A helyi gazdaságfejlesztés tartalma és az integrált területfejlesztés

Abból kiindulva, hogy regionális összefüggésekben a különböző térségek gazdasági teljesít-ményében jelentős különbségek adódhatnak, a gazdaság globális dimenzióin belül fontos sze-repet tölthetnek be a kisebb, illetve alacsonyabb területi szinteken zajló gazdasági-társadalmi folyamatok is. A területi versenyképesség fogalomrendszere alatt szokás többnyire hivatkozni a helyi (és/vagy regionális) gazdaságfejlesztés értelmezésekor és ok-okozati összefüggéseinek a feltárása során. Magyarországon például a gazdaság jövedelemtermelő képességének tekin-tetében a lokális, kistérségi és települési (NUTS 3, 4, újabb elnevezéssel LAU 1, 2) terület- és településfejlesztési szintek közötti különbségek legalább annyira szignifikánsak lehetnek, mint a nagytérségek és megyék közötti eltérések.

Tudomásul véve a nagyságrendi eltéréseket, az arányok és tendenciák tekintetében a kü-lönbségek olykor még jellemzőbbek lehetnek a lokális, helyi és települési szinteken, de sajátossá-gaikkal a helyi tényezők mindenképpen árnyalhatják és befolyásolhatják a globális gazdaság fo-lyamatait. Ilyen megközelítésben alapvető fontossággal bír tehát a helyi sajátosságok felismerése és az ezen alapuló helyi fejlesztési beavatkozás, mégha a gazdaság globális folyamatai erő-teljesebben is befolyásolják a lokális történéseket. Nagyvonalú megközelítésben úgy is lehetne fogalmazni, hogy a globális problémák kezelésének kiinduló pontja lehet a helyi szint, a kistér-ségi, főként pedig a települési gazdaság (Bajmócy, 2011).

Az utóbbiak igazságtartalma még akkor sem vonható kétségbe, ha a köztudat a helyi szint alatt hétköznapi értelemben általában a településeket jelenti, bár a helyi gazdaságfej-lesztés inkább a nagyobb, lokális, a kistérségi, esetleg városi és vonzáskörzeti vagy település-közi, policentrikus településegyüttesek kapcsolatrendszerében fejti ki hatásait, idéz elő jelen-tős változásokat. Amikor helyi gazdaságfejlesztésről esik szó – ami tudatos közösségi beavat-kozást jelent a gazdasági folyamatokba – területfejlesztési megközelítésben mindenekelőtt a lokális szintek alatt a kistérség és a települések értendők. Az EUROSTAT besorolásaihoz igazodva, kicsit precízebb megfogalmazásban tehát két helyi szint, egyfelől a statisztikai kistérségek (számuk Magyarországon 174), másrészt pedig a települések – falvak és városok – (számuk 2011. január 1-jén 3154, ebből 328 városi jogállású település) különíthetők el. Eb-ben az összefüggésEb-ben külön jelentőséget nyer a lokális térség fogalma, amely egy várost és a munkaerő vonzáskörzetébe tartozó azt jelenti. Például egy város és vonzáskörzete esetében, főként a munkaerővonzást tekintve, a foglalkoztatott lakosok úgy tudnak munkahelyet vál-toztatni az adott térségben, hogy közben nem kell lakóhelyet váltani, vagy fordítva a lakó-helyváltás nem feltétlenül jár együtt munkahely változtatással. Az előbbiekből kiindulva a helyi gazdaságfejlesztés a lokális szinteken elsősorban elvileg a települési szinteket, a lénye-get érintően pedig sokkal inkább a lokális térségeket vagy az ezt legteljesebben megjelenítő kistérségeket jelenti (Baranyi, 2007c).

A 2004-ben, majd véglegesen a 2007. évi CVII. (A települési önkormányzatok több-célú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény módosításáról) törvény nyomán országosan 174 kistérség, illetve komplex kistérségi társulás jött létre. A helyi gazdaságfej-lesztés szempontjából a kistérségi rendszer további olyan lehetőségeket teremtett, amely elő-segíthette egy újfajta, dinamikus szemléletű gazdasági működés feltételeinek kialakulását (Bajmócy, 2011). Ehhez többek között a kistérségi szerepkörök bővülése – amely a hivatali,

„hatósági” működés oldaláról – az alábbiak szerint is hozzájárult:

 Az országot átfedés-mentesen lefedő kistérségi fejlesztési tanácsok rendszerének létre-jötte.

