Visszatérve ehhez a korszakhoz, Szomoróc a trianoni paragrafus ellenére a tényleges határmegállapítás hosszúra nyúlt időszaka után lehetett újra Magyar-ország része. A szerb vezetésű jugoszláv királyság minél több barázdát szeretett volna elszántani Magyarországtól. Így volt ez a Muravidéken is, ahol a magyar állam iránt hűséget érző vendek elszakításáért folyt hosszú küzdelem. A katoli-kus papok egy részének politikai szerepvállalása, a szerb diplomaták ügyeske-dése Amerikában és Franciaországban döntő befolyással volt arra, hogy a vend falvak zöme délszláv uralom alá került.
A déli határzóna véglegesítésével foglalkozó nemzetközi bizottság31 ún.
vendvidéki látogatásai, a megígért népszavazást pótló meghallgatásai során folyamatosan Magyarország melletti szimpátiatüntetésekkel találkozott. Ezek egy részében szomoróciak is részt vettek. A piros-fehér-zöld színbe öltöztetett Muraszombat 1921. szeptemberi hatalmas tömegrendezvényén négy szomo-róci32 férfit is elfogtak, és a maribori börtönbe zártak mintegy száz magyar és vend társukkal együtt. Közülük hárman jeleskedtek az előző évi szerbfuttatás-ban is, a negyedik lefogott a szuronysebeitől szenvedő szanitéc édesapja volt.
Rendszeresen halállal fenyegették mindannyiukat, és csak nemzetközi diplo-máciai nyomásra engedték el őket a délszláv királyi erők.
A magyar–szerb nemzetközi határmegállapító bizottság a több mint öt órán át tartó 1921. október 7-i ülésén33 hallgatta meg Szomoróc és a szomszéd-ságában található falvak küldöttségeit. Közülük akkor a Sz.–H.–Sz. Királyság területére eső községek a francia nyelvű jegyzőkönyv szerinti megnevezéssel:
Domonkosfalva, Szomoróc, Kisszerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, míg magyar oldaliak: Kotormány, Dávidháza, Senyeháza, Kercza, Gödörháza, Velemér, Ma-gyarszombatfa.
Az elnöklő David Cree (angol) ezredes a tanácskozás kezdetén – szavai sze-rint – „ismételten tiltakozott” a szerb–horvát–szlovén állam jelen lévő határ-biztosánál amiatt, hogy a jugoszláv csapatok továbbra is megszállás alatt tartják Szomoróc községet, holott a békeszerződés értelmében az Magyarország része.
Jelezte, hogy a község képviselőit ennek ellenére meghallgatják. A magyar biz-tos, Vassel Károly ezredes írásban és szóban is arra kérte a bizottságot, hogy a szláv hatóságokkal engedtesse szabadon Szomoróc letartóztatott lakosait, te-kintve, hogy a falu és ők is Magyarországhoz tartoznak, magyar állampolgárok.
Ezt a bizottság a jegyzőkönyv tanúsága szerint felhatalmazás hiányában nem teszi meg, csak kérelmet tud felterjeszteni.
31 Működéséről ld. Suba 1999, benne Szomoróc 226., 231. Még: Bacsa 1998., MNL OL K. 52.
a m-jug. hmb iratai.
32 HL I. 52. 3. doboz
33 Uo. francia nyelvű jegyzőkönyv, Procés verbal, No 17. 1–11.
A bizottság korábbi helyszíni vizsgálatai után a Sz.–H.–Sz. Királyság ható-ságai az említett kemény megtorlásokkal válaszoltak a felkeresett települése-ken élőkkel szemben, miután azok, magyarok és vendek, tótságiak és őrségiek egyaránt, heves érzelemnyilvánítással, tüntetéssel és felszólalásokkal Magyar-ország melletti kiállásukat fejezték ki. Októberben viszont már megelőző lé-péseket tettek a katonai és közigazgatási hatóságok. A megszállt településeken hirdetményben börtönnel fenyegették a magyar érzelműeket, a szláv megszál-lást ellenzőket, majd a bizottság érkezése előtt a királyság katonái és csendőrei akadályozták a lakosság szabad közlekedését.
Szomorócon három személyt tartóztattak le október 7-én reggel, hogy meg-akadályozzák megjelenésüket a bizottság előtt. Kisfalun (ma Pordašinci Szlové-niában) szintén letartóztatások voltak, ott magát a polgármestert is lefogták, és rögtön helyettesítették is egy meg nem választott, hanem a szlovén hatóság által kijelölt személlyel. A következő napokban is folytatódtak a letartóztatások, többek között Szécsiszentlászlón, Kebeleszentmártonban. A magyar biztos fo-lyamatosan tiltakozott, de valójában eredmény nélkül.
