Hatodik gyermekként született, rá már nem sok fi gyelem jutott. Viktor bátyja útját követte, ő sem fejezte be tanulmányait. Életének egyetlen vezérfonala az alkohollal való reménytelen küzdelem. Testvéréhez hasonlóan írásaiból próbált megélni. Műveinek fő-témája az ivás volt, de ezt a legmagasabb szintre emelte, ahogy Schöpfl in Aladár a Nyugat-ban írta: az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása az övé, amilyen talán az egész világirodalomban nincs (Schöpflin 1918: 695–698). Cholnoky alkotta meg a „cikázás” szót, amely az alkoholista útját jelezte kocsmától kocsmáig, vagy ahogy fogalmazott „méregkeverőtől méregkeverőig”. Ezt erősíti meg Tersánszky Józsi Jenő:
„Cholnoky annyira ismerte Budapest minden csapszékét, hogy lehet, ha fontos középü-let hollétét kérded tőle: zavarba jön. De ugyanazon környék minden csehójára azonnal rávágta, mi tájon áll. Elmentünk újabb helyre. Onnan még egybe” (Tersánszky 1962).
2 A munkamánia (workalcoholism) az ún. viselkedési addikciókhoz tartozik. A munka háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik.
3 A nikotinfüggőség is az addikciók egyik formája.
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 133
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 133 2021. 02. 11. 12:18:382021. 02. 11. 12:18:38
134 NÉMETH ATTILA
Irodalmi sikerét a Nyugatban 1916-ban és 1917-ben megjelent két elbeszélése, a Ber-talan éjszakája és a Prikk mennyei útja alapozta meg. Mindkettő egy szánalomra és sze-retetre méltó alkoholistáról szól, amilyen ő maga volt. Képzelőerőben, stílusban, hangu-latteremtő készségben sem maradt el a bátyjától, de a lélek sötét bugyraiba még nála is mélyebbre ereszkedett le. A háború után kezdett el regényeket írni (Piroska, Régi ismerős, Kísértetek, Tamás), ezek különös ötvözetei az alkoholkábulatban gomolygó látomásoknak, a fi lozófi ai töprengéseknek és a lélektani esszéknek. Szereplői az élet peremén, az önpusz-títás kísértései között élő emberek. Van igazság abban, hogy Cholnoky László valójában egyetlen regényt írt, de azt többször (vö. Hegeds 2015: 457).
Figyelemre méltó, hogy műveiben gyakori az öngyilkosság. A Prikk mennyei útjában felakasztja magát, a Tamás című kisregényben a magasból ugrik le, a Bertalan éjszakájá-ban pedig a Dunába öli magát a főhős. Egy pszichiáter számára nem meglepő, hogy az adósságokban úszó, deklasszálódott író 50 éves korában szuicidált. Ez a megjósolható tragikus esemény 1929 áprilisában következett be, amelyre a jóbarát és ivócimbora, Tersánszky Józsi Jenő így emlékezett vissza:
Utolsó találkozásunk és folytatása a szörnyűség napját idézi! Az Izabella utcában laktunk, nagyon kedves főbérlőpárnak hónapos szobájában. Nappal is égetni kellett a villanyt, mert a legfényesebb dél idején is alkonyi félhomály borította ezt a helyet.
Beállít Cholnoky László. Mindjárt a tárgyra tér, kicsikét nekem dagályosnak tűnő modorban:
Bútoraim az árverés előtt az udvarra kerültek. Feleségem bőg az üres lakásunkban, és felvált-va őrzi négy gyermekemmel a bútorainkat... Egy mentségem felvált-van, ha barátaimtól karitatíve összekaparom azt az összeget, ami az árverés elhalasztására kell és a bútoraim visszaszállításá-ra… Ezenkívül már csak az jöhet, hogy végzek magammal! Ez nyilván könnyíteni fog családom sorsán!
Rögtön rávágtam:
Nézd, Laci! Húsz pengő az összvagyonom. Felét fölajánlom neked!
Óriásit lendít rajtam! – válaszolta.
Mire így folytattam:
Hát akkor gyerünk a sarki csapszékbe, megiszunk egy fröccsöt, mert föl kell váltanom a húszast!
De a tízest egyben megkapod tőlem!
Robogjunk máris! – sietett – sok utam van még!
A fröccsöket lehajtottuk, Cholnoky valami olyan tekintettel, mint a gyönge visszfény verődik vissza az üvegről, kézfogás után megölelt és megcsókolt. Sohasem tette ezt!
Ezzel elrohant. Magam is a kávéházba siettem dolgozni.
Nem emlékszem már pontosan, reggeli vagy esti napilap tudósításában olvastam megdermed-ve, hogy: Cholnoky László a Dunába vetette magát, és holtan húzták ki. (Tersánszky 1962) Cholnoky László szinte ugyanazt a pályát futotta be, mint Viktor, de mind az alkoholban, mind az emberi lelkekben mélyebbre merült el. Tehetségét a szó szoros értelmében ap-rópénzre váltotta, hogy káros szenvedélyét fi nanszírozza. Az alkoholizmus okozta ördö-gi körből, hőseihez hasonlóan, ő is csak az öngyilkosság árán szabadult.
