A vármegyeház zsúfolt teremében hét–nyolcszáz ember gyűlt össze, nézett szem-be a súlyos helyzettel. Ott voltak a hivatalok dolgozói, testületileg a postások és vasutasok, az iskolák tanári kara. Sokan magukkal hozták feleségüket, férjüket is.
A szónokok mondatai egy irányba mutattak, mindannyian az eskü megta-gadására szólították fel a jelenlévőket. „Egyszerre megváltozott a terem légkö-re. Eltűnt a nyomasztó síri csend, olyan viharos lelkesedés támadt, mire példa nem volt még a város történetében.”39 A tömeg egyhangú felkiáltással mondta ki, hogy vállalva a várható súlyos következményeket, megtagadják a hűségeskü letételét a csehszlovák államra. Pongrácz György vármegyei főjegyző ekkor ma-gához intette Schuch Istvánt, a szociáldemokrata vasutasok egyik vezetőjét, és a tömeg előtt kezet szorított vele. Ez nem csupán két ember, hanem két világlátás, két szembenálló politikai oldal szövetségét is jelképezte, amit a jelenlévők is pontosan értettek. Balassagyarmaton létrejött az, ami addig nem volt: a cselek-véshez szükséges nemzeti egység.
A gyűlésről távozva, déli 12 órakor az Ipoly menti vasút magyar alkalma-zottai beszüntették a munkát.40 A statárium miatt mindez a legszigorúbb retor-ziókkal fenyegetett.
A feszült helyzetben másnap kora délelőtt tárgyalásra került sor a cseh vas-úti vezetés és a magyar bizalmi testület tagjai között. A megbeszélésről a vasu-tasok utólag jegyzőkönyvet vettek fel, ez ad képet a történtekről.
38 Rákóczy 1921. Közli: CF, 326.
39 Sulacsik, 1933. A hivatkozott részt közli: CF, 357.
40 HL, I. 53. MFB 1919/1787.
A két fél az állomásépület forgalmi irodájában találkozott. A vasutasok mindenekelőtt a szakszervezeti képviseletet kívánták biztosítani. Kérték, hogy a cseh vezetés ezután csak a Magyarországi Vasutasok Szövetsége által meg-választott bizalmi férfiak útján tárgyaljon velük. Követelték, hogy a szolgálati nyelv továbbra is a magyar maradjon és az eltávolított magyar feliratú táblákat helyezzék vissza, valamint kapják meg rendesen a fizetésüket. A legsúlyosabb kijelentésük az eskü vagy fogadalom határozott megtagadására vonatkozott. In-doklásként kijelentették: „[…] mi valamennyien felesküdött alkalmazottai va-gyunk a MÁV-nak és magyar honpolgárok vava-gyunk.” 41 Végül követelték, hogy a cseh vezetés senkit se távolítson el a szolgálati helyéről.
A cseh állomásfőnök válasza: „[…] figyelmeztetem önöket, amint látom, passzív rezisztenciában vannak, ez pedig a megszállott területen statáriális el-járás alá esik.”42
A teremben tartózkodó Laňka főhadnagy mint katonai parancsnok azonnal betiltott bármiféle további tárgyalást, elrendelte az azonnali szolgálatfelvételt, ellenkező esetben a legszigorúbb karhatalmi intézkedéseket helyezve kilátásba.
Szavait a jegyzőkönyv így őrizte meg: „Miután mi vagyunk itt a megszállók, mi rendelkezünk, maguk pedig a fegyveres erőnek tartoznak engedelmeskedni.”43 Egy Losonc felé indítandó vonathoz még aznap fegyveresekkel állíttatta elő a szükséges személyzetet, összesen tizenegy főt.44
A balassagyarmati vasutasok vezetői döntöttek. Késlekedés nélkül hozzálát-tak a fegyveres akció előkészítéséhez.
