A fordító még a legegyszerűbb mondat fordításakor is bonyolult művelet
sort végez. Azon kívül, hogy a forrásnyelvi lexikai egységeket célnyelviekkel helyettesíti, átrendezi a mondat szerkezetét, megváltoztatja a szóren
det, a forrásnyelvi mondat egyes elemeit kihagyja, olyan elemeket tesz be a célnyelvi mondatba, melyek az eredetiben nem szerepelnek stb. De még a forrásnyelv lexikai elemeinek a célnyelviekkel való helyettesítése sem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek első látásra gondolnánk, hiszen a célnyelv lexikai rendszere az esetek többségében különböző helyettesítési lehetőségeket kínál, és a fordítónak bizonyos szempontok alapján válasz tania kell. Márpedig a különböző lehetőségek közül való választást sem zárhatjuk ki a fordítók által végzett műveletek sorából. Ezeket a művele
teket (behelyettesítés, átrendezés, kihagyás, betoldás, választás stb.) össze
foglaló néven átváltási műveletekneknevezzük.
A fordításelmélet egyik fontos kutatási területe az átváltási műveletek leírása, osztályozása, magyarázata. Az átváltási műveletek a fordítói eljá rások (perevodcseszkije operacii, translation procedures, Übersetzungs
verfahren) szélesebb kategóriájába illeszkednek. Létük vagy nemlétük ugyanis attól függ, hogyan képzeljük el a fordító tevékenységét?
1.2. A fordítás folymata és az átváltási műveletek
Az egyik felfogás szerint - mint erről már korábban volt szó - a fordító mindig bejárja a forrásnyelvi formától a gondolatig és a gondolattól a cél
nyelvi formáig vezető utat, tehát a forrásnyelvi és a célnyelvi jeleket sohasem vonatkoztatja egymásra. Ebben a felfogásban a fordítás csak analízisből és szintézisből, csak lebontásból és felépítésből, csak megértés
ből és megfogalmazásból, csak dekódolásból és kódolásból áll, átváltás, transz
kódolás nincs.
A mi felfogásunk szerint, a fordító nem mindig vonatkoztat el teljesen a forrásnyelvi formától, megfeleléseket állapít meg bizonyos forrás
nyelvi és célnyelvi formák között és átváltja őket egymásba. Tehát nemcsak dekódol és kódol, hanem transzkódol is, azaz átváltási művelete
ket is végez.
II. Л fordítás gyakorlata
1.3. Behelyettesítéséstranszformáció
Az átváltási műveleteket a szakirodalom még tovább szokta bontani be
helyettesítésekre és transzformációkra. Latisev szerint behelyettesítést („podsztanovka”) akkor végez a fordító, ha a forrásnyelv és a célnyelv rend
szerében párhuzamosságok vannak, transzformációt („transzformacija”) akkor végez a fordító, ha a forrásnyelv és a célnyelv rendszerében eltérések vannak. (Latisev, 1988). Az angol ’’shift” (Catford, 1965) és a „transposi
tion” (Newmark, 1988) terminus szintén csak a nyelvek eltérései által indo
kolt átváltási műveletekre vonatkoznak.
Mi több okból nem fogjuk a „transzformáció” terminust használni. Az egyik ok, hogy a transzformáció terminust a generatív grammatika már lekötötte a nyelven belüli átalakítások számára, s mi most nem foglalko
zunk azzal a bizonyára fordításelméleti szempontból is érdekes kérdéssel, hogy a nyelvek közötti (interlingvális) átváltásokat, milyen nyelven belüli (intralingvális) átalakítások előzik meg a forrásnyelven belül és követik a célnyelven belül.
A másik ok, hogy minket nemcsak a nyelvek rendszerbeli különbségei által indokolt átváltási műveletek érdekelnek. Mint látni fogjuk, az átváltási műveleteknek sok más indoka is lehet, például kulturális különbségek, mű
faji tradíciók különbségei stb. A nyelvi különbségek által indokolt átváltási műveletek elvégzése nem egyetlen, hanem számtalan célnyelvi változatot eredményez, s a fordítónak különböző szempontok alapján kell választania közöttük.
