A büntetőjog környezetvédelmi szerepe nem arra szolgál, hogy a környezetvé-delmi problémákat ennek segítségével megoldják, sokkal inkább arra, hogy az arányos felelősség alól ne kerüljenek ki a súlyosabban minősülő esetek, telje-süljön a jogkövetkezményeket elváró társadalmi igény, ne maradjon büntetlenül jogsértés. A büntetőjog révén az elkövetővel szembeni személyes rosszallás is megjeleníthető – és ez akkor is igaz, ha a jogi személy büntetőjogi felelősségére gondolunk. Jelen írásban azt vizsgáljuk, milyen elvi alapokon és miként alakult az EU környezeti büntetőjogi szabályozása akként, amit a mai helyzet mutat, kiegészítve némi gyakorlati észrevétellel.
A környezet büntetőjogi védelme kérdéseinek vizsgálata során kiindu-lási pontként tekinthetünk a szennyező fi zet elvére, amelyet már az Európai Közösség Első Környezeti Akcióprogramja1is tartalmazott. Ekkortájt, 1972-ben tette közzé az OECD vonatkozó ajánlását,2 amely természetesen lényegében a költségek allokálására vonatkozó elv: „[…] az ilyen intézkedések költségei meg kell jelenjenek azon áruk és szolgáltatások költségei között, amelyek szennye-zést idéznek elő a termelés és/vagy fogyasztás során”. Hasonlóképpen fogalmaz az EGK 1975-ben,3 a célokat is megjelölve: „A szennyezés elleni fellépés költ-ségeinek a szennyezőkre hárítása ösztönzőként hat a szennyezés csökkentése irányában, illetve abban, hogy kevésbé szennyező termékeket és technológiákat alkalmazzanak, ami lehetővé teszi a környezeti erőforrások ésszerűbb hasznosí-tását.” Ez volt tehát a kiindulási pont, és ennek nyomán jelenik meg számos más
1 OJ C 112, 1973. 12. 20. A Tanács és a tagállamok kormányfői nyilatkozattal fogadták el.
2 Guiding principles concerning international economic aspects of environmental policies, C(72) 128.
3 Council Recommendation 75/436/Euratom, ECSC, EEC of 3 March 1975 regarding the cost allocation and action by public authorities on environmental matters, OJ L 194, 1975. 07. 25., 1.
BÁNDI Gyula 22
helyen az elv. Mindenesetre a lényeg egyszerű: „[…] a szennyezők felelősek az általuk kiváltott szennyezésért”. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy
„Valójában az évek során a szennyező fi zet elve megváltozott […] olyan elvvé, amely szerint a szennyezők felelőssége nem egyszerűen a szennyezés megelőzésének és kordában tartásának költségére terjed ki, hanem mára fi gyelembe kell venni minden más költséget/intézkedést, mint a fi zetéssel járó felelősséget, a zöldadókat, az engedéllyel ellentétes magatartás költségeit és így tovább.”4
A szennyező fi zet elv tehát egyre szélesebb körű értelmezést kap. „A »szeny-nyező fi zet« elve kezdetben gazdasági elvként, majd környezetpolitikai elvként, jelenleg környezetjogi elvként is megjelenik, amelynek gyökere a környezetvé-delmi igazságosságra vezethető vissza és ezáltal erkölcsi és társadalmi aspektusai is vannak.”5 Ugyane szerző máshol, részletesen magyarázva az elv értelmezését, megújuló, kierjesztő megjelenését, megállapítja: „A szennyező fi zet elve alap-vetően gazdasági alapelv, amely ugyanakkor hatását, következményeit tekintve megegyezik a felelősség elvével. Gyakran jelenik meg szinonim fogalomként.”6
Magam alapvetően az elv tág értelmezése mellett teszem le a garast – ezért használom előszeretettel a felelősség elvét, a szennyező fi zet elv mintegy széles körű megnyilvánulásaként7 –, és ennek következtében a következő szempon-tokra hívom fel a fi gyelmet:
– A szennyezés vagy másként a szennyező a környezethasználattal, illetve környezethasználóval azonosítható, hiszen itt a lényeg nem a jogellenes magatartáson van, hanem azon, hogy a környezet igény-bevétele, erőforrásainak használata, szennyező anyag bebocsátása a környezetbe, mind ezen elv hatókörébe tartozzon.
