FELLÉPÉS ELJÁRÁSJOGI ESZKÖZTÁRA S INKU Pál
3. A vagyonvisszaszerzés körébe tartozó kérdések
3.1. A Legfőbb Ügyészség múlt évben elvégzett egyik munkatervi vizsgálatá-nak eredménye szerint az ügyészségek
„még mindig nem fordítanak kellő fi gyelmet a bűnös úton szerzett anyagi javak elvonására. Ez a jelenség rendkívül megnehezíti a bűnözés elleni hatékony fellépést, amelynek egyik lényeges eleme a bűncselekmények elkövetéséből eredő vagyongyarapodás megakadályozása. […] Ezen kívül az adott területet érintő jogalkalmazói tevékenység színvonala sem kielégítő, és számos, a Legfőbb Ügyészség által összeállított és közzétett Emlékeztetőben foglaltakkal ellentétes jogértelmezést tükröző intézkedésre, illetve azok indokolatlan késedelmére vagy elmulasztására derült fény.”17
Egy másik, szintén az elmúlt évben elvégzett, munkaterven kívüli vizsgálat megállapításai a bűnös úton szerzett vagyon „utóéletének” vizsgálatára hívják fel a fi gyelmet. A vizsgálat alapján kiadott iránymutatás szerint
„a nyomozást felügyelő ügyésznek a nyomozásfelügyelet kö-rében rendelkezésre álló eszközzel minden, az ún. vagyon-ge-neráló bűncselekmények körébe tartozó bűncselekmény miatti eljárásban biztosítania kell, hogy a nyomozás kiterjedjen a bűn-cselekmény útján megszerzett vagyon további, a bűnbűn-cselekmény befejezetté válását követő sorsára. Ez a vagyoni kényszerintéz-kedések és szankciók alkalmazása és a vagyonvisszaszerzés szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír.”18
16 KSB.5030/2014/7-I. számú főosztályvezetői iránymutatás.
17 2/2015. (VI. 30.) LÜ h. körlevél a bűnös úton szerzett vagyon elvonását célzó kényszerintézke-désekkel összefüggő feladatokról.
18 KF.9725/2004/379-II. számú, a Moneyval 5. körös országvizsgálatának előkészítéséhez elvég-zett vizsgálat megállapításai alapján kiadott főosztályvezetői iránymutatás.
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 165
Mindkét elvi iránymutatás rávilágít arra, hogy a bűncselekmény elkövetésé-vel elért gazdagodás nyomon követése egyúttal a járulékos bűncselekmények felderítésének záloga. Sőt, az egyik vizsgálat konklúziói éppen a vagyonvissza-szerzést szolgáló intézkedések elmulasztásában jelölik meg a pénzmosás miatti ügyeknek az alapcselekmények miatti eljárásokhoz viszonyítva rendkívül ala-csony számát.19
3.2. A jogalkalmazás hosszú ideig töretlenül egységes volt abban, hogy az ügyész elsődleges feladata az állami büntetőigény érvényesítéséhez szorosan kapcsolódó vagyonelkobzás eredményes alkalmazásának biztosítása, és ezért a vagyoni jogokat korlátozó kényszerintézkedések alkalmazásának is minde-nekelőtt ezen a jogcímen van helye. Egységes volt a joggyakorlat abban is, hogy a polgári jogi igény ügyész általi érvényesítésére csak szűk körben, a polgári perrendtartás által megszabott keretek között van lehetőség.
3.2.1. Ehhez képest sajátosan alakult a Nemzeti Adó- és Vámhivatal büntetőel-járási jogállása a költségvetési csalás miatti ügyben.
A költségvetési csalás tényállását hatályba léptető 2011. évi LXIII. törvény 2. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a Btk. 396. § (1) bekezdésébe üt-köző bűncselekmény jogi tárgya közvetve a közteherviselési kötelezettségüket teljesítő embereknek a költségvetések prudens működéséhez fűződő érdeke, közvetlenül pedig maguk a költségvetések.
A Be. 51. § (1) bekezdése szerint sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A költségvetési csalás sértettje a vagyoni hátrány bekövetkezésével érintett költségvetés felett rendel-kező entitás, amely a Magyarország államháztartását károsító bűncselekmény elkövetése esetén maga az állam.
A magyar állam büntetőigényét az Alaptörvény 29. cikke, valamint az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 1. §-a értelmében az ügyészség érvényesíti. Az állami szervek a Be. 56. §-ában írtakra fi gyelemmel csak akkor és annyiban jogosultak fellépni a büntetőeljárásban az állam mint sértett képvi-selőjeként, ha és amennyiben ezt jogszabály lehetővé teszi.
19 KF.9725/2004., 2015. október 30. napján kelt vizsgálati jelentés: „Feltehető továbbá, hogy amennyiben a nyomozó hatóságok a bűncselekmény útján szerzett vagyon felkutatása, biztosítása érdekében lépéseket tennének, az elkövető vagy más által az illegális vagyon elrejtése, tisztára mosása érdekében tett quasi utócselekmények ismertté válásával automatikusan megtöbbszöröződne a pénzmosás miatti eljárások száma. Ezen nyomozati lépések elmaradása tehát a kirívó aránytalanság egyik okaként azonosítható.”
SINKU Pál 166
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (Nav. tv.) 13. § (2) bekezdésének e) pontja értelmében ugyanis a NAV adóztatási szerve a hatáskörébe tartozó kötelező befi zetésekkel kapcsolatban elkövetett bűncselek-ménnyel okozott kár megtérítése érdekében az állam – mint sértett – nevében jogosult polgári jogi igény előterjesztésére. Ez a Be. 335. §-ának (2) bekezdése szerint az adóbevétel csökkenésre vonatkozóan is benyújtható.
