Az európai kakasmandikón megjelenő rozsdatünetek leírása és gombafajok azonosítása

Tünetek: a kakasmandikó rozsda első tüneteire március elején figyeltünk fel (44. ábra). 2007-ben a betegség korai megjelenése összefüggésbe hozható az enyhe, hó nélküli téllel és a vegetáció korai megindulásával. Ebben az időszakban a leveleken megjelenő élénk narancssárga színű ecídiotelepek szórványosan jelentek meg az állományban. Emiatt még

mintázatot mutató tőlevelek fonákán képződtek elszórtan az ecidiotelepek (45-46. ábra). Az első pontszerű, majd később terjedő foltok, azaz ecídiotelepek esetenként a levélfelületen több cm²-es rombuszalakú telepekké fejlődtek. A betegség levélfonákon történő előfordulása a gyakoribb, de ritkán az ecidiotelepek a levél színén is kialakultak. Mindössze néhány esetben észleltük a rozsdatelepek kialakulását a levélnyeleken. Megfigyeltük, hogy a levelek főere mentén képződő tömeges ecidiumtelepek miatt a levél meggörbült (46. ábra), csónakalakúvá vált. A később kibújó friss tőlevelek fertőzése miatt, azok gyakran elkeskenyedtek. A kifejlett ecídiumok a levél epidermiszét felszakították, a kerek ecidiumpusztulák szélein rojtosan visszamaradó epidermisz, illetve kutikula jellegzetes fehéres rojtjai szabad szemmel is érzékelhetők (49. ábra). A betegség kifejlődésével párhuzamosan a tőlevelek kezdeti jellegzetes rajzolatukat elveszítették és az ecidiumtelepek mellett megjelentek a teleutotelepek is (47. ábra). Ezekkel gyakrabban a levéllemez alapi részén találkoztunk (48. ábra). Az epidermisz felszakadása után a világos-, majd sötétbarna színű teleutotelepekből szabadultak ki a teleutospórák.

A gombafaj jellemzői: a kakasmandikó rozsdagomba egyedfejlődése eltér a megszokott, teljes fejlődésmenetű rozsdagombák fejlődésmenetétől. Szakirodalmi adatok szerint (BRANDENBURGER 1985, BÁNHEGYI et al. 1985-87) a gomba fejlődésmenete az ún. – opsis típusba tartozik (O I - III IV), azaz hiányos fejlődésmenetű. Ezen túlmenően külön sajátosságként említi az irodalom, hogy az uredo alak ugyan hiányzik, de megfigyelhető, hogy a később fejlődő ecidiospórák tulajdonképpen fiziológiai értelemben helyettesítik az uredospórákat.

Az ecidiospórák egysejtűek, sima felületűek, gömbölydedek, esetenként az ecidiumban a sűrű képződés miatt kissé szögletesek (50-51. ábra). Méretük saját mérések szerint (19-28 x 17-26 μm), gyakorlatilag megegyezik a szakirodalomban (BRANDENBURGER 1985) közölt adatokkal (20-30 x 16-25 μm). A porszerűen felszakadó teleutotelepekből (52. ábra) kiszabaduló teleutospórák aranylóan fénylő világos gesztenyebarna, majd sötétbarna színűek, felületükön jellegzetes hosszanti lefutású, párhuzamos rajzolat figyelhető meg (53-54. ábra).

A teleutospóra csúcsi részén papillaszerű vastagodás képződik. A teleutospórák gömbölydedek, kissé megnyúltak. Méréseink szerint a teleutospórák mérete 24-38 x 16-25 μm, kissé meghaladja az ecídiospórákét. A mintaterületeken folytatott helyszíni vizsgálatok során nem találkoztunk a kórokozó spermogóniumos alakjával (feltehetően az ecídiumos alak megjelenésekor már nem fordultak elő, vagy nem vettük észre azokat. A bazídiumos forma és a bazídiospórák képződésének megfigyelésére teleutotelepekkel erősen fertőzött leveleket gyűjtöttünk be. Ezeket házikertben, fenyőfák alatt helyeztünk el műanyag szúnyogháló alatt,

hogy a szél ne hordhassa el azokat. A leveleket havi rendszerességgel terveztük ellenőrizni.

Sajnos néhány hét leforgása alatt a szúnyogháló alatt a levelek megsemmisültek. A következő évben ugyanezzel a módszerrel, de a faj természetes élőhelyén próbálkoztunk Szentgotthárd-Máriaújfaluban található erdőben. Sajnos itt is a házikertben tapasztaltakkal találkoztunk.

A rozsdával fertőzött levelek az élő növényen is hamarabb elhalnak, mint az egészségesek, a leveleket leszakítva az anyatőről ez a folyamat felgyorsul. Be kellett látnunk, hogy ezzel a módszerrel nem juthatunk el a bazídiumos alakig.

