A gyeplabda (népszerű nevén hoki) csapatban játszott ütős labdajáték. A különböző vonalakkal határolt egyenes (többnyire műfüves) talajú pályán két, 11 játékosból álló csapat mérkőzik egymással. Minden játékos fából készült, szabályok által meghatározott méretű és súlyú rugalmas nyelű ütővel játszik. A játék célja, hogy a csapat minél többször az ellenfél kapujába üsse a labdát, illetve megakadályozza a másik csapatot a labda megszerzésében és a gól elérésében. Ha a műanyag labda teljes terjedelmében átjut a két kapufa között és a felső léc alatt, a csapat gólt ér el. A kapusok védőöltözetéről külön szabály rendelkezik.
Nemzetközi múlt
Kínában mintegy 4700 éve játszottak bizonyos botlabdajátékokat, és az indiánok ősi népi szórakozásai között is akadt ilyen jellegű játék. Erre bizonyítékok is vannak.
Ezt leszámítva a legősibb, ütővel és labdával játszott sport: feljegyzések tanúsága szerint már Kr. e. 2000-ben űzték az ókori Perzsiában, de a kis labda bottal kergetését kedvelték az ókori görögök (keretizontész), a rómaiak (paganica) és a németek (kolbe) is. Később aztán különböző utakon fejlődött tovább: akadt, ahol lóhátról játszották (ebből lett a lovaspóló), még később jégre vitték (ebből lett a jégkorong).
A gyeplabda közvetlen előzménye a Krisztus előtt mintegy két évszázaddal, Írországban kialakult hurling, és az Indiában a XIII. század óta kedvelt játék, a kathi chen-du (botlabda). Ezek a játékok a mai időkben is nagy népszerűségnek örvendenek ezekben az országokban.
Az első golfklubban, a Royal Blackheat Golf Clubban (1608) már a gyephokit is ismerték. Az első szabályokat az 1860-as években foglalták írásba.
A klasszikus változat a középkori Anglia egyik legkedveltebb szórakozásává lett – Canterbury és Gloucester katedrálisában a színes üvegek némelyikén ma is megcsodálhatóak a gyeplabdázó férfiak alakjai – olyannyira, hogy a hadseregben betiltották egy időre, mert a katonák sokkal jobban szerették ezt, mint a harctéren amúgy kétségkívül nagyobb hasznot hajtó íjászat gyakorlását.
A XVIII. században irdatlan nagyságú pályákon született meg a mai hokira hasonlító játék (a hoki szó egyébként a francia hocquet szóból származtatható, amely görbe pásztorbotot jelent): 12 fős csapatok hajszolták a labdát 150 méter hosszú pályákon. Miután London délkeleti részén 1861-ben megalakult az első egyesület (Blackheath Football and Hockey Club), kezdett szervezett formák közé terelődni a sportág, majd néhány évtizeddel később létrejött az országos szövetség is.
A növekvő népszerűsége eredményeként az első gyeplabda szövetség Angliában jött létre 1875-ben, az első brit női csapat 1885-ben alakult meg. A nemzetközileg is egységes szabályokat 1886 januárjában dolgozták ki.
Magától értetődő, hogy az 1908-as londoni olimpia hozta a gyephoki premierjét, amely egy kihagyást követően 1920 óta folyamatosan szerepel az ötkarikás programban. Eleinte rendes füvön játszották, majd a hetvenes évektől fokozatosan elterjedt a műfüves változat: a játék magas szintű elsajátításához ez a borítás ma már elengedhetetlen.
Az olimpiai győzelmeket sokáig az angolok és az általuk meghódított nemzetek (India, Pakisztán) zsebelték be, de manapság egyre több európai ország léphetett fel az olimpiai dobogó legfelső fokára (Németország, Hollandia). Az első helyek tekintetében az indiai válogatott vezet, amely eddig nyolc olimpiai elsőséget gyűjtött be.
A hölgyek 1980-ban kapcsolódtak be a küzdelmekbe, Moszkvában nagy meglepetésre Zimbabwe lányai győztek, majd egy-egy holland és spanyol sikert leszámítva az ausztrálok domináltak hosszú időn át. Az ausztrál lányok eddig két olimpiai aranyéremmel büszkélkedhetnek.
A Nemzetközi Gyeplabda Szövetség (Fédération Internationale de Hockey sur Gazon – új nevén: Fédération Internationale d’Hockey, FIH) 1924-ben alakult meg Párizsban. A szövetség jelenleg 122 tagot számlál.
Ugyanebben az évben alakult meg az Európai Gyeplabda Szövetség (European Hockey Federation, EHF) is.
A sportág nemzetközi fejlődésére komolyan kihatott az 1972-ben, Münchenben hozott határozat, mely szerint minden nemzetközi mérkőzést, csak műfüves pályán lehet játszani.
Hazai múlt
Az első gyeplabdázók Magyarországon a MAC (Magyar Athletikai Club) jéglabdázói voltak, akik a téli sportokat nyáron ezzel a sportággal egészítették ki. Hazánkban először 1908-ban rendeztek bemutató mérkőzéseket.
1918 végén alakult meg az első kimondottan ezzel foglalkozó egylet, a Magyar Hockey Club, amely az 1920-as években Európa legismertebb klubjai közé tartozott. A sport fokozatosan az úri középosztály népszerű sportága lett, sőt hosszabb időre kötelezővé tették a hoki oktatását a középiskolákban is.
