3. Az ökológiai lábnyom
3.2 Az ökológiai lábnyom nagysága a világ különböző régióiban
Az ökológiai lábnyomszámítás legelterjedtebb és talán leginkább megbízható területe a nemzeti szintű elemzés. A következőkben a mutató globális tendenciáiról adunk át-tekintést a Global Footprint Network (GFN) adatbázisa (National Footprint Accounts) és modellje alapján. A GFN utoljára 2019-ben publikált adatokat, a nyilvánosan elér-hető adatok az 1961-2016-os időszakot fedik le (figyelembe véve a primer adatbázisok, nemzeti statisztikák rendelkezésre állásához szükséges átfutási időt is). Az áttekintés során a korábbiak alapján a fogyasztási szemléletű ökológiai lábnyomot (EFc) vizsgál-juk a termelési szemléletűvel (EFp) szemben. A könnyebb áttekinthetőség érdekében használt ábrák alapadatai elérhetők a GFN honlapján (www.footprintnetwork.org).
13. ábra. A világ országainak abszolút ökológiai lábnyoma (gha). (Forrás: GFN, 2019)
A 13. ábra alapján látható, hogy a nagyobb gazdaságú országok ökológiai lábnyoma ál-talában nagyobb, mint a kisebbeké. A dobogós helyeken Kína (5,2 Mrd gha), az Egyesült Államok (2,61 Mrd gha) és India (1,55 Mrd gha) állnak. Ugyan Kína kiemelkedő értéke önmagában nem túl meglepő, de fontos kiemelni, hogy ez már a fogyasztási szemlé-letű mutató, amiben már nincs benne Kína óriási exporttöbbletéhez tartozó ökológiai lábnyom. Magyarország a 187 országot tartalmazó lista 64-ik helyén áll, 35,2 millió gha-os ökológiai lábnyommal. Ezt – a számot önmagában nehéz értelmezni (bár sokat-mondó, hogy a sorban a két szomszédunk Katar és Kuvait – a maguk 11 ezer és 17 ezer négyzetkilométeres területeivel), talán látványosabb az ökológiai lábnyom egy főre jutó értékeinek összehasonlítása, ezt foglalja össze a következő 14. ábra.
14. ábra. A világ országainak egy főre jutó ökológiai lábnyoma (gha/fő). (Forrás: GFN, 2019)
Az ökológiai lábnyom egy főre vetített értékét tekintve jelentősen más az országok sorrendje. Az első három helyen kicsi, de gazdag országok állnak (1. Katar, 14,4 gha/
fő, 2. Luxemburg, 12,9 gha/fő, 3. Egyesült Arab Emirátusok 8,9 gha/fő), 7. az Egye-sült Államok 8,1 gha/fő-vel, Magyarország Kínával holtversenyben a 68-69. helyen 3,6 gha/fő-vel, míg a 187 országból álló lista legvégén Kelet-Timor és Eritrea állnak 0,5 gha/fő-vel (általánosságban elmondható, hogy a rangsor vége felé kivétel nélkül kifejezetten szegény országok állnak).
Az egy főre jutó érték mutatója ugyan első ránézésre informatívabb, illetve „igaz-ságosabb” összehasonlítást tesz lehetővé, amennyiben könnyebben elítéljük azokat az országokat, amelynek lakói „nagy lábon pöffeszkednek”, míg elnézőbbek vagyunk a sűrűn lakott országok szerényebb körülmények között élő polgáraival szemben.
Ugyanakkor a dilemma ennél összetettebb – és jelen elemzés keretei között nem is feloldható –, hiszen a nagyobb egy főre jutó ökológiai lábnyomú, de ritkábban lakott
országok polgárai érvelhetnek úgy, hogy a Föld környezeti állapota szempontjából mindegy, hogy egy adott területen kevés ember fogyaszt fejenként sokat vagy meg-fordítva, sok ember fejenként keveset.
De ez a nehezen megválaszolható kérdés a fenntarthatósági dilemmának még csak egyik része. Mint korábban láthattuk, az ökológiai lábnyom nagysága „csak” a biop-roduktív területek iránti keresletet mutatja fenntarthatósági szempontból csak a kíná-lati oldallal (azaz a biokapacitással) összevetve értelmezhető, ahogyan azt a 15. ábra szemlélteti.
15. ábra. A világ országainak ökológiai egyenlege az ökológiai lábnyom és biokapacitás viszonya alapján. (Forrás: GFN, 2019)
Látható, hogy globális szinten ökológiai deficit mutatható ki (ami fenntarthatatlan), a világ ökológiai lábnyoma 69%-kal haladja meg a rendelkezésre álló biokapacitást. Magyaror-szág esetében is ökológiai deficit figyelhető meg, az egy főre jutó ökológiai lábnyom (3,61 gha/fő) 46%-kal haladja meg hazánk egy főre jutó biokapacitását (2,47 gha/fő) és ami még aggasztóbb, 121%-kal a biokapacitás egy főre jutó globális értékét (1,63 gha/fő).
