Európai Unió, a „régiók Európája”

Az Európai Unió – amelynek 2004. május 1-jétől Magyarország is teljes jogú tagja – regionális politikájának egyik legfontosabb deklarált stratégiai célja, hogy a szolidaritás, a méltányosság és az igazságosság elvéből kiindulva, megkülönböztetett figyelmet fordítson a tagállamok és

régióik, valamint településeik fejlettségbeli különbségeinek mérséklésére, általában véve az elmaradott térségek felzárkóztatására és fejlesztésére, a szorosabb gazdasági együttműködésre és az európai integráció megteremtésére, végső soron a kohézió erősítésére és a régiók fenntart-ható fejlődésének a szolgálatában. A területi egyenlőtlenségek mérséklésére, a régiók fejleszté-sére és felzárkóztatására a tagállamok, illetve azok régióinak fejlettségi színvonalától függően költségvetésének közel negyven százalékát fordítja a közösség (Baranyi, 2008b).

Az Európai Unió tagállamaiban, az EU regionális politikájának valamennyi tagor-szágra érvényes közösségi alapelvek – a szubszidiaritás, a decentralizáció, az addicionalitás, a koncentráció, a programozás, a partnerség, az áttekinthetőség, a versenyképesség – követke-zetes alkalmazása biztosítja a regionális fejlesztések hatékonyságát, a szolidaritás szellemében erősíti a kohéziót, amelynek nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzeti regionális területpolitikai szervezetrendszer korszerűsítése. A közös regionális és strukturális politika eddigi sikereit jelzi, hogy az Európai Unióban az elmaradott és a fejlettebb területek gazdasági, jövedelmi és ellátottsági mutatói között érezhetően mérséklődnek a regionális különbségek. A korábban elmaradott régiókban – mindenekelőtt a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap támogatá-sának köszönhetően – szemmel látható fejlődés tapasztalható, hanyatló ipari térségek, kistér-ségek és települések fejlődnek és gyarapodnak (Horváth, 1998, 2001).

A regionális fejlesztési politika szempontjából merőben új helyzetet teremtett az a kö-rülmény, hogy a keleti bővítés első körében (2004) a gyengébb teljesítőképességű új tagországok belépésével az egy főre jutó uniós GDP-átlag jelentősen, mintegy 13%-kal csökkent. A bővítés 2007. évi újabb körében az átlaghoz képest eleve elmaradottabb gazdaságú Románia és Bulgária belépésével ez a mutató tovább romlott, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a korábban támo-gatást élvező régiók szorulhatnak ki a Strukturális Alapok által kedvezményezett térségek sorából.

A ma már 27 tagúra bővült Európai Unióban ugyanis változatlanul azok a régiók formálhatnak majd igényt elsősorban a regionális fejlesztési támogatásokra, amelyekben a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó hazai össztermék az uniós átlag 75 százaléka alatt marad.

A keleti bővítések utáni helyzet még inkább megköveteli az újonnan csatlakozott or-szágtól az Európai Unióban elvárt regionális szemléletet és gyakorlatot, valamint az európai uniós alapelveknek a regionális támogatási politikában történő hatékonyabb követését és alkal-mazását a 2007–2013 közötti új költségvetési ciklusban. Az Európai Unióhoz történt csatlako-zás egyik alapvető feltétele éppen ezért az volt, hogy megerősödjön a területfejlesztés közép-szintű intézményrendszere, megszerveződjenek a programozási (tervezési-statisztikai) régiók, a 2007–2013 időszakra szóló nemzeti fejlesztési tervek keretében elkészüljenek a regionális és a megyei területfejlesztési programok, és az érintett intézmények felkészüljenek azok végrehajtá-sára, egyszersmind kialakuljon a központi koordináció, egyértelművé váljon az EU támogatási alapok igénybevételéhez kapcsolódó felelősség és konkrét cselekvési program.

A regionális különbségek mérséklését az 1986. évi, s 1987. június 1-jén életbe lépett Egységes Európai Okmány – mint a Közösség egyik elsődleges jogforrása – célként fogalmazta meg és a Maastrichtban 1992. február 7-én aláírt, és a tagállamokban történt ratifikációkat követően 1993. november 1-jétől hatályos Európai Unió Szerződés (Maastrichti Szerződés) megerősítette az uniós együttműködés alapelveit, és javaslatot fogalmazott meg az Európai Kö-zösség kohézióját erősítő új regionális pénzügyi alap megszervezéséhez. Ehhez igazodva az EU – figyelembe véve az EUROSTAT elvárásait – Területi Statisztikai Egységek Nomenklatúrája (Nomenclature of Teritorial Statistical Units – továbbiakban: NUTS) elnevezéssel egységes területi osztályozási rendszert alakított ki, azzal a céllal, hogy egységes területi besorolást te-gyen lehetővé a területi statisztikai szempontjából az EU-nak, amely egyben a legalkalmasabb módszer a Közösség regionális problémáinak és regionális gazdasági kapacitásának vizsgálatára, a pénzügyi támogatási források összehangolására és koncentrálására.