A hivatkozott törvényi rendelkezés értelmében tehát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a magyar állam mint sértett képviseletében csupán egyetlen sértetti jogosítvány: a polgári jogi igény előterjesztésére jogosult, mert az e körbe eső jogosultságait meghatározó Nav. tv. kizárólag erre hatalmazza fel.
Ebből egyúttal az is következik, hogy a hivatal adóztatási szervei a Be. 51. § (2) bekezdésének a)–d) pontjain alapuló egyéb sértetti jogosítványokat nem gyakorolhatnak, így a terheltek vagyonának a polgári jogi igény biztosítása érdekében történő zár alá vételére vonatkozó joghatályos indítvány előterjesz-tésére sincs törvényes lehetőségük. Ilyen indítvány megtételének a polgári jogi igény előterjesztésének jogából fakadó megengedhetősége a Be. 159. § (2) be-kezdésének olyan kiterjesztő értelmezését jelentené, amely alapjaiban ellentétes a jogállami büntetőjog követelményeivel.
Világosan különbséget kell tenni ugyanis a polgári jogi igény előterjesztésére, illetve a terhelt vagyonának – az adott ügyben felmerült jogcímen történő – zár alá vételére irányuló indítvány előterjesztésének törvényes lehetősége között, ugyanis a két jogosultság egymástól tartalmában és a célzott joghatásokat ille-tően is eltér. Az utóbb említett indítvány megtételére kizárólag a sértett jogosult.
Kétségtelen, hogy a sértett ezt a jogát képviselője útján is gyakorolhatja, de a fentiek szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem általános sértetti képviseleti jogosultsággal, sem pedig a zár alá vétel indítványozására vonatkozó külön törvényi felhatalmazással nem rendelkezik.20
Az ügyészi álláspont szerint tehát a költségvetést károsító bűncselekmé-nyekből fakadó polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítésére a rá irányadó törvényi felhatalmazás alapján a NAV volt jogosult, jóllehet az ehhez szorosan kapcsolódó zár alá vétel indítványozásának joga – kifejezett törvényi felhatalmazás hiányában – nem illette meg.
3.2.2. A Kúria a tavaly decemberben kiadott, 4/2015. számú BJE határozatban a polgári jogi igénynek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve az ügyész általi
20 Ld. a KF.322/2014/1. számú, panaszt elbíráló határozat indokolásában kifejtetteket.
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 167
érvényesítésének kérdésében kialakított gyakorlattal ellentétes jogi álláspontot fogalmazott meg.
A jogegységi határozat indokolásának lényege szerint a Be. rendelkezései értelmében kizárólag a sértett és az ügyész érvényesíthet polgári jogi igényt, ezzel szemben a Nav. tv. ezt a sértett képviseletében fellépő adóhatóságnak is lehetővé teszi. A két rendelkezés közötti ellentmondás a Be. javára oldható fel.
Egyrészt, mert a Be. 54. § (4) bekezdése korábban, 2003. július 1. és 2006.
június 30. között kifejezetten tartalmazta a polgári jogi igény APEH általi érvényesítésének lehetőségét, ezzel szemben a törvény ezt jelenleg nem teszi lehetővé. A módosításból az következik, hogy az adóhatóság e jogosultságát a jogalkotó a továbbiakban nem kívánta biztosítani.21 Másrészt, az adóhatóság a közhatalmi jogosítványaival élve, a közigazgatási végrehajtás szabályai szerint, saját hatáskörben érvényesítheti az adózóval szembeni követelését, polgári pert azonban nem indíthat vele szemben. Mivel a közhatalmi jogosítványokon alapuló igény nem lehet polgári per tárgya, így az adhéziós eljárás keretei közé sem terelhető.
A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor nincs akadálya a polgári jogi igény ügyész általi érvényesítésének. Egyrészt, mert erre a Be. kifejezetten feljogosítja őt, másrészt, mert a Pp. 9. §-ában írt korlátozás – „a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett” – csak a mellérendeltségen és az egyenjogúság elvén alapuló polgári jogviszonyokra nézve irányadó. A költségvetést károsító bűncselekménnyel okozott kár azonban egy olyan adóhatósági jogviszonyban jelenik meg, amelyben a magyar állam a jogai gyakorlására közhatalmi jogo-sítványokkal felruházott intézményrendszert működtet. (Az állami vagyon fel-ügyeletéért felelős miniszter éppen ezért nem jogosult az igényérvényesítésre.) 3.2.3. Egy konkrét bűnügy kapcsán gyakorlati kérdésként is felmerült, hogy a korábban vagyonelkobzásra tekintettel elrendelt, vagyoni jogokat korlátozó kényszerintézkedéseket – a 4/2015. BJE határozatban írtakra fi gyelemmel – ne a polgári jogi igényérvényesítés jogcímén tartsa-e fenn az ügyész. A jogcím megváltoztatása abból a praktikus megfontolásból is vonzó megoldás lett volna, hogy a polgári jogi igény megfi zetésére egyetemlegesen is kötelezhetők a ter-heltek, míg a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye.22
21 A 2006. évi LI. tv. 285. §-ához fűzött indokolás szerint „A Be. 54. §-ának (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal e jogosultsága a külön törvény (2001. évi L. törvény) alapján megszűnt.”
22 Ld. 69/2008. BKv. III. pont; 95/2011. BKv. I. pont; BH 2010. 173.
SINKU Pál 168
A Legfőbb Ügyészség jogegységi eljárásban is képviselt és következetesen érvényesített álláspontja szerint a jogegységi