Bibó István életművének egyik kutatója, Balog Iván dekonstrukció és diskurzus ellenté-teként foglalja össze a tárgyalt Bibó-esszé jelentőségét, ugyanis abban a szerző Magyar-országra alkalmazza a nemzeti alkat metaforájának A német hisztéria című tanulmányban megkezdett dekonstrukcióját, miközben megmarad az „alkat-diskurzusnál” (Balog 2011). Bibó megállapítja, hogy a magyar alkat kérdése a 20. században vált nemzeti kulcskérdéssé, ahogy az más nemzetek esetében is történt. A jelenség a két háború kö-zötti időben „tragikus vonást is felvett” (Bibó 1948/1986: 571).2 Bibó a jelenséget magát a következőképpen fogalmazza át: „a magyarság olyan útra lépett, olyan formákat vett fel, olyan hatásokat fogadott be, melyek alkatának belső sajátosságaival ellenkeznek”
(Bibó 1948/1986: 572).
Rámutat arra, hogy ez nem csak idegen hatás révén következhetett be. Az alkat fogal-mának használatából következően nem könnyű a Bibó-szöveg alapján megmondani, mi is az a magyar, de a szerző egy helyütt „társadalmi elnyomás”-ról (Bibó 1948/1986: 572) beszél, ami így megengedi a magyar „szociologizáló” értelmezését. A gondolatmenet ezek után (és ez nem magától értetődő logikai lépés) összekapcsolja a társadalmat és a nem-zetet.3 Nagyon fontos lépés ezek után, hogy az eddigi közösségialkat-rekonstrukciót Bibó az egyénekhez kívánja kötni:
2 Bibó ezt Németh Lászlónak tulajdonítva értelmezi: „hol veszett el a magyar a magyarban” (1948/1986: 571).
Valójában már Németh László kicsit eltérő kérdése („Hogy veszett el magyar a magyarban?” [1940: 7]) is hivatkozás, Farkas Gyulán (1938) keresztül Adyra. Adynál azonban kevésbé pesszimista fordulat olvasható:
„Most alszik a magyar a magyarban” (1923: 5).
3 A „magyar nemzet ezekben a döntő pillanatokban, politikai, társadalmi és szellemi téren egyaránt […].”
(Bibó 1948/1986: 573)
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 114
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 114 2021. 02. 11. 12:18:362021. 02. 11. 12:18:36
115
MENTÁLIS ÖRÖKSÉG SZOCIÁLIS VISELKEDÉS
hogyan függenek össze, miben egyeznek és miben különböznek […] az egyéni alkat és a közösségi alkat kérdései. […] A határ nagyon egyszerű. Lelke, tudata, félelme, cselekede-te csak az egyénnek van. A közösség tudata, a közösség félelme, a közösség reagálása, a kö-zösség alkata csak az, ahogyan ezek az egyéni adottságok összetevődnek. (Bibó 1948/1986:
612)4
Az iménti ingadozás, amit a nemzet és a társadalom kifejezések kevert használatában már észlelhettünk, nem véletlen. Bibó István határozottan különbséget tesz nemzeti jelleg (másként: magyarság) és nemzeti közösség között. Ez utóbbi vonatkozásában az alkat
„olyan valami, ami elsősorban reagálásban, a valóság érzékelésében, feladatok vállalásában és feladatok elvégzésében mutatkozik” (Bibó 1948/1986: 619).
Ezt a közösségre alkalmazva: „az alkat mineműsége, az alkat épsége, az alkat regene-rálódása elsősorban politikában mutatkozik meg” (Bibó 1948/1986: 619).