Egy csoportjuk Rákóczy kormánybiztost kereste fel, aki azonban a kato-nai helyzet ismeretében nem látta megalapozottnak a fegyveres fellépést. A vasutasokat mégis két levéllel látta el: az egyiket Berinkey miniszterelnöknek, a másikat a fegyverszüneti bizottsághoz, illetve személyesen Perczel Miklós mi-niszteri titkárnak címezve. Még délelőtt telefonon is felhívta a fegyverszüneti bizottságot, és szóban is ismertette velük a helyzetet. Perczel azonnal francia
41 HL, I. 53. MFB 1919/1787.
42 HL, I. 53. MFB 1919/1787.
43 HL, I. 53. MFB 1919/1787. A Felvidék elfoglalása során majd mindenhol morva- és csehor-szági, valamint szlovák vasutasokra cserélték le a magyarokat.
44 Gere 2002, 57.; Sulacsik 1933. Közli: CF, 361.
nyelvű átirattal kereste meg Vix alezredest, tudatva vele, hogy Balassagyarma-ton a csehszlovákok a felesküdni nem akaró vasutasokat „azzal fenyegetik meg, hogy a szolgálat-megtagadók[at] statarialiter agyonlövik.”45
Délután a kormánybiztos a leveleivel felszerelt vasutasokkal együtt szállt fel Szügyben a budapesti vonatra (a csehek csak a szomszédos községig engedték az Aszód felől érkező vonatokat), hogy ott előkészítse a megyei hivatalok eva-kuálását.
A másik csoport a Magyarnándorban állomásozó határfigyelő katonaság parancsnokait, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat kereste fel, kérve őket a katonai akció megindítására. Azok egyelőre nem adtak választ, mert Rá-kóczy őket is Szügybe rendelte.
A szügyi vasútállomáson a kabinba belépő századosok nyíltan kijelentették:
„[...] igenis az éjjel Balassagyarmatot fel fogjuk szabadítani”.46
Rákóczy ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor járul hozzá a rajtaütéshez, ha a két parancsnok felveszi a kapcsolatot a Salgótarján védelmére rendelt 40.
hadosztály vezetésével, mivel „a cseheknek Losoncon ezer, Ipolyságott hétszáz katonájuk van, ha ezek a támadást megtudják, és két oldalról megtámadják Ba-lassagyarmatot, Önök el fognak futni [...]”47
Ennél tovább a beszélgetésben nem jutottak, mert Magyarnándorban a két tiszt leszállt. Egyenesen az őket váró gyarmati vasutas küldöttekhez mentek, tu-datva velük, hogy másnap hajnalban megtámadják a csehszlovák katonaságot.
Nincs nyoma, hogy a hadosztály-parancsnokság felé bármilyen jelzést küldtek volna. Bajatz később, Balassagyarmat felszabadulásának estéjén – a té-nyeket némileg megmásítva – a döntésüket így indokolta meg Jankovich ezre-desnek írt jelentésében: „[…] 28-án délután háromszáz vasutas képviseletében egy küldöttség jelent meg és azonnali segítséget kértek, mert őket statáriummal kivégzik, minekután a szolgálat teljesítését megtagadták. Ugyancsak délután 4 órakor Nógrád vármegye kormánybiztosa is megkeresett, hogy a város siralmas elnyomásban él, s kérte néhány napon belül a város felmentését. A legénység
45 HL, I. 53. MFB 1919/1787.
46 Rákóczy 1921. Közli: CF, 329.
47 Rákóczy 1921. Közli: CF, 329.
követelte, hogy a tisztek vezessék őket a csehek ellen. Mindezen benyomások hatása alatt elhatároztam magamat a balassagyarmati csehek azonnali lefegy-verzésére.”48
Miután a vasutasok eltávoztak, Vizy százados – mivel ő rendelkezett helyis-merettel – hozzálátott a támadási terv kidolgozásához. A vasutasok elmondása alapján azzal számolt, hogy a csehek általában elhanyagolják a kellő biztosítást.