1.4. A fordításmint választások sorozata
Hogyan követhető nyomon ez a választási folyamat? Hiszen a fordítók által végzett műveletek kétszeresen is rejtve vannak előttünk. Nemcsak mi nem látunk bele a fordítók fejébe, de ők maguk sem tudatosan teszik azt, amit tesznek. Nem marad más hátra, mint hogy a forrásnyelvi és a cél
nyelvi szöveg egybevetése alapján próbáljunk meg következtetéseket levonni arról, hogy milyen műveleteket végeznek a fordítók? Milyen törvényszerű
ségek irányítják őket? Irányítják-e őket törvényszerűségek egyáltalán? Hiszen sokan állítják, hogy a szövegek és a közlési helyzetek végtelen változatos
sága miatt minden fordítói döntés egyedi, megismételhetetlen. S ezt látszik alátámasztani az a jól ismert tapasztalati tény is, hogy ugyanannak a szö
vegnek nincs két egyforma fordítása.
Akik hisznek abban, hogy a fordítás folyamatában bizonyos objektív tör
vényszerűségek érvényesülnek, hogy abban, amit a fordítók félig tudato
san, félig ösztönösen tesznek, mégis van rendszer, azok is inkább csak a nyelvi rendszernek eltérései miatti átváltásokban keresik a törvényszerűsé
geket. Véleményünk szerint a törvényszerű átváltási műveletek köre szélesebb.A rendszerbeli különbségek által indokolt átváltások után lehet
séges nagyszámú változatból való választásban is fedezhetők fel törvénysze
rűségek. Ezt próbáljuk most egy példával szemléltetni.
1.5. Esettanulmány a választásiszempontokról
A „The Innocent” című Graham Greene novella első mondata - azért vá
lasztottuk egy mű első mondatát, hogy minél kevesebb kontextuális kötött
séget tartalmazzon, - Prekop Gabriella fordításában így hangzik:
It was a mistake to take Lola here. (Greene 451) Hiba volt, hogy magammal vittem Lolát. (Prekop 278)
Próbáljuk sorra venni az összes műveletet, amelyet a fordítónak el kel
lett végeznie, hogy a fenti fordítást megkapja. Ha csak azt tette volna, hogy az angol lexikai egységeket magyar lexémákkal helyettesíti, grammatikailag helytelen mondatot kapott volna (vö.: Az volt egy hiba vinni Lola ide.}.
Ahhoz, hogy grammatikailag helyes, jól formált magyar mondatot kapjon, egy sokféle műveletből álló műveletsort kellett elvégeznie:
1. kihagyta az it névmást,
2. az angol létige múlt idejét (was) a magyar létige múlt idejével (volt) helyettesítette,
3. kihagyta az angol a névelőt,
4. az angol mistake főnevet a magyar hiba főnévvel helyettesítette, 5. az angol ige-főnév sorrendet a magyarban főnév-ige sorrendre
változtatta,
6. betoldotta a magyar mondatba a hogy kötőszót, 7. betoldotta a magammal ragozott személyes névmást, 8. az angol take igét a magyar vinni igével helyettesítette,
9. az angol főnévi igenevet (to take) a magyarban ragozott igealakkal váltotta fel (vittem)
10. kihagyta a ío-t,
11. a magyar vinni igét ellátta a múlt idejű egyes szám első személyű toldalékkal,
12. a Lola tulajdonnevet ellátta a magyar tárgyraggal (Lolát).
Látjuk, hogy ennek az egyszerű, nyolc szóból álló angol mondatnak a fordításakor is legalább tizenkét műveletet végzett el a fordító: négy kiha
gyást (it, a, to, here), két betoldást (hogy, magammal), egy szórend
váltást (was mistake —> Hiba volt), három lexikai helyettesítést (was —>
volt, mistake -♦ hiba, take —> vinni), két szerkezeti átváltást (mistake to take -* hogy vittem, Lola —♦ Lolát).
Ezt a műveletsort most úgy írtuk le, mintha a fordító gép lenne, mely sorban egymás után letapogatja az eredeti mondat szavait, és mindegyikkel elvégez valamilyen műveletet egy beletáplált angol-magyar szótár és egy egyébevető angol-magyar grammatika alapján.