A Magyar Gyep Hockey Szövetség 1924-ben alakult meg.
1926-ban kiírták a magyar bajnokságot, és a folyamatosan emelkedő színvonal eredményeképp a berlini olimpián a magyar csapat a hatodik helyezést érte el.
Néhány egyesületben nők is gyeplabdáztak, de csekély számuk miatt sokáig nem írtak ki számukra bajnokságot.
Vezető klubcsapataink rendszeresen részt vesznek az Európai Hockey Szövetség által szervezett nemzetközi tornákon, versenyeken, egyelőre még csak mérsékelt eredményekkel. Meghatározó játékosok voltak a magyar élmezőnyben a Losonczi testvérek.
1998-ban a szövetség vezetése úgy döntött, hogy a sportági szövetség új neve a továbbiakban: Magyar Hoki Szövetség.
Gyeplabdasportunk stagnálása közben egyre népszerűbb lett a gyephoki téli változata, a teremhoki, mely rövid időn belül önálló szakággá nőtte ki magát.
Sportolóink gyeplabdában először és utoljára a berlini olimpián szerepeltek, ahol helyezetlenül végzett csapatunk.
Versenyszabályok
Mindkét nem 12 csapatot vonultat fel az olimpiai játékokon és a világbajnokságokon is, ezek előbb csoportmérkőzéseket vívnak, majd a legjobbak keresztbe játszanak, egyenes kieséses rendszerben.
A szabályok valamelyest hasonlítanak a futballból ismertekre:
• egy 90 × 55 méteres pályán kétszer tizenegy játékos mérkőzik két félidőn át, kétszer 35 percig;
• a kiesett időt ugyanúgy a félidők végén számítják be;
• a kapusnak itt is előjogai vannak, hiszen nem csupán az ütőjével érintheti a labdát, mint a többiek, de bármely testrészével és kézzel is.
A különleges regulák a következők: gól csak a gólterületről érhető el, azaz a kaputól 14,6 méternyire felfestett félkörvonalon belülről. A játékos nem fedezheti a labdát a testével vagy az ütőjével, ugyanakkor kapura kizárólag az ütő sima lapjával ütheti (a bot „tollának” másik fele gömbölyített). A játékmegszakításokat követően – ha az nem szabálytalanság miatt történt – „bulizni” kell a labdáért, azaz a két vetélytárs igyekszik elhozni a közéjük ejtett labdát.
Szabadütés jár a különféle szabálytalanságokért, amelyek a következők lehetnek:
• a labda megütése az ütő gömbölyített felével;
• játékba avatkozni úgy, hogy az ütő nincs a kézben;
• a labdába belerúgni, azt megfogni, eldobni;
• az ütővel sérülésveszélyt okozni, vagy a labdát szándékosan az ellenfél irányába ütni;
• az ellenfél ütőjét megütni; az ellenfelet ellökni, elgáncsolni, buktatni, megütni;
• az ellenfél és a labda közé állni testtel vagy odarakni az ütőt. Ilyenkor szabadütés következik – ha azonban a szabálytalanság a 22 méteres vonalon belül történt, akkor a szabálytalanság súlyától függően büntetőkorner vagy büntetőütés következik.
Büntetőkorner akkor jár:
• ha védőjátékos szándékosan az alapvonalon kívülre üti a labdát;
• ha a 22 méteres vonalon belül szándékosan szabálytalankodik;
• ha a gólterületen belül vétlen szabálytalanságot követ el.
A büntetőkornernél a labdát a kaputól 9 méterre helyezik le az alapvonalra, a védők közül öten maradhatnak a gólterületen belül (a többieknek a felezővonalon túlra kell menniük), míg a támadóknak a körvonalon kívül kell tartózkodniuk. A játékosok azután mozdulhatnak meg, ha a labdát elütötték az alapvonalról. Ilyenkor az egyik támadó megállítja, a másik pedig vagy továbbpasszolja, vagy kapura lövi – utóbbi esetben megkötés, hogy ha a labda a kapuba jut, csak akkor számít gólnak, ha a kapu alsó (45 centi magas) szilárd hátsó tábláját éri – ha a háló állítja meg, a gól érvénytelen (minden más esetben bármilyen magasságban lehet célozni).
Büntetőütés akkor jár, ha a védő szándékosan szabálytalankodik a gólterületen belül, vagy ha vétlen szabálytalansággal biztos gólt akadályoz meg. A büntetőt lehet kapura simítani vagy emelni, a labdát teljes svunggal megütni nem lehet. A támadó csak egyszer érhet a labdába – kipattanó nincs, ha nem ér el gólt, a védő csapat következik.
A mérkőzés két játékvezető irányítása alatt zajlik, akik a súlyosabb szabálysértéseket büntetőlövéssel, legsúlyosabb esetben kiállítással büntetik.
2012-ben, Londonban az olimpiai játékok történetében először kék színű pályán rendezik meg a gyeplabdatornát.
Hivatalos olimpiai versenyszám (férfiak–nők) 12 csapat (16 fő/csapat).
Magyar Gyeplabda Szövetség
1146 Budapest, Istvánmezei út 1–3.
Telefon (+36 1) 220-2939 Fax: (+36 1) 273-1289 E-mail: <info@hockey.hu>
WEB: http://www.gyeplabda.hu, www.hockey.hu