PANNON EGYETEM
GEORGIKON KAR, KESZTHELY
NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
Doktori iskolavezető: Dr. Gáborjányi Richard egyetemi tanár, DSc
Témavezető: Dr. habil. Kocsis László
egyetemi tanár, mezőgazdasági tudományok kandidátusa
FITOTECHNIKAI MŰVELETEK
ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A SZŐLŐ- ÉS A BORMINŐSÉG VONATKOZÁSÁBAN
Doktori (PhD.) értekezés
Készítette:
Podmaniczky Péter
Keszthely 2010
FITOTECHNIKAI MŰVELETEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A SZŐLŐ- ÉS A BORMINŐSÉG VONATKOZÁSÁBAN
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
*a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskolájához tartozóan*.
Írta:
PODMANICZKY PÉTER
Témavezető: Dr. habil Kocsis László, egyetemi tanár Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……….
(aláírás)**
A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: Dr. Kállay Miklós, egyetemi tanár (igen /nem)
……….
(aláírás) Bíráló neve: Dr. Lukácsy György, egyetemi adjunktus (igen /nem)
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el.
Veszprém/Keszthely,
……….
a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDT elnöke
Tartalomjegyzék
1. Kivonatok... 7
1.1. Magyar nyelvű kivonat ... 7
1.2. Angol nyelvű kivonat ... 9
1.3. Német nyelvű kivonat ... 10
2. Bevezetés... 11
3. Irodalmi áttekintés... 14
3.1. Fürtritkítás (fürtválogatás) ... 15
3.1.1. Fürtritkítás hatása a szőlő vegetatív teljesítményére ... 15
3.1.2. Fürtritkítás hatása a termés mennyiségére... 16
3.1.3. Fürtritkítás hatása a fürtátlagtömegre és a bogyótömegre... 18
3.1.4. Fürtritkítás hatása a termés cukor-, savtartalmára és a pH értékére ... 20
3.1.5. Fürtritkítás hatása a bor minőségére ... 22
3.1.6. Fürtritkítás hatása a növényt ért stresszre, ... 26
3.1.7. Fürtritkítás gazdasági vonzatai ... 27
3.1.8. Fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló tényezők ... 28
3.2. A fürtfelezés (fürtkurtítás) ... 31
3.3. A D.M.R. (Double Maturation Raisonneé) módszer ... 33
4. Anyag és módszer... 37
4.1. A kísérletek helye... 37
4.2. A kísérletek anyaga... 38
4.2.1. A termőfajták és az ültetvények jellemzése ... 38
4.2.2. A vizsgált évjáratok jellemzése ... 39
4.3. A kísérletek módszere... 44
4.3.1. A vizsgált fitotechnikai műveletek, a kísérlet beállításának körülményei 44 4.3.2. Alkalmazott vizsgálati módszerek ... 47
4.3.3. Az alkalmazott statisztikai módszerek... 49
5. Eredmények és megvitatásuk... 50
5.1. Fürtkezelések hatása a termés mennyiségi mutatóira ... 50
5.1.1 Fürtválogatás hatása a termés mennyiségi paramétereire ... 50
5.1.2. Fürtfelezés (fürtkurtítás) hatása a termés mennyiségi paramétereire... 53
5.1.3. A D.M.R technológia hatása a termés mennyiségi paramétereire ... 54
5.2. Fürtkezelések hatása a termés rutin analitikai mutatóira ... 56
5.2.1. Fürtritkítás hatása a termés cukor- és titrálható savtartalmára ... 56
5.2.2. Fürtfelezés hatása a termés cukor- és titrálható savtartalmára ... 59
5.2.3. A D.M.R. technológia hatása a termés cukor- és titrálható sav-tartalmára ... 60
5.3. Fürtkezelések hatása a termés polifenol összetevőire ... 62
5.3.1. Fürtritkítás hatása a termés polifenol összetevőire... 62
5.3.2. Fürtfelezés (fürtkurtítás) hatása a termés polifenol összetevőire... 68
5.3.3 A D.M.R. technológia hatása a termés polifenol összetevőire ... 73
5.4. Fürtkezelések hatása az egyes polifenol összetevők fürtön belüli eloszlására... 77
5.5. Fürtkezelések hatása a kísérleti borok rutin analitikai mutatóira... 82
5.5.1. Fürtritkítás hatása a kísérleti borok egyes analitikai értékére ... 83
5.5.2. Fürtkurtítás hatása a kísérleti borok egyes analitikai értékére ... 84
5.5.3. A D.M.R. technológia hatása a kísérleti borok egyes analitikai értékére ... 85
5.6. Fürtkezelések hatása a kísérleti borok polifenol összetételére ... 86
5.6.1. Fürtritkítás hatása a kísérleti borok polifenol struktúrájára... 86
5.6.2. Fürtkurtítás hatása a kísérleti borok polifenol struktúrájára ... 92
5.6.3. A D.M.R. technológia hatása a kísérleti borok polifenol struktúrájára... 95
5.7. Fürtkezelések hatása a kísérleti borok organoleptikus értékeire ... 100
5.7.1. Fürtritkítás hatása a kísérleti borok organoleptikus értékeire... 100
5.7.2. Fürtfelezés hatása a kísérleti borok organoleptikus értékeire ... 105
5.7.3. A D.M.R. technológia hatása a kísérleti borok organoleptikus értékeire ... 106
5.8. Különböző polifenol összetevők arányainak alakulása ... 110
6. Összefoglalás... 111
7. Új tudományos eredmények... 114
M1 Felhasznált irodalmi források jegyzéke... 116
M2 További mellékletek... 147
1. Kivonatok
1.1. Magyar nyelvű kivonat
Különböző fürtkezelések összehasonlító vizsgálata a szőlő- és a borminőség vonatkozásában
A disszertáció a hazai és a világ szőlész-borász szakmában tapasztalható terméskorlátozással összefüggő kérdésekre keresi a választ. A kísérlet keretében a Balaton borrégió két különböző borvidékén, azon belül három különböző termőhelyén, összesen nyolc különböző szőlőfajtán történtek fürtritkításos, fürtfelezéses és másodéves vessző átvágásos (D.M.R.
technológia) vizsgálatok beállítva.
A fürtfelezést, valamint a fürtritkítást a termés 5, illetve 10 Brixo-os cukortartalmánál, a másodéves vesszőátvágást teljes érésben végezték el. A D.M.R. technológia alkalmazása esetén a ʼtöppesztési időʼ fajtától és évjárattól függően 10 – 12 nap volt.
A célkitűzésben megfogalmazott kérdések megválaszolására, a kísérlet keretében mérték: a fürttermés mennyiségét, annak cukor- és titrálható savtartalmát, összes polifenol- és flavanoid tartalmát, valamint HPLC-vel polifenol profil analízist végeztek. Az egyes kezelések terméséből mikrovinifikációval bort készítettek. A kísérleti borok rutin analitikai, polifenol profil analízise és organoleptikus értékelése is megtörtént.
Az eredmények alapján a viszonylag kései fürtfelezés és fürtritkítás hatására a termés és az abból készült bor analitikai és organoleptikus értékei nem, vagy csak kis mértékben tértek el. Egyes évjáratokban és fajtáknál a minőség akár negatívan is változott. A vizsgált fajták között eltérés van az érés fiziológiájában a kezelések hatására.
A másodéves vesszőátvágás jelentősen emelte a termés minőségét. A hatás intenzitása fajtafüggő. A kísérleti borok organoleptikus értékelése során
megállapítható, hogy elsősorban a borok zamatára, testességére gyakorolt pozitív hatást.
A fürtök vertikális érése nem bizonyítható, a fürt szintek polifenol struktúrájában, antocianin tartalmában szignifikáns különbség nem volt tapasztalható. A színalkotók megoszlásában mérhető volt eltérés, de mintavétel helye és a megoszlás között egyértelmű kapcsolat nem volt bizonyítható.
A fajták antocianidin-monoglükozid molekuláinak a megoszlási arányai stabilak, genetikailag mélyen kódolt ismérvek, még a vizsgált fitotechnikai műveletek sem befolyásolták. A korábban kutatott kaftársav : transz- és cisz- kutársav hányadosa évjáratra és fajtára jellemző. A hányados és a színalkotók megoszlási arányai alapján a vörösbort adó szőlőfajták a termésük alapján jól elkülöníthetőek. Ezeket a mutatókat szélesebb fajtakörben, termőhelyen és több évjáratban javasoljuk tanulmányozni.
Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a minőség növelése a vizsgált fitotechnikai műveletekkel nem, vagy csak kevéssé módosítható. Ez alól a D.M.R. technológia kivételt képez.
1.2. Angol nyelvű kivonat - Abstract
Three different phitotechnical interference on the grape and the wine quality.
During my work between the year 2005-2007 the effect of 3 different phitotechnical interference: cluster thinning (cluster sorting), cluster halfing, D.M.R. technology (cut-off of the 2nd year cane) were observed in 3 different growing region: Cserszeg, Szólád, Köröshegy, on 6 different varieties: Italian Riesling, Pinot blanc, Chardonnay, Riesling, Pinot noir and Cabernet sauvignon.
The analytical, organoleptical, parameters, and the structure of the polyphenol compounds were observed in the wines made from the varieties.
