5. A Környezeti Teljesítmény Index (Environmental Performance Index — EPI)
5.6 Az EPI értékelése
Mint minden mutatónak, az EPI-nek is vannak előnyei és hátrányai egyaránt, ezeket foglaljuk össze a következőkben, részben a szakirodalomban leírtak és olvasottak, részben saját véleményünk alapján.
A mutató előnyei:
• Sok összetevős, széleskörű értékelésre ad lehetőséget.
• Más mutatókba is beépíthető, például használják a GGEI9 (Global Green Eco-nomy Index – Globális Zöldgazdaság Mutató) meghatározásában, ahová egy az egyben beemelik az EPI hét indikátorát: a mezőgazdaság, a vízerőforrás, a víz-és közegészségügyi, a biodiverzitás és élőhely, a halászat és az erdők indikátorait.
• Tényadatokból (az elérhető, legjobbnak ítélt adatokból) és nem becsült értékekből számol, amely a megbízhatóságát növeli.
• A célokhoz viszonyítja a teljesítményt, így megmutatja, mely területeken teheti egy ország a legtöbbet teljesítményének javítása érdekében.
• Egy-egy ország vezetői, az eredmények láttán újraértékelhetik azt, mely területekre kell nagyobb hangsúlyt helyezni, milyen fejlesztésekre kell inkább a szűkös erőfor-rásokat allokálni. Wendling és szerzőtársai (2018) leírják, hogy amikor a 2002-es, még az EPI elődjének tekintett ESI belga eredményei kiderültek – a 128. helyre került Belgium, ez sokként érte az ország vezetőit, és munkára sarkallhatta őket a jobb környezeti teljesítmény érdekében (2018-ban már a 15. helyen szerepelnek).
A mutatói gyenge pontjai:
• Még mindig vannak olyan környezeti változók, amelyek nem kerülnek be a mu-tatóba, elsősorban adathiány vagy mérési nehézségek miatt, de megemlíthető az adatgyűjtés hatalmas költségigénye is. A 2018-as jelentés szerint ide tartozik a fenntartható mezőgazdaság és a talaj állapota, a vízminőség egyes kérdései (ki-ülepedés, szerves és ipari szennyezők), az invazív fajok kérdése, a genetikai bio-diverzitás, a vizes élőhelyek és egyéb édesvízi ökoszisztémák, valamint a háztar-tási, a veszélyes és nukleáris hulladékok területe (Wendling et al., 2018, p. 29).
• Az egyenlőtlenséget nem tudja figyelembe venni, átlagos értékekkel kalkulál.
• A súlyozás alapvető kérdés: az egyes részkérdések eltérő súlyozása különböző eredményekhez vezet, amely természetesen minden súlyozást alkalmazó szá-mításnál általános problémaként jelentkezik. Ráadásul az EPI-ben gyakorlatilag többszörös súlyozás valósul meg, így a két fő rész aránya, és az azokon belüli indikátorok száma időről időre módosíthatja egy-egy tényező erejét a végső
ered-9 Forrás: https://www.greengrowthknowledge.org/resource/2018-global-green-economy-index-ggei.
ményben. Saisana és Saltelli (2010) a 2010-es rangsort vette górcső alá, és külön-böző tényezők hatását keresték az EPI végső rangsorára. Azt találták, hogy ahány-féle súlyozást alkalmaznak, szinte annyiahány-féle eredményt kapnak, és az országok sok-sok hellyel előrébb vagy hátrébb kerülhetnek a rangsorban a súlyozásokkal végzett szimulációk eredményeképpen. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy pél-dául melyik szinten súlyozunk és hogyan: az egyedi indikátorok, a tématerüle-tek (kategóriák) szintjén, vagy a céloknak mekkora súlyt adunk. Felmerülhet az a kérdés is, hogy kell-e súlyozni, egyáltalán, illetve, hogy az egyes indikátorok azonos súllyal történő számbavétele nem lenne-e megfelelő eljárás? Ezt a dilem-mát jól sejteti az a táblázat, amely az EPI fő részei (céljai) súlyozásának időbeli alakulását is végig kíséri (lásd 11. táblázat), hiszen látható volt, hogy szinte min-den időszakban más-más súlyozást alkalmaztak (többek között abból adódóan is, hogy az indikátorok száma is jellemzően eltért az előző időszakétól). A mutató így szubjektív, maga a rangszám, egy ország rangsorban elfoglalt helye önmagában nem sokat mond, viszont a hasonló módszertannal végzett, idősoros elemzés a trendekre már képes rámutatni.
