M ÉSZÁROS Ádám – K ISS Anna
1. Az eljárás gyorsításának korlátai
Annak igénye nélkül, hogy megpróbálnánk akárcsak vázolni is a büntetőeljárás egyetemes vagy hazai fejlődéstörténetét, szükségesnek tartunk megemlíteni né-hány olyan körülményt, amely bizonyosan hatással van a büntetőeljárás időbeni kiterjedésére. Az egyik ilyen az eljárási garanciák kialakulása, illetve katalógu-sának szélesedése. Ezek a garanciális elemek a büntetőeljárás olyan vívmányai, amelyeket a történelem nehéz vajúdásában szült. Annak ellenére, hogy sokszor
„túlbonyolítottá” teszik az eljárást, szükséges elemei az anyagi igazságot ki-deríteni hivatott és humánus eljárásnak, és egyebekben vissza nem adandók.
Az említett garanciális követelmények kialakulása és fejlődése
„egyetemes-MÉSZÁROS Ádám – KISS Anna 116
nek” mondható, azaz nem csupán egyetlen állam szempontjából, elszigetelten jelentkeznek. Több nemzetközi dokumentum tartalmaz előírást a büntetőeljárás garanciáira vonatkozóan, így az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE), több Európa tanácsi ajánlás, illetve az EU Alapjogi Chartája. Mindazonáltal alapvető fontosságú elvek jelentek meg a korábbi Alkotmányban, illetve a jelenleg hatályos Alaptörvényben is.1 Mindezek értelmezésével, tartalommal kitöltésével kapcsolatban kell megemlíteni az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) joggyakorlatát.
Ezeket az elveket az eljárást gyorsító eszközök alkalmazása során mind a jogal-kotónak, mind a jogalkalmazónak fi gyelembe kell vennie, és nem szabad sérül-niük. (Ez természetesen nem érinti a büntetőeljárás többi elvi követelményének a hatályosulását, csupán a téma szempontjából ezek érdemelnek feltétlenül említést.)
Úgy véljük, hogy a büntetőeljárás gyorsítása nem lehet abszolút célja sem a büntetőpolitikának, sem a konkrét bűnügyben eljáró hatóságoknak, azt számos olyan tényező korlátozza, amely nem áldozható fel az eljárás gyorsításának az oltárán.
Mindezek értelmében korlátot jelentenek:
a) az alkotmányosság, a nemzetközi kötelezettségek és az emberi jogok;
b) a törvényesség;
c) az ezekből levezethető követelmények, különösen:
ca) a tisztességes eljáráshoz való jog, cb) a fegyverek egyenlőségének az elve, cc) az eljárási feladatok megoszlásának az elve, cd) a védelemhez való jog, és
ce) a kiterjesztő értelmezés tilalma; illetve d) a szakmai szabályok.
Az alkotmányosság és az emberi jogok tiszteletben tartása olyan követel-mények, amelyeknek a büntetőeljárás során feltétel nélkül érvényesülniük kell. Ezek sérelmét vagy szükségtelen és aránytalan korlátozását az eljárást gyorsító rendelkezések nem idézhetik elő. Ebbe a körbe a hatályos alkotmány (Alaptörvény), az alkotmányos elvek, az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt szabályok és az emberi jogok katalógusából a vonatkozó tételek feltétlen érvényesülését szavatoló rendelkezések tartoznak. Úgyszintén idetartoznak
1 Ld. ezeket részletesen PÁPAI-TARR Ágnes: A büntetőeljárás gyorsításáról. Budapest, Gondolat, 2012. 44–68.
A büntetőeljárás hatékonysága 117
az alkotmányosság mondhatni formai követelményei, úgymint a normák pontos és egyértelmű meghatározása, a normavilágosság. Utóbbi azt a követelményt támasztja, hogy a törvény az állampolgárok számára közérthetően rögzítse a szabályozás tárgyát, azok mind az állampolgárok, mind a jogalkalmazók szá-mára egyértelműek és felismerhetően értelmezhetők legyenek.
Ebből a körből csupán egyetlen olyan területet emelünk ki, amely nagymér-tékben hozzájárulhat az eljárás eredményességéhez és gyorsabb lefolyásához, azonban fokozottan fennáll a veszélye az alapjogsérelemnek. Ez pedig a titkos információszerzés problémaköre.
