A határkérdés jelentőségére utal néhány kortársi megnyilatkozás a két világ-háború közötti Közép-Európában. Ugyanakkor diplomáciai értelemben is egy apró eredmény azzal kecsegtetett, hogy meg lehet változtatni a megváltoztatha-tatlant. Ebben az értelemben általában határ alatt két területet elválasztó részét, sávot, valamilyen egységet alkotó földsáv szélét értették. Az a terület (ország, földrajzi alakulat), ameddig valamely földrajzi egység, ország (ki)terjed. John Kenneth Galbraith szerint ebből a szempontból az első világháború vízválasztó volt, mert széttörte az évszázadok óta működő gazdasági és társadalmi kerete-ket, határokat. Az egykori tartós biztonság elveszett, helyette kezdetét vette a bizonytalanság kora. Mindezt a második világháború folytatta. A feloldhatatlan ellentmondás abban rejlett, hogy a kisantant egy rögöt sem kívánt visszaadni, Magyarország pedig mindent szeretett volna visszakapni. Kánya Kálmán sze-rint nem lehetett elvárni egy országtól – amely a békediktátum alapján terü-letének ¾-ét veszítette el –, hogy a feledés fátylát borítsa a múltra, és őszin-tén együttműködjön. Kozma Miklós, az MTI elnök-vezérigazgatója jegyezte fel naplójában,7 hogy a trianoni Magyarország ketrecébe kilencmillió magyart zártak, akiket három oldalról a kisantant vesz körbe, az Anschluss esetén pe-dig Németország is. Ha visszakapunk nagyobb területeket, akkor valamivel na-gyobb ketrecben fog több magyar élni.8
6 Szávai 2004.
7 1938. szeptember 28-án 8 Pritz 1996, 214–225.
A Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság magyar elnöki pozícióját báró Villani Frigyes9 töltötte be – szinte elfeledett diplomata, aki ma több fi-gyelmet érdemelne a történetírásban. Tanulmányait 1900-ban Bécsben a Ther-esianumban kezdte, majd 1904-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. Több minisztériumi beosztása volt ekkor Fiumében. Az első világháború utolsó évében, 1918 má-jusában nevezték ki a fiumei kormányzóság vallás- és közoktatásügyi osztályá-nak élére. 1919 januárjától már a külügyminisztérium állományában volt. A Soproni Szövetségesközi Bizottságban és a Határmegállapító Bizottságban kép-viselte hazánkat. Már 1920 márciusában tagja volt annak a „missziónak”, amely a nyugat-magyarországi határhelyzetet vizsgálta. A Magyar–Osztrák Határme-gállapító Bizottság tevékenységéről és a soproni népszavazásról jelentést adott ki, amely ma is fontos dokumentum a téma megértéséhez.10
A Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság 1921. július 27-én kezdte meg működését. Iratanyaga csak töredékes. Az iratok a Határmegállapító Köz-pont utasításaiból és információiból, a delegációk egymásnak átadott emlékira-taiból, megállapodásokból és jogi jegyzőkönyvekből, valamint a technikai albi-zottságok jelentéseiből állnak, és különböző határjavaslatokkal, a határvonalak leírásával, községek, üzemek, bányák kérelmeivel és panaszaival, a határkövek elhelyezésével, valamint a bizottság költségeinek fedezésével kapcsolatosak.11
A magyar delegációban bizottsági elnök báró Villani Frigyes dr. I. oszt. kö-vetségi tanácsos volt, helyettese Dr. Traeger Ernő miniszterelnökségi osztály-tanácsos, a segédbiztos (műszaki) Makay Gyula műszaki tanácsos. A bizott-ság katonai segédbiztosa Okolicsányi Károly vkt. százados. Egyéb beosztottak a központban: Ullein Antal alkonzul, Papp Gyula kir. mérnök, Szabó Sándor főhadnagy (tolmács és fordító), Veress Zoltán főhadnagy (segédtiszt). A
kül-9 Báró Villani Frigyes (1882–1964). Czetz–Szűts 2018, 35–45. 1923-ban Prágai követ, 1925–
1928 között bukaresti követ, 1928–1934 között párizsi követ, 1934 és 1935 folyamán olasz és albán követ volt, 1939-ben kétszer visszatartották, végül 1941-ben nyugdíjazták. Ezt kö-vetően vállalkozásokba fogott. Lásd még erre a témára: Murber, 2018. 184.
10 Villani 1923.
11 Suba 2019, 197–234. és https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_Lev-Lelt_08/?pg=169&layout=s
szolgálatban: Zsadányi József műszaki tanácsos, Brumm Theofil főmérnök, Dienes Tibor tómérnök, Schmidt Károly mérnök. Ezeken kívül még egy ideig Vaczek Lajos konzuli irodaigazgató és Sárkány Barna tartalékos főhadnagy is tagjai voltak a magyar delegációnak, amely a vízügyi kérdésekben Károlyi Sán-dor min. oszt. tanácsosnak, a szombathelyi kultúrmérnöki hivatal főnökének a közreműködését is igénybe vette.12
A Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság magyar delegációja a Ha-tármegállapító Központi Iroda felügyelete alatt a Nagykövetek Tanácsa által kiadott utasítások és pótutasítások alapján fejtette ki tevékenységét. A magyar delegációnak politikai és technikai feladata volt: politikai téren a lehető legked-vezőbb döntés kieszközlése, technikai téren pedig a döntés után a határvonalak kijelölése, a határkövek felállítása és a térképek felvétele. A bizottság szavazat-többséggel hozta határozatait.13
A képzeletbeli határvonalat fix pontok kijelölésével kellett megállapítaniuk.
Ilyen volt Moson megyében Köpcsénytől keletre egy pont, illetve a Mosonszent-jánostól délnyugatra lévő 115. magassági pont. A két fix pont közötti képzeletbeli vonalon kellett a bizottságnak a határkijelölést elvégeznie. A fix pontoktól eltérni csak mindenki egységes szavazatával lehetett volna a két fél rovására. A fix pon-tok közötti határvonal kijelölése viszont többségi szavazattal volt lehetséges. A meghallgatások összesített mérlege Magyarország számára volt kedvezőbb.
Az „A” szakasz az osztrák–magyar–csehszlovák hármas határponttól a Fertő-tó déli részén megjelölt pontig tartott. A „B” szakasz ettől a ponttól az Írottkőig, a „C” szakasz az Írottkőtől a magyar–osztrák–jugoszláv hármas ha-tárpontig. A szakaszok kijelölése után a Határmegállapító Bizottság antant tag-jai felszólították a magyar és osztrák határbiztosokat, hogy készítsék el, majd terjesszék elő elképzeléseiket a határ konkrét vonaláról. A magyar delegáció 1921 decemberében kezdte el kidolgozni javaslatát.14
A Szövetséges Tábornoki Bizottság 1921. augusztus 28-ban állapította meg a területek átadását. Közben az osztrákok bevonulási kísérletet tettek, de
visz-12 Sallai 1996, 9.
13 Sallai 1996, 6–13.
14 Kolnhofer 2008, 131.; Zsiga 2008, 249–250.
szaverték őket és Prónay Pál fővezér 1921. október 1-én kikiáltotta az önálló Lajtabánságot. Mindez új helyzetet teremtett. Mivel a Nagykövetek Tanácsa Olaszországot jelölte ki közvetítőként, mint Szövetséges Főhatalmat, és a velen-cei egyezményben Ausztria vállalta, hogy elfogadja a Magyar–Osztrák Határ-megállapító Bizottság döntését, és megállapodás híján a Népszövetségi Tanács ítéletét.15