• Ellentmondásos, hiszen a GDP-vel és az egy főre jutó ökológiai lábnyommal is erős pozitív korrelációt mutat, vagyis fenntarthatósági szempontból nem mond túl sokat: a magas fogyasztású, ebből adódóan a jelentős globális környezeti terhelést adó országokban magas lehet a hatékonyság, kiemelkedő a környezetvédelmet szolgáló infrastruktúra megléte, magas lehet a védett terület aránya stb., ettől még ezeknek az országoknak a Földünkre gyakorolt hatása igen jelentős, amit ez a mu-tató nem, vagy csak részben jelez. A 2018 EPI Jelentésben ezt a kapcsolatot úgy értelmezik, hogy bizonyos szintű gazdagság, anyagi jólét feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a természeti tőke védelmébe invesztálhassunk, ugyanakkor elisme-rik, hogy magasabb életszínvonal nagyobb terhet is jelent a környezetre, az öko-szisztémákra. Például Chang, Dong, és Liu (2019, in: Huang és Xu, 2019) szerint, ha a GDP nagyobb hányadát fordítjuk különböző környezetvédelmi kiadásokra, akkor ez egy jelentősebb szén-dioxid-kibocsátás csökkenést eredményezhet, igaz, vizsgálataik szerint ez inkább Ázsiára jellemző, Európára kevésbé.
• A KSH munkatársával10 konzultálva kiderült, hogy az EPI értékeinek kiszámításá-hoz nem a nemzeti statisztikákat használják fel közvetlenül, hanem sokszoros átala-kításon mennek keresztül az európai adatbázisokban meglévők, illetve a részindiká-torokra vonatkozó nemzeti adatokon kívül egyéb forrásokat is felhasználnak, amely megnehezítené azt, hogy saját számításokat végezhessünk. Ebből következően csak a kétévente megjelenő jelentésekből lehetne átvenni a hazai adatokat.
10 Graczka Sylviával (KSH, Környezeti és információ-statisztikai osztály, osztályvezető) történt konzultá-ció, 2020. február 25-én.
• Az egyes évekre vonatkozó értékeknél is fontosabb az időbeli változások feltárá-sa, amit a mutató kiszámításánál időnként meg is tesznek, így ezt akár az előnyök-nél is említhetnénk.
Hsu és szerzőtársainak (2013) egyik sommás véleménye az, hogy „a globális kör-nyezeti monitorozás mérsékelt fejlődése ellenére is, amely az utóbbi két évtizedben zajlott, a térbeli és időbeli, valamint azoknak az alapadatoknak a hiánya, amelyek a mérést illetően különösen fontosak, továbbá a mérési és monitoring rendszerek között meglévő inkonzisztenciák, főként a fejlett és a fejlődő országok közöttiek, akadályoz-zák azt, hogy az EPI-vel a környezeti teljesítményről egy komplexebb képet alkot-hassunk” (i.m. 183). Ehhez hozzá kell tenni, hogy ha a környezeti teljesítményről egy átfogóbb képet is ad, a fenntarthatóság tekintetében ezt nem állíthatjuk egyértelműen.
Források
Chang, C.-P., Dong, M., and Liu, J. (2019). Environmental governance and environ-mental performance. ADBI Working Paper 936. Tokyo: Asian Development Bank Institute.