A titkos információszerzés a bűnüldözés egyik nagyon fontos és egyben ha-tékony eszköze lehet. Az eljárásra azonban rendkívül fontos törvényi előírások vonatkoznak. Azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos szinten túl miért nem lehet szélesebb körben élni a bűnüldözés e leghatékonyabb eszközével, a titkos nyomozással, Finszter Géza gondolatait említjük meg és ismertetjük annak okán, hogy behatóan foglalkozott ezzel a témakörrel, és megállapításaival a messzemenőkig egyetértünk.
Finszter szerint
„ennek legalább annyi alkotmányos akadálya van, mint amennyi kriminalisztikai tényező szól a felderítési hatáskörök kiterjesztése ellen. Alkotmányossági akadály az, hogy minden titkosszolgálati eszköz (azok is, amelyekhez nincs szükség az ügyész vagy a bíró engedélyére) súlyosan korlátozzák az em-beri alapjogokat. Bevetésük korrupció-gyanú esetén ugyanúgy a szükségességi és arányossági teszt elvégzése után lehetséges, mint a bűnüldözés minden más területén. A vesztegetések súlyos formái ellen alkalmazásuk indokolt, de a közélet tiszta-sága feletti őrködés egyetemes módszerévé nem tehető.2 […] A kriminálpolitikának tisztáznia kellene, hogy egy demokratikus társadalomban a bűnüldözés titkos eszközei csak az igazság-szolgáltatás előkészítését, és semmi mást nem szolgálhatnak.
Ez azonban csak úgy biztosítható, ha a felderítésnek ez a titkos szakasza teljes egészében az igazságszolgáltatás kontrollja alá kerül. Az előkészítő eljárásban erre az ügyész rendelkezési joga alkalmas, a tárgyalási szakaszban ezt a szerepet a bíróság tölti
2 DUNAVÖLGYI Szilveszter – FINSZTER Géza – MÉSZÁROS Ádám: Eredményes módszerek és taktikák a korrupciós bűncselekmények bizonyításánál. Kézirat. Budapest, Országos Kriminológiai Intézet, 2009. 9–10.
MÉSZÁROS Ádám – KISS Anna 118
be. Olyan helyzet nem fordulhat elő, hogy a bíróság elől informá-ciókat lehet elzárni arra hivatkozással, hogy azok államtitkok.
A bűnüldözéssel kapcsolatos minden, egyedi ügyre vonatkozó adat titokgazdája csak az ügyész és a bíróság lehet. A tiszta képletek megteremtéséhez az is kell, hogy a nemzetbiztonsági felderítés határozottan különüljön el a bűnüldözéstől, bűncse-lekmény-gyanú esetén felderítést csak olyan rendvédelmi szerv végezhetne, amelyiknek van nyomozóhatósági jogköre.3 […]
Javaslatunk az, hogy a stratégiai jogalkotás igényességével szükséges a titkos felderítés intézményének átfogó újraszabá-lyozása, a következő elvek szerint:
– A bűnüldözési célú titkos információgyűjtés szabályozására kizárólag a büntetőeljárási kódexben kerüljön sor.
– Ilyen felderítésre csak nyomozás keretei között, az ügyész teljes rendelkezési jogának gyakorlása mellett legyen lehe-tőség.
– A bűnüldözési célú titkos információgyűjtést kizárólag nyomozó hatósági jogkörrel rendelkező bűnüldöző hatóság folytathasson.
Az előbbiekkel összhangban kellene újra szabályozni a nemzet-biztonsági szolgálatok felderítő munkájának a rendjét, valamint a nem bűnüldözési célú egyéb titkos felderítés szabályait a rendőrségi törvényben.”4
A törvényesség elvén jelen esetben alapvetően a Be. rendelkezéseinek való megfelelést értjük. Ezen túlmenően fontos garanciális szempontnak tartjuk az eljárási alapelvek tiszteletben tartását is. A bizonyítékok törvényessége kapcsán mindenekelőtt arra az eljárási szabályra kell utalni, amely szerint nem értékel-hető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg [Be. 78. § (4) bek.]. Ez az a rendelkezés, amelynek sérelmét sem az eljárás sikere, sem annak gyorsítása nem igazolhatja semmilyen körülmények között.
3 FINSZTER Géza – MÉSZÁROS Ádám: A titkos felderítés új szabályozása. Kézirat. Budapest, Országos Kriminológiai Intézet, 2010. 30.
4 FINSZTER–MÉSZÁROS: i. m. 71.
A büntetőeljárás hatékonysága 119
A törvényesség és a kiterjesztő értelmezés kapcsolatával a későbbiekben foglal-kozunk részletesebben.