Összegezve az eddigieket, Bibó István megkülönböztet egy elvontabb alkatot (valami-féle szellemet) és egy olyat, amely az egyénben testesül meg (ez talán habitusnak, viselkedés módnak vagy mentalitásnak, észjárásnak volna nevezhető). A klasszikus hon-polgáriság elvének megfelelően az alkat a politikában (a közösségi feladatok megoldásá-nak módjában) ölt formát. Bár az elvieket illetően hangsúlyozza, miszerint a politika
„nem a politikusok működését magában” jelenti, a történeti folyamatot illetően mégis számot vet a modern politika működésének aszimmetriájával:
[A] magyar nemzet ezekben a döntő pillanatokban, politikai, társadalmi és szellemi téren egyaránt, nem tudta megtalálni vagy nem tudta hatalomhoz juttatni azokat a vezetőket, vagy olyan vezetőket, akik szükségleteit, érdekeit, útját jól kifejezték s jól megtalálták volna. (Bibó 1948/1986: 573)
Érdemes modellszerűen végiggondolni ezt az idézetet. A politikai közösség nagyobbik része, a választóközönség próba szerencse alapon válogatja ki azokat, akiknek képvisele-ti felhatalmazást ad. A mandátumot megszerzők szinté n próba szerencse alapon megkí-sérlik kifejezni és megtalálni a közösség jövője felé vezető utat. Ez így meglehetősen entrópikus folyamatnak látszik, jóllehet a szöveg azt sejteti, hogy kialakulnak bizonyos visszacsatolások, amelyek eredményeként a közösség (nemzet) sikeres, erős lesz – vagy éppen sikertelenné válik és elerőtlenedik. A siker történelmi példáiként az angol és a francia nemzetet említi, melyek „a maguk mai ismert alkatát éppen oly módon alakí-tották ki, hogy egy történelmi pillanatban addig kialakult alkatukkal, addigi közösségi orientációjukkal bizonyos fokig szembe fordulva egészen nagy közösségi vállalkozásokba fogtak bele” (Bibó 1948/1986: 616).
Meg kell mondani, a „vállalkozás” szóképe nem teljesen illeszkedik a felhatalmazási elképzeléshez. A politikáról szóló első leírás a néphatalom elvén nyugszik. A választó-közönség az „uralkodik, de nem kormányoz” elve alapján hatalmával élve bízza meg
4 De nem föltétlenül összeadódnak!
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 115
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 115 2021. 02. 11. 12:18:362021. 02. 11. 12:18:36
116 HALMOS K ÁROLY
politikusait. A vállalkozás képe a hatalom tekintetében fordított: az innovatív vállalkozó bérel magának termelési tényezőket, köztük munkaerőt, amelyet utasíthat.5 Mondhatnók:
kormányoz, legitimitás nélkül.
A történelmi jelenségek szintjére szállva a tömör leírás a következő:
[Az] ország, történetének legújabb kori szakaszában, különösen pedig a 19. század végétől kezdve, döntő történeti pillanatokban, mindenekfelett 1914–1920 között és 1938–1944 között végzetes módon képtelennek bizonyult arra, hogy saját helyzetének valóságos adottsá-gait és az ebből adódó feladatokat meglássa. (Bibó 1948/1986: 573)
A magyarázat kétrétegű. Egyrészt kulturális jelenség. Mint Bibó távolságtartóan mond-ja, Németh László szerint6 az 1860-as évek irodalmi folyóiratainak gondjai a magyar szellem láthatatlan katasztrófájának tünetét jelentették volna. Az irodalomtörténeti folyamatok mögött mélyebben ható tényezők állnak. „A bajt valahol az egész közösség feltételeinek és tájékozódásának a megváltozásában kell keresnünk” (Bibó 1948/1986:
581).
A kulturális jelenség mellé egy politikai-szociológiai magyarázatot társít, bár az oksá-gi kapcsolat aligha lehet világos:7
Az 1848–49. évi magyar forradalom bukásának nagy megrázkódtatása a magyarság politikai, társadalmi és értelmiségi vezető rétegeibe két döntő, s mindjárt hozzátehetjük, félrevezető tanulságot rögzített bele a tapasztalat kitörölhetetlen élességével. Az egyik tanulság az volt, hogy a Habsburgok birodalma olyan európai szükségszerűség, melynek hatalmi köréből sike-resen nem vonhatjuk ki magunkat, mert hiába próbálnók széttörni, egész Európa együttes erővel rakná újból össze. Ez így már akkor sem volt igaz, még kevésbé volt örök igazság.
A másik döntő és megtévesztő tanulság az volt, hogy ha netalántán mégis sikerülne a Habs-burgok birodalmát szétrobbantani, akkor vele együtt törne darabokra a történeti Magyarország is, melynek soknyelvű nemzetiségei 1848–49-ben világosan megmutatták elszakadási szán-dékukat. Ez viszont nagyobbrészt igaz volt, ezen azonban végsőleg a Habsburg Birodalom fennmaradása sem segíthetett. A magyar nemzeti értelmiség azonban e két megrendítő tanul-ság hatására elvesztette a vállalkozó kedvét […] (Bibó 1948/1986: 581)
Veretes szöveg. Annak ellenére, hogy az érvelés végéről visszatekintve nem is teljesen világos, miért folyamodott Bibó az alkat képzetéhez. Talán a politikai nemzet túlságosan
5 „Ő [ti. a vállalkozó] »vezeti« új pályákra a termelési eszközöket. Ezt azonban nem úgy teszi, hogy meg győzi az embereket terve megvalósításának célszerűségéről, vagy hogy politikai vezetők módjára bizalmat kelt saját vezetése iránt […] hanem úgy, hogy megvásárolja az embereket vagy szolgálataikat, hogy azután saját belátása szerint használja fel őket.” (Schumpeter 1980: 138)