A legénység többsége a laktanya emeleti részét lakta, illetve a bejárathoz közeli őrszobán volt egy kisebb őrségük. Őrszemük a laktanya kapuja és a pár méterre lévő vasúti átjáró között sétált. Őrségük volt a vasútállomáson és a fűtőházban, ezenkívül a régi és új vásártéri „cédulaházakban”. A tisztek – állították a vasuta-sok – a Kaszinó szállodában aludtak. A parancsnokok a támadás megtervezé-sekor a következő erőkre számíthattak:
1. A Bajatz-csoport. A volt császári és királyi kecskeméti 38. Mollináry-gya-logezred kikülönített állománya és a Vilmos, német trónörökös nevét viselő volt császári és királyi 13. Jászkun-huszárezred 6 lovas járőre. A fegyverzet egy géppuska és kb. 120 puska. A három szakaszos század-ban a szakaszok három-három rajra tagozódtak. Vizy minden rajhoz egy vasutast és egy 16-os altisztet tervezett be, mivel az előbbiek helyis-merete segíthette a tájékozódást.
2. A Vizy-csoport. A volt besztercebányai 16. honvéd gyalogezred pót- zászlóaljából, nagyobbrészt tisztekből és altisztekből álló, Magyarnán-dorba vezényelt egység. Fegyverzet: 1 géppuska és 36 puska.
3. A terv számolt a január 15-e után Bercelre vonult balassagyarmati (me-gyei) nemzetőrszázad állományával, „amennyiben bevonul”. Bajatzék üzenetet küldtek, hogy a nemzetőrök legkésőbb aznap éjfélig (a futár szerint hajnali két órára) vonuljanak be Nándorba. Azok azonban végül csak másnap, a harcok közepette érkeztek Balassagyarmatra.
4. A vasutasok csoportja. Vizy húsz főt említ, más forrásokban 27, illetve 40 fős létszám szerepel. Bajatzéktól hazaérkezve a vasutasok azonnal hozzáláttak a szervezéshez. Előkerültek az elmúlt hónapokban
el-48 HL, PDF (40. dob.) 9–44/304.
rejtett fegyverek, a csehek által Szügy felé elszakított távíróvezetéket földalatti toldással helyreállították. A vasutasoknak egy osztagban a város déli, Szügy felőli kijáratánál kellett hajnalban várni a katonaság odaérkezését.
5. A Pálmay-csoport. Az egység 1919. január 16-án Pálmay Ernő százados jelentése szerint 18 tisztből, 97 katonából, 24 lóból, 23 vagy 24 géppus-kából állt.49 Két héttel később is ezt az erőt feltételezzük. A parancs-nokság ezekben a napokban Rétságon volt elhelyezve, ahová csak késő éjjel érkezett meg a ködben eltévedt lovas futár. A parancsnok ennek ellenére reggel mozgósította az egységet. A csoport Rétságról Drégely-palánk irányába nyomult előre. A nap folyamán a dejtári és az ipolyve-cei, fegyvert ragadó lakosok segítségével váltakozó sikerű küzdelmet vívtak. A vasúti sínek felszedésével és egy cseh páncélvonat eredményes blokkolásával – tüzérségi támadás ellenében – sikerült visszavetniük a csehszlovák erőket.
A támadási terv minden raj és szakasz számára pontosan meghatározta az elérendő feladatokat. Mivel a város különböző pontjainak biztosítása, az elszórt csehszlovák őrségek lefegyverzése, de főként a vasútállomás elfoglalása jelentős erőket kívánt, a laktanya megtámadására már csak korlátozott létszámú katonai egység állt rendelkezésre. Ezért Bajatzék – hallgatva a vasutasok állítására, mely szerint a csehek nem számítanak támadásra – a meglepetés erejére és letaglózó hatására építették a tervet. A laktanya elleni támadást ugyanis a védőkhöz ké-pest kisebb létszámú egységgel kellett végrehajtaniuk. Talán valami olyan akció járhatott a fejükben, amellyel a másik oldalon az Ejem főhadnagy vezette cseh félszázad Losoncon álmában meglepte és lefegyverezte a többszörös túlerőben lévő magyar katonai alakulatot.
49 HL, PDF (5. dob.) 3672–317/1985. 1919. jan. 16.