Az ökológiai deficit több okból is kialakulhat:
• kimagasló egy főre jutó ökológiai lábnyom (pl. Katar, Luxemburg vagy éppen az Egyesült Államok esetében, ami szinte bármilyen biokapacitás értéket túlszárnyal);
• gazdaságilag fejlett országok közepes népsűrűséggel és magas vagy közepes öko-lógiai lábnyommal (pl. Franciaország, Magyarország);
• gazdaságilag közepesen fejlett, illetve fejlődő, de nagy népsűrűségű országok kö-zepes vagy akár alacsony egy főre jutó ökológiai lábnyommal (pl. Kína, India, Egyiptom).
Az ökológiai tartalék (amely sajnos jóval kevesebb országot érint) szintén többféle-képpen állhat el:
• magas egy főre jutó ökológiai lábnyom, de ezt ellensúlyozza a kis népsűrűségnek betudható magas egy főre jutó biokapacitás (pl. Finnország, Ausztrália, Kanada, Oroszország);
• magas biokapacitás, de közepes vagy alacsony egy főre jutó ökológiai lábnyom (pl. Brazília, Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár).
Az elemzés újabb szempontját adja az ökológiai lábnyom és a biokapacitás időbeli alakulásának vizsgálata (16. ábra).
16. ábra. Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás időbeli alakulása a világban (gha).
(Forrás: GFN, 2019 alapján saját szerkesztés.)
Az ábra alapján világosan látszik a globális ökológiai lábnyom nagyságában bekövet-kezett óriási növekedés (amely legnagyobbrészt a népességnövekedésnek tudható be, az egy főre jutó globális ökológiai lábnyom értéke 1961 (2,3 gha/fő) és 2016 (2,8 gha/
fő) között annál jóval kisebb mértékben nőtt). Ennek következményeképpen a mutató 1970 óta egyértelműen és egyre jobban meghaladja a biokapacitás értékét.
Némiképp félrevezető, bár az egyenlegen nem változtat, hogy a biokapacitás értéke – ha kismértékben is – de növekedett, ez annak tudható be, hogy a technológiai fej-lődés által elért hozamnövekedés ellensúlyozni tudta a bioproduktív területek fizikai degradációját.
Míg 1961-ben a globális ökológiai lábnyom mintegy 70%-a volt a biokapacitásnak, 2016-ban már 170%-a. Ez úgy is értelmezhető, hogy jelenlegi életmódunk mellett vi-lágszinten 1,7 Föld erőforrásait használjuk (vagy más szavakkal, a rendelkezésre álló egyetlen Földét fenntarthatatlan módon túlhasználjuk).
17. ábra. Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás időbeli alakulása Magyarországon (gha).
(Forrás: GFN, 2019 alapján saját szerkesztés.)
Magyarország esetében lényeges különbség, hogy a globális helyzetképhez viszonyít-va az ökológiai lábnyom és a biokapacitás értéke is relatív stabil maradt (17. ábra). Az ábra az abszolút értékeket mutatja, ugyanakkor mivel a népesség sem változott jelen-tősen, ez a stabilitás az egy főre jutó értékekre is elmondható. (Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás értékeinek a globálisnál jóval nagyobb évenkénti változékonysága az időjárási – és így a hozamfaktorokon keresztül jelentkező – változásoknak tudható be). A biokapacitás a fél évszázados vizsgálati intervallumra vonatkozóan – a tech-nológiai fejlődés miatt – kismértékben nőtt, míg az ökológiai lábnyom – legalábbis a rendszerváltozás óta kismértékben csökkent. Az ábra szomorú tanulsága ugyanakkor, hogy a relatív stabilitás nem változtat azon, hogy Magyarország már az 1960-as évek-ben is ökológiai deficites (azaz fenntarthatatlan) volt.
Az Earth Overshoot Day (www.overshootday.org) minden évben meghatározza az ökológiai „Túllövés Napját” amikorra a Föld, illetve egy-egy ország lakossága elfo-gyasztja azt az erőforrásmennyiséget, ami egy fenntartható világban egész évre jutna.
Az ökológiai Túllövés Napja a fentiek alapján 1970 óta (azaz amióta a globális ökoló-giai lábnyom meghaladja a biokapacitást) értelmezhető, 2019-ben ez globálisan július 29-ére esett, míg Magyarországra vonatkozóan június 20-ára.
Az ökológiai lábnyom nagyságán és a biokapacitáshoz való viszonyán túl érdekes annak területhasználat szerinti szerkezete is (18. ábra).
18. ábra. Magyarország és a világ ökológiai lábnyomának területhasználat szerinti megoszlása (%-ban). (Forrás: GFN, 2019 alapján saját szerkesztés.)
Az ábra alapján elmondható, hogy az ökológiai lábnyom legnagyobb részét a kar-bonelnyeléssel, a növénytermesztéssel és az erdőterületek használatával összefüggő lábnyom teszi ki mind globálisan, mind Magyarországon.
A makroszintű ökológiai lábnyom mutató vizsgálata alapján az látható, hogy több-féle adottságú országot, illetve fejlődési pálya esetén érhető tetten ökológiai deficit, illetve tartalék. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy fenntarthatósági szem-pontból mind az ökológiai lábnyom kézben tartása, mind a biokapacitás megőrzése (illetve csökkenésének megállítása) kiemelt fontosságú globálisan és Magyarország szempontjából egyaránt.