
Újabb lovas szakágak alakultak: fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, western lovaglás.
A Nemzetközi Lovas Szövetség (Federation Equestre International, FEI) 1921-ben alakult meg Párizsban. A Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségét 1927-ben vették fel a tagok közé. A II. világháborút
díjugratás, 1963-ban military, 1971-ben négyes fogathajtás, 1984-ben lovastorna, 1985-ben kettes fogathajtás, távlovaglás, 1998-ban egyes fogat. A világbajnokságok szintén szakáganként zajlanak: 1953 – díjugratás, 1966 – díjlovaglás, military, 1972 – fogathajtás (négyes), 1986 – távlovaglás, 1987 – lovastorna. 1987 óta a páratlan évben Európa-bajnokságot, a páros években világbajnokságot rendeznek. 1990 óta az olimpiák utáni páros évben a FEI által elismert szakágakban világjátékokat is rendeznek.
Az utóbbi olimpiák legeredményesebb nemzetei közé a következő országok tartoznak: Németország, Hollandia, Ausztrália, Új-Zéland. A sportág kiemelkedő személyiségei a német (NSZK) Reiner Klimke, aki egymaga hat olimpiai aranyérmet lovagolt össze, míg a nőknél a szintén német Isabell Werth négy aranyérme számít a legjobb teljesítménynek az ötkarikás játékok történetében.
Hazai múlt
A monarchia miatt a magyar lovassport kezdeti időszaka összefonódott az osztrák lovassporttal. A versenyrendezés gondolata gróf Széchenyi Dénestől származott, aki 1872-ben, Pozsonyban az általa létrehozott társasággal, a campagne-lovak díjazására és a campagne- lovaglás népszerűsítésére vállalkozva versenyt rendezett. A sikeres pozsonyi esemény után egy évvel kiírták az első osztrák–magyar díjlovagló versenyt. 1875-től már díjugratásban is versenyeztek a lovasok. A Széchenyi fémjelezte társaság (Campagnereiter Gesellschaft) kiválóan működött és időközben, 1885-ben áttette székhelyét Bécsbe, majd később az Osztrák Lovas Szövetség szerepét is átvette. Ezt követően sorra rendezték a versenyeket díjugratásban és díjlovaglásban. Kiváló magyar versenyzők közül 1893-ban Hoffmann Lipótnak sikerült egyedül az, amit addig lehetetlennek tartottak.
Megnyerte az összes versenyszámot (díjugratás, díjlovaglás, jeu de barre – 3/4 fős lovasjáték).
Budapesten 1894. május 11-én, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Lótenyésztési Szakosztálya rendezésében zajlott le az első verseny díjugratásban és díjlovaglásban. Győztesei: Jóny Ferdinánd, Hoffmann Lipót, Warnesius Emil, Shäffner Béla voltak.
A lovassport fejlődésének további segítését vállalta az 1901-ben polgári sportegyesületként megalakult Budapesti Póló Club. Egyre több versenyt rendeztek már vidéken is. 1912-ben Debrecenben, 1913-ban Pápán.
1914-ben megalakult a Budapest Lovas Sportegylet, elnöke gróf Andrássy Géza lett. Első versenyükön militaryt, díjugratást és díjlovaglást rendeztek, utóbbi kettőt hölgyeknek is. A két világháború közötti időszakban, 1924-ben létrejött a Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége, MLEOSZ, elnöke Horthy István lovassági tábornok volt. Ettől kezdve minden hazai versenyt a MLEOSZ szabályai szerint rendeztek. A magyar lovasélet fejlődésében nagy szerepe volt a Lovaglótanár-képző Intézetnek, mely a Ferenc József Laktanyában jött létre 1922-ben. Az itt oktató tanárok állandó, naprakész tudással látták el a növendékeket. Magyarországon az első nemzetközi lovasversenyt 1926-ban rendezték a Margitszigeten. 1930-ban az akkor már Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanár-képző és Hajtóiskola és a teljes akkori válogatott keret az Örkény melletti katonai objektumba költözött, ahol tovább folytatta munkáját. A nemzetközileg is színvonalasan működő helyet sokáig az „örkényi iskolaként” tartották számon.