A valóságban a fordító természetesen még egy ilyen egyszerű mondat fordításakor sem lineárisan dolgozik, nem sorban halad végig a szavakon és nem egyenlő súlyú minden művelet, amelyet elvégez. Az elemzett mon-
II. A fordítás gyakorlata
dat fordításakor a legfontosabb átváltási művelet az angol egyszerű mondat összetett mondattá való alakítása lesz. A többi művelet már ezt a legfon
tosabb átváltási műveletet szolgálja, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a leg
fontosabb átváltási művelet vonja maga után a többit, melyeket részben tudatosan, részben automatikusan végez el a fordító.
A kötelező átváltási műveleteket, melyek nélkül nem kapunk gramma- tikailag helyes magyar mondatot, általában automatikusan végzik el a for
dítók. A fenti angol mondatnál az it kihagyása vagy a Lola tulajdonnév tárgyraggal való ellátása kötelező és automatikus átváltási művelet. Nem volt viszont kötelező ebben az esetben az egész mondatot érintő átváltási művelet, azaz az angol infinitivusos szerkezet átváltása hogy-os mellék
mondattá, hiszen a hiba főnév után a magyarban is állhatott volna főnévi igenév (vö.: Hiba volt magammal vinni Lolát). Ugyancsak nem tart
hatók automatikus és kötelező átváltási műveletnek a lexikai helyettesítések sem, mivel az angol mistake főnevet nemcsak hibának, hanem tévedés
nek is lehetett volna fordítani, és az angol take igének nemcsak a vinni, hanem a hozni is megfelelhet a magyarban. Az automatikus és kötelező átváltási műveletek elvégzése után tehát még ennek az egyszerű angol mondatnak a fordításakor is rengeteg választási lehetősége marad afordítónak.
Nézzünk meg néhányat ezek közül.
1. Hiba volt, hogy magammal vittem Lolát. (Ez valósult meg) 2. Hiba volt, hogy magammal hoztam Lolát.
3. Hiba volt, hogy elvittem magammal Lolát.
4. Hiba volt, hogy elhoztam magammal Lolát.
5. Hiba volt, hogy elhoztam ide Lolát 6. Hiba volt, hogy Lolával jöttem ide.
7. Hiba volt, hogy Lolát vittem magammal.
8. Hiba volt, hogy Lolát hoztam magammal.
9. Hiba volt, hogy Lolát magammal vittem.
10. Hiba volt, hogy Lolát magammal hoztam.
11. Hiba volt, hogy Lolát hoztam el ide.
12. Hiba volt, hogy Lolát elhoztam ide.
13. Hiba volt magammal vinni Lolát.
14. Hiba volt magammal hozni Lolát.
15. Hiba volt elvinni magammal Lolát.
16. Hiba volt elhozni magammal Lolát.
17. Hiba volt elhozni ide Lolát.
18. Hiba volt Lolával jönni ide.
19. Hiba volt Lolát vinni magammal.
20. Hiba volt Lolát hozni magammal.
21. Hiba volt Lolát magammal hozni.
22. Hiba volt Lolát magammal vinni.
23. Hiba volt Lolát hozni ide.
24. Hiba volt Lolát elhozni ide.
25. Tévedés volt ...
26. Nem volt helyes ...
27. Nem kellett volna ...
28. Helytelen volt...
29. Nem lett volna szabad ...
30. Nem tettem jól, hogy ...
Nem folytatjuk tovább a meg nem valósult lehetőségek felsorolását, hi
szen még korántsem értünk a végére. A Tévedés volt..., Nem volt he
lyes ..., Helytelen volt ... mondatkezdés után mind a 24 folytatási lehetőség elképzelhető, a Nem kellett volna ..., és a Nem lett volna szabad ... mondatkezdés után pedig csak a 12 mellékmondatos változat következhet, a lehetőségek száma így is meghaladja a százat. Ezek mind grammatikailag helyes mondatok, mindegyiken el vannak végezve a két nyelv rendszerbeli különbségeiből fakadó átváltási műveletek. Szövegen kívül mindegyik lehet fordítása az It was a mistake to take Lola here angol mondatnak.
Vajon teljesen a fordító szubjektív döntésének eredménye volt-e, hogy a fenti lehetőségek közül melyiket választotta? Nem teljesen. Azt mondtuk, hogy a fenti változatokat szövegen kívül mind lehetnek fordításai a szóban forgó angol mondatnak. De csak szövegen kívül.