The vertical maturity of the clusters could not be proved by the polyphenol structure of the cluster levels. In case of the antocyanin compounds, there were no significant differences.
The distributions of the antocyanin monoglycoside molecules in the varieties are stabile, they are genetically deeply coded parameters, and even the experimental treatments had no measurable effect on them.
According to the results these fitotechnical procedures had only a minor effect on the quality parameters except the D.M.R. technology.
1.3. Német nyelvű kivonat - Abriß
Fitotechnischer Vergliechversuch mit unterschiedlichen Qualitätserwartungen bezeiglich der Weintrauben- und Weinqualität
Für der Arbeit wurde in drei verschiedenen Weinlagen bei sechs unterschiedlichen Rebsorten: 'Welschriesling', 'Pinot blanc', 'Chardonnay', Riesling', Pinot noir' und 'Cabernet sauvignon', mit den Weinjahrgangen 2005, 2006 und 2007 ein Vergleichsversuch durchgeführt.
Dieser bestand aus drei fitotechnischen operationen, ausdünnen, traubenteilen, D.M.R.-technologie die sich auf qualitive und quantitive Eigenschaften der Ernten sowie der daraus gekelternten Weinen auswirkten.
Die dabei erfassen Ergebnisse wurden analytisch und organoleptisch beobachten und ausgewertet.
2. Bevezetés
A Föld - az Antarktisz kivételével - minden földrészén termelünk szőlőt 7,742 millió hektáron. Ebből 269 millió hektoliter bor készül. A világ éves fogyasztása nem haladja meg a 244 millió hektolitert (CASTELLUCCI, 2009). A minden évben fennmaradó közel 25 millió hektoliter túlnyomó többsége az Európai Unió országaiban készül. Emiatt az óvilág borpiaci szempontból komoly bajban van. Ez elsősorban a piacok szűkülésének és az újvilág előretörésének tudható be. Az ökológiailag előnyösebb, nagy termőképességű ültetvényről származó alapanyagból, nagyüzemi szinten előállított, gyümölcsös, karakteresebb, könnyebben felismerhető, “trendibb” fajtaborokat a fogyasztók jobban preferálják. Mi lehet erre a kihívásra az óvilág borászatának a válasza?
Az EU borreformjával gyökeresen átalakítja az ágazatot. A szőlő származása, minősége kiemelt prioritást kap, ez persze magával hozza az adminisztráció kiteljesedését is. A minőség eddig is kulcsszerepet kapott a borpolitikában, jelentősége tovább fog erősödni. Néhány borászati eljárás jogilag elérhetőbbé válik az európai borászok számára is.
Mit tehetünk mi, hogy piacunkat megtartsuk, illetve azt növeljük? Minden olyan eszközt be kell vetnünk, amivel hatékonyabban, olcsóbban, jobb minőségben, a termőhely értékeit kifejezve termeljünk szőlőt és bort. Ki kell dolgoznunk a francia példákhoz hasonló eredetvédelmi szabályokat, termék leírásokat. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk az eladásra, marketingre, reklámra, borminőségre. Erre sok jó példát láthatunk a világban.
Nagyon fontos szempont a korábban említett minőség növelése. A leszüretelt szőlő és az abból készült bor alapvető minőségét az évjárat, termőhely, fajta, művelésmód, növényvédelem, az alkalmazott agro- és fitotechnikai műveletek ideje és intenzitása határozza meg. Dolgozatomban néhány fitotechnikai művelet a termés és az abból készült bor minőségére gyakorolt hatását vizsgáltam.
Fürtválogatás. A témával jelentős nemzetközi (CHAPMAN et al. 2004, REYNOLDS 1989, SCHALKWYK et al. 1995) és magyar (BARÓCSI 2006, GÁL, 2006, LUKÁCSY 2006) szakirodalom foglalkozott már. Azonban az
eredmények ellentmondóak a minőségre gyakorolt hatás szempontjából.
Mindenesetre tény, hogy a művelet a burgundiai eredetvédelmi szabályokban kulcsfontosságú szerephez jutott. A gazdáknak az érés előtt kötelező a fürtválogatás, ezzel be is állítják a szigorú hektáronkénti hozamokat. És az is tény, hogy a burgundiai borok nagyon előkelő piaci pozíciót vívtak ki maguknak.
Vajon mi a titka ezeknek a boroknak? A termőhely és a fürtválogatással elért magasabb minőség, vagy az ezzel kialakított marketing érték? A kiváló termőhely minőségre gyakorolt hatásához nem fér kétség, ez kulcs a magas minőségű borok előállításához. Ezek tisztázása érdekében állítottunk be két különböző termőhelyen, összesen 6 különböző szőlőfajtán fürtválogatásos kísérleteket.
Fürtfelezés. A fürtökön az érés vertikálisan eltérő időben indul el. A lemaradás miatt a teljes érésben eltérő érési állapotban van a felső és alsó fürt frakció, ez a hosszú fürtű fajtákon jelent nagyobb problémát. Ha az alsó fürtharmadot eltávolítjuk érés előtt, akkor a gyengébb minőségű frakciót leválaszthatjuk, valamint a fürtválogatáshoz hasonlóan, egy közepes mértékű terheléscsökkentést is végre tudunk hajtani. A fürtfelezés minőségjavító hatásának tisztázása céljából állítottunk be 2 különböző szőlőfajtán kísérleteket.
A “Double Maturation Raisonneé” technológia (másodéves vesszőátvágás). A módszert tulajdonképpen egy “előmetszésnek” is felfoghatjuk. A teljes érésben a tőke termését tartó vesszőket átvágják. Ezzel egy relatív és abszolút töppedés jön létre. Előnye, hogy gyorsabban, biztonságosabban, kevesebb terméskieséssel lehet édes, késői szüretelésű borokat készíteni. A technológia hatékonyságának tisztázása érdekében négy különböző szőlőfajtán állítottunk be kísérleteket.
Munkám során vizsgáltam a leszüretelt termés minőségét, mennyiségét és finomszerkezetét. Elvégeztem a kísérleti borok rutin-, finomszerkezeti, analitikai és organoleptikus értékelését.
Kísérletem során a vizsgálatba vont fajtákon és termőhelyeken arra kerestem a választ, hogy:
• a fürtválogatás, fürtfelezés, másodéves vesszőátvágás miként befolyásolja a termés mennyiségi, minőségi, azon belül a polifenol összetevők mennyiségét és megoszlását;
• az alkalmazott fürtkezelések milyen hatást gyakorolnak a kísérleti borok rutin analitikai, finomösszetételére és organoleptikus értékeire;
• vajon a fürtökön belül tapasztalhatunk-e érésben, minőségben különböző részeket, ezeket el lehet-e különíteni szüret, feldolgozás során;
• A fajtákon belül meghatározhatók-e olyan polifenol vegyületek arányai, jelenléte, amelyek az alkalmazott fürtkezelésektől függetlenül vannak jelen, mintegy "ujjlenyomatként" a termésben esetleg borokban?
3. Irodalmi áttekintés
A termésmennyiség és a minőség közötti szoros összefüggés megkérdőjelezhetetlen (ANTCLIFF 1965, KOZMA 1966, HILLEBRAND et al.
1992). Korábban a minőség és mennyiség viszonyát egyenes aránnyal jellemezték (JACKSON et al. 1984, KASIMATIS 1978). Azonban az újabb kutatások fényében megállapítható, hogy az elmélet újra gondolást igényel (SCHÖFFLING és GOEDECKE 1985). A korábbi és a modern felfogás különbözőségére jól mutat rá BRAVDO (2005) publikációja. Az összehasonlítás az 1. ábrán kerül bemutatásra.
1. ábra: A korai és a modern szemléletű minőség-mennyiség összefüggések (forrás: BRAVDO 2004)
Az alacsony termésmennyiség nem feltétlenül predesztinálja a magas minőséget (MERCZ 1978, DIÓFÁSI 1985, KLIEWER és DOKOOZLIAN 2005, CHAPMAN et al. 2004). A magas hozam mindenképpen minőség csökkentő hatású. LOIGNER és SAFRAN (1971) eredményeikben rámutatnak, hogy ez a hatás elsősorban a vörösborok színére hat negatívan.
A hozambeállítás, csökkentés legelterjedtebb eszköze a metszés, illetve néhány speciális fitotechnikai művelet. A következő fejezetekben ez utóbbi módszereket ismertetem.
3.1. Fürtritkítás (fürtválogatás)
3.1.1. Fürtritkítás hatása a szőlő vegetatív teljesítményére
PORRO et al. (1995) a fürtválogatás, a levelezés hatását vizsgálták ʻCabernet sauvignonʼ szőlőfajtán. A beavatkozásokat zsendüléskor végezték. A ritkítás hatására emelkedett a levél és a mag K tartalma, a többi makro- és mikroelem nem változott. Szüretkor a N tartalom alacsony volt a ritkított tőkék, és magas volt a N tartalom a lelevelezett tőkék leveleiben. Ezek az eredmények alátámasztják, hogy az ültetvénykezelés hatással van a biokémiai és fotoszintetikus folyamatokra.