– A környezethasználat folyamatként értékelhető, amely az adott tevé-kenység lehető legteljesebb spektrumát átfogja, a megelőző lépésektől
4 Petra E. LINDHOUT – Berthy VANDEN BROEK: The Polluter Pays Principle: Guidelines for Cost Recovery and Burden Sharing in the Case Law of the European Court of Justice. Utrecht Law Review, vol. 10., no. 2. (2014) 46–47.
5 CSÁK Csilla: A „szennyező fi zet” elv értelmezése és alkalmazása a hulladékgazdálkodásban.
Miskolci Jogi Szemle, 2014/1. 21.
6 CSÁK Csilla: Gondolatok a »szennyező fi zet« elvének alkalmazási problémáiról. Miskolci Jogi Szemle, Különszám, 2011. 39.
7 Ld. pl. BÁNDI Gyula: Környezetjog. Budapest, Szent István Társulat, 2014. 84–91.
A környezet büntetőjogi védelme és az európai uniós törekvések 23
az utógondozásig (lásd az egyezmény szövegét – megelőzés, ellenőrzés, csökkentés), megfelelve az életciklus- vizsgálatok alapgondolatának, amely a környezethasználó tevékenységre a ‘bölcsőtől a sírig (from cradle to grave)’ elvet tekinti alapnak.
– A fenti értelemben tehát a környezethasználó tevékenység minden pontjához kapcsolódik valamely kötelezettség, és minden kötele-zettség valamilyen formában helytállást feltételez, aminek közvetlen vagy közvetett költségkihatása van.
Mindennek következtében az elv alapján a lehetséges jogi követelményeket, jogintézményeket – így természetesen a felelősségi eszközöket is – minél komplexebb módon kell alkalmazni, annak érdekében, hogy a környezet terhe-lőjének, szennyezőjének legteljesebb mértékű helytállása megvalósuljon, akár személyes felelősségben is. A szennyező fi zet elvet és a felelősség elvét így magam is szinonimaként kezelem.
A hazai környezetvédelmi törvény8 elvei között, e gondolatmenet folyománya-ként, megjeleníti a felelősség elvét a 9. §-ban.9 Ezt fejti ki a törvény IX. fejezete, a környezetért való felelősségről szóló fejezet, amelyen belül A jogi felelősség általános alapjai alcím alatt a törvény 101. §-ában foglalja össze mindazt, amit a felelősség kapcsán fontosnak tart. Az első bekezdés a tényleges felelősségi eszközök komplex alkalmazásának szükségességére utal, ha nem is a legsikere-sebb módon (büntetőjogi, szabálysértési jogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősség). Az (1) bekezdés szerint értelmezett jogsértő tevékenység folytatóját terhelő kötelezettségeket a (2) bekezdés követelményei teljesítik ki. A törvény felsorolásához feltétlenül hozzá kell tenni az említett lehetőségek együttes al-kalmazását. Mindebből következően a büntetőjogi felelősség is részévé válik az ilyen tág értelmű szennyező fi zet, illetve felelősségi elvnek.
A szennyező fi zet elv tehát eleinte nemzetközi szervezetek révén terjedt az elmúlt négy évtizedben, és ezek között az OECD kezdeti lépéseit átvette, majd túlteljesítette az európai integrációs együttműködés.10 Vizsgálódásunk ennek megfelelően megmarad európai színtéren, közvetlenebbül pedig az EU keretei
8 1995. évi LIII. tv.
9 „A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más jogszabá-lyokban szabályozott módon felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.”
10 Ennek részleteiről számos más mellett Csák Csilla 6. lábjegyzetben hivatkozott cikkében vagy a következő tanulmányban olvashatnak: SZILÁGYI Szilvia: A szennyező fi zet elve a környezet védelmében. Iustum Aequum Salutare, 2007/3. 215–224.