Az Eurostat által kidolgozott rendszer három regionális (NUTS 1–3) és két lokális (NUTS 4–5) szintet különböztet meg, amelynek ugyan közvetlen jogi alapja nincs, de a

Strukturális Alapok feladatairól szóló 2052/88. sz. EK Tanácsi Rendelet a forráselosztásnál a kiemelt célterületek meghatározásához ezeket a területi szinteket veszi figyelembe, ezek ké-pezik alapját a regionális statisztikai adatgyűjtéseknek, illetve regionális gazdasági-társadalmi tervezéseknek és elemzéseknek (Baranyi, 2008b).

Az időközben lejátszódott változások nyomán a területi szintek a következők szerint alakultak:

 NUTS 0 – tagország, nagyságtól függetlenül (tehát Németország, Magyarország és Luxemburg is NUTS 0)

 NUTS 1 – tartomány-, illetve régiócsoportok, kivéve Németországot, ahol ez a tartomány szint. Magyarországon három országrész, Közép-Magyarország (Budapest és Pest me-gye), Dunántúl (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl és Dél-Dunántúl), Kelet-Magyaror-szág (Észak-MagyarorKelet-Magyaror-szág, Észak-Alföld, Dél-Alföld),

 NUTS 2 – tartományi szint, illetve régiók (Magyarországon 1998-ban ez a hét tervezési statisztikai régió volt).

 NUTS 3 – megye (Magyarországon 19 megye + főváros).

 NUTS 4 – kistérségi szint (Magyarországon 2003-ig 150 ún. statisztikai, 2004-től 168, 2007-től pedig 174 komplex kistérségi társulás).

 NUTS 5 – települések (Magyarországon 3154 db).

Az európai regionális támogatási politika legfontosabb területi középszintje a NUTS 2-es régió, amelyek 2-esetében a lakossági nép2-ességküszöb határértéke 800 ezer és hárommillió fő között mozog. Az Európai Parlament és a Tanács 1059/2003. EK. rendelete (2003. május 26.) szerinti újraszabályozása szerint a NUTS osztályozás első három hierarchikus szintjének a követ-kező népesség-küszöbértékeken belül kell lenniük (3.1. táblázat).

Az Európai Unió folyamatos bővülésével, a különböző fejlettségű országok csatlako-zásával egyre inkább előtérbe került a fejlettségbeli különbségek kiegyenlítése, a gazdaságpo-litika, a pénzügyi források összehangolása. Ehhez volt szükség a közösségi szintű regionális politika alapvető hátterét adó egységes területi statisztikai rendszer megalkotására. A későbbi-ekben, mindenekelőtt a 2000–2006 közötti költségvetési periódusban, a kohéziós politika át-alakítása (AGENDA 2000) és a Közösségi Kezdeményezések bevezetés nyomán a Struktu-rális Alapok és egyéb pénzügyi eszközök elsősorban három kiemelt célkitűzés megvalósítását szolgálta: a fejlődésben lemaradt régiók fejlesztésének és strukturális alkalmazásának előse-gítését (1. célkitűzés); a strukturális nehézségekkel küzdő térségek gazdasági és társadalmi szerkezetváltásának támogatását (2. célkitűzés); az oktatási, képzési és foglalkoztatási politi-kák és rendszerek kiigazításának és korszerűsítésének támogatását (3. célkitűzés).

3.1. táblázat: Az első három területi szint átlagos méretnagysága a népességküszöbök határértékei alapján a NUTS osztályozás kialakítása szerint

Szint Legalább Legfeljebb

NUTS 1 3 000 000 7 000 000

NUTS 2 800 000 3 000 000

NUTS 3 150 000 800 000

Forrás: Saját szerkesztés.

A kiemelt célkitűzések megvalósítása érdekében pedig az Európai Unióban a területi (értsd: regionális) szintű egységeknek kettős funkciója, feladata van: egyfelől segítik a regio-nális szintű különbségek mérséklését, az elmaradott területek felzárkóztatását, versenyképes-ségük javítását, másrészt biztosítják a központi és a helyi (értsd: települési) közigazgatási

fel-adatok közötti közvetítést, a körzeti, területi szolgáltatások megszervezését és a helyi területi egységek közötti különbségek mérséklését (Baranyi, 2006; Káposzta szerk. 2007).

3.4.Az Európai Unió regionális támogatási rendszere