A tisztességes eljáráshoz való jog a Be. 3. § (1) bekezdésén alapuló szabály („Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádról bíróság döntsön”) tágabb értelemben vett megnyilvánulása. Magában foglalja a törvényes, pár-tatlan bírósághoz és a fair bírói eljáráshoz való jogot is.5 Utóbbi elvek egyben a korábbi Alkotmány [57. § (1) bek.], és a hatályos Alaptörvény rendelkezésein is alapulnak: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el [XXVIII. cikk (1) bek.]. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye a tisztességes tárgyaláshoz való jog keretei között fekteti le azt, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott füg-getlen és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetve az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.6
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának megállapítása szerint a vád ebben a tekintetben nem a vádiratot jelenti, hanem az illetékes hatóságtól való tá-jékoztatást arról, hogy valaki bűncselekményt követett el.7 A pártatlanság a felektől való függetlenséget, a függetlenség pedig a politikai értelemben vett befolyásmentességet jelenti.8
A kifejtettekről szólnak tehát a jogszabályok, és az EJEB döntései. De mit is jelent valójában a tisztességes eljárás elve?
A kérdésre Bárd Károly szerint9 csak úgy válaszolhatunk, ha megegyezünk abban, hogy mit is értünk demokrácián. Az EJEB ítéleteiben a tisztességes eljárás hangoztatása mellett ugyanis gyakran szerepel a demokratikus társada-lom fogalma is. A tisztességes eljárás és a demokratikus berendezkedés mögött viszont – első látásra – szoros összefüggés nem fi gyelhető meg. Az ítéletekből azonban megállapítható, hogy a bíróság a demokratikus társadalom fogalmát rendkívül szélesen értelmezi. Lényegében követi az Európa Tanács statútumá-ban elfogadott defi níciót. Itt a demokrácia feltételeként jelölik meg nemcsak
5 TÓTH Mihály (szerk.): Büntető eljárásjog. Budapest, HVG-Orac, 2006. 43.
6 EJEE 6. cikk 1. mondat. Ld. http://www.lb.hu/egyezmeny.html.
7 EJEB, Reinhardt and Slimane v. Franciaország ügy. Idézi PÁPAI-TARR i. m. 52.
8 TÓTH (szerk.) i. m. 43.
9 BÁRD Károly: Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában. A tisztességes eljárás büntetőügyekben – emberijog-dogmatikai értekezés. Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2007.
MÉSZÁROS Ádám – KISS Anna 120
a többség uralmát, a közösségi önkormányzatot és a politikai részvételt, hanem a pluralizmust, a türelem elvét, a törvények uralmát és a jogállamiságot.
Utóbbiakról pedig csak akkor beszélhetünk, ha szavatolt a joghoz való hozzá-férés és a jogérvényesítés lehetősége, valamint a garanciákkal körülbástyázott büntetőeljárás.
Bárd szerint ez a széles értelemben felfogott demokrácia közelebb visz bennünket a korábban megfogalmazott kérdéshez, hiszen ebből levezethető az eljárás minősége. Ezen belül pedig az eljárási garanciáknak van kiemelkedő jelentőségük.
Ezért amikor a bíróság azt vizsgálja, hogy valamely jog korlátozása szük-séges volt-e egy demokratikus társadalomban, akkor nemcsak a beavatkozás mértékére van fi gyelemmel, hanem az eljárás alapját adó jogszabályra is. A bíróság megnézi például, hogy megvoltak-e a szükséges eljárási garanciák.
A fegyverek egyenlőségének az elve azt a követelményt támasztja, hogy a védelemnek a váddal összevethető súlyú jogosítványai legyenek,10 a vádló és a terhelt/védő az eljárásban azonos jogokat élvezzen, azonos feltételek mellett, azonos lehetőségek között, azonos perbeli eszközök igénybevételével fejthesse ki álláspontját.11
Az eljárási feladatok megoszlásának az elve alapvetően azt jelenti, hogy a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül (Be.
1. §). Ebből az elvből következik az is, hogy a bírósági eljárásban a bizonyítás során a vádlót, a terheltet és a védőt azonos jogok illetik meg.12
A védelem joga alkotmányos elv [korábbi Alkotmány 57. § (3) bek., hatályos Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bek.], de szintúgy említi az EJEE (6. cikk 3. pont), és maga az eljárási törvény (Be. 5. §) is. Ez az elv következménye mind a tisz-tességes eljárás, mind a fegyveregyenlőségen alapuló eljárás princípiumának.