BÁNDI Gyula 24
között, és ezen belül a felelősség egyik összetevőjére, a büntetőjogi felelősségre koncentrál.11 A vonatkozó uniós keretirányelv ennek fontosságát preambulu-mában a következőképpen emeli ki, megfelelve egyben a felelősség elve által támasztott elvárásoknak is:
„(3) A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelenlegi szankciórend-szer nem elég a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok teljes betartatásához. A jogszabályok betartását a büntetőjogi szankciók kiszabhatóságával lehet és kell fokozni, amelyek a társadalomnak a közigazgatási szankciókhoz vagy a polgárjogi kártérítéshez képest eltérő minőségű rosszallását fejezik ki.”
Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy európai szinten jelen van és a környezetvédelemben rendkívül aktív szerepet vállalt az Európa Tanács, amely ugyancsak fontosnak tartotta a büntetőjogi felelősség egyezményben12 történő megszövegezését, jogegységesítési céllal – igaz, ez az egyezmény nem lépett hatályba. Az egyezmény preambuluma szerint: „Felismerve, hogy míg a környezet károsodásának megelőzése elsősorban más eszközökön keresztül valósulhat meg, a büntetőjognak jelentős része van a környezet védelmében.”
Anélkül, hogy az Európa Tanács egyezményének részleteire fókuszálnánk, ér-demes utalni annak jelen állapotára egy gondolat erejéig, mielőtt továbblépnénk.
„Az Európa Tanácsnak a környezet büntetőjogi védelméről szóló 1998. november 4-i egyezményét Magyarország nem írta alá, nem ratifi kálta, ilyen formában tehát az nem vált a hazai jog részévé. Olyan formában azonban a belső jog részévé vált, hogy a nemzetközi dokumentumok között gyakran vannak átfedések, ahogy a környezet büntetőjogi védelme terén is, hiszen az Európa Tanács égisze alatt kimunkált elvárások nagy része lényegében európai uniós kötelező standardként jelent meg Magyarország tekintetében, az Európai Unió Tanácsának
11 Ennek alapszabálya az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelve (2008. november 19.) a környezet büntetőjog általi védelméről.
12 Convention on the Protection of the Environment through Criminal Law, Strasbourg, 4. XI.
1998.
A környezet büntetőjogi védelme és az európai uniós törekvések 25
a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2003/80/IB kerethatározatában.”13
Ez a leírás jól foglalja össze a jelen helyzetet, ami azóta természetesen válto-zott, az EU fentebb jelzett irányelvének elfogadásával.
A felelősség ilyetén erősítése hosszú folyamat eredménye volt a jogharmoni-záció terén, amely alig vagy csak kevéssé konkrét módon jelöl meg jogkövetkez-ményeket. A több mint negyvenéves hulladék-keretirányelv14 felelősségre utaló rendelkezése sok más környezetvédelmi irányelvben hasonló módon található:
„13. cikk: A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 24 hónapon belül megfeleljenek.” A későbbiekben tovább pontosítják az elvárá-sokat – jellemző erre a hulladékégetés irányelve:15 „21. cikk: (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek legkésőbb 2002. december 28-ig megfeleljenek.” A jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezések aztán egyre markánsabbá váltak, amire jó példa az elektromos és elektronikus beren-de zések hulladékairól szóló irányelv16 sokkal közvetlenebb megfogalmazása:
„15. cikk, Szankciók: A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályaik megsértése esetén alkalmazandó szankciókat.
A megállapított szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.”
Az EK Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogramja17 3. cikkében a környe-zetvédelmi célkitűzések megvalósításához szükséges intézményi stratégiák fejlesztésében is átfog olyan területeket, ahol további lépésekre van szükség. A 8. pont kiemeli: „A Közösség felelősségi rendszerének létrehozásához többek között szükség van: – a környezeti felelősségről szóló jogszabályokra.”
