A „The Innocent” című Graham Greene novella első mondata - azért vá
lasztottuk egy mű első mondatát, hogy minél kevesebb kontextuális kötött
séget tartalmazzon, - Prekop Gabriella fordításában így hangzik:
It was a mistake to take Lola here. (Greene 451) Hiba volt, hogy magammal vittem Lolát. (Prekop 278)
Próbáljuk sorra venni az összes műveletet, amelyet a fordítónak el kel
lett végeznie, hogy a fenti fordítást megkapja. Ha csak azt tette volna, hogy az angol lexikai egységeket magyar lexémákkal helyettesíti, grammatikailag helytelen mondatot kapott volna (vö.: Az volt egy hiba vinni Lola ide.}.
Ahhoz, hogy grammatikailag helyes, jól formált magyar mondatot kapjon, egy sokféle műveletből álló műveletsort kellett elvégeznie:
1. kihagyta az it névmást,
2. az angol létige múlt idejét (was) a magyar létige múlt idejével (volt) helyettesítette,
3. kihagyta az angol a névelőt,
4. az angol mistake főnevet a magyar hiba főnévvel helyettesítette, 5. az angol ige-főnév sorrendet a magyarban főnév-ige sorrendre
változtatta,
6. betoldotta a magyar mondatba a hogy kötőszót, 7. betoldotta a magammal ragozott személyes névmást, 8. az angol take igét a magyar vinni igével helyettesítette,
9. az angol főnévi igenevet (to take) a magyarban ragozott igealakkal váltotta fel (vittem)
10. kihagyta a ío-t,
11. a magyar vinni igét ellátta a múlt idejű egyes szám első személyű toldalékkal,
12. a Lola tulajdonnevet ellátta a magyar tárgyraggal (Lolát).
Látjuk, hogy ennek az egyszerű, nyolc szóból álló angol mondatnak a fordításakor is legalább tizenkét műveletet végzett el a fordító: négy kiha
gyást (it, a, to, here), két betoldást (hogy, magammal), egy szórend
váltást (was mistake —> Hiba volt), három lexikai helyettesítést (was —>
volt, mistake -♦ hiba, take —> vinni), két szerkezeti átváltást (mistake to take -* hogy vittem, Lola —♦ Lolát).
Ezt a műveletsort most úgy írtuk le, mintha a fordító gép lenne, mely sorban egymás után letapogatja az eredeti mondat szavait, és mindegyikkel elvégez valamilyen műveletet egy beletáplált angol-magyar szótár és egy egyébevető angol-magyar grammatika alapján.
A valóságban a fordító természetesen még egy ilyen egyszerű mondat fordításakor sem lineárisan dolgozik, nem sorban halad végig a szavakon és nem egyenlő súlyú minden művelet, amelyet elvégez. Az elemzett mon-
II. A fordítás gyakorlata
dat fordításakor a legfontosabb átváltási művelet az angol egyszerű mondat összetett mondattá való alakítása lesz. A többi művelet már ezt a legfon
tosabb átváltási műveletet szolgálja, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a leg
fontosabb átváltási művelet vonja maga után a többit, melyeket részben tudatosan, részben automatikusan végez el a fordító.
A kötelező átváltási műveleteket, melyek nélkül nem kapunk gramma- tikailag helyes magyar mondatot, általában automatikusan végzik el a for
dítók. A fenti angol mondatnál az it kihagyása vagy a Lola tulajdonnév tárgyraggal való ellátása kötelező és automatikus átváltási művelet. Nem volt viszont kötelező ebben az esetben az egész mondatot érintő átváltási művelet, azaz az angol infinitivusos szerkezet átváltása hogy-os mellék
mondattá, hiszen a hiba főnév után a magyarban is állhatott volna főnévi igenév (vö.: Hiba volt magammal vinni Lolát). Ugyancsak nem tart
hatók automatikus és kötelező átváltási műveletnek a lexikai helyettesítések sem, mivel az angol mistake főnevet nemcsak hibának, hanem tévedés
nek is lehetett volna fordítani, és az angol take igének nemcsak a vinni, hanem a hozni is megfelelhet a magyarban. Az automatikus és kötelező átváltási műveletek elvégzése után tehát még ennek az egyszerű angol mondatnak a fordításakor is rengeteg választási lehetősége marad afordítónak.