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 134
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 134 2021. 02. 11. 12:18:382021. 02. 11. 12:18:38
135
ÖRÖKLÖTT TEHETSÉG, ÖRÖKLÖTT BETEGSÉG: A CHOLNOKY FIVÉR EK
ÖSSZEFOGL AL ÁS
A Cholnoky család történetén keresztül látható, hogyan öröklődhet a betegségre való hajlam és a tehetség, hogyan függhet össze az alkotás és a betegség. További kérdés, hogy mennyiben rombolja vagy segíti az alkotómunkát a pszichiátriai zavar.
Az alkoholizmusra való hajlam már megvolt az apánál, aki még nem tekinthető alkohol függőnek, csak nagyivónak. Irodalom iránti érzékét mutatta Dumas és Verne regényeinek lefordítása. Két fi a – Viktor és László – mindkét vonalon túlszárnyalta.
Viktor és László esetében nyilvánvaló az alkoholfüggőség romboló hatása, ugyanakkor kérdés, hogy ennek lehetett-e pozitív hozadéka is? Az egyik alkohol nélkül nem volt képes írni, a másik csak az alkoholról tudott írni. Viktor maga mondta ki, hogy az alko-táshoz szüksége volt a „jó öreg sárga ördögre”. Lászlót megerősíti Tersánszky Józsi Jenő:
„Nem hiszem, hogy Cholnoky Lászlónak örökszép novelláskötete, a Prikk mennybéli útja megalkotódhatott volna, ha fi guráit nem ismeri olyan közelről!” (Tersánszky 1962).
Ugyanakkor, ami történt, nem tekinthető elkerülhetetlen végzetnek. Cholnoky Jenőnél a külső környezet hatására az alkoholizmusra való hajlam rejtve maradt, illetve más,
„kreatív addikció” formájában nyilvánult meg ez a késztetés, „drive”, ami ebben az eseten nála a tudományos kutatómunkát jelentette. Ez fojthatta el alkoholizmusának és alkotó-művészetének felszínre kerülését, kibontakozását.
Felhasznált irodalom
Cholnoky Jenő (2005): Viktor bátyám: Részlet Cholnoky Jenő önéletrajzi visszaemlékezéseiből. Pon-ticulus Hungaricus 9(4). https://www.ponPon-ticulus.hu/rovatok/megcsapottak/cholnoky_jeno-viktor.
html (Letöltés ideje: 2020. december 10.)
Cholnoky László (1917): Cholnoky Viktor. Nyugat 10(7). 660–678.
Cholnoky Viktor (1910): Az alerion-madár vére. Nyugat 3(3). 151–157. https://epa.oszk.hu/00000/00022/
00049/01272.htm (Letöltés ideje: 2020. július 20.)
Cholnoky Viktor (1904/1980): Egészség. In: Cholnoky Viktor: A kísértet: Válogatás Cholnoky Viktor publicisztikájából. Magvető, Budapest. 189–194. https://mek.oszk.hu/06200/06248/06248.htm#39 (Letöltés ideje: 2020. július 20.)
Hegeds Réka (2015): Önidézet és medialitás Cholnoky László prózájában. Irodalomtörténet 96(4).
457–468.
Nemeskéri Erika (1981): Cholnoky László pályája. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyvei 1979. OSZK, Budapest. 613–634.
Rybar Olivér (2014): „Cholnoky Jenő munkássága és szellemi hagyatéka” mint kulturális örök-ség. Veszprémi Szemle 18(1). 106–123
Szepesi Attila (2003): Sirály a tükörben: Pokoljáró Cholnokyak. Magyar Nemzet 66(3). 36.
Schöpflin Aladár (1909): Cholnoky Viktor első könyve. Nyugat 2(24). 648–684. https://epa.oszk.
hu/00000/00022/nyugat.htm (Letöltés ideje: 2020. július 20.)
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 135
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 135 2021. 02. 11. 12:18:382021. 02. 11. 12:18:38
NÉMETH ATTILA
Schöpflin Aladár (1918): Cholnoky László novellái: Szent Bertalan éjszakája. Nyugat 11(8). 695–698.
https://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Letöltés ideje: 2020. július 20.)
Tersánszky Józsi Jenő (1962): Cholnoky László. In: Tersánszky Józsi Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan. Magvető, Budapest. 28–41. https://reader.dia.hu/document/Tersanszky_Jozsi_
Jeno-Nagy_arnyakrol_bizalmasan-424 (Letöltés ideje: 2020. július 20.)
Vargha Kálmán (1984): Egy modern kísértetlátó: Cholnoky Viktor. Irodalomtörténeti Közle-mények 88(2). 163–171.
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 136
BTK_Papp_Barbara_Lelek_es_tortenelem_BELIV.indd 136 2021. 02. 11. 12:18:382021. 02. 11. 12:18:38
137