A közigazgatási felelősség további közelítése az egyik ilyen terület, ahol hosszas előkészítő munka eredményeként 2004 tavaszán született meg az
úgy-13 GÖRGÉNYI Ilona: A környezetvédelmi büntetőjog megújulása az új évezredben. Miskolci Jogi Szemle, Különszám, 2011. 98.
14 A Tanács 1975. július 15-i 75/442/EGK irányelve a hulladékokról.
15 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 4-i 2000/76/EK irányelve a hulladékok égetéséről.
16 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/96/EK irányelve (2003. január 27.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól.
17 Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata (2002. július 22.) a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról. Hivatalos Lap L 242, 2002.
09. 10., 0001-0015.
BÁNDI Gyula 26
nevezett felelősségi irányelv.18 A jogalkotás kezdeti tervei jobbára kártérítési felelősségi szabályok kialakítására irányultak, végezetül azonban egy inkább közigazgatási típusú felelősségnek nevesíthető irányelv készült, amelyben azonban számos olyan elem – elsősorban fogalom – jelenik meg, amelyik hasznosítható más felelősségi területeken is. Már maga a preambulum világossá teszi, hogy nem magánjogi felelősség a cél: „Ez az irányelv nem alkalmazandó személyi sérülés, magántulajdonban keletkezett kár vagy gazdasági veszteség esetén, és nem érinti az ilyen típusú károkra vonatkozó jogokat” (14. pont).
A büntetőjog közvetett módon jelenik meg az első elfogadott jogharmonizá-ciós lépések előtt, különösen olyan EuB-ítéletekben, amelyek nem közvetlenül a közösségi felelősség kérdését tárgyalták, hanem a tagországok által a hatékony jogalkalmazás érdekében érvényesíthető felelősség kereteivel foglalkoztak.
Ilyen eset,19 amikor Antonio Nisellit engedély nélkül végzett hulladékszállítás bűncselekményével vádolják. A Bíróság az eljárással kapcsolatban – más ese-tekhez hasonlóan20 – az alábbi általános megállapításokat tette:
„29. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy irányelv önmagában nem keletkeztethet magánszemélyre vonatkozó kötelezettséget, így magánszeméllyel szemben nem is lehet hivatkozni rá […] Ugyanígy: egy irányelv önmagában, a végrehajtására valamely tagállamban elfogadott jogszabálytól függetlenül nem állapíthatja meg és nem is súlyosíthatja azon személyek büntetőjogi felelősségét, akik a rendelkezéseit meg-sértik […] 30. Mindazonáltal jelen esetben kétségtelenül igaz, hogy az A. Niselli elleni büntetőeljárás alapjául szolgáló tett az elkövetés idején adott esetben még büntetőjogilag szankcionál-ható cselekménynek minősülhetett. Ilyen körülmények között pedig felesleges annak latolgatása, hogy a 75/442 irányelv alkalmazása tekintetében milyen következmények adódhatnak a büntetések törvényességének elvéből […]”
18 A Tanács és a Parlament 2004/35. irányelve a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről.
19 C-457/02. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet a Tribunale penale di Terni (Olaszország) terjesztette elő, Antonio Niselli büntetőügyében, 2004. november 11.
20 C-235/02. ügy, előzetes döntéshozatali eljárás, előterjesztette Tribunale di Gela (Olaszország) Marco Antonio Saetti és Andrea Frediani büntetőügyében, 2004. január 15.