KLIEWER és DOKOOZLIAN (2005) ʻTokayʼ és ʻThompson Seedlessʼ fajtákon állítottak be művelésmód és fürtritkításos kísérleteket. A terhelés növelésével logaritmikusan csökkent a levélfelület nagysága.
NATALI et al. (1992) a gyűrűzés és a ritkítás hatását vizsgálták. Mindkét kezelés csökkentette a fotoszintetikus rátát, elsősorban délelőtt és reggel. A levélvízpotenciál nem változott. PONI et al. (1994) 'Concord' fajtán többek között virágzás utáni ritkítással korlátozták a termést 1 fürt/hajtásra. A nettó fotoszintézis és a sztómák vezetőképessége alacsonyabb volt a ritkított tőkéknek. A virágzás után 50-82 napig mérték a legnagyobb sztóma vezetőképesség különbséget. A nettó fotoszintézis is hasonló trendet követett, néhány nap késéssel. A ritkított tőkék hajtásai hosszabbak voltak, gyorsabban nőttek. Ezt tapasztalta KAPS és CAHOON (1989) is. Méréseik szerint minél több fürtöt nevelt a tőke, annál aktívabb volt a levelek fotoszintézise. A korábban említett eredményekkel szemben a 'Sevyal blanc' szőlőfajtán a fürtritkítás hatására csökkent a vegetatív növekedés. WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) 'Rajnai rizlingen', 'Zöld veltelínin', 'Pinot blanc'-on, 'Pinot noir'-on és 'Zweigelten' vizsgálták a fürtválogatás hatását különböző termőhelyeken. Általában magasabb vegetatív növekedést, nagyobb vesszőtömeget, TSUTSUK és VITSELARU (1997) magasabb generatív teljesítményt mértek a válogatás hatására. SCHALKWYK et al. (1996) is
hasonló eredményeket tapasztaltak, de a virágzáskor és borsószem nagyságnál végzett ritkítás esetén számolnunk kell hajtásnövekedés csökkenéssel. Kiegyenlített levélfelület/termésmennyiség arány esetén nincs minőségjavító hatása a kezeléseknek. Ezekkel ellentétesek MARANGONI et al.
(1994) megállapításai. Méréseik szerint a rügyek termékenysége csökkent.
STEINBERG et al. (2000) munkájában felhívja a figyelmet arra, hogy a nem megfelelő source:sink (felhasználás:forrás) arányt a ritkítással a helyes irányba módosíthatjuk.
FERREE et al. (2002) eredményeik szerint a válogatás nem volt hatással a lemetszett fás részek tömegére, rügyeloszlásra, alva maradt rügyek arányára, és a levél ásványi elemeire. DARDENIZ és KISMALI (2002) 'Cardinal' fajtán nagyobb vessző átmérőt mértek, 'Amasyán' a levélfelület, vesszőhossz és a csapkihozatal is növekedett a ritkítás hatására. KELLER et al. (2005) 5 éven keresztül vizsgálták az egy hónappal virágzás utáni és zsendüléskor elvégzett fürtválogatás hatásait saját gyökerű 'Rajnai rizling', 'Cabernet sauvignon', 'Chenin blanc' szőlőfajtákon. Szignifikáns különbségeket a vegetatív növekedésben, a termésképződésben tapasztaltak. A ritkítás és ideje kevéssé vagy nem volt hatással a hajtásnövekedésre, lombfelületre, lemetszett vesszőtömegre egyik fajta esetén sem.
MEHOFER et al. (2007), LAVEZZI et al. (1995), REYNOLDS (1989a), FISHER et al. (1977) és HOWELL et al. (1987) szerint a ritkított tőkék fiziológiailag aktívabbak, a képződött fás részek mennyisége magasabb. Ennek ellentmond REYNOLDS (1989b) munkája, a vesszőtömeg a fürtritkítás hatására nem vátozott. Hasonló eredményekről számoltak be SCHALKWYK et al. (1995) és SMITHYMAN et al. (1998) is: a fürtválogatás nem módosította a képződött fás részek mennyiségét.
REYNOLDS et. al (1986) kísérleteikben bizonyították, hogy a kései virágzáskor elvégzett ritkítás csökkenti a generatív teljesítméyt.
3.1.2. Fürtritkítás hatása a termés mennyiségére
A szakirodalmak eredményei ellentmondóak ezen a területen. Vannak szerzők, akik terméscsökkenésről számolnak be, és vannak, akik szerint a termésmennyiségre nincs hatással a beavatkozás. Azonban azt leszögezhetjük, hogy a termésmennyiség változását elsősorban a beavatkozás ideje és intenzitása befolyásolja.
TSUTSUK és VITSELARU (1997) 'Moldova' szőlőfajtán állítottak be fürtritkítással 15, 20, 25 és kontrollként 40 fürt/tőke terhelést. Érdekes módon a legtöbb termést 20 fürt/tőke terhelésnél mérték.
Ennek ellentmondanak REYNOLDS et al. (1986) és MORRIS et al.
(1987) eredményeik, a szerzők a termésmennyiségben nem találtak különbséget. A terméskiesést a növény több és nagyobb bogyójú fürttel kompenzálta (FISHER et al. 1977). Ha a ritkítás virágzás és borsószem nagyság között történik, akkor van lehetősége a szőlő növénynek nagyobb bogyókkal kompenzálni az elmaradó termést. Ha 14 Brixo cukortartalom felett történik meg a válogatás, akkor magas termés kieséssel kell számolnunk (SCHALKWYK et al. 1996a).
LOONEY (1981) szerint a termésmennyiség nem maradt el olyan mértékben, mint amilyen a ritkítás mértéke. Fontos megállapítás, hogy a válogatás hatására a következő évi termés több lett, tehát pozitívan hatott a rügyek differenciálódására.
Jelentős számú szakirodalom, így LEAGUAY (1983), SEPULVEDA et al.
(1984), LOTT és EMIG (1985), JEANGROS et al. (1987), BAVARESCO et al.
(1991), CORINO et al. (1991), DI COLLALTO et al. (1991), MARANGONI et al.
(1994), SCHALKWYK et al. (1996b), SCHALKWYK et al. (1995), ZIPSE (1998), CHAPMAN et al. (2004), KELLER et al. (2005), MCDONALD et al. (2005), KURTURAL et al. (2006), DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995), REYNOLDS et al. (2007a), WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990), DARDENIZ és KISMALI (2002), KLIEWER (1983), CLARK et al. (1989), PONI et al. (1994) eredményei is a ritkítás hozamcsökkentő hatását támasztják alá.
ARFELLI et al. (1996) 4 éven keresztül 'Trebbiano' fajtán, FOX (1992), REYNOLDS (1989b) 'Rajnai rizlingen' állítottak be fürtválogatásos kísérleteket.
Eredményeik szerint a termésmennyiség kiesés egyenes arányban áll a ritkítás
mértékével. Ezt cáfolja KLIEWER és DOKOOZLIAN (2005) eredményei:
méréseik szerint a ritkítás intenzitásának növekedésével, logaritmikus görbe szerint csökkent a hozam.
REYNOLDS et al. (2007b) különböző időpontokban végeztek fürtválogatást: virágzás vége, korai fázis, késői fázis, lag fázis és zsendülés. A ritkítás csökkentette a hozamot, de minél korábban történt a beavatkozás, annál jobban kiegyenlítette a növény a terméskiesést. Ezt a megállapítást támasztja alá FOX (1992) eredményei: a hozamot a ritkítás ideje nagymértékben befolyásolta.
MURISIER (1985), BENA-TZOUROU et al. (1999) munkáik szerint a terméskiesés kisebb mértékben csökkent, mint azt a ritkítás mértéke indokolta volna. A növény nagyobb bogyókkal egyenlítette ki a hozam kiesést.
Láthatjuk, hogy általában a válogatás csökkenti a hozamot, de nem olyan mértékben, mint a ritkítás intenzitása.
3.1.3. Fürtritkítás hatása a fürtátlagtömegre és a bogyótömegre
Fürt átlagtömegre gyakorolt hatás
WOLPERT et al. (1983), SEPULVEDA et al. (1984), CORINO et al.
(1991) eredményeikben a ritkítás hatására magasabb fürt átlagtömeget mértek.
KLIEWER et al. (1983) tapasztalata szerint 'Carignan' szőlőfajtán a válogatás hatására a tőkék 21 %-os a terméskiesést 30%-kal nagyobb fürtökkel kompezálták. BRAVDO (2005) ugyancsak 'Carignane' fajtán 56-73 %-kal magasabb és a 'Cabernet sauvignon' fajtán 11 és 13 % közötti fürtátlagtömeg növekedést mért a válogatás hatására. FERREE et al. (2004) ritkítás intenzitásával egyenes arányban magasabb fürt átlagtömeget mértek. CLARK et al. (1989) és FAZEKAS et al. (2009) vizsgálataik szerint csak néhány évjáratban volt magasabb a fürtök átlagos tömege.
Az eddig idézett szerzők eredményeinek ellentmondanak KAPS és CAHOON (1989) mérései. Ők 'Sevyal blanc' szőlőfajtán három évből egyben a fürtritkítás hatására kisebb fürt átlagtömegről számoltak be.