Akárcsak az anyagi büntetőjogban (nullum crimen et nulla poena sine lege stricta), az eljárásjog területén is meg kell követelni a jogalkalmazótól, hogy kötve legyen a törvény szövegéhez, és a terheltre súlyosabb vagy hátrányosabb helyzetet létrehozó kiterjesztő értelmezést ne alkalmazhasson. E követelmény sérelmének a veszélyét13 hordozza magában a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a haladéktalanság kiterjesztő értelmezésére alapot adó, BKv 74.
szám alatt közzétett kollégiumi véleménye, aminek „rendelkező része” szerint:
10 6/1998. (III. 11.) AB hat.
11 TÓTH (szerk.) i. m. 43.
12 Uo. 44.
13 Ld. erről részletesen MÉSZÁROS Ádám: Gondolatok a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának véleményéről. Rendészeti Szemle, 2010/2. 82–86.
A büntetőeljárás hatékonysága 121
„A »haladéktalanság« nem azonosítható az »azonnal«
fogalommal, tehát azzal az időponttal, amikor a titkos infor-mációgyűjtést végrehajtó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az információkat tartalmazó adatokat az információgyűjtést végző szerv rendelkezésére bocsátotta. A feljelentés megtétele azonban nem nyúlhat túl azon az időtartamon sem, ami – az adatmennyiség terjedelmét, az ügy jellegét, bonyolultságát, és személyi összefüggéseit is fi gyelembe véve – szükséges annak a bűnüldözői megfontolásnak a kialakításához, hogy a beszerzett információk az engedélyben megjelölt személy által elkövetett és a Be. 201. §-ban meghatározott bűncselekmények valame-lyikének az elkövetésére utalnak, és azok bíróság elé tárása a bűncselekmény bizonyíthatósága érdekében kívánatos.”14 Az utolsó dolog végül, amire utalni kell, az a büntetőjog-alkotás mennyiségi és minőségi mutatóinak alakulása. Általában is jellemző volt az elmúlt húsz-huszonöt évre a „jogalkotási dömping”, és ez a büntetőjog-alkotást sem kerülte el: mind a Btk., mind a Be. módosításainak száma szinte már követhetetlen.
Tekintetbe véve a két törvény időbeli hatályának szabályát, nem kis feladat a ha-tályos anyagi szabályok és eljárási formák ismerete, elsajátítása és alkalmazása.
Ez kétségkívül felkészülési időt generál a jogalkalmazók munkájában. 2013.
július 1-jén hatályba lépett az új Büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény), amely szintén új kihívás elé állítja a jogalkalmazókat, és az anyagi jogi kodifi -kációt hamarosan az eljárásjogi követi, megkezdődtek az új Be. előkészítésének munkálatai.
Az új Be.-vel kapcsolatban az Országos Kriminológiai Intézet munkatársai-ként úgy gondoljuk, hogy egy jogszabálytervezet értékelésénél elsősorban az eljárási alapelvek érvényesülését, immanensen pedig az eljárási szereplők (ter-helt, sértett) jogait védő garanciákat kell vizsgálni. Amikor egy büntetőeljárási törvényt, illetve a hátterében meghúzódó koncepciót kívánjuk értékelni, akkor elsődlegesen azt kell megvizsgálnunk, vajon milyen az eljárás alá vont terhelt helyzete: tárgya, vagy inkább alakítója-e az eljárás menetének. Az Európai Emberi Jogi Bíróság mindig az utóbbit részesíti előnyben.
Az eljárási garanciák, az emberi jogok szerepe nem csupán a terhelt és a védő jogaira korlátozódik, hanem azokra a garanciákra is kiterjed, amelyek az állami szervekkel szemben, pontosabban azok önkénye ellen lépnek fel. Sokan
14 http://www.lb.hu/velemeny/bv74.html
MÉSZÁROS Ádám – KISS Anna 122
úgy gondolják, hogy itt az emberi jogok önálló életet élnek, és így is van, de e mögött az is áll, hogy az állam a bűnüldözési funkciójának ellátása során bizonyos szabályokhoz kötve van. Ha ezeket nem tartja be, akkor nem csupán a terhelti és a védői jogok sérülnek, hanem a társadalom normális működése kerül veszélybe.
