Fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló tényezők

A fürtritkítás ideje

MURUSIER (1985) azt tapasztalta, hogy a virágzás és zsendülés között elvégzett ritkítás hasonló hatást gyakorolt a minőségre. Ezt támasztják alá SEPULVEDA et al. (1984) is. Ők sem találtak minőségi különbséget abban, hogy a virágzás előtt vagy utána történik a beavatkozás. REYNOLDS et al.

(1986) szerint a virágzás utáni ritkítás csökkenti a szürkerothadás mértékét, másodtermések előfordulását, de a termés minőségi és mennyiségi paramétereit nem befolyásolja. MEHOFER et al. (2007) 'Cabernet sauvignon', 'Pinot noir' és 'Zöld veltelini' szőlőfajtán különböző időpontban végzett fürtritkítás hatását vizsgálták. A ritkítás ideje sörétnagyság esetén (07.03), zsendüléskor (07.31), 12-14 (09.06) mustfok volt. A fürtválogatás különböző módon befolyásolta a termés minőségét. MELIA et al. (1995) Szicíliában 'Inzolia' szőlőfajtán virágzáskori és zsendüléskori fürtritkítás hatását vizsgáltak. A ritkítás és ideje nem gyakorolt szignifikáns különbséget a mustok cukor- és savtartalmára. REYNOLDS et al. (2007b) virágzás vége, !!!korai fázis, késői fázis,!!! zsendülés időpontokban végezték el a fürtválogatást. Minél korábban történt a beavatkozás, annál jobban kiegyenlítette a növény a terméskiesést. A korai fázis környékén végzett válogatás emelte a pH-t, a cukor- és a potenciális terpén koncentrációt. A késői ritkítás csökkentette a titrálható savtartalmat.

DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995) 'Flame seedless' szőlőfajtán virágzás előtt, kötődéskor, kötődés után 2 héttel, kötődés után 4 héttel, kötődés után 6 héttel végeztek ritkítást. A zsendülés előtti ritkítás pozitívan befolyásolta a bogyószínt. A szerzők szerint a csemegeszőlőknél kötödéstől zsendülésig érdemes ritkítást végezni.

JÖRGER és WOHLFAHRT (2002) szerint a korai fajtáknál a korai ritkítás hatékony. Késői érésű fajtáknál azonban a válogatás nem megfelelő. A késői ritkítás a korai fajtáknál ugyanakkor nem hoz változást, a későn érő fajtáknál esetenként magasabb lehet a termés cukortartalma. FOX (2000) úgy véli a

korai ritkítás esetén az ültetvény ki tudja egyenlíteni a veszteséget. Szerinte a művelet elvégzésére a legjalkalmasabb időpont a vörös fajtáknál színeződés előtt 3 héttel. ZIPSE (2001) a túl korai ritkítást nem ajánlja, mert így túl magas lehet a fürtök átlagtömege. Az optimális idő borsónagyság és zsendülés közé tehető, vörösbort adó szőlőfajtáknál még a későbbi beavatkozás is eredményes lehet. A prémium vörösbor alapanyag előállításnál szerinte elengedhetetlen a ritkítás. KELLER et al. (2005) azt tapasztalták, hogy a ritkítás ideje kevéssé vagy nem volt hatással a hajtásnövekedésre, lombfelületre, lemetszett fás részek tömegére, bogyószámra, bogyótömegre, cukor- savtartalomra, pH-ra.

MATUS et al. (2006) Mendozában állítottak be borsónagyságnál, zsendüléskor és 21 Brix^o-nál 25 és 50 %-os ritkításos kísérleteket. Az 50 %-os korábban végzett ritkítás esetén mérték a legmagasabb összespolifenol-, antocianin-, katechin- és proantocianidin-tartalmat. A legmagasabb cukortartalmat az 50 %-os zsendüléskori beavatkozás hatására mérték. CARBONNEAU et al. (1977) Bordeaux-ban ʼMerlotʼ és ʼCabernet sauvignonʼ szőlőfajtán vizsgálták a levelezés és ritkítás hatását. Termékeny évjáratokban az 50%-os ritkítást ajánlották július végéig, vagy maximum az érés kezdetéig elvégezni. CORINO et al. (1991) szerint a zsendüléskor elvégzett ritkítás adja a legjobb eredményt.

