értékelésének néhány nemzetközi példája
Az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése hatalmas szakirodalommal rendelkezik, amelyekben különböző szinteken (helyi, regionális, globális) és különböző eljárások-kal (a piaci ártól a feltárt preferencia eljárásokig) értékelték azokat, akár csak egy-egy szolgáltatásra (például klímaszabályozás), akár egy élőhelyre koncentrálva (például erdők által nyújtott összes szolgáltatás). Ezért annak bemutatása túlmutat jelen tanul-mány keretein. Emiatt csak három friss, összefoglaló jellegű, illetve több ökoszisz-téma-szolgáltatást értékelő cikket tekintünk át, főként annak bemutatására, hogyan kapcsolható össze a környezetértékelés a nemzeti elszámolások rendszereivel, ahogy az már említésre került a WEALTH-t áttekintő fejezetben, illetve, milyen módszerek alkalmazása a népszerűbb.
Lange és szerzőtársai (2018) a világ gazdagságának számszerűsítésénél összeha-sonlították a termelt, a természeti és a humán tőke nagyságát, az országok jövedelmi helyzetének függvényében is, amelyet a 27. táblázat mutat. Látható, hogy habár az alacsony jövedelmű országokban a természeti tőke számszerűsített része átlagosan nagy hányadát adja a vagyonnak (47%, szemben a világra vonatkozó 9%-kal), az egy főre vetített vagyon, illetve annak teljes értéke azonban töredéke a magasabb jövedel-mű országokénak, így annak abszolút mértéke eléggé alacsony: az egy főre vetített értékből 6.405 USD/fő az átlagos természeti tőke nagysága. Ezzel szemben a legma-gasabb jövedelmű OECD-országokban a természeti tőke csak a vagyon 9%-át teszi ki, abszolút értékben mégis átlagosan 21.251 USD jut egy főre vetítve. A jelentésükben sokkal többet foglalkoznak a humán tőkével, mint a természeti tőkével. Egy fejezetük azonban foglalkozik a légszennyezettség emberi egészségre gyakorolt hatásával és annak káraival/költségeivel, egy másikban pedig négy korábban nem vizsgált öko-szisztéma-szolgáltatást emeltek ki (pollináció, a kiülepedés szabályozása, szénmeg-kötés és -tárolás, tengerparti árvíz szabályozása), amelyek biofizikai értékelése után a jövőben jelentős fejlődés mehet végbe a pénzbeli értékelésük terén is. Kiemelik, hogy a pénzbeli értékelések túlzottan sok egyszerűsítéssel élnek: például általában azt a fel-tételezést alkalmazzák, hogy az árak a jövőben nem változnak, pedig – mint felhívják rá a figyelmet – ez a szűkösséggel együtt igenis változhat.
33. táblázat A különböző tőkeelemek megoszlása a globális vagyonból,
Teljes vagyon 100 100 100 100 100 100
Teljes vagyon
(Mrd USD) 7 161$ 70 718$ 247 793$ 76 179$ 741 398$ 1 143
249$
Egy főre eső
teljes vagyon 13 629$ 25 948$ 112 798$ 264 998$ 708 389$ 168 580$
Az egyik legfrissebb, átfogó tanulmányt Vallecillo és munkatársai (2019) jelentették meg, akik az Európai Unió KIP INCA (lásd korábban, Természeti Tőke és Öko-szisztéma Szolgáltatások Integrált Számviteli Rendszere című Tudás és Innovációs Projekt) projektje keretében hat ökoszisztéma-szolgáltatást értékeltek: szántóföldi termények, faanyag, globális klímaszabályozás, beporzás, árvízvédelem és termé-szetközeli rekreáció. Kétféle megközelítést alkalmaznak, egyet, amely meglévő sta-tisztikai adatokra épít, továbbá egy térbeli modellezésen alapulót, attól függően, mi-lyen a szolgáltatás típusa: a statisztikai adatok a szántóföldi termények és a faanyag esetében rendelkezésre állnak, az itt felsoroltak közül a többit inkább geo-informa-tikai eszközökkel becsülhetjük. Kínálati és használati táblákat állítanak össze, és a 62. ábra modelljének megfelelően összekapcsolják a különböző ökoszisztémák szol-gáltatásainak biofizikai adatait az elszámolási rendszerekkel, mégpedig úgy, hogy pénzben is megragadják ezeket a szolgáltatásokat. Véleményük szerint csak olyan értékelési módszert lehet ennek során alkalmazni, amelyek jól beilleszthetők a nem-zeti elszámolási rendszerekbe, emiatt a feltárt preferencia eljárások (lásd korábban, feltételes értékelés és választás) alkalmazását nem javasolják, csak kivételes helyze-tekben, az általuk értékelt szolgáltatásoknál pedig a piaci árakat, a szén-dioxid-kibo-csátás kvótáinak árfolyamát, az elkerült károk módszerét, valamint a zonális utazási költség módszereket használták. Ebből kiválóan látszik, hogy habár valóban a piaci árak (termények, pollináció és faanyag), valamint a költségalapú eljárások (árvíz-védelem) dominálnak, azért a környezetgazdaságtanban, elméleti megalapozottság okán jobban elfogadott módszer is bekerült az alkalmazott metódusok közé (utazási költség módszer, rekreáció).