A jövő büntetőeljárása egyik legfontosabb elve kell hogy legyen: csak a vitatott ügyekben legyen tárgyalás, ott viszont minden alapelv maradéktalanul érvényesüljön. Ezekben az esetekben viszont nem fő szempont a hatékonyság, az egyszerűsítés és a gyorsaság. A felek rendelkezési jogának ebben az eset-ben széles körűnek kell lennie.15 A felek általi kikérdezés rendszere lenne a követendő megoldás. A bizonyítási tehernél nagyon fontosnak tartjuk annak kimondását, hogy a vád és nem a bűnösség bizonyítása a feladat, és ez a vádlót terheli.
Azokban az esetekben, amikor nem vitatott az ügy, nagyobb teret lehet en-gedni a hatékonyságnak, az egyszerűsítésnek és a gyorsításnak, de csak akkor, ha a terhelt önkéntesen mond le azon jogáról, hogy ügyében tárgyalást tartsa-nak. Az emberi jogi bíróság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az eljárás alá vont személy a tárgyalásról, vagy akár az egész bírósági eljárásról lemondjon, de a lemondás elismerésének feltétele, hogy az érintett szabadon, kényszertől mentesen döntsön. Kétségtelen, hogy nem könnyű megállapítani, mikor ön-kéntes a lemondás. Az emberi jogi bíróság esetjoga szerint, ha a bíróságnak kétségei merülnek fel ezzel kapcsolatban, köteles az ügyet tárgyalásra utalni.
Ennek mindenképpen benne kell lennie a büntetőeljárási törvényben.
2. Konklúziók
Az előzőekben felsorolt elvek tiszteletben tartása olyan követelmény, aminek a büntetőeljárás során feltétel nélkül érvényesülnie kell. Sérelmüket vagy szük-ségtelen és aránytalan korlátozásukat az eljárást gyorsító rendelkezések nem okozhatják. Konklúzióként az alábbi tételeket javasoljuk megfontolni.
a) A büntetőeljárás garanciális elemei olyan vívmányok, amelyek annak ellenére, hogy sokszor „túlbonyolítottá” teszik az eljárást, szükségesek
15 A hazai kutatásokról ld. BARABÁS Andrea Tünde: A mediáció jövője Magyarországon.
Ügyészek Lapja, 2007/5. 17–25.; BARABÁS Andrea Tünde: A vádelhalasztások számának alakulása a magyar büntetőeljárásban. Kriminológiai Tanulmányok, 44. (szerk. VIRÁG György), 2007. 190–224.
A büntetőeljárás hatékonysága 123
az anyagi igazságot kideríteni hivatott és humánus eljáráshoz, és egye-bekben vissza nem adandók.
b) Az eljárás gyorsításánál fontosabb szempont mind a bűnüldözés, mind a büntetőjogi felelősségre vonás eredményessége.
c) A bűnüldözés eredményességét alapvetően befolyásolja a felderíthetőség javulása/javítása. Megfelelő eszközökkel, mint például a külső hatósági vagy a belső szakmai ellenőrzés, elérhető az, hogy még a latenciától leginkább sújtott területen is javuljanak a felderítés esélyei.
d) A büntetőjogi felelősségre vonás eredményességét alapvetően befolyá-solja a bizonyíthatóság javulása/javítása. A bizonyíthatóság biztosítása és fejlesztése alapvetően a kriminalisztika tudományának a feladata. A sikeres bizonyítás rengeteg tényező, így a megfelelő eljárási forma (titkos információgyűjtés, feljelentés kiegészítése) vagy nyomozási taktika meg-választásának függvénye.
e) A hangsúly tehát az eredményességen van, ami csak úgy javítható, ha a felderíthetőség és a bizonyíthatóság hatékony és sikeres.
f) A hatékonyság és a sikeresség alapvetően független a kilátásba helye-zett szankció súlyától (erre tanított Beccaria, és ezt támasztják alá a kriminológiai kutatások).
Mindezekből az adódik, hogy az eljárás gyorsítása nem az egyedüli és legfon-tosabb célja a hatékony és sikeres bűnüldözésnek. Kétségtelenül nem jó, ha az ügyek elhúzódnak, de ennél fontosabb cél kell hogy legyen a hatékony és gyors felderítés, illetve a megfelelő eszközök alkalmazásával a hatékony bizonyítás, mivel ez az előfeltétele annak, hogy egy bűncselekményből „ügy” legyen. Végül még egy fontos szempontot kell kiemelni, mégpedig a jogalkotás önmérsék-lését: a garanciális elvek sérthetetlensége mellett szükség volna arra, hogy a szakmai szabályoknak megfelelő, kutatásokkal alátámasztott, a jogalkalmazók tapasztalatait messzemenőkig fi gyelembe vevő jogszabályok szülessenek.