Nézzünk meg néhányat ezek közül.
1. Hiba volt, hogy magammal vittem Lolát. (Ez valósult meg) 2. Hiba volt, hogy magammal hoztam Lolát.
3. Hiba volt, hogy elvittem magammal Lolát.
4. Hiba volt, hogy elhoztam magammal Lolát.
5. Hiba volt, hogy elhoztam ide Lolát 6. Hiba volt, hogy Lolával jöttem ide.
7. Hiba volt, hogy Lolát vittem magammal.
8. Hiba volt, hogy Lolát hoztam magammal.
9. Hiba volt, hogy Lolát magammal vittem.
10. Hiba volt, hogy Lolát magammal hoztam.
11. Hiba volt, hogy Lolát hoztam el ide.
12. Hiba volt, hogy Lolát elhoztam ide.
13. Hiba volt magammal vinni Lolát.
14. Hiba volt magammal hozni Lolát.
15. Hiba volt elvinni magammal Lolát.
16. Hiba volt elhozni magammal Lolát.
17. Hiba volt elhozni ide Lolát.
18. Hiba volt Lolával jönni ide.
19. Hiba volt Lolát vinni magammal.
20. Hiba volt Lolát hozni magammal.
21. Hiba volt Lolát magammal hozni.
22. Hiba volt Lolát magammal vinni.
23. Hiba volt Lolát hozni ide.
24. Hiba volt Lolát elhozni ide.
25. Tévedés volt ...
26. Nem volt helyes ...
27. Nem kellett volna ...
28. Helytelen volt...
29. Nem lett volna szabad ...
30. Nem tettem jól, hogy ...
Nem folytatjuk tovább a meg nem valósult lehetőségek felsorolását, hi
szen még korántsem értünk a végére. A Tévedés volt..., Nem volt he
lyes ..., Helytelen volt ... mondatkezdés után mind a 24 folytatási lehetőség elképzelhető, a Nem kellett volna ..., és a Nem lett volna szabad ... mondatkezdés után pedig csak a 12 mellékmondatos változat következhet, a lehetőségek száma így is meghaladja a százat. Ezek mind grammatikailag helyes mondatok, mindegyiken el vannak végezve a két nyelv rendszerbeli különbségeiből fakadó átváltási műveletek. Szövegen kívül mindegyik lehet fordítása az It was a mistake to take Lola here angol mondatnak.
Vajon teljesen a fordító szubjektív döntésének eredménye volt-e, hogy a fenti lehetőségek közül melyiket választotta? Nem teljesen. Azt mondtuk, hogy a fenti változatokat szövegen kívül mind lehetnek fordításai a szóban forgó angol mondatnak. De csak szövegen kívül.
Az egész szöveg ismeretében például a Lola tulajdonnév kiemelése értelmetlen, mert a főhősnek másvalakit is éppen olyan hiba lett volna el
vinnie ifjúsága színhelyére. Ily módon elvethető az összes olyan változat, melyben a Lola tulajdonnév ki van emelve (6., 7., 8., 11., 18., 19., 20., 23.
stb.). Ugyancsak nem teljesen szubjektív döntés eredménye a főnévi ige neves szerkezet és a mellékmondatos megoldás közötti választás.
Bár elvben mindkét megoldás grammatikailag hibátlan magyar mondatot eredményez, a magyar fordítónak olyan gyakran kell az indoeurópai nomi
nális szerkezeteket magyar mellékmondatra váltani, hogy a mellékmonda- tos megoldást „magyarosabbnak” érzi. Nyilván ezért vetette el a fordító a 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23. és a 24-es változatot.