A környezet büntetőjogi védelme és az európai uniós törekvések 27
A 2008. évi büntetőjogi irányelv előkészítése kapcsán az Európai Parlament jelentése21 – és azon belül a különböző bizottságok véleménye – szép összegzést ad arról, miként jutott el a szabályozás a mai állapotába, ezért célravezető ezt felidézni. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleménye mutatja be a hátteret elsőként:
„Még 1998-ban egyezett bele a Tanács először abba, hogy lépé-seket tesz a környezet büntetőjog általi védelmére, majd viták és határozatok nyomán a Bizottság elfogadott egy irányelv ter-vezetet 2001-ben, melynek első olvasati jelentését a Parlament 2002-ben fogadta el. A legfontosabb kérdés volt a közösségi jog hatékonyabb alkalmazásának biztosítása, a bűncselekmények minimális körének meghatározásával. A Tanács mindenesetre nem tárgyalta a Bizottság és a Parlament javaslatát, hanem 2003 januárjában a harmadik pillérre alapozott kerethatároza-tot fogadott el. Ezt a kerethatározakerethatároza-tot helyezte hatályon kívül az Európai Bíróság, fi gyelemmel arra, hogy megállapították azt, hogy a határozat minden eleme a környezet védelmére irányult – és ezt az EK Szerződés 175. cikke alapján kellett volna elfo-gadni (amelyik első pillér). Az eredmény a jogalkotási hiány volt, hiszen a Tanács harmadik pillérre alapozott határozatát a Bíróság megsemmisítette, és nem létezett első pilléres jog-szabály. Ennek eredményeképpen a Parlament és a Bizottság egyképpen azzal érvel, hogy szükség van egy új javaslatra, amelyet a múlt évben [COM(2007)0051] fogadtak el.”
Eddig a történet.
A fentihez még érdemes hozzátenni, hogy a Polgári Szabadságjogi, Igazságügyi és Belügyi Bizottság is adott véleményt a javaslathoz, amiből ugyancsak érdemes kiemelni egy gondolatot: „[…] a környezet védelmére irányuló jogalkotást jelentős mértékben meg kell támogatni a büntetőjogi szankció eszközeivel, mert csak ennek révén lehet megfelelően elrettentő, elte-relő hatása.” Ugyancsak hangsúlyozták: „A környezeti bűncselekmény határon túli természetének tudatában, a környezetvédelmi bűncselekmények minimális
21 European Parliament 2004–2009 Session document A6-0154/2008 15. 4. 2008. REPORT on the proposal for a directive of the European Parliament and of the Council on the protection of the environment through criminal law [COM(2007)0051 – C6-0063/2007 – 2007/0022(COD)]
Committee on Legal Affairs.
BÁNDI Gyula 28
szabályainak megalkotása hasznos eszköz lehet az egységes és hatékony kör-nyezetvédelmi stratégia fenntartása érdekében.”
Az irányelv előkészítése során tehát sokszor felvetődött a nem megfelelően előkészített kerethatározat sajátos végzete, amely egyben a szubszidiaritás általános értelmezése terén is fontos ítéletben teljesült ki. 2005 őszén jelent meg a Bíróság ítélete,22 amelynek alapjait már említettük – a Bizottság irányelvet kívánt elfogadtatni a büntetőjogi eszközök alkalmazásáról és ennek harmonizá-lásáról, a Tanács pedig ehelyett egy puhább eszköz alkalmazását választotta, a harmadik pillérben megjelenő jogforrást, a kerethatározatot. Az irányelv előter-jesztésekor a Tanács már kifejezte fenntartásait, amelyek szerint a büntetőjogi szankciók közösségi szabályozása nem tartozik a Közösség jogai közé: „14. […]
Az említett többség úgy ítélte meg, hogy a javaslat túllép az Európai Közösséget létrehozó szerződés által a Közösségre ruházott hatáskörön […].”
A Bíróság ítélete szerint:
„47. […] Márpedig fő szabály szerint a büntető jogszabályok nem tartoznak a Közösség hatáskörébe, ahogy a büntetőeljárás szabályai sem […] 48. Ez utóbbi megállapítás azonban nem akadályozhatja meg a közösségi jogalkotót abban, hogy amikor a hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciónak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság általi alkalmazása a súlyos környezetkárosítások leküzdésének elengedhetetlen eszköze, a tagállamok büntetőjogával kapcsolatban megtegye a környezetvédelem tárgykörében alkotott jogi normák teljes érvényesülésének biztosításához szükségesnek tartott intézkedé-seket.”
