Fábri Károly Lajos (Charles Louis Fábri) Budapesten született, egyetemi tanulmánya-it a Pécsi Tudományegyetemen végezte.17 India iránti érdeklődése akkor ébredt fel, amikor az 1920-as években egyetemi hallgatóként részt vett az újonnan alapított Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum tárgyainak rendezésében (Bethlenfalvy 1980: 4).
14 A Stein Auréllal való találkozás élményét Kashmirról szóló könyvében is megörökítette (Baktay 2006:
233–249). Kettőjük kapcsolatát Kelecsényi Ágnes elemezte részletesebben (Kelecsényi 2014).
15 Baktay Ervin életét és munkásságát legteljesebben a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kiadásában megjelent kötet mutatja be. Lásd Kelényi (szerk.) 2014.
16 Taxila a Kr. e. 5. századtól a Kr. u. 2. századig volt kiemelkedő buddhista központ, ma világörökségi hely-szín: http://whc.unesco.org/en/list/139 (Letöltve: 2017. 10. 15.).
17 Életét és munkásságát Bethlenfalvy Géza foglalta össze könyvében (Bethlenfalvy 1980).
Magyar régészeti kutatások Dél-Ázsiában…
Ennek hatására kezdte meg indológiai tanulmányait a leideni Kern Intézetben. Itt 1927 és 1934 között részt vett az Annual Bibliography of Indian Archaeology hét kötetének szerkesztésében Jean Philippe Vogel professzor irányítása alatt. E munka során alapo-san megismerte az indiai régészet szakirodalmi hátterét, hiszen a könyvsorozat Dél- és Délkelet-Ázsia régészetével kapcsolatosan megjelent publikációkat tartalmazott temati-kusan rendszerezve (Vogel–Krom–Kramers 1928: vi). A régészet terepen alkalmazott módszereit pedig elsőként Stein Auréltól sajátíthatta el, amikor 1931-ben segédkezett neki punjabi felfedező útján (Stein 1937: 37), majd 1932-ben elkísérte őt első iráni expe-díciójára. Bár Stein elégedett volt a fiatal tudós munkájával, anyagi támogatás híján a következő expedícióra már nem tudta őt magával vinni (Walker 1995: 290–296). Fábri először néhány hónapot a British Museumban töltött Stein leleteinek feldolgozásával, majd visszatért Leidenbe.
1933-ban egy Leidenben tartott előadásában a magyar őstörténetet próbálta India múltjával összekapcsolni. Ennek során arra tett kísérletet, hogy összehason-lítsa a ma gyar rovásírást az Indiában Aśoka király feliratairól ismert brāhmī írással (Kr. e. 3. század). Érvelése szerint a kettő közötti kapcsolat úgy volt lehetséges, hogy a ma gyarok ősei Belső-Ázsiában találkoztak olyan Indiából származó buddhista cso portokkal, amelyek akár még a Kr. u. 6–7. században is használták a brāhmī írás jeleket (Fábri 1934–1935a).
1933-ban Rabindranath Tagore meghívására Fábri visszatért Indiába, és Shantiniketan, Calcutta, valamint Lahore egyetemein tartott előadásokat. Indiai tartózkodása alatt több régészeti jellegű tevékenységet is végzett. 1935-ben az indiai kormány megbízására ő szerkesztette az Indiai Régészeti Felügyelőség éves beszá-molóit tartalmazó Annual Reports of the Archaeological Survey of India című kiad-ványt az 1930–1934 közötti időszakról (Fábri 1936: xxvii). E megbízásnak köszön-hetően több hónapot töltött az Indus-civilizáció nem sokkal korábban felfedezett városainak feltárásán Mohenjo-daróban és Harappában (Bethlenfalvy 1980: 5).