MORRIS et al. (2004) eredményeiben az 'Aurore', 'Chancellor' és 'Villard noir' fajták fürt átlagtömege csekély mértékben változott. A fürtritkítás hatására az 'Aurore' és 'Villard noir' fajtánál nem volt szignifikáns a különbség a különböző terhelési szinteken. Hasonló megállapításra jutottak KENNEDY et al.
(2009) is.
Bogyótömegre gyakorolt hatás
LOONEY és WOOD (1977), KLIEWER et al. (1983) szerint a fürtritkítás bogyónövelő hatású. GUIDONI et al. (2002) 50%-os fürtritkítást végeztek 3 éven keresztül 'Nebbiolo' szőlőfajtán. Eredményeik szerint bogyó- és a bogyóhéjtömeg csak kis mértékben gyarapodott. BRAVDO (2004) 'Carignane' fajtán 11 és 16%-al nagyobb, 'Cabernet Sauvignon' fajtán 17 és 26%-al magasabb bogyótömeget tapasztalt a kezelés hatására, mely eredményeknek korábbi beszámolójuk ellentmond. Ebben BRAVDO et al. (1985) 5 éven keresztül beállított kísérleteik eredményei alapján, a bogyótömegben nem találtak szignifikáns különbséget. Ezekhez hasonló megállapításra jutotottak WEAVER és IBRAHIM (1968), MORRIS et al. (1987), MORRIS et al. (2004) és KELLER et al. (2005). A szerzők nem vagy csak kismértékű szignifikáns különbséget találtak a bogyótömeg és a fürtönkénti bogyószám mennyiségében.
Minél erőteljesebb a ritkítás intenzitása, annál magasabb fürtönkénti bogyószám és bogyótömeg mérhető (SEPULVEDA et al. 1984 és REYNOLDS 1989a). Ezt a hatást a válogatás ideje befolyásolja, minél korábban történik, annál jobban kifejezésre jut a ritkítás bogyótömeg növelő hatása (SCHALKWYK et al. 1996a). Ezzel ellentétes DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995) eredménye, mely szerint a ritkítás időpontja nem befolyásolta a bogyóátmérőt.
MOON és LEE (1996) üvegházi körülmények között negatív korrelációt tapasztaltak a bogyószám és a bogyótömeg között.
De miért is olyan fontos a bogyótömeg és a bogyóátmérő a gyakorlat számára? MATTHEWS és NUZZO (2005) szerint a termelők, sőt kutatók, nemesítők nagy része jobban preferálja a kisebb bogyójú fajtákat, klónokat. A termelők nem favorizálják a korai ritkítást, mert esetenként nagyobb bogyókkal számolhatnak. Szerintük a nagyobb bogyó a bogyóhéj:bogyótömeg aránya kevésbé előnyös, mint a kis bogyó esetén. Mind az értékes tanninok, az aromaalkotó vegyületek a héjban találhatók meg, ezért a nagyobb bogyókban, arányaiban kevesebb a polifenolok és az aromák koncentrációja.
Következésképpen gyengébb minőségű bor készíthető belőle. MATTHEWS és NUZZO (2005) kísérleteikben kimutatták, hogy a nagyobb bogyók beltartalmi értékei szignifikánsan nem maradnak el a kisebb bogyókhoz képest. Úgy gondolom, ezeket az eredményeket figyelembe kell venni a fürtritkítás során.
Tehát ne ítéljük meg a fajtákat, klónokat, kezelések hatékonyságát bogyóméret alapján, hanem egyes minőséget alakító komponensek mérésével kell igazolni feltételezéseinket.
3.1.4. Fürtritkítás hatása a termés cukor-, savtartalmára és a pH értékére
Cukortartalomra gyakorolt hatás
A nemzetközi irodalmat tanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy a fürtritkítás eltérő módon befolyásolja a termés cukortartalmát.
BRAVDO et al. (1984a) 50%-os fürtritkítást végeztek és ennek eredményeként csak kismértékű minőségnövekedést tapasztaltak. FISHER et al. (1977), IACONO et al. (1990) és LOONEY (1981) virágzás utáni fürtválogatást végeztek 'de Chaunac' szőlőfajtán. A szerzők nagymértékű cukorgyarapodásról számoltak be. Az emelkedés esetenként 18 % volt. LOTT és EMIG (1985) még ennél is nagyobb emelkedést mért. 11 szőlőfajtát vizsgáltak: 1 hajtás / 1 fürt, 1-2 hajtás / 1 fürt és kontroll kezeléseket állítottak be. A korlátozott tőkék mustjának szárazanyagtartalma 13 - 28 %-kal magasabb volt. Megjegyzik: a művelettel akár egy minőségi kategóriával magasabb termést is kaphatunk. Ezekkel a megállapításokkal csengenek össze
KURTURAL et al. (2006), WOLPERT et al. (1983) eredményei is. SEPULVEDA et al. (1984) 3 különböző erősségű fürtválogatást állítottak be (20, 40, 60 fürt/tőke). A cukortartalom a ritkítás intenzitásától függően emelkedett. A következő szerzők szintén a termés cukortartalmának a fürtritkítás hatására történt emelkedéséről számolnak be: FERREE et al. (2002), MURISIER (1985), JEANGROS et al. (1987), HOWELL et al. (1987), CAMPOSTRINI et al. (1991), AURICH (1990), CORINO et al. (1991), AMATI et al. (1994), DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995), BAUER (1996), ZIPSE (1998), REYNOLDS (1989), GUIDONI és SCHUBERT (2001), STEINBERG et al. (2000), REYNOLDS et al.
(2007a), DARDENIZ és KISMALI (2002). DI COLLALTO et al. (1991) 'Sangiovese grosso' szőlőfajtán végeztek fürtritkítást 2 éven keresztül.
Szignifikánsan magasabb cukortartalmat mértek, de csak az első évben.
CHAPMAN et al. (2004) szerint a termésmennyiség előrevetíti a termés minőségét, bár sok publikáció szól arról, hogy a két dolog nem függ össze. Sőt, vannak kutatási eredmények, amelyek arról számolnak be, hogy a válogatás nem okoz cukortartalom növekedést. OUGH és NAGAOKA (1984) Kaliforniában 2 különböző intenzitású fürtválogatásos kísérletet állítottak be. A cukortartalom esetenként csökkent a fürtritkítás hatására. BRAVDO et al.
(1985) 5 éven keresztül vizsgálták különböző erősségű fürtritkítás hatásait. A termés cukortartalmára nem hatott szignifikánsan a kezelés. REYNOLDS et al.
(1986) és MORRIS et al. (1987) a virágzás befejezése előtt végezték a műveletet, de ők sem tapasztaltak cukortartalom gyarapodást. VALENTI et al.
(1991a) és MELIA et al. (1995) a nagymértékű, 50 %-os ritkítás hatására sem tapasztaltak cukortartalomban változást. LAVIN et al. (2001) három terheléses kísérletet állítottak be: kontroll, hajtásonként 2 fürt és hajtásonként 1 fürt. A ritkítás a must összetevőit nem változtatta. Ennek ellentmondanak a korábbiakban említett LOTT és EMIG (1985) eredményei. KELLER et al. (2005) sem találtak összefüggést a must cukortartalma és a beavatkozás között.
Azonban megjegyzik, hogy a prémium borok alapanyagának előállításához elengedhetetlen a jól megválasztott termésszabályozás, ami esetenként a fürtválogatás lehet. SCHALKWYK et al. (1995) és SCHALKWYK et al. (1996) 'Chardonnay' szőlőfajtán a ritkítást károsnak tekintik, mert a termés minősége
nem javult, és jelentős volt a terméskiesés az dél-afrikai Breede River körzetben.
Savtartalomra és a mustok pH értékére gyakorolt hatás
Akárcsak a cukortartalomra, a termés savtartalmára és savösszetételére is különböző hatással lehet a fürtritkítás.
WOLPERT et al. (1983), HOWELL et al. (1987), ZIRONI et al. (1993), ARFELLI et al. (1996) méréseik szerint a mustok savtartalma növekedett, a pH értéke csökkent. BRAVDO et al. (1984b) 'Carignane' fajtán 6 éven keresztül 3 különböző erősségű fürtritkítást állítottak be. A válogatás intenzitásától függően szignifikánsan emelkedett a termés savtartalma, azon belül a borkő- és almasavtartalom, de csökkent a borkősav/almasav arány. Érdekes módon a pH érték nem változott számottevően. IACONO et al. (1990) megjegyzi, hogy a ritkítás hatására emelkedett a savtartalom, de úgy, hogy a cukor/sav egyensúly nem változott meg, tehát párhuzamosan a cukor tartalom is növekedett. OUGH és NAGAOKA (1984) kísérleteikben megnövekedett savtartalomról és esetenként csökkenő pH értékről számoltak be.
REYNOLDS (1989b) eredményei szerint a terhelés csökkenés intenzitásával arányosan emelkedett a pH. FERREE et al. (2002), KLIEWER és DOKOOZLIAN (2005), REYNOLDS et al. (2007a) és DARDENIZ és KISMALI (2002) szerint a termés savtartalma csökkenő, pH értéke pedig általában emelkedő tendenciát mutat a fürtválogatás hatására. FERREE et al.