Emerson, J., D. C. Esty, M.A. Levy, C.H. Kim, V. Mara, A. de Sherbinin, and T. Sre-botnjak (2010): 2010 Environmental Performance Index. New Haven: Yale Center for Environmental Law and Policy. https://sedac.ciesin.columbia.edu/downloads/
data/epi/epi-environmental-performance-index-2010/2010-epi-main-report.pdf.
Letöltés: 2020. február 4.
Emerson, J.W., A. Hsu, M.A. Levy, A. de Sherbinin, V. Mara, D.C. Esty, and M.
Jaiteh (2012): 2012 Environmental Performance Index and Pilot Trend Environ-mental Performance Index. New Haven: Yale Center for EnvironEnviron-mental Law and Policy. https://sedac.ciesin.columbia.edu/data/set/epi-environmental-perfor-mance-index-pilot-trend-2012/data-download. Letöltés: 2020. február 4.
Esty, Daniel C., M.A. Levy, C.H. Kim, A. de Sherbinin, T. Srebotnjak, and V. Mara (2008): 2008 Environmental Performance Index. New Haven: Yale Center for En-vironmental Law and Policy. https://sedac.ciesin.columbia.edu/downloads/data/epi/
epi-environmental-performance-index-2008/2008-epi-main-report.pdf. Letöltés:
2020. február 4.
Esty, Daniel C., Marc A. Levy, Tanja Srebotnjak, Alexander de Sherbinin, Chris-tine H. Kim, and Bridget Anderson (2006): Pilot 2006 Environmental Performance Index. New Haven: Yale Center for Environmental Law & Policy. https://sedac.
ciesin.columbia.edu/downloads/data/epi/epi-pilot-environmental-performance-in-dex-2006/2006-epi-main-report.pdf. Letöltés: 2020. február 4.
Huang, B. and Y. Xu. 2019. Environmental Performance in Asia: Overview,
Driv-ers, and Policy Implications. ADBI Working Paper 990. Tokyo: Asian Development Bank Institute. Available: https://www.adb.org/publications/environmental-perfor-mance-asia-overview-drivers-policy-implications. Letöltés: 2020. február 11.
Hsu, A. et al. (2016): 2016 Environmental Performance Index. New Haven, CT: Yale University. Available: www.epi.yale.edu. Letöltés: 2020. február 4.
Hsu, A., J. Emerson, M. Levy, A. de Sherbinin, L. Johnson, O. Malik, J. Schwartz, and M. Jaiteh (2014): The 2014 Environmental Performance Index. New Haven, CT: Yale Center for Environmental Law & Policy. Available: www.epi.yale.edu.
Letöltés: 2020. február 4.
Hsu, Angel, Ainsley Lloyd, John W. Emerson (2013): What progress have made since Rio? Results from the 2012 Environmental Performance Index (EPI) and Pilot Trend EPI. Environmental Science Policy 33, 171-185.
Kocsis, T., 2018. Véges Föld, végtelen ambíció: Jövőképesség és fenntarthatóság tár-sadalomtudományi alapon, In: Aczél, Petra; Csák, János; Szántó, Zoltán Oszkár (szerk.) Társadalmi Jövőképesség – Egy új tudományterület bemutatkozása. Bu-dapest, Magyarország : Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont, pp. 189-231.
Kocsis, T., 2018. Finite earth, infinite ambitions: Social futuring and sustainability as seen by a social scientist. SOCIETY AND ECONOMY 40: S1 pp. 111-142.
Saisana, Michaela, Andrea Saltelli (2010): Uncertainty and Sensitivity Analysis of the 2010 Environmental Performance Index. Summary for Policymakers. JRC Scientif-ic and TechnScientif-ical Reports, European Communities.
Wendling, Z. A., Emerson, J. W., Esty, D. C., Levy, M. A., de Sherbinin, A., et al.
(2018): 2018 Environmental Performance Index. New Haven, CT: Yale Center for Environmental Law & Policy. https://epi.yale.edu/ Letöltés: 2020. február 4.