A második világháború után a honvédség, rendőrség és a határőrség élesztette újjá a magyar lovassportot. Az 1951-ben létrehozott sporttörvény szerint a versenyrendszert átalakították és területi szövetségeket hoztak létre.
A legtöbb lovasklub mezőgazdasági szövetkezetekben működött. A legeredményesebb egyesületek a honvédségnél létrejött Bp. Honvéd, a rendőrségnél az Újpesti Dózsa voltak. A sportág erőteljes állami támogatást élvezett. Ez a helyzet 1989-ben megváltozott, a klubok társadalmi alapon szerveződtek és egyre több magántőkével rendelkező klub jött létre. A Magyar Lovas Szövetség 1988-ban átalakult és Magyar Lótenyésztő Egyesületek és Lovasklubok Országos Szövetsége néven működött tovább, összehangolva a lovasélet teljes spektrumát. Később a lótenyésztők kiváltak a szövetségből, így a Magyar Lovas Szövetség kizárólag a sporttevékenységeket fogja össze a különböző szakági bizottságokkal együttműködve.
A lovassportok népszerűsége töretlen, annak ellenére is, hogy nem éppen olcsó módjai a szabadidő eltöltésének.
Azonban a lovassportok ma ismert jótékony hatásai, például sérült gyermekek lovas terápiája, felkeltették a sportolni vágyók figyelmét. A sportág „eladhatósága” a médiumok szempontjából is az érdeklődés középpontjába került. A Budapesten 2007 decemberében megrendezett első hazai, teremben lebonyolított világkupa is ezt igazolta.
A magyar lovassport mindig kiemelkedő és ismert volt világszerte. Legeredményesebbek a fogathajtók, akik számos világbajnoki és Európa-bajnoki címet szereztek.
Néhány kimagasló név: Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor, Juhász László, Lázár Zoltán, Lázár Vilmos.
Lovaglásban egyetlen olimpiai érmünket 1936-ban Platthy József szerezte nehéz vadászugratásban. EB bronzot Dallos Gyula díjlovaglásban és Kastély Attila western szlalomban szerzett.
Szakági versenyszabályok
1. Díjlovaglás
A díjlovaglás célja bizonyítani a ló tökéletes engedelmességét, képzettségét, mozgásának és mozgatásának művészi szintjét. Az előírt feladatot a versenyzők egy 20 × 60 méteres kijelölt pályán hajtják végre. Szerepel a programban ügetés, megállás, oldaljárás, hátraléptetés stb. A versenyző viselete fekete kalap vagy cilinder, fekete kabát, vagy frakk, fehér ing, nyakkendő, kesztyű, nadrág, fekete csizma, a lovon angol sportnyereg, „A”
szinten csikókantár, magasabb szinten nagykantár és sarkantyú, egyéb segédeszközök használata tilos.
http://dijlovaglas.lovasszovetseg.hu/index.php?page=130
2. Díjugratás
Az olimpián szereplő szakágak közül a díjugratás a campagne-lovaglás eredménye. A jól iskolázott ló képes minden körülmény mellett biztonságos lovaglást biztosítani lovasának, legyen az útjában kerítés, sövény, vagy vizesárok. A versenyt egy 60 × 100 méteres körülkerített területen rendezik. A pályán az elhelyezett akadályokat meghatározott útvonalon és sorrendben kell leküzdeni. A versenyen mérik az időt és értékelik a ló és lovasa közötti összhangot. Az győz, aki a legkevesebb hibapontot gyűjti.
http://dijugratas.lovasszovetseg.hu/
3. Fogathajtás
A fogathajtás az egyik legrégebbi múltra visszatekintő sport. Már az ókori görög Olimpiákon is szerepelt. A mai modern fogathajtó versenyek három versenyszámból állnak. Díjhajtás, maratonhajtás és akadályhajtás. A végső sorrendet a fogathajtás szabályai szerint a három versenyszámban gyűjtött hibapontok végösszege adja.
Bajnokot az összetett eredmények alapján hirdetnek. 1970-től vált hivatalos sportággá a fogathajtás. Az első EB-t 1971-ben rendezték Budapesten.