61. ábra A Természeti Tőke és Ökoszisztéma Szolgáltatások Integrált Számviteli Rendszere című Tudás és Innovációs EU Projekt (KIP INCA)
ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésére vonatkozó keretrendszere Forrás: Vallecillo et al., 2019, p. 4.
A szerzők többféle bontásban is megadják az eredményeket, teljes és fajlagos értékek-ben, valamint ágazati/szektoriális bontásban is. Ez utóbbi már a felhasználásuk helyét is jelzi, amelyet példaként mutatunk be (34. táblázat).
34. táblázat: A Természeti Tőke és Ökoszisztéma Szolgáltatások Integrált Számviteli Rendszere című Tudás és Innovációs EU Projekt (KIP INCA) ökoszisztéma-szolgáltatások becslési eredményeinek ágazati bontása
Forrás: Vallecillo et al., 2019, p. 11.
2012,
millió EUR Primer ágazat
Öko- szisztéma- szolgálta-tás
Mezőgazdaság Erdészet Ipar Szolgáltatások Háztartások Globális társadalom Összesen
Növény-termesztés 20 560 20 560
Faanyag 14 540 14 540
Klíma-szabályozás (globális)
13 330 13 330
Árvíz-védelem 800 0 2 400 1 390 11 730 16 320
Beporzás 9 720 9720
Rekreáció 50400 50400
Összesen 31 080 14 540 2 400 1 390 62 130 13 330 124 870
Paulin és szerzőtársai (2020) nem közvetlenül az ökoszisztémák szolgáltatásainak a nemzeti számlákba történő beépítését célozták, viszont átfogó kutatást végeztek abban az értelemben, hogy több ÖSz értékelésére modelleket dolgoztak ki, és azok térképi megjelenítését is megvalósították, ezzel elősegítve például a jobb területi tervezést, a kri-tikus pontok meghatározását (A klímabarát területi/városi tervezés szempontjairól Ld.
Salamin 2011, Salamin-Czira 2011). Amsterdamra vonatkozóan a városi ökoszisztémák (zöld területek) hat szolgáltatását értékelték: a levegőminőség szabályozását, a szabad-téri tevékenységek lehetőségét, az ingatlanokban megjelenő, a növényzethez és felszíni vizekhez kapcsolódó értékeket, azok hűtő hatását (mikroklímaszabályozás), a városi emberek egészségének javulását, a vízmegtartási képességet (ennek eredményeképpen kevesebb csapadék kerül a csatornába és a tisztítótelepekre). Az alábbi ábrából (62. ábra) egyértelműen kiderül, hogy itt is a költségalapú módszerek dominálnak: az elkerült költségek a levegőminőség javulása és az aktív szabadtéri tevékenységek végzése, vagy az egészség javulása, továbbá a kisebb szennyvíztisztítási igény miatt.
62. ábra A hat ökoszisztéma-szolgáltatás becslésének modellje Amsterdam esetére Forrás: Paulin et al., 2020, p. 4.
Ahogy az ábrából látható, Paulin és szerzőtársai (2020) is megbecsülték, biofizikai indikátorok alkalmazásával, hogy egyáltalán mennyit tud szolgáltatni az adott öko-szisztéma (supply), majd pedig azt, hogy ebből mekkora haszna származik az embe-reknek (use). Ez utóbbit viszont már pénzben fejezték ki.