(2004) megállapították, hogy a 'Chambourcin' szőlőfajtán a terhelés emelkedésének hatására lineárisan csökkent a must pH értéke. A must minősége, ezen belül a savtartalom változása fajtafüggő (BAVARESCO et al.
1991). CORINO et al. (1991) 10 különböző 'Barbera' ültetvényben, SCHALKWYK et al. (1995) 'Chardonnay' ültetvényben vizsgálták a must savösszetételét. Eredményeik szerint a beavatkozás csökkentette az almasav- és a titrálható savtartalmat, és növelte a pH-t.
Több szerző a ritkítás hatására nem talált szignifikáns különbséget a titrálható savtartalomban és a pH értékben (PRAJITNA et al. 2007, MORRIS et
al. 1987, KAPS és CAHOON 1989, KELLER et al. 2005). Míg mások szerint MURISIER (1985), MELIA et al. (1995), DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995) PONI et al. (1994) a fürtválogatás nem befolyásolja a titrálható savtartalmat. A szerzők eredményeivel azonosak BRAVDO et al. (1985) megállapítása. A pH- érték és borkősavtartalom változásban ők sem találtak lényeges különbséget, azonban megjegyzik, hogy a ritkítás intenzitásától függően emelkedik a termés alma- és titrálható savtartalma.
3.1.5. Fürtritkítás hatása a bor minőségére
WALG és BAMBERGER (1994) szerint a jó minőségű szőlő egyik feltétele a fürtválogatás. Vörös borszőlőnél előnyös, fehér borszőlőnél hátrányos is lehet a művelet (alkohol túlsúly, sav problémák). FERRER BACCINO (1988) megállapította, hogy a beavatkozással akár eggyel magasabb borminőségi kategória érhető el. NAOR et al. (2002) hajtásonkénti 1 és 2 fürtös terheléseket állítottak be 'Sauvignon blanc' szőlőfajtán. A borok organoleptikus értékei csökkentek a terhelés emelésének hatására. DI COLLALTO et al.
(1991) több éves munkájuk során a 'Sangiovese grosso' szőlőfajtán csak az első évben mértek minőségjavulást.
ARFELLI et al. (1996) 4 éven keresztül 'Trebbiano' fajtán állítottak be 50 és 66%-os fürtválogatásos kísérleteket. A ritkítás emelte a borok alkohol- és savtartalmát. Az 50%-os ritkításon átesett szőlőből készült borok voltak érzékszervileg a legjobbak. ZIRONI et al. (1993) és AMATI et al. (1997) eredményei is ezt a megállapítást igazolták. BENA-TZOUROU et al. (1999) kísérleteiben a válogatáson átesett termés aminosav tartalma magasabb, az erjesztés is egyenletesebb volt, ugyanakkor a borok kozmaalkohol mennyisége emelkedett. BRAVDO et al. (1984b) a ritkítás eredményeként jelentős glutamin, tirozin és glicin tartalom növekedésről, must minőség emelkedésről számoltak be. PORRO et al. (1991), WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) és MONTEDORO et al. (1994) kísérleteiben organoleptikus vizsgálatokban a fürtritkított tételek voltak a legjobbak. MAZZA et al. (1999) szerint fajtáktól függetlenül a zsendüléskori levelezés mellett, a ritkítás emelte a szőlőfajták
polifenol tartalmát. Ezzel a megállapítással csengenek össze FOX és LAY (1996) eredményei is. Még a kései ritkítás hatására is a kísérleti borokban magasabb színintenzitás és összespolifenol tartalom értékek mérhetők (SCHULTZ et al. 2005). ULCZ et al. (2007) 'Olaszrizling' és 'Kékfrankos' fajtán állítottak be zsendüléskor hajtásonként 1 fürtös válogatást. A borok extrakttartalma növekedett, a 'Kékfrankoson' nagyobb mértékben. A vörösborok színintenzitása emelkedett.
AURICH (1990) szerint 'Fűszeres traminin' a ritkítás hatására fajtajellegesebb bor érhető el. Megállapításait igazolja BAUER (1996) eredménye: az illatos fajtákon pozitív hatás érhető el. SCHULTZ et al. (2000) szerint a vörösbort adó szőlőfajtáknál még a késői ritkítás is előnyös, mert a borok illatán kívül a teste, eltarthatósága pozitívan alakulhat. REYNOLDS et al.
(2007a) Ontario államban 'Chardonnay Musqué' szőlőfajtán vizsgálták 3 éven keresztül a fürtritkítás hatását. A válogatás növelte a bor szabad- és kötött terpén tartalmát. A kísérleti borokon organoleptikus profilanalízist végeztek. A fürtválogatás hatására a borok színe mélyebb, íze édesebb volt. Magasabb volt a zöld illatok aránya, és a trópusi gyümölcsökre emlékeztető illatok mennyisége a kontrollhoz képest alacsonyabb volt. Ennek ellentmond ESCHENBRUCH (1987) aki, a fürtritkítás és terpén tartalom között nem talált szignifikáns összefüggést. IACONO et al. (1995) 1992 és 1993-ban egy közel húsz éves 'Cabernet sauvignon' ültetvényen vizsgálták a fürtválogatás hatását. 40%-os zsendüléskori ritkítás emelte a fajta karaktert (fűszeresség, zöldpaprika jelleg).
MELIA et al. (1995) Szicíliában 'Inzolia' szőlőfajtán virágzáskori és zsendüléskori fürtritkítást tanulmányoztak. A válogatáson átesett termésből készült borok jobban elviselték az oxidációt. BRAVDO et al. (1984b) 'Carignane' fajtán 6 éven keresztül 3 különböző virágzás utáni fürtritkítást állítottak be. Minél erősebb volt a válogatás, annál magasabb volt az alkoholtartalom, emelkedett a pH, össz- és cukormentes extrakt, az összespolifenol tartalom, a 420 nm-en és 520 nm-en mért abszorbancia. A 'Blauburger' fajtán beállított fürtzáródáskori ritkítás növeli a borok alkoholtartalmát, színintenzitását, cukormentes extrakt-, katechin-, antocianin tartalmát és az érzékszervi bírálat pontjait (GÁL et al.
2007). PRAJITNA et al. (2007) három éven keresztül vizsgálták a
'Chambourcin' szőlőfajtán végzett fürtritkítás hatását. A válogatás nem volt hatással a titrálható savtartalomra és a pH-ra. Minél erősebb volt a ritkítás, lineárisan annál magasabb összespolifenol, antioxidáns kapacitást, transz- és cisz-rezveratrol, transz- és cisz-piceid, antocianin tartalmat mértek a borokban.
Eredményeik szerint egészségesebbek a ritkításon átesett tőkék terméséből készült borok. A ritkítás hatására az antocianin molekulák megoszlásában és mennyiségében csak évjáratoktól függően lehet szignifikáns különbségeket mérni (FILIPETTI et al. 2007). GUIDONI et al. (2002) virágzás után 1 hónappal végeztek 50%-os fürtritkítást 3 éven keresztül 'Nebbiolo' szőlőfajtán. A bogyók cukortartalma, héj antocianinok és flavonoidok nagyobb mértékben emelkedtek a ritkított tőkéken. A beavatkozás emelte a cianidin-3-monoglükozid, peonidin- 3-monoglükozid és kis mértékben a petunidin-3-monoglükozid koncentrációt. A malvidin-3-monoglükozid és az acilezett antocianinok koncentrációja nem változott. GUIDONI és SCHUBERT (2001) szintén 50%-os ritkítást végzett 'Nebbiolo' szőlőfajtán, de később, zsendüléskor. A válogatás hatására növekedett a cukor-, antocianin tartalom. A virágzás után egy hónappal ritkított tőkék terméséhez, mustjához hasonlóan szignifikánsan emelkedett a cianidin-3- monoglükozid és peonidin-3-monoglükozid koncentráció. A delfinidin, petunidin és malvidin-3-glükozid koncentrációra nem változott. KENNEDY et al. (2009) 4 éven keresztül beállított, zöldborsó állapotban történt ritkítás hatására jelentős csökkenést tapasztaltak a termés és a must antocianin tartalmában. A zsendüléskor végzett fürtválogatás esetén a kontrolltól való eltérés nem volt mérhető. BRAVDO et al. (1985a) 5 éven keresztül állított be kontroll és 2 intenzitású virágzás utáni fürtritkításos kísérleteket. A bor minőségben egyik évben sem talált szignifikáns különbséget. Azonban a beavatkozás hatására növekedett a borok szín minősége, hamu-, összespolifenol-, tejsav tartalma.
A fürtritkítás minőségjavító hatása nem mindig jellemezhető analitikai értékekkel, ez elsősorban borokra igaz (IACONO et al. 1991). Erre a következtetésre jutottak PODMANICZKY et al. (2007) is. A kontroll és fürtritkított 'Cabernet sauvignon' terméséből készült kísérleti borok analitikai értékei között nem tapasztaltak különbséget. Azonban a profilanalízist is magában foglaló organoleptikus értékelés magasabb minőséget mutatott a
ritkított tételek esetén. VALENTI et al. (1991b) 'Rajnai rizling' és 'Chardonnay' szőlőn állítottak be 25 és 50%-os fürtritkítást kötődéskor és zsendüléskor. A mikrovinifikált borok analitikai értékei között nem találtak jelentős különbséget.