3.1. Díjhajtás
A fogatok bemutatásával kezdődik, ahol elbírálják a hajtó, segédhajtó megjelenését, a lovak, a kocsi és a szerszámok tisztaságát, a lovak erőnléti állapotát, összeillő voltát, alkalmasságát. Ezután következik a díjhajtás rendszerint egy füves 40 × 100 méteres alapterületű négyszögben. A bekerített terület kerítésén betűket látni, melyek tájékoztató jellegűek és segítséget nyújtanak a versenyzőknek és a bíráknak egyaránt. A lovakat nem egyénileg bírálják, hanem egységes fogatként.
A díjhajtás célja, hogy elbírálja a jármódok szabályosságát és ütemességét; a lovak mozgásának összehangoltságát, rugalmasságát, könnyedségét, lendületességét, valamint a lovak mozgás közbeni korrekt tartását és elhelyezkedését; a hajtó stílusát, pontosságát, fogat feletti uralmát.
3.2. Maratonhajtás
Ez lényegében a fogathajtás terepversenye. Célja, hogy próbára tegye a lovak erőállapotát, állóképességét, edzettségét, valamint a hajtók ügyességét, iramérzékét, hajtótudását. A pálya öt szakaszra oszlik, melynek hossza rendszerint 20 km fölött van.
A-szakasz: kötetlen jármódú, hossza nem haladja meg a 10 km-t, a maximális átlagos iram 15 km/óra. B-szakasz: lépésszakasz, hossza 1100–1200 m, az iram 7 km/óra. E szakasz után kötelező a tízperces pihenő. C-szakasz: sebes ügetőszakasz, hossza 5 km, az iram 19 km/óra. D-C-szakasz: jármód a lépés, a szakasz hossza
Természetes terepakadályok – mint pl. víz, meredek emelkedő, lejtő, éles forduló –, minden szakaszba beiktathatók, kivéve a lépésszakaszok. Az akadályok között tartózkodó fogat minden másodpercért 0,2 hibapontot kap (vagyis öt másodpercért egy hibapontot). A szakaszok alapidőhöz kötöttek, tehát büntetés jár, ha az alapidő előtt vagy lejárta után érkezik a célba a fogat.
3.3. Akadályhajtás
Célja, hogy a maratonhajtás után próbára tegye a lovak erőállapotát, engedelmességét, hajlíthatóságát, valamint a hajtók ügyességét, hozzáértését. A pálya általában 70 × 120 m. Megadott sorrendben kell a fogatoknak teljesíteniük az akadályokat. A kocsi kerekének nyomtávjánál csak 15–15 centiméterrel nagyobb a kapuk (akadályok) szélessége. Akadály leverése (verőhiba) öt hibapont, a háromperces alapidő túllépéséért két másodpercenként egy-egy hibapont jár. Holtverseny esetén, rövidebb pályán és kevesebb akadályokkal összevetésre kerül sor.
http://www.fogatsport.hu/portal/index.php
4. Lovastorna
A lovastorna egyszerűbb, vagy nehezebb gimnasztikai gyakorlatok végrehajtását jelenti a futószáron vágtázó lovon. Eredete az ókori Rómába vezethető vissza ahol a patríciusok fiai ügyességüket, erejüket és bátorságukat bizonyítva lovon végeztek akrobatikus gyakorlatokat. A lovastorna a reneszánsz korban francia befolyásra önálló sporttá fejlődött. A XX. század elején önálló olimpiai sporttá vált. Napjainkban is önálló lovas szakág, melyből egyéni- és csapatversenyeket rendeznek. Hazai, nemzetközi versenyeken és Európa-, valamint világ-bajnokságokon a versenyzők zenével összhangban szemet gyönyörködtető fantasztikus akrobatikus és ötletes gyakorlatokat mutatnak be.
http://lovastorna.lovasszovetseg.hu/
5. Military
A military a lovaglás legösszetettebb versenyszáma. Általában három nap alatt bonyolítják le. Első napon van a díjlovaglás, a második napon van a tereplovaglás, melyben a ló állóképességét, gyorsaságát és a lovas rátermettségét nézik nehezített körülmények között 25–30 kilométeres távon. A befejező napon tartják a díjugratást 10–12 akadályon. A lovas mindhárom napon ugyanazt a lovat lovagolja. A lóra ez alatt az idő alatt másnak felülnie tilos.
http://military.lovasszovetseg.hu/
Hivatalos olimpiai versenyszámok (férfiak–nők) Military egyéni, military csapat (4 fő), díjlovaglás egyéni,
díjlovaglás csapat (4 fő), díjugratás egyéni, díjugratás csapat (4 fő).