Kórokozó: Uromyces erythronii (de Candolle) Passerini 0 I - III IV

44. ábra A kakasmandikó rozsda fertőzésének tünetei a levélen

45-46. ábra Kakasmandikó rozsda ecidiotelepek a levél fonákán

47-48. ábra Az ecidiumtelepek mellett megjelenő teleutotelepek, melyek gyakran a levéllemez alapi részén találhatóak

49-50-51. ábra Uromyces erythronii rojtos szélű ecidiumai és ecidiospórái (100x-os és 400x-os nagyításban)

52-53-54. ábra Uromyces erythronii teleutotelepek és teleutospórák (100x-os és 400x-os nagyításban)

A kakasmandikóról izolált és azonosított gombafajokat, a megfigyelt tüneteket röviden a következő felsorolásban ismertetjük:

Tünetek: virághervadás, valamint világosbarna, krémsárga és szürkés színű telepek jelentek meg a levél színén és fonákán. A levélcsúcson és szélen nagyméretű világosbarna, kifehéredő elhalás, deformáció volt látható. A levél főere mentén vörös foltosodás, a levélcsúcstól kiinduló nagy világosbarna, ékalakú foltok és hervadás alakult ki.

Kórokozó: Botrytis cinerea Persoon

Tünetek: a levélcsúcson sötét foltosodás. A levéllemezen apró, kerek foltok jelentek meg.

A gombafaj jellemzői: a foltok közepén megjelentek az apró, fekete piknídiumok.

Kórokozó: Phyllosticta sp.

Tünetek: a levéllemezen jellegzetes foltosodás alakult ki, amelyen megjelentek a serteszőrökkel borított acervuluszok.

A gombafaj jellemzői: az acervuluszokban egysejtű, hialin, hajlított, középen olajcseppel ellátott, kihegyesedő végű konídiumok.

Kórokozó: Colletotrichum dematium (Persoon) Fries

Az inkubálás során a vizsgált növényi részeken (levél, virág) több szaprotróf gombafaj (Cladosporium herbarum (Persoon) Link., Penicillium sp., Rhizopus sp.) jelent meg másodlagosan.

5.6.5. Következtetések

A vizsgálatba vont védett növényfajon (Erythronium dens-canis L.) leggyakrabban a biotróf életmódot folytató rozsdagombafaj fordult elő. Mivel e mikroszkopikus gombafaj több esetben nagy területű foltokban (Csöde, Szakonyfalu-Alsószölnök, Máriaújfalu) jelent meg a kakasmandikó állományokban, ezért térbeli és időbeni terjedésének évenkénti nyomonkövetése fontos információkkal szolgálhat egy esetleges védelmi beavatkozás kidolgozásához.

A begyűjtött mintákban a rozsda után a nekrotróf életmódot folytató gombafajok közül a Botrytis cinerea jelent meg leggyakrabban. Ez a virágon és a levélen egyaránt megjelenő sok gazdanövényű gombafaj összesen 7 mintából került elő. Az ugyancsak nekrotróf életmódú kórokozók, mint a Phyllosticta sp. és a Colletotrichum dematium csak csekély számú, 1-1 mintában jelentkezett. A másodlagosan megjelenő, szaprotróf életmódú Cladosporium herbarum, Penicillium sp. és Rhizopus sp. is 1-1 mintából került azonosításra.

A kakasmandikó állományokat veszélyeztető tényezőket a következőkben lehet összefoglalni:

patakok mederszabályozása miatt és a műutak mentén található populációk különösen veszélyeztetettek (utak sózása, kábelek fektetése, kora tavaszi perzselés, gyomírtás). A Zsidai-völgyben a Zsida-patak partján – a faj élőhelyén – található kiskertek, üdülők is több problémát vetnek fel (TÍMÁR 1994). Ezen dekoratív növények illegális gyűjtése, az élőhely drasztikus átalakítása (fakitermelésnél taposási kár, erdők tarvágása) további veszélyeztető tényezők a kakasmandikó populációk számára.

A mikroszkopikus gombák jelenléte, az általuk előidézett súlyos fertőzések (rozsda) miatt az állományok legyengülése, kiritkulása is bekövetkezhet. Ennek tisztázása, a fertőzések évenkénti alakulásának további nyomon követése mindenképpen indokolt.

5.7. Leucojum vernum L. - Tavaszi tőzike Amaryllidaceae – Amarilliszfélék családja

Az 55. ábra (lsd. melléklet) a tavaszi tőzike egy virágzó csoportját mutatja be a vizsgált élőhelyen, természetes környezetben.

10-25 cm magas, általában csoportosan tenyésző Geophyta növényünk. Virágzása február-áprilisban van. Üde talajú gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, láp- és ligeterdőkben, ártéri réteken, patakok mentén él. Elvirágzása után csak a hagymája vészeli át a vegetációs időszak számára kedvezőtlen hónapjait (PODHAJSKÁ 1991). Népi elnevezései: józsefvirág, szúnyogűző, szoplán, vízigyöngyvirág, kacsabili (HOFFMANN és WAGNER 1903).

Természetvédelmi értéke 2.000 Ft.