 A kistérségi fejlesztési tanácsok feladat- és hatáskörének szabályozása, a területfejlesztési önkormányzati társulásokra vonatkozó szabályok pontosítása kistérségi szinten, a társulási szabadság korlátozása nélkül.

 A fejlesztési tanács tagja a kistérség valamennyi önkormányzat polgármestere (függetle-nül attól, hogy azok valamelyik kistérségi területfejlesztési társulásnak tagja-e vagy sem).

 A partnerség elvének fokozott érvényesülése, a tanács munkájában résztvevők körének bővülése (kistérségben működő gazdasági kamarák, gazdasági szervezetek stb. képvise-lőinek tanácskozási jogú részvétele, civil és egyéb társadalmi szervezetek konzultációs joggal, illetve társadalmi szervezetek meghívottként való részvétele).

 Fejlesztési projektek kivitelezésének és forrásbiztosításának közös vállalása.

 A fenntarthatóság, illetve működtetés alapja a kétharmados törvény hiányában a társulási formában közösen vállalt feladatokhoz rendelt központi forrás.

A területfejlesztés elvi tartalmát az 1996-ban elfogadott, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI., ún. területfejlesztési törvényrögzítette, amely a te-rületfejlesztés céljai és feladatai között – nyilvánvalóan a helyi dimenziókat is érintve –hang-súlyosan említi a gazdaságfejlesztést, többek között kiemelve:

 a szociális piacgazdaság kiépítésének elősegítését,

 a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtését,

 az innováció térbeli terjedésének segítését,

 a gazdasági céloknak is megfelelő térszerkezet kialakítását,

 a gazdasági feltételekben is megmutatkozó különbségek mérséklését,

 a gazdaság, valamint a környezet és társadalom egyensúlyának fenntartását,

 a gazdaság megújulását elősegítő, térségi erőforrásokat hasznosító fejlesztéspolitikát,

 a gazdaság szerkezeti megújulásának elősegítését,

 az innováció feltételeinek javítását,

 valamint a befektetők számára vonzó vállalkozói környezet kialakítását.

A helyi gazdaságfejlesztésre vonatkozó normatívák közvetlenül és közvetve már a 1996. évi Tftv. által megjelölt alapelve és feladatok sorában megkülönböztetett hangsúllyal szerepeltek a területfejlesztés célok között:

 Térbeli- és a településszerkezet változtatása, hogy a vállalkozások fogadására, a helyi források dinamizálására, a jövedelemtermelés növelésére a feltételek biztosítottak legyenek.

 Esélykülönbségek csökkentése – civilizációs és infrastrukturális feltételek közelítése, a térségek leszakadásának mérséklése, a szociális problémák kezelése, a jóléti állam területi szemléletének érvényesítése.

 Programozási módszerek kidolgozása – eszközök, intézmények, amelyek jelzik a problémákat, a strukturális válságjelenségek korai felismerése és kezelése; területfejlesz-tési stratégia szerepe, Európai Unió konform regionális politika elveinek, eszköz és in-tézményrendszerének kidolgozása, ennek a gyakorlatnak a megismertetése.

 Endogén (belső) források aktivizálása – humán, természeti adottságok, helyi kezdeményezések, az alulról jövő fejlesztési akciók erősítése, új erők megjelenítése a re-gionális folyamatokban.

 Területfejlesztési politika koordinációs szerepének növelése – ágazati érdekek feletti, ágazatközi együttműködések élénkítése.

 Határon átnyúló együttműködések erősítése – abban való aktív részvétel, az ország adottságainak hasznosítása, egyben a szomszéd ország magyarsága irányában új kapcso-lódási pontok, éppen a gazdaságon és a területi együttműködéseken keresztül biztosítani (infrastruktúra, kapuszerep, gazdaságélénkítés).