Azonban az organoleptikus értékelés során a 'Chardonnay' esetében a késői ritkítás tűnt hatásosabbnak.
Ezzel ellentétesek SCHALKWYK et al. (1996) megállapításai: melyek szerint a kései ritkítás a 'Chardonnay' kísérleti borok organoleptikus minőségéhez nem járult hozzá pozitívan. LAVIN et al. (2001) és McDONALD et al. (2005) kísérletei is azt igazolták, hogy a válogatás nem jelent egyértelmű minőségjavítást. A bor vizsgált összetevőire nem gyakorolt hatást. OUGH és NAGAOKA (1984) eredményeik szerint a kontrollal szemben a fürtritkított borok összespolifenol-, K-tartalma, 420 nm-en és 520 nm-en mért színintenzitás érték alacsonyabb volt. KLIEWER és DOKOOZLIAN (2005) 'Tokay' és 'Thompson Seedless' fajtákon állított be késői virágzáskori ritkításos kísérleteket. A termést ugyanakkora cukortartalomnál szüretelték. A készült borok organoleptikus értékelése során a legjobbak a leginkább terhelt, a leggyengébbek a legalacsonyabb hozamú tőkék voltak.
SCHALKWYK et al. (1995) kései fürtritkítást végeztek 'Chardonnay' szőlőfajtán. A válogatás csökkentette a borok savtartalmát, és növelte a pH-t.
Befolyásolt néhány aromaösszetevőt is, az etil-kaproát, 2 feniletil-acetát és n- butanol koncentráció magasabb volt a kontroll boroknál. A fürtválogatás káros hatását tapasztalták CHAPMAN et al. (2004). A szerzők 'Cabernet sauvignon' szőlőfajtán állítottak be fürtválogatásos kísérleteket. A termésből bort készítettek, majd bírálták, profilelemzést végeztek. Szignifikáns különbséget találtak a kísérleti borok között. Az alacsony termésátlagú szőlőből készült borok keserűbbek, húzósabbak, voltak, több volt bennük a zöld-, feketebors illat. A terheltebb ültetvényből származó borok, lekvár, friss, piros- és feketebogyós gyümölcs, illatokban gazdagabbak voltak. Regresszió analízis bizonyította, hogy a magasabb termés hatására csökken a zöld illat, növekszik a gyümölcsösség.
3.1.6. Fürtritkítás hatása a növényt ért stresszre, a tőkék és a termés egészségi állapotára
MEHOFER et al. (2007) tapasztalatai szerint a válogatás nemcsak minőségnövekedéssel jár, hanem egy komplexebb, egész növényre kiterjedő beavatkozás is. A kezelt növények jobban ellenállnak a stressz hatásoknak (SCHALKWYK et al. 1996). LOTT és EMIG (1985) szerint a fürtválogatáson átesett tőkék a téli fagyokat jobban bírták. MURISIER et al. (1994) mérései alapján, meszes talajon a különböző alanyokra telepített 'Chasselas' és 'Gamay' fajtákon fürtritkítás hatására csökkentek a Fe klorózis tünetei.
A virágzás utáni fürtritkítás 'Seyval blanc' szőlőfaján csökkentetheti a rothadási hajlamot (REYNOLDS et al. 1986). BAUER (1996) és RʼHOUMA (1998) szerint is a ritkított tőkék kevésbé fogékonyak a betegségekre. PRIOR (2006) eredményei azt támasztják alá, hogy a nagymértékű (52 %-os) ritkítás hatására a magas botrytis fertőzöttség sem jelentett problémát, a hatás nagyobb mértékben a kompakt fürttel rendelkező fajtáknál jelentkezett.
ZANATHY et al. (2007) eredményei szerint a válogatás hatására 'Csillám' fajtán a botrytis fertőzöttség gyakorisága és mértéke csak kissé csökkent. Ennek az ellelkezőjét bizonyítja SCHULTZ et al. (2005) munkája: a kései ritkítás hatására a botrytis fertőzöttségben nem tapasztaltak különbséget.
3.1.7. Fürtritkítás gazdasági vonzatai
DE ROS et al. (1991) a fürtritkított borok gazdasági jelentőségét vizsgálta. Szerintük csak úgy gazdaságos, ha azt az árban is érvényesíteni lehet. Erre a megállapításra jutottak PODMANICZKY et al. (2005) és CARGNELLO (1994) is. Az olasz kutató 1987-ben fürtritkítással 4, 7, 10, 15 t/ha-ra korlátozott 'Barbera' ültetvényeket. A legjobb minőséget a 4 t/ha adta, ugyanakkor megjegyzi, a beavatkozást akkor érdemes alkalmazni, ha a piac megfizeti, esetleg a termelő önmagának dolgozza fel és borban értékesíti. FOX
(1993) szerint a termelőnek a piaci pozíciójához mérten kell alkalmazni az ültetvényben alkalmazott termesztéstechnológiát.
A fürtritkítás minőségre gyakorolt hatásáról és ezzel párhuzamosan a gazdasági jelentőségéről a szerzők között megoszlanak a vélemények. LOTT és EMIG (1985) gazdaságosnak ítélték meg a fürtválogatást, mert akár eggyel magasabb minőségi kategória, Spätlese is elérhető alkalmazásával.
SCHALKWYK et al. (1996a) szerint a ritkítást magas hozamú vagy magas minőséget előállító ültetvényben érdemes alkalmazni. SCHALKWYK et al.
(1996b) a kései ritkítást nem javasolják, mert magas a terméskiesés és a minőségben sem tapasztalható javulás.
STEINBERG et al. (2000) szerint a fürtritkítással a terhelés finom beállítását tudjuk megvalósítani, és így a minőséget emelhetjük. Adatai alapján az élőmunka igénye általában 30 - 80 óra/ha. Azonban a 'Regner' szőlőfajtánál ez 110 órát is elérheti. SCHULTZ et al. (2005) megfigyelései alapján a kései ritkítás esetén 28 és 35 élőmunkaórával számolhatunk hektáronként. JÖRGER és WOHLFAHRT (2002) a 'Pinot blanc' fajtán 46 - 73, REUTHER (2002) szerint 50-80, MEHOFER et al. (2007) mérései alapján a ráfordítási idő 70-80 élőmunka óra hektáronként 3 x 1,2 m tenyészterületű ültetvényben. BAUMANN (2005) szerint akár 100 óra is lehet. MANG (2005) szerint 50 - 100 élőmunka óra, WALG (2005) 60 - 100, PETGEN (2005, 2006a és 2006b) 70 - 100, PRIOR (2003) 110, RÜHLING et al. (1999) szerint a kézi ritkítás akár 150 élőmunka óra is lehet. WALG és BAMBERGER (1994) megjegyzi, hogy lombszívóval lehet gyorsítani a munkát.
Az utóbbi években megnőtt az igény a művelet automatizálására, gépesítésére. Számos szerző számolt be a szőlőkombájnnal végzett kísérletekről: HANNI (2003), PETRIE és CLINGELEFFER (2006), FENDINGER et al. (1997), RÜHLING et al. (1999). POLL et al. (2206) és CLINGELEFFER et al. (2002) leírják, hogy a művelet nem fürtválogatás, hanem tulajdonképpen egy bogyóritkítás, ugyanis a gép a fürtökről részlegesen távolítja el a bogyókat.
WALG (2005) és TARDAGUILA et al. (2008) felhívják a figyelmet arra, hogy a művelet munkaigénye töredéke a kézzel végzettnek. Későbbiekben várható elterjedése.
3.1.8. Fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló tényezők
A fürtritkítás ideje
MURUSIER (1985) azt tapasztalta, hogy a virágzás és zsendülés között elvégzett ritkítás hasonló hatást gyakorolt a minőségre. Ezt támasztják alá SEPULVEDA et al. (1984) is. Ők sem találtak minőségi különbséget abban, hogy a virágzás előtt vagy utána történik a beavatkozás. REYNOLDS et al.
(1986) szerint a virágzás utáni ritkítás csökkenti a szürkerothadás mértékét, másodtermések előfordulását, de a termés minőségi és mennyiségi paramétereit nem befolyásolja. MEHOFER et al. (2007) 'Cabernet sauvignon', 'Pinot noir' és 'Zöld veltelini' szőlőfajtán különböző időpontban végzett fürtritkítás hatását vizsgálták. A ritkítás ideje sörétnagyság esetén (07.03), zsendüléskor (07.31), 12-14 (09.06) mustfok volt. A fürtválogatás különböző módon befolyásolta a termés minőségét. MELIA et al. (1995) Szicíliában 'Inzolia' szőlőfajtán virágzáskori és zsendüléskori fürtritkítás hatását vizsgáltak. A ritkítás és ideje nem gyakorolt szignifikáns különbséget a mustok cukor- és savtartalmára. REYNOLDS et al. (2007b) virágzás vége, !!!korai fázis, késői fázis,!!! zsendülés időpontokban végezték el a fürtválogatást. Minél korábban történt a beavatkozás, annál jobban kiegyenlítette a növény a terméskiesést. A korai fázis környékén végzett válogatás emelte a pH-t, a cukor- és a potenciális terpén koncentrációt. A késői ritkítás csökkentette a titrálható savtartalmat.