Nem sokkal később egy szinte ugyanezen módon felépített, ugyanezen felek – Bizottság és Parlament, kontra Tanács – közötti, ugyancsak büntetőjogi harmonizációval kapcsolatos ügyben ismételten ítélkezett a Bíróság.23 A tárgy ezúttal a 2005/667/IB kerethatározat, a hajók által okozott szennyezés elleni fellépés. E tárgykörben a közös közlekedéspolitika volt a tényleges jogalap.
Az ítélet szerint: „62. Közelebbről a 2005/667 kerethatározatot illetően, annak preambulumából kitűnik, hogy e kerethatározat célja a tengeri közlekedés biztonságának javítása és a tengeri környezet hajók által okozott szennyezés
22 C-176/03: Bizottság kontra Tanács, 2005. szeptember 13.
23 C-440/05. ügy, 2007. október 23.
A környezet büntetőjogi védelme és az európai uniós törekvések 29
elleni védelmének megerősítése.” Az ítélet 66. pontja megismétli a már említett hatékonysági, jogérvényesítési követelményekre történő utalást.
Időközben a büntetőjog terén mégis történt egy és más, mégpedig az EUMSZ24 4. fejezetének elfogadása: igazságügyi együttműködés büntetőügyekben. A 83.
cikk (az EUSZ korábbi 31. cikke) szerint:
„(1) Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás ke-retében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat ál-lapíthat meg a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan az olyan különösen súlyos bűncse-lekmények esetében, amelyek jellegüknél vagy hatásuknál fogva a több államra kiterjedő vonatkozásúak, illetve amelyek esetében különösen szükséges, hogy az ellenük folytatott küzdelem közös alapokon nyugodjék. Ezek a bűncselekményi területek a követ-kezők: terrorizmus, emberkereskedelem és a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, tiltott kábítószer-kereskedelem, tiltott fegyverkereskedelem, pénzmosás, korrupció, pénz és egyéb fi zetőeszközök hamisítása, számítógépes bűnözés és szer-vezett bűnözés. A bűnözés alakulásának függvényében a Tanács határozatban egyéb bűncselekményi területekről állapíthatja meg, hogy azok megfelelnek az e bekezdésben meghatározott feltételeknek. Erről a Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
(2) Ha valamely harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó területen az Unió politikájának eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a tagállamok büntetőügyekre vonatkozó tör-vényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése, irányelvekben szabályozási minimumokat lehet megállapítani e területen a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozóan.”
A környezetvédelem nem szerepel az említett (1) bekezdésben kiemelt te-rületek között, amelyek esetében nem kétséges azok nemzetközi és általános védelmi jellege.25 Ugyanakkor a büntetőjogi védelem mint a felelősség komplex
24 Ld. az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, 2012/C 326/01.
25 Az európai büntetőjog alakulásával kapcsolatban számos tanulmány született akkortájt, például Ester HERLIN-KARNELL: The Lisbon Treaty and the Area of Criminal Law and Justice.
BÁNDI Gyula 30
alkalmazásának nem nélkülözhető területe egyre inkább meghatározó kérdés lesz a környezetvédelemben is – erre nézve hozok alább példákat –, tehát a (2) bekezdés lesz alkalmazható. Az utóbbi években több tanulmány, felmérés foglalkozott a környezeti büntetőjog területével, kiemelve annak számos nem-zetközi vonatkozását, nem feledkezve meg eközben a megvalósítás folyamán felvetődő problémákról sem.
A 2008. évi irányelv preambuluma általános alapként megállapítja:
„(3) A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelenlegi szankciórend-szer nem elég a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályok teljes betartatásához. A jogszabályok betartását a büntetőjogi szankciók kiszabhatóságával lehet és kell fokozni, amelyek a társadalomnak a közigazgatási szankciókhoz vagy a polgárjogi kártérítéshez képest eltérő minőségű rosszallását fejezik ki.”
Mindazonáltal azt is világosan látnunk kell, hogy az irányelv nem törekszik
Mindazonáltal azt is világosan látnunk kell, hogy az irányelv nem törekszik