Az egész szöveg ismeretében például a Lola tulajdonnév kiemelése értelmetlen, mert a főhősnek másvalakit is éppen olyan hiba lett volna el
vinnie ifjúsága színhelyére. Ily módon elvethető az összes olyan változat, melyben a Lola tulajdonnév ki van emelve (6., 7., 8., 11., 18., 19., 20., 23.
stb.). Ugyancsak nem teljesen szubjektív döntés eredménye a főnévi ige neves szerkezet és a mellékmondatos megoldás közötti választás.
Bár elvben mindkét megoldás grammatikailag hibátlan magyar mondatot eredményez, a magyar fordítónak olyan gyakran kell az indoeurópai nomi
nális szerkezeteket magyar mellékmondatra váltani, hogy a mellékmonda- tos megoldást „magyarosabbnak” érzi. Nyilván ezért vetette el a fordító a 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22., 23. és a 24-es változatot.
Maradnak a lexikai változatok (hiba vagy tévedés, hozni vagy vinni stb.). Itt már csak a műfaj (elbeszélés) általános sajátosságai, az író (Gra
ham Greene) egyéni stílusjegyei, az adott elbeszélés („ The innocent”) jelleg
zetességei befolyásolják a választást. A hoztam /vittem közötti választást az elbeszélő térbeli és időbeli pozíciója határozza meg. Bár a take here magyar megfelelője szövegen kívül inkább a hozni, elhozni, idehozni lenne, az elbeszélő, aki azonos a főhőssel, utólag meséli el szülővárosában tett látogatását, amikor már eljött a városból. A hoztam, elhoztam, ide
hoztam csak akkor lenne megfelelő, ha az elbeszélés idején a hős még a városban tartózkodna, ha nem visszatekintene, hanem benne élne az ese
ményekben. Azért nem választhatta a 2., 4., 5., 8., 10., 11., 14., 16., 17., 20., 21., 23. és a 24-es megoldást. Ugyancsak az elbeszélő pozíciója zárja ki a 6. megoldást (Lolávaljöttem ide).
II. A fordítás gyakorlata
Látjuk, hogy a lehetőségek egyre szűkülnek. Ha a 24. Hiba volt ...
kezdetű változatból kizárjuk azokat, melyekben rossz a kiemelés, azokat, melyek nem mellékmondatos megoldások, és azokat, melyek az elbeszélő pozíciójából helytelen igét tartalmaznak, csak két változatunk marad: az amelyiket a fordító választott (Hiba volt, hogy magammal vittem Lo
lát), és a 9., mely nagyon közel áll hozzá (Hiba volt, hogy Lolát ma
gammal vittem).
Az It was a mistake fordítási változatai közül: Hiba volt ..., Téve
dés volt ..., Helytelen volt ..., Nem volt helyes ..., Nem lett volna szabad ..., Nem tettem jól ... stb. nehéz választani, mert bármelyik összeegyeztethető az elbeszélés következő mondatával. Például: Nem lett volna szabad magammal vinni Lolát. Abban a pillanatban tud
tam, amikor kiszálltunk a vonatból a kis vidéki állomáson. (Prekop 275). A fordító nyilván azért választotta a Hiba volt... fordítást, mert ez volt a legegyszerűbb megoldás. Választását egy sokak által vallott fordítói elvvel indokolhatjuk. Ez az elv így szól: „Válaszd mindig a legegyszerűbb megoldást, fölöslegesen ne térj el az eredetitől, óvakodj a túlfordítástól!”
Az It was a mistake legkézenfekvőbb fordítása valóban a Hiba volt...
és a fordítónak semmi oka nem volt rá, hogy bonyolultabb megoldást ke
ressen.
Feltehetné valaki a kérdést, nem bonyolítjuk-e túl a fordítás folyamatát.