DOKOOZLIAN és HIRSCHFELT (1995) 'Flame seedless' szőlőfajtán virágzás előtt, kötődéskor, kötődés után 2 héttel, kötődés után 4 héttel, kötődés után 6 héttel végeztek ritkítást. A zsendülés előtti ritkítás pozitívan befolyásolta a bogyószínt. A szerzők szerint a csemegeszőlőknél kötödéstől zsendülésig érdemes ritkítást végezni.
JÖRGER és WOHLFAHRT (2002) szerint a korai fajtáknál a korai ritkítás hatékony. Késői érésű fajtáknál azonban a válogatás nem megfelelő. A késői ritkítás a korai fajtáknál ugyanakkor nem hoz változást, a későn érő fajtáknál esetenként magasabb lehet a termés cukortartalma. FOX (2000) úgy véli a
korai ritkítás esetén az ültetvény ki tudja egyenlíteni a veszteséget. Szerinte a művelet elvégzésére a legjalkalmasabb időpont a vörös fajtáknál színeződés előtt 3 héttel. ZIPSE (2001) a túl korai ritkítást nem ajánlja, mert így túl magas lehet a fürtök átlagtömege. Az optimális idő borsónagyság és zsendülés közé tehető, vörösbort adó szőlőfajtáknál még a későbbi beavatkozás is eredményes lehet. A prémium vörösbor alapanyag előállításnál szerinte elengedhetetlen a ritkítás. KELLER et al. (2005) azt tapasztalták, hogy a ritkítás ideje kevéssé vagy nem volt hatással a hajtásnövekedésre, lombfelületre, lemetszett fás részek tömegére, bogyószámra, bogyótömegre, cukor- savtartalomra, pH-ra.
MATUS et al. (2006) Mendozában állítottak be borsónagyságnál, zsendüléskor és 21 Brixo-nál 25 és 50 %-os ritkításos kísérleteket. Az 50 %-os korábban végzett ritkítás esetén mérték a legmagasabb összespolifenol-, antocianin-, katechin- és proantocianidin-tartalmat. A legmagasabb cukortartalmat az 50 %- os zsendüléskori beavatkozás hatására mérték. CARBONNEAU et al. (1977) Bordeaux-ban ʼMerlotʼ és ʼCabernet sauvignonʼ szőlőfajtán vizsgálták a levelezés és ritkítás hatását. Termékeny évjáratokban az 50%-os ritkítást ajánlották július végéig, vagy maximum az érés kezdetéig elvégezni. CORINO et al. (1991) szerint a zsendüléskor elvégzett ritkítás adja a legjobb eredményt.
SCHALKWYK et al. (1996) megfigyelték, hogy a 'Chardonnay' ültetvényben a késői időpontokban – 17 és 19 Brixo-nál – végzett kezelés, még a nagymértékű fürt redukció esetén sem okozott a must és az abból készült bor minőségében növekedését. Ennek részben ellentmondanak SCHULTZ et al. (2000) megállapításai. Ők a vörösbort adó szőlőfajtáknál a késői ritkítást is előnyösnek tartják.
A fürtritkítás mértéke
LOTT és EMIG (1985) szerint intenzívebb ritkítás hatására jobban emelkedett a termés és a must minősége. FERRER BACCINO (1988),
CAMPOSTRINI et al. (1991) és IACONO (1990) megfigyelései szerint a ritkítás erősségével fordított arányban növekedett a termés cukortartalma.
CARGNELLO (1994) azt tapasztalta, hogy a korábban említett összefüggés nemcsak a cukortartalomra, hanem a bor minőségére is kihat. REYNOLDS (1989a) négy éves 'Rajnai rizling' tőkéken állított be kontroll, hajtásonként 2 fürt és hajtásonként 1 fürt terheléseket válogatással. A terheléssel egyenes arányban növekedett a termésmennyiség, fordított arányban növekedett a bogyótömeg, a fürtönkénti bogyószám, a cukortartalom, a pH és csökkent a savtartalom.
A fürtritkítás hatékonyságát befolyásoló egyéb tényezők
OUGH és NAGAOKA (1984) Kaliforniában 3 különböző termőhelyen állítottak be fürtritkításos kísérletet. Arra a következtetésre jutottak, hogy a termés és az abból készült bor minőségére inkább a termőhely, mintsem a kezelés van hatással. KELLER et al. (2005) 3 szőlőfajtán, WUNDERER és SCHMUCKENSCHLAGER (1990) 5 különböző fajtán vizsgálták a fürtritkítás hatását különböző termőhelyeken. Megállapították, hogy a termésmennyiség és a minőség évjárattól, fajtától, termőhelytől függött elsősorban. VALENTI et al.
(1991a) és BAVARESCO et al. (1991) szerint nehezen lehet összefüggést találni a fürtritkítás és must minőségi mutatói között. Nagymértékben az évjárat, fajta határozza meg a minőséget. SCHALKWYK et al. (1998) azt javasolják, hogy az évjárat hatás miatt nagy termésre számítunk, akkor érdemes alkalmazni a beavatkozást. ULCZ et al. (2007) is hasonló megállapításra jutottak hazai körülmények között.
MORRIS et al. (2004) 'Aurore', 'Chancellor' és 'Villard noir' fajtákon, CAMPOSTRINI et al. (1991) 'Schiava' és 'Cabernet sauvignon' szőlőfajtán állítottak be fürtritkításos kísérletet. A szerzők leírják, hogy a fajták eltérően reagáltak a beavatkozásokra. Megjegyzik, hogy a 'Cabernet sauvignon' tőkék kiegyensúlyozott levélfelület/termésmennyiség arányúak voltak, valószínűleg ezért nem volt pozitív hatása a fürtválogatásnak. Ezt a megállapítást tűmasztják alá SCHALKWYK et al. (1996) eredményei is. Kiegyenlített
levélfelület/termésmennyiség arány esetén nincs minőségjavító hatása a kezeléseknek. Pozitív hozadék akkor jelentkezik, ha az ültetvényt valamely stressz éri. Ezzel megegyeznek PONI et al. (1994) megállapításai is. Az öntözött tőkéken nem, vagy csak kis mértékben tapasztaltak minőségnövekedést a fürtválogatás hatására, szemben a vízstressznek kitett növényeken tapasztaltakkal. LAVIN et al. (2001) szerint, ha az ültetvény jó tápanyag- és a víz ellátottsága, a magasabb terhelés nem befolyásolja a tőkék kondícióját, illetve a bor minőséget. Ennek ellentmondanak McCARTHY et al.
(1987) mérései. Öntözött ʼSyrahʼ ültetvényben magasabb minőségnövekedést eredményezett a ritkítás, mint a nem öntözöttekben.
WALG és BAMBERGER (1994) az első fürtöt javasolja meghagyni.
FISHER et al. (1977) megfigyelték, hogy a tőkék második fürtje kevésbé érett, kisebb a cukor-, magasabb a savtartalma és tömege is alacsonyabb.
Összefoglalva megállapítható, hogy a fürtválogatás hatékonyságát nagyon sok tényező befolyásolhatja, szerepe akkor értékelődik fel, ha valamely körülmény nem optimális.
3.2. A fürtfelezés (fürtkurtítás)
A fürtfelezést elsősorban német és olasz szakemberek kutatták behatóbban (BAVARESCO et al. 1991 és SCHULTZ et al. 2005). A fürtök kurtítása a minőségi borszőlőtermesztésnek is hatékony eszköze lehet. A fürtfelezés nyomán nagyjából olyan laza fürtszerkezet formálódik, mint amilyet a gibberellin-kezelés eredményeként kapunk. A felezésnek nemcsak a tömött fürtű fajták, hanem egyes lazább szerkezetű, viszonylag nagy bogyójú szőlők esetében is igen pozitív hatása lehet. A gyakorlatban többnyire csak a nagy és tömött fürtöket vágják ketté, avagy annak alapi ágát, esetleg néhány nagyobb oldalágat választják le (ZANATHY 2006 és PRIOR 2005). Ezen kívül a hosszú fürtű fajtáknál lehet előnyös a felezés. A fürtön belül az érés felülről lefelé történik, tehát a felső bogyók mindig érettebbek, mint az alsók. A beavatkozással a gyengébb minőségű bogyókat távolíthatjuk el.
HAFNER (2001) 'Szürkebarát', ʻPinot noirʼ és ʻPinot blancʼ szőlőfajtákon állított be fürtfelezési kísérleteket. Szerinte a fürtfelezés elvégzésének optimális ideje két héttel a zsendülés előtt van. Nagy és hosszú kocsányzatú fajtáknál (pl.
'Kékfrankosnál)' az alsó fürtszakasz a virágzás után kézzel is könnyen lecsíphető. Ezúttal is számolnunk kell azzal, hogy a termésmennyiség kiegyenlítődik, a bogyók az átlagosnál nagyobbra nőnek; s elenyésző lesz a mustfokban tapasztalható többlet (FAZEKAS et al. 2007). PRIOR (2005) megjegyzi, ha korán történik a beavatkozás, akkor a növény kevéssé egyenlíti ki a kiesett termésmennyiséget. Kísérleteiben 10 %-kal magasabb cukortartalmat mért a 'Dornfelder' fajta kontroll tőkéihez képest. KÜHRER (2005) szerint a 'Zöld veltelíninél' a felezés egy jó módszer a mustfok javítására és ezzel egy jó növény-egészségügyi állapot is elérhető.