Maradnak a lexikai változatok (hiba vagy tévedés, hozni vagy vinni stb.). Itt már csak a műfaj (elbeszélés) általános sajátosságai, az író (Gra
ham Greene) egyéni stílusjegyei, az adott elbeszélés („ The innocent”) jelleg
zetességei befolyásolják a választást. A hoztam /vittem közötti választást az elbeszélő térbeli és időbeli pozíciója határozza meg. Bár a take here magyar megfelelője szövegen kívül inkább a hozni, elhozni, idehozni lenne, az elbeszélő, aki azonos a főhőssel, utólag meséli el szülővárosában tett látogatását, amikor már eljött a városból. A hoztam, elhoztam, ide
hoztam csak akkor lenne megfelelő, ha az elbeszélés idején a hős még a városban tartózkodna, ha nem visszatekintene, hanem benne élne az ese
ményekben. Azért nem választhatta a 2., 4., 5., 8., 10., 11., 14., 16., 17., 20., 21., 23. és a 24-es megoldást. Ugyancsak az elbeszélő pozíciója zárja ki a 6. megoldást (Lolávaljöttem ide).
II. A fordítás gyakorlata
Látjuk, hogy a lehetőségek egyre szűkülnek. Ha a 24. Hiba volt ...
kezdetű változatból kizárjuk azokat, melyekben rossz a kiemelés, azokat, melyek nem mellékmondatos megoldások, és azokat, melyek az elbeszélő pozíciójából helytelen igét tartalmaznak, csak két változatunk marad: az amelyiket a fordító választott (Hiba volt, hogy magammal vittem Lo
lát), és a 9., mely nagyon közel áll hozzá (Hiba volt, hogy Lolát ma
gammal vittem).
Az It was a mistake fordítási változatai közül: Hiba volt ..., Téve
dés volt ..., Helytelen volt ..., Nem volt helyes ..., Nem lett volna szabad ..., Nem tettem jól ... stb. nehéz választani, mert bármelyik összeegyeztethető az elbeszélés következő mondatával. Például: Nem lett volna szabad magammal vinni Lolát. Abban a pillanatban tud
tam, amikor kiszálltunk a vonatból a kis vidéki állomáson. (Prekop 275). A fordító nyilván azért választotta a Hiba volt... fordítást, mert ez volt a legegyszerűbb megoldás. Választását egy sokak által vallott fordítói elvvel indokolhatjuk. Ez az elv így szól: „Válaszd mindig a legegyszerűbb megoldást, fölöslegesen ne térj el az eredetitől, óvakodj a túlfordítástól!”
Az It was a mistake legkézenfekvőbb fordítása valóban a Hiba volt...
és a fordítónak semmi oka nem volt rá, hogy bonyolultabb megoldást ke
ressen.
Feltehetné valaki a kérdést, nem bonyolítjuk-e túl a fordítás folyamatát.
Hiszen nem valószínű, hogy a fordító több tucat lehetőséget mérlegelt vol
na, mielőtt ezt az egyszerű angol mondatot lefordította. Valószínűbb, hogy minden különösebb gondolkodás, mérlegelés nélkül írta le azt a változatot, amelyet mi ilyen hosszú elemzés eredményeképpen szűrtünk ki több tucat változat közül. Nem tudhatjuk, hogy vajon a hoztamlvittem közötti válasz
tás, vagy a főnévi igeneves szerkezet és a mellékmondatos megoldás közötti választás tudatos volt-e vagy sem. De az átváltási műveletek feltérképezésé
vel, indoklásával, magyarázatával az a célunk, hogy feltárjuk a látszólag szubjektív fordítói döntések mögött rejlő objektív törvényszerűsé-geket. Az, hogy a fordítók nem mindig tudatosan teszik azt, amit tesznek, nem jelenti, hogy a tudomány számára nem lenne érdekes leírni, hogy valójában mit is tesznek.