Hiszen nem valószínű, hogy a fordító több tucat lehetőséget mérlegelt vol
na, mielőtt ezt az egyszerű angol mondatot lefordította. Valószínűbb, hogy minden különösebb gondolkodás, mérlegelés nélkül írta le azt a változatot, amelyet mi ilyen hosszú elemzés eredményeképpen szűrtünk ki több tucat változat közül. Nem tudhatjuk, hogy vajon a hoztamlvittem közötti válasz
tás, vagy a főnévi igeneves szerkezet és a mellékmondatos megoldás közötti választás tudatos volt-e vagy sem. De az átváltási műveletek feltérképezésé
vel, indoklásával, magyarázatával az a célunk, hogy feltárjuk a látszólag szubjektív fordítói döntések mögött rejlő objektív törvényszerűsé-geket. Az, hogy a fordítók nem mindig tudatosan teszik azt, amit tesznek, nem jelenti, hogy a tudomány számára nem lenne érdekes leírni, hogy valójában mit is tesznek.
1.6. Az átváltásiműveletek osztályozása
Az átváltási műveleteket a fordításelméleti szakirodalom sokféleképpen osztályozza: a művelet oka, célja, szintje, jellege stb. szerint.
1.6.1. Kötelező ésfakultatív átváltási műveletek
Megkülönböztethetők például kötelező és fakultatív átváltási műveletek.
Kötelezőnek azok a műveletek számítanak, melyeket a fordítók a két nyelv lexikai és grammatikai rendszerének eltérései miatt végeznek. Ezek azért kötelezőek, mert elvégzésük nélkül értelmetlen vagy grammatikailag hely
telen célnyelvi mondatot kapunk. Fakultatívnakazok a műveletek
számí-tanak, melyeket a fordítók a kötelező átváltási műveletek elvégzésén túl végeznek.
Ennek a felosztásnak a következő buktatói vannak. Nem világos, hogy mire vonatkozik a kötelező szó. Csak az átváltandó forrásnyelvi formára, vagy netán a célnyelvi megfelelő kiválasztására is? Egy kötelezően átvál
tandó forrásnyelvi formának ugyanis (vö.: például az indoeurópai nyelvek birtokos szerkezeteinek magyarra való fordítását) számtalan megfelelője lehet a célnyelvben (birtokos jelzős szerkezet, hátravetett jelzős szerkezet, összetett szó stb.), melyek már nem, vagy csak részben függnek a kötele
zően átváltandó forrásnyelvi formától. Azaz a közülük való választást már nem forrásnyelvi forma határozza meg, hanem egész más szempontok, de - és ez a fontos - mégsem nevezhetők fakultatív átváltási műveleteknek.
1.6.2. Automatikus és nem automatikus átváltási műveletek Megkülönböztethetők továbbá automatikus és nem automatikus átvál
tási műveletek. Automatikusnak azok a műveletek számítanak, melyeket a két nyelv rendszerbeli különbségei miatt kötelezően el kell (kellene?) végezniük a fordítóknak. Angolról magyarra való fordításnál például auto
matikusan végzik a fordítók az angol elöljárók elhagyását és a magyar tolda
lékok, valamint névutók kitevését, a birtokos szórend megfordítását, stb., míg az igeneves szerkezetek igével való fordítása már nem mindig automa
tikus átváltási művelet. Az automatikus átváltási műveletek elkülönítése azért lenne fontos, mert ha ezeket úgyis elvégzik a fordítók, akkor például a fordítóképzésben ezeknek a műveleteknek az oktatásával nem is kellene foglalkozni, legfeljebb tudatosításukkal, de az is inkább a nyelvészek és nem a fordítók számára lenne érdekes. Itt azonban az a különös jelenség figyelhető meg, hogy míg a fordítók kétségkívül automatikusan végzik az átváltási műveletek egy részét, néha a legegyszerűbb átváltási művelet, pél
dául egy névelő betoldása is nehézségeket okozhat. Kezdő fordítókkal esik meg sokszor, hogy az orosz tartalomjegyzékeket szinte névelő nélkül fordít
ják. Tehát az, hogy egy átváltási művelet mennyire automatikus, nagymér
tékben függ a fordító kompetenciájától. Kezdő fordítónak még a névelő betoldása sem automatikus, rutinos fordító pedig esetleg olyan bonyolult műveletet is automatikusan végez el, mint például az eredeti mondatban nem szereplő kontextuális (szövegből vett) alany betoldása a célnyelvi szövegbe.