Az ebből az időszakból származó publikációi közül több is az Indus-civilizáció problémakörével foglalkozik. Tanulmányozta az Induscivilizáció lelőhelyeiről elő -került pecsételőköveken fenmaradt – mindmáig megfejtetlen – írásjeleket, valamint az ezeket kísérő képi ábrázolásokat is (Kr. e. 3. évezred). Összehasonlítva őket a Kr. e. 500 körüli időszakból származó poncolt díszű érmékkel – India legkoráb-binak tartott pénznemével – arra jutott, hogy az Indus-civilizáció bizonyos szimbó-lumai egészen a koratörténeti korszakig tovább éltek (Fábri 1935). Az Indus-völgyi pecsételőköveket a poncolt díszű érmék elődeinek tartotta, és kereskedelmi funkciót tulajdonított nekik: a fizetési kötelezettség egyfajta megbélyegzésére szolgálhattak (Fábri 1934–1935b: 51–52).
Egy másik tanulmányában néhány Mohenjo-daróból származó pecsételőkövön látható bikajelenetet állított párhuzamba a knóssosi palota bikaátugrást ábrázoló freskójával (Kr. e. 1500 körül). Ez a rítus Krétán egyéb ábrázolásokról – többek között pecsétlenyomatokról – már korábbi időszakból is ismert. Fábri az ábrázolá-sok közötti párhuzamot olyannyira szorosnak vélte, hogy számára a két területen gyakorolt rítus azonossága kétségtelen volt (Fábri 1937a: 93–96).
A pecsételőkövek mellett a pecsétlenyomatokat is tanulmányozta, amelyek időn-ként agyagedényeken maradtak fenn. Egyszer megkísérelt megfejteni egy Mohenjo-daróban feltárt agyagedénybe pecsételt feliratot, és mivel a jelek egyik Indus-völgyi jelre sem hasonlítottak, sumer-babiloniaknak interpretálta őket, mivel az Indus-civilizációnak kiterjedt kulturális kapcsolatai voltak Mezopotámiával. Értelmezése szerint a bepecsételt jelek jelentése ’árpa’ vagy ’kétszáz’, datálása pedig Kr. e. 2600 (Fábri 1937b). Ezt az értelmezést később többen vitatták, és a jelek mezopotámiai eredete sem nyert bizonyítást (Chakrabarti 1982: 268; Possehl 1996: 103–104).
Fábri kísérletei az Indus-civilizáció rejtélyeinek megfejtésére a kutatástörténetben kezdeti próbálkozásoknak számítanak, hiszen publikációinak megjelenésekor alig egy évtized telt csak el az első Indus-völgyi városok feltárásához képest. Ennek ellenére elmélyültségét a témában számos publikációja mellett az is bizonyítja, hogy egy átfogó tanulmányt is írt India első városias jellegű kultúrájáról.18
1937-től Fábri Lahore-ban élt, és később a Lahore-i Múzeum kurátora lett (Bethlenfalvy 1980: 5). Ekkor tudományos tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektetett a régészet ered ményeinek népszerűsítésére is (Bethlenfalvy 1980: 16).
Ennek szellemében A hó nap műtárgya címmel a nagyközönségnek szóló program-sorozatot tartott a múzeumban, és a látogatók részére kiadott egy kőkorszakról szóló ismeretterjesztő könyvet (Fábri 1947).
India kettéosztása után, 1947-től Delhiben élt, és elsősorban művészettörténettel foglalkozott. Mivel már nem állt az Indiai Régészeti Felügyelőség alkalmazásában, terepmunkára nem sok lehetősége adódott (Bethlenfalvy 1980: 17). Ez alól kivételt képe-zett a kelet-indiai Orissa állam művésképe-zettörténetét elsőként bemutató könyv megírását megelőző kutatás. Öt orissai expedíciója során a művészettörténeti vizsgálódás mellett régészeti terepbejárásokat is végzett (Fábri 1974: xxi–xxii). 1968-ban bekövetkezett haláláig Delhiben élt. Művészettörténeti munkásságával megvetette Indiában a mű -kritika alapjait (Lázár 2007: 28).
18 Ez a munka nyomtatásban nem jelent meg. A kéziratot a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzik (Fábri/001: The Indus People 3000 to 2000 B.C.).
Magyar régészeti kutatások Dél-Ázsiában…