PRIOR (2006) megállapította, hogy a fürtzáródásig végzett felezés terheléscsökkentéshez vezet, és ezen kívül a botrytis fertőzöttség is kisebb.
ZANATHY et al. (2007) a virágzáskori, PRIOR (2005) szerint pedig a sörét bogyónagyságtól zsendülésig elvégzett beavatkozás jelentősen csökkentette a szürkerothadás mértékét és gyakoriságát. Svájci tapasztalatok szerint még a zsendüléskor elvégzett fürtfelezéssel is eredményesen csökkenthető a rothadás, illetve a termés ecetesedése (HAFNER 2001, 2002, 2003). SCHULTZ et al. (2005) mérései alapján a beavatkozás hatására több, mint 50 %-kal csökkent a botrytis fertőzöttség mértéke. PRIOR (2005) eredményei szerint fontos, hogy viszonylag korán elvégezzük a beavatkozást, mert ha már a cukor jelen van, a bogyókban jelentős lehet a fürtök rothadása. Hasonlók PODMANICZKY (2007) eredménye is: a zsendülés utáni, 10 Brixo-os állapotnál történt művelet után a 'Pinot noir' fajta esetében nagy volt a szürkerothadás mértéke és az ecetesedés is. 'Cabernet sauvignon' fajtán a technológia hatására nem emelkedett a must cukor- és savtartalma, továbbá a belőle készült bor analitikai értékei sem tértek el számottevően a kontrolltól. Ennek ellenére az organoleptikus értékelés során magasabb pontszámot kaptak, és a profilanalízis eredményei is kedvezőbben alakultak a kontrollhoz képest.
MORANDO et al. (1991) négy éven keresztül három különböző szőlőfajtán a fürtritkítást és a fürtfelezést vizsgálták. A beavatkozásokat virágzáskor és
zsendüléskor végezték el. A korai fürtfelezés kevésbé bizonyult hatékonynak a minőség szempontjából. Az eltérő időben elvégzett fürtritkítás a termés minőségében nem okozott szignifikáns különbséget. A beavatkozások hatására nőtt a bogyóméret, a borokban az alkohol-, glicerin-, cukormentes extrakttartalom, és csökkent a savtartalom. A szerzők megjegyzik, hogy a technológiák hatásának intenzitása fajta- és termőhelyfüggő. Tapasztalatuk szerint a szőlőfajták érzékenyen reagáltak a fürtritkításra, és a fürtfelezésre.
Ezeknek az eredményeknek ellentmondanak HAFNER (2005), mérései. A 'Vernatsch' szőlőfajtán a korábbi fürtfelezés alkalmazásával 0,25 MMo-kal magasabb cukortartalmat mért, mint a későbbi beavatkozás esetén. FAZEKAS et al. (2009) publikációjukban megjegyzik, hogy a felezés hatására felgyorsult az érés dinamikája, de cukortartalom koncentrációban elenyésző különbséget tudtak csak mérni. BAVARESCO et al. (1991) szerint a magasabb növekedési erélyű fajtákon hatásosabb a fürtritkítás és a fürtfelezés. DIMOVSKA et al.
(2000) virágzás előtt és után végeztek 33%-os és 66%-os fürtkurtítást 'Beogradska bessemena' szőlőfajtán. A legjobb eredményt virágzás előtt 33%- os kurtítással érték el, ekkor fürtönként több bogyót kaptak.
PRIOR (2005) úgy véli a beavatkozás fajtától függően eltérő munkaidő ráfordítást igényel. Ha az ültetvényben a levelezés szakszerű, akkor 60, átlagos ültetvény esetén 85 élőmunkaórával számolhatunk hektáronként. SCHULTZ et al. (2005) kísérleteikben termőhelytől függően 22 - 38 élőmunkaórát mértek.
HAFNER (2003) szerint akár 80 - 100 is lehet. A szerzők, akik a fürtfelezést és ritkítást hasonlították össze, egyetértenek abban, hogy a felezés jobb minőséget, egészségesebb fürtöket produkált. A későbbiekben széleskörű elterjedése várható.
3.3. A D.M.R. (Double Maturation Raisonneé) módszer
A Double Maturation Raisonneé technológia magyarra fordítva talán ésszerű kettős érlelésnek felel meg. Más szerzők Partial Grape Drying, vagy magyarul részleges szőlő szárításnak nevezik. RIBÉREAU-GAYON et al.
(2006) szerint a szőlőtöppesztéses technológiákat két nagy csoportra lehet
bontani: on-vine grape drying vagy off-vine grape drying. A két fogalom között az a különbség, hogy az elsőnél a szőlőtőkén töpped a termés, az utóbbinál leszüretelik, és valamely eszközzel vagy természetes módon szárítják. Az off- vine grape drying módszer elsősorban a déli államokban ismert. Így készül a mazsola, Valpolicellában az Amarone, Spanyolországban és Mediterrániumban Alexandriai Muskotályból készült különféle desszert borok, Jerez borrégióban a Soleo, Jurában a “karácsonyi bor” illetve Magyarországon is ismert “szalmabor”.
Ezzel a módszerrel kezelt szőlőalapanyag nemcsak magasabb cukor- és esetenként magasabb savtartalmú, hanem a hő hatására egyedi íz-, illat, zamatjegyek is kialakulnak (FRANCO et al. 2004). A tőkén töppesztett technológiának előnye, hogy a termés illósavtartalma jóval alacsonyabb, az off- vine grape drying technikával szemben, mert nem sérülnek a bogyók, nincs illósodásra lehetőség és kevésbé munkaigényes.
A D.M.R. módszert olasz szakemberek kutatták először. Az eljárás elsősorban hosszú metszésű művelésmódokon alkalmazható célszerűen. A kordon művelésű tőkéken nehezebben kezelhető lombfalat kapunk, és jóval munkaigényesebb is az eljárás (PODMANICZKY, 2007). Guyot vagy ernyő- művelésű tőkék kezelése során a teljes érés előtt átvágjuk a szálvesszőt, de úgy, hogy a következő évi termést ne veszélyeztesse, le tudjunk kötni egy - két termővesszőt. Érdemes egynél több szálvesszőt hagyni, az esetleges fagykárok mérséklése érdekében.
A módszer hatására relatív és abszolút cukorgyarapodás történik:
abszolút: mert a még élő levelek asszimilitákat szállítanak a fürtökbe, és csakis a fürtökbe, a gyökér felé nem (FARKAS 2009);
relatív: a levelek néhány nap alatt leszáradnak (PODMANICZKY 2007), utat nyitnak a napfénynek, a bogyók kezdenek betöppedni. A termés cukor- és savtartalma növekszik.
CARGNELLO (1992) szerint a metódus 2 fontos dolgot takar:
1. a szálvessző megfelelő helyen (2. ábra) és időben történő átvágását.
2. a szüreti időpont a legmegfelelőbb legyen.
2. ábra: Az ernyőművelésű tőkék szálvesszőinek helyes átvágása
A szerző három éven keresztül 'Nebbiolo', 'Sangiovese' és 'Cabernet sauvignon' szőlőfajtákon végzett másodéves vesszőátvágást. A must cukor- és savtartalma mindig növekedett. Szerinte a technológia alternatívája lehet a fürtritkításnak. Hasonló eredményeket értek el DALLʼAGNOL et al. (2002) Brazíliában 'Cabernet sauvignon' szőlőfajtán. MURISIER et al. (2006) űgy látják sokkal jobb és gazdaságosabb eljárás a fürtritkításnál, mert hatásosabb és kevesebb a terméskiesés. Természetesen a termés fürtátlagtömege csökkent (ULCZ et al. 2007 és GYÖRFFYNÉ et al. 2007). MÁJER et al. (2006), ULCZ et al. (2007) és WERNER (2006) mérései szerint a mustok cukor- és savtartalma, ezen belül az alma- és borkősavtartalma is növekedett (MURISIER et al. 2003, 2006). A kísérleti borokban magasabb extrakt-, alkohol-, sav-, polifenol tartalmat mértek a kontrollhoz képest (CARGNELLO és SPERA 1996).
GYÖRFFYNÉ et al. (2007) és KAPTÁS et al. (2007) teljes érésben javasolják elvégezni a másodéves vesszőátvágást. Fontos a töppesztés időtartama is. MÁJER et al. (2006) véleménye szerint - többéves badacsonyi kísérletek alapján - a kéthetes töppesztés hozott pozitívumot, az egyhetes töppesztés borai gyengébb pontszámot kaptak az organoleptikus értékeléseken. MURISIER et al. (2006) is 14-15 napos töppesztést javasolnak, kísérleteikben ez idő alatt a termés cukortartalma 6 - 22 g/l-el növekedett.
CARGNELLO és SPERA (1996) magasabb rezveratrol koncentrációt is mértek.