SCHALKWYK et al. (1996) megfigyelték, hogy a 'Chardonnay' ültetvényben a késői időpontokban – 17 és 19 Brix^o-nál – végzett kezelés, még a nagymértékű fürt redukció esetén sem okozott a must és az abból készült bor minőségében növekedését. Ennek részben ellentmondanak SCHULTZ et al. (2000) megállapításai. Ők a vörösbort adó szőlőfajtáknál a késői ritkítást is előnyösnek tartják.

A fürtritkítás mértéke

LOTT és EMIG (1985) szerint intenzívebb ritkítás hatására jobban emelkedett a termés és a must minősége. FERRER BACCINO (1988),

CAMPOSTRINI et al. (1991) és IACONO (1990) megfigyelései szerint a ritkítás erősségével fordított arányban növekedett a termés cukortartalma.

CARGNELLO (1994) azt tapasztalta, hogy a korábban említett összefüggés nemcsak a cukortartalomra, hanem a bor minőségére is kihat. REYNOLDS (1989a) négy éves 'Rajnai rizling' tőkéken állított be kontroll, hajtásonként 2 fürt és hajtásonként 1 fürt terheléseket válogatással. A terheléssel egyenes arányban növekedett a termésmennyiség, fordított arányban növekedett a bogyótömeg, a fürtönkénti bogyószám, a cukortartalom, a pH és csökkent a savtartalom.

A fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők

OUGH és NAGAOKA (1984) Kaliforniában 3 különböző termőhelyen állítottak be fürtritkításos kísérletet. Arra a következtetésre jutottak, hogy a termés és az abból készült bor minőségére inkább a termőhely, mintsem a kezelés van hatással. KELLER et al. (2005) 3 szőlőfajtán, WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) 5 különböző fajtán vizsgálták a fürtritkítás hatását különböző termőhelyeken. Megállapították, hogy a termésmennyiség és a minőség évjárattól, fajtától, termőhelytől függött elsősorban. VALENTI et al.

(1991a) és BAVARESCO et al. (1991) szerint nehezen lehet összefüggést találni a fürtritkítás és must minőségi mutatói között. Nagymértékben az évjárat, fajta határozza meg a minőséget. SCHALKWYK et al. (1998) azt javasolják, hogy az évjárat hatás miatt nagy termésre számítunk, akkor érdemes alkalmazni a beavatkozást. ULCZ et al. (2007) is hasonló megállapításra jutottak hazai körülmények között.

MORRIS et al. (2004) 'Aurore', 'Chancellor' és 'Villard noir' fajtákon, CAMPOSTRINI et al. (1991) 'Schiava' és 'Cabernet sauvignon' szőlőfajtán állítottak be fürtritkításos kísérletet. A szerzők leírják, hogy a fajták eltérően reagáltak a beavatkozásokra. Megjegyzik, hogy a 'Cabernet sauvignon' tőkék kiegyensúlyozott levélfelület/termésmennyiség arányúak voltak, valószínűleg ezért nem volt pozitív hatása a fürtválogatásnak. Ezt a megállapítást tűmasztják alá SCHALKWYK et al. (1996) eredményei is. Kiegyenlített

levélfelület/termésmennyiség arány esetén nincs minőségjavító hatása a kezeléseknek. Pozitív hozadék akkor jelentkezik, ha az ültetvényt valamely stressz éri. Ezzel megegyeznek PONI et al. (1994) megállapításai is. Az öntözött tőkéken nem, vagy csak kis mértékben tapasztaltak minőségnövekedést a fürtválogatás hatására, szemben a vízstressznek kitett növényeken tapasztaltakkal. LAVIN et al. (2001) szerint, ha az ültetvény jó tápanyag- és a víz ellátottsága, a magasabb terhelés nem befolyásolja a tőkék kondícióját, illetve a bor minőséget. Ennek ellentmondanak McCARTHY et al.

(1987) mérései. Öntözött ʼSyrahʼ ültetvényben magasabb minőségnövekedést eredményezett a ritkítás, mint a nem öntözöttekben.

WALG és BAMBERGER (1994) az első fürtöt javasolja meghagyni.

FISHER et al. (1977) megfigyelték, hogy a tőkék második fürtje kevésbé érett, kisebb a cukor-, magasabb a savtartalma és tömege is alacsonyabb.

Összefoglalva megállapítható, hogy a fürtválogatás hatékonyságát nagyon sok tényező befolyásolhatja, szerepe akkor értékelődik fel, ha valamely körülmény nem optimális.