6 Németh esszéje (1939) valójában Farkas monográfi ájára (1938) refl ektál.
7 Farkas (1938), az irodalmár inkább az irodalom termelési és fogyasztási közegének megváltozását látja a jelenség mögött, mindezt – a korban nem ritka módon – faji nyelvezettel előadva.
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 116
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 116 2021. 02. 11. 12:18:362021. 02. 11. 12:18:36
117
MENTÁLIS ÖRÖKSÉG SZOCIÁLIS VISELKEDÉS
is üres, túlságosan is megfoghatatlan volt. Talán az alkat képzetével individualizálni le-hetett a kollektívumot, és be lele-hetett kapcsolni a népszellemet. Inkább az az érdekes, hogy Bibó írásából az derül ki, szerzőjének nem is az alkat fogalmára volt szüksége. Ha már valamire, akkor inkább a magabiztosságéra, hiszen történelmi vonalvezetése szerint inkább ez utóbbi – amit Bibó vállalkozó kedvnek nevezett, ma már inkább vállalkozó szellemnek mondanánk – veszett el.
Annak, aki történelemértelmezési segédkönyvként olvassa, rá kell jönnie, hogy Bibó a kulcshelyen, az egyéni és közösségi alkat kérdésénél nem ad kielégítő választ, ugyan-is geopolitikai kényszerűségekkel érvel. Ezzel a váratlan fordulattal azonban éppenség-gel szembemegy korábbi elgondolásával, hogy tudniillik az alkat felhatalmazók és felhatalmazottak összjátékában mutatkozik meg. Arról ugyanis az eddigiekben nem volt szó, hogy mi van, ha geopolitikailag lezárul a cselekvési horizont. Bibó István válasza közvetetten az, amit az angol és francia nemzetről szólva felhoz, hogy ugyanis föl kell adni az addigi hagyományokat, s helyükbe hirtelen valami egészen mást kell beépíteni. Kérdéses azonban, hogy az általa felidézett helyzetekben (a puritanizmus kialakulása, a francia forradalom) tényleg beszélhetünk-e a cselekvési horizontok lezá-rulásáról.
Van azonban egy célom szempontjából fontos passzusa a szövegnek. Bibó, tanulmánya vége felé, visszatér az alkat és a külső hatás kérdésére.
Az alkat pontosan abban, hogy reagál, hogy cselekszik, hogy alkot, egyben asszimilál is: idegen hatást, idegen beolvadást, mindent. […] Éles, határozott profi lú, kirajzolt alkatú közösségek […] úgy [asszimilálnak – HK], hogy világos, határozott szokásaik és tételeik vannak arról, hogy hogyan kell szavakat kiejteni, köszönni, udvarolni, elnökölni, elégtételt venni, gyűlést tartani és versenyezni, s az idegen hol elbájolódik, hol durván fejbe verettetik, de mindenkép-pen belekerül ennek a közösségi életnek a sodrába. (Bibó 1948/1986: 616)
Amit Bibó – talán Svájcban töltött idejére emlékezve – megpendít, az a személyközi kapcsolatok rendezettsége és a másodlagos közösségek ereje. A szemelvényt kommentál-va el kell gondolkodnom, miként jellemezhetők a „kiejteni, köszönni, udkommentál-varolni” szo-kásai. Etikettszerűek volnának? Valójában nem, mert etikett alatt a színlelt, érdek-, de legalábbis szerepelvű viselkedési szabályokat szokás érteni.8 Homogenitás volna? Annál sokkal változatosabb tevékenységekről van szó. Ezért választottam a rendezettséget mint jellemzőt, ami utal a szabályszerűségre, és lehetőséget teremt a tudatosításra. Ha az imént az etikett kifejezést elvetettem, akkor az erkölcsi technika vagy erkölcsi készség kifejezést javaslom.
8 Az üzleti főiskolák országismereti tananyagai ma is gyakran arról szólnak, miként kell viselkedni, hogy jó üzletet tudjunk kötni.
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 117
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 117 2021. 02. 11. 12:18:362021. 02. 11. 12:18:36
118 HALMOS K ÁROLY