1.6.3. Osztályozás a művelet szintje szerint
Megkülönböztethetők az átváltási műveletek a művelet elvégzésének szint
je szerint is. Eszerint lehetnek szószíntű, szószerkezet szintű, mondat
szintű, és szövegszintű átváltási műveletek. Szószintűátváltási művelet a forrásnyelvi lexikai egység behelyettesítése célnyelvivel, szószerkezet szintű például egy jelzős szószerkezet szórendjének megfordítása, mon
datszintűpéldául az angol szenvedő szerkezet cselekvőre váltása a magyar
II. A fordítás gyakorlata
fordításban, szövegszintű például az alanyok egységesítése a bekezdésen belül. Ennek a felosztásnak az a buktatója, hogy sokszor egy látszólag csak a mondatot érintő szenvedő-cselekvő váltást is a szövegegész határoz meg.
Vannak természetesen nyilvánvalóan szövegszintű átváltási műveletek. Pél
dául a mondat eleji tematikus alanyok konkretizálása, vagy rövidítése annak érdekében, hogy a szöveg koherenciája a fordításban ne csökkenjen. Vagy a drámai dialógusok fordításában az utalások pontosítása. De mivel a for
dító fejében mindig ott van az egész szöveg, nehezen dönthető el, hogy egy látszólag egyszerű szószintű behelyettesítést valójában milyen szinten vég
zett el.
1.6.4. Osztályozás aműveletjellege és oka szerint
A leggyakoribb felosztás, mely végigvonul a fordításelméleti könyveken, a lexikai, grammatikai, és esedeg stilisztikai vagy pragmatikai átvál tási műveletekre való felosztás. A lexikai átváltási műveletek általában a következők: 1. differenciálás és konkretizálás (a forrásnyelvi szó különböző jelentéseinek megkülönböztetése, majd egy szükebb jelentésű megfelelő kiválasztása), 2. generalizálás (a forrásnyelvi szó jelentésének bővítése), 3. értelmi kiterjesztés (például valamely folyamat okát kifejező forrásnyelvi szó felcserélése következményt kifejező célnyelvi szóval), 4. antoním for
dítás (negatív előjelű forrásnyelvi szó felcserélése pozitív előjelű célnyelvi szóval vagy fordítva), 5. teljes átalakítás (a forrásnyelvi szó felcserélése egé
szen más jelentésű célnyelvi szóval), 6. kompenzálás (valamely forrásnyelvi szó jelentésének más helyen és más eszközökkel való visszaadása). (Erdei 1979, Recker 1974, Heltai 1983)
A grammatikai átváltási műveleteket négy fő csoportra szokták osztani:
1. cserék, 2. áthelyezések, 3. betoldások, 4. kihagyások. E négy fő csopor
ton belül azután nyelvpárok és fordítási irányok szerint számtalan alcso
port különíthető el. Mi most Vaszeva felosztását fogjuk idézni, mely bár az orosz-bolgár fordítás grammatikai átváltási műveleteit sorolja fel, de a fel
sorolt műveletek nagy része más nyelvpárokra is jellemző (Vaszeva 1980).
1. Grammatikai cserék
1.1. A szavak formájának megváltoztatása
1.1.1. Az igeidők megváltoztatása (például jelen idő felváltása múlt idő
vel, összetett múlt idő felváltása egyszerű múlt idővel stb.) 1.1.2. Az ige személyének és számának megváltoztatása
1.1.3. Az ige módjának megváltoztatása 1.1.4. Az ige szemléletének megváltoztatása 1.1.5. Szenvedő ige felváltása cselekvő igével 1.2. A szófajok megváltoztatása
1.2.1. Főnév felváltása névmással és névmás felváltása főnévvel 1.2.2. Főnév felváltása igével.
1.2.3. Főnév felváltása melléknévvel és melléknév felváltása főnévvel.
1.2.4. Állítmányi melléknév felváltása igével 1.2.5. Ige felváltása főnévvel, határozó szóval stb.
1.3. A mondatbeli szerepek megváltoztatása (például: alany felváltása tárggyal, tárgy felváltása határozóval)
1.4. Szó felváltása szókapcsolattal
1.5. Személytelen mondat felváltása személyessel 1.6. Egyszerű mondat felváltása összetettel 1.7. A mondatok határainak megváltoztatása 2. Grammatikai áthelyezések
2.1. Az alany mondatbeli helyének megváltoztatása
2.1. Az alany mondatbeli helyének megváltoztatása