A felsorolt feladatokat azonban a törvény nem általános gazdaságfejlesztési célzattal emelte ki, hanem mint olyan eszközöket, amelyekkel elősegíthető a kedvezőtlen, elmaradott térségek felzárkóztatása, az országban meglévő területi különbségek csökkentése, tulajdon-képpen közvetve-közvetlenül megfogalmazva a helyi gazdaságfejlesztés lehetséges tartal-mát és fejlesztési lehetőségeit. Ez voltaképpen összhangban volt az 1990-es évek közgon-dolkodásának homlokterében és közfeladatainak középpontjában álló gazdasági szerkezet-váltás igényével, amely a korszerű, versenyképes gazdasági szerkezetszerkezet-váltás megteremtését volt hivatva szolgálni. Jóllehet a törvény szó szerint sem céljait, sem feladatait tekintve konk-rétan még nevesíti, illetve használja a „helyi gazdaságfejlesztés” fogalmát, ám tartalmában feltétlenül és könnyen észrevehető módon jelzi, hogy a helyi gazdaságfejlesztés mindenek-előtt a térségi erőforrások hasznosítását jelentheti.

A témát érintő szakmai anyagok, tudományos elemzések, köztük a regionális (területi) tudomány álláspontja alapján meglehetősen egybehangzó, mondhatni közmegegyezést is jelentő álláspontok szerint a területfejlesztés, ha nem is kizárólagos és egyedüli, de igen fontos eszköze továbbra is a gazdaságfejlesztés. A 2005-ben megújított Országos Területfejlesztési Koncepció szerint sem a gazdaságfejlesztés már a területfejlesztés elsődleges eszköze, hanem egyre inkább átalakul komplex fejlesztési rendszerre, amely tartalmának és módszerének új felfogásban leg-inkább az integrált területfejlesztés kifejezés felel meg.

Integrált területfejlesztés definíciója

A területfejlesztés olyan beavatkozásainak összessége, amely azt jelzi, hogy a gazdaságfejlesztés csak más területfejlesztési beavatkozásokkal együtt, térségileg integráltan, komplex módon szolgálhatja csak a területfejlesztést témaspecifikus összefüggésekben. Erre az integrációra – amely tulajdonképpen maga a korszerű értelemben felfogott integrált területfejlesztés – leghatékonyabb megoldást és te-ret a helyi gazdaságfejlesztés kínálja, amely a sokszínű társadalmi, gazdasági és kulturális erőforrásokra támaszkodást feltételezi. Korszerű megközelítésben az integrált területfejlesztés fontos prioritást biztosít a helyi gazdaság fejlesztésének (Czene és Péti, 2010)

A helyi termelő vagy szolgáltató tevékenység teljes körét magában foglal, helyi gazda-ságfejlesztésből származó tevékenységeket tekintve azonban nemcsak az azokból eredő helyi munkalehetőség és jövedelem biztosítása bír területfejlesztési jelentőséggel, hanem a lokális fejlesztéspolitika eredményessége jelentősen hozzájárul a kistelepülések, a vidéki térségek népességének helyben tartásához, a kulturális és környezeti értékek megőrzéséhez is. Hatéko-nyan alkalmazott helyi gazdaságfejlesztés esetén egy másik területfejlesztési célkitűzés, a policentrikus településhálózat, illetve a harmonikus térszerkezet kialakítása is megvalósulhat (Czene és Péti, 2010).

A helyi gazdaságfejlesztésre alapozott integrált területfejlesztés azon túl, hogy megfelel a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentését célzó EU regionális gazdaságpolitika legfontosabb törekvéseinek, többek között, a kohéziós politikát újszerű módon szolgáló, helyi bázisú (place-based) fejlesztéspolitikai megoldásokat képviselő Barca-féle reformjavaslatok-nak is (ld. 5. fejezet), miután az abban foglaltak erősen a helyi, lokális (kistérségi és telepü-lési) dimenziókra építi a fejlesztéspolitika új stratégiai irányait, különös tekintettel program-csomagban vállalt két fő célra, az alacsony hatékonyság fokozására és a társadalmi kirekesz-tődés felszámolására, illetve az egyenlőség és a társadalmi beilleszkedés segítésére.