6. Távlovaglás
A ló és a lovas teljesítményének méréséül kezdték felhasználni a XIX. század második felében a távlovaglást, vagy messze lovaglást. Ez a sport rendkívüli módon próbára teszi a ló és a lovas fizikai erejét, szellemi, akarati, erkölcsi képességét. Az első versenyjellegű távlovaglást 1892-ben a Bécs–Berlin és Berlin–Bécs közötti 580 km-en rendezték meg.
Meglehetősen új sportág, hiszen 1988-ban rendeztek Magyarországon először távlovas versenyt. A távlovagló verseny a ló belovagoltságát, idomítottságát, irányíthatóságát, tulajdonságait, a versenyző idomítási és állóképességét is próbára teszi.
Több szakaszból áll a verseny. Az egyes szakaszokat megállók választják el, ahol a ló állatorvosi vizsgálaton esik át, megvizsgálják, hogy alkalmas-e továbblovaglásra. Ezek a szakaszok minimum 40 km hosszúak.
Magyarországon rövid (40 km), közép (80–100 km) és hosszú (100–160 km) távra írnak ki bajnokságot. Megyei bajnokságokon, amatőr, illetve házi versenyeken indulhatnak a résztvevők 20, 30, 40, 60 km-es távokon is.
Az országos bajnokság 5 fordulós, és az egyes versenyeken elért pontok csak akkor adódnak össze, ha ugyanaz a lovas ugyanabban a kategóriában ugyanazzal a lóval szerzi azokat.
A távlovagló versenyek pontozása a kilométerek után járó alappontokból, valamint a relatív helyezési pontokból tevődik össze. A relatív helyezési pontok száma a résztvevők számától függ. Az első helyezett relatív helyezési pontszáma megegyezik a versenyt eredményesen teljesítők számával, de maximum 20 pont, a 20. helyezett 1 pontot kap, köztük pedig egyesével csökken a pontok száma. A pályát jelzésekkel látják el 10 km-t, illetve az utolsó 1500 m-t. A versenypályán lehetnek akadályok melynek leküzdése nem kötelező, de ekkor egy hosszabb elkerülő szakaszon lehet tovább haladniuk. A versenyzők térkép alapján mennek végig a pályán. Az egyes szakaszok hosszát és az előírt időkorlátokat mindig az aktuális versenykiírás tünteti fel. Minden versenyző
„Versenyzési lappal” rendelkezik. Verseny közben a lóról le lehet szállni, lehet a lovat vezetni, de a start- és a célvonalon minden esetben lovon kell áthaladni. Egy ló, ugyanazon versenyen csak egy versenyszámban indulhat.
A verseny győztese az, aki a legrövidebb idő alatt teljesíti a megadott távot. Csapatok esetén az első három helyezést elért csapattag eredményének összege dönti el a versenyt. Holtverseny esetén az a csapat lesz az első, akinek a harmadik csapattagja érte el a legjobb időt. Háromtagú csapatok megelőzik az egy vagy két tagból álló csapatokat.
A távlovagló versenyre jelentkezőknek a verseny ideje alatt biztonsági fejvédő használata kötelező (nemzetközi standard szerinti távlovas fejvédő, három ponton rögzített kobak, acélbetétes zsokékobak).
A Magyar Távlovagló Bajnokság és a Magyar Középtávú Távlovagló Bajnokság versenyein súlykorlátozás érvényesül. Középtávon a lovasnak lószerszámokkal és egyéb felszereléseivel együtt minimum 70 kg-nak kell lennie, hosszú távon 75-nek.
http://tavlovaglas.lovasszovetseg.hu/