Az október 7-i meghallgatáson a szlávok által kinevezett Szvétecz elöljáró szólt a szomoróciak nevében, ő mutatta be a küldöttség tagjait, akiket állítá-sa szerint egy ülésen választottak meg. A bizottság kérdésére Szvétecz közölte, hogy tizenkét éve lakik a faluban és két éve vezetője annak [ti. a megszállás óta]. Elismerte, hogy a kérdőíveket tíz nappal korábban már megkapták, de a bizottság érkezéséről csak reggel [a meghallgatás reggelén!] értesítette a szerb–
horvát–szlovén csendőrség a községet. A szomszédos Kerca küldöttségét tizen-két éve választott községbíró vezette, és öt nappal korábban magyar alispáni sürgönyből értesültek a meghallgatás időpontjáról.
Több település, így Magyarszombatfa és Pártosfalva delegáltjai nem tudták megmondani, hogy hol is húzódik náluk a pillanatnyi határvonal. A kercaiak néhány hektárnyi szomoróci magánföldterületükről, a szomoróciak a kercai határban lévő földjeikről, szőlőjükről számoltak be. A szomoróciak a megszál-lás után elveszítették a lehetőséget, hogy Szentgotthárdon vagy Körmenden vásároljanak téglát, cserepet, azt most csak Muraszombatban tehetik meg. Vas-útra Dávidháza helyett Hodosra kell menniük. Orvosi ellátáshoz Őriszentpéter helyett Tótkeresztúron, állatorvoshoz pedig a sokkal távolabb lévő
Muraszom-batban juthatnak. A kercaiak arra panaszkodtak, hogy korábban Szomorócra és Domaföldére jártak kovácshoz, most mindkét község elvesztése nehezíti a gazdasági életüket. A bábaasszonyuk is határon túli most, szomoróci. Megtudta a bizottság, hogy a szomoróciak a Magyarországon lévő szombathelyi mező-gazdasági szervezet tagjai, annak Kercán van kihelyezett tagozata is, de a határ miatt nem tarthatják a kapcsolatot.
A határmegállapítás egyik fő szempontjának, legalábbis mézesmadzagként, az etnikai tényező számított. A bizottsági ülésen kiderült, hogy Szomoróc két-száz lakosából mindössze 13–14 szláv (pontosabban vend), a többi magyar. A jelen lévő „polgármester” és az egyik küldött vend. A küldöttek bejelentése sze-rint a község 600 hektárjából mindössze 13 hektár van szláv ember birtokában.
Kercán csak magyarok élnek, és csak magyaroknak van birtokuk.
Arra a kérdésre, van-e kérésük vagy beadványuk a bizottsághoz, a szomo-róciak panasszal válaszoltak. Lett volna beadványuk, mondták, azt előre el is készítették, de azoknál az embereknél van, akiket a granicsárok letartóztattak34. Cree elnök kifogásolta a szerb biztosnál ezt az eljárást. Előadták továbbá a szo-moróciak, hogy huszonkét lakosuknak van birtoka, illetve vetett területe Ker-cán, és a szláv katonák bántalmazzák őket, ha odamennek. Ugyanígy két éve akadályozzák az átjárásukat a kercai templomba és iskolába.
A kercaiak követelték, hogy szabadon átjárhassanak Szomoróc felé. Kérték valamennyi letartóztatott szabadon bocsátását, különösképpen a maribori bör-tönbe zárt szomoróciakét. Panaszolták, hogy a lelkipásztoruk nyájának jó része a határ túloldalán, a megszállt Kapornakon, Domaföldön, Domonkosfalván, Pártosfalván, Kisfaluban, Nagytótlakon és Csekefán van.
Gödörháza delegációja is felszólalt Szomoróc elfoglalása ellen és a letartóz-tatottak elengedése érdekében.
Cree bizottsági elnök az ülés végén még egyszer felhozta azon személyek büntetésének ügyét, akik a korábbi eseményeken Magyarország mellett álltak ki. Elismerte, hogy a foganatosított intézkedések megítélése és bírálata nem
34 Vassel Károly ezredes, magyar határbiztos az október 7-i és további letartóztatások ügyében a nemzetközi bizottságnak október 12-én francia nyelvű tiltakozó jegyzéket adott át, amely-ben munkája ellehetetlenülésére is utalt, HL I. 52. 100–102. lap
tartozik a bizottságra, de szerinte a büntetések kirívóan szigorúak voltak, és a Sz.–H.–Sz. Királyság biztosától azok enyhítését kérte.
A bizottság 1921. decemberi marburgi börtönlátogatása, majd későbbi döntése és annak antantjóváhagyása után Szomoróc visszatért Magyarország-hoz.35 A délszláv állam földmérői Belgrád költségére voltak kénytelenek kimér-ni a szomoróci határ végleges pontjait magyar állami tisztviselők és szakértők felügyelete mellett – mégpedig a község nyugati és déli szélén. A szerbek készít-tették el az őrvidéki határköveket is36. A falu a magyar–szerb határkijelölés hat szakasza közül az elsőben volt, és így már 1922. február 9-én újra Magyarország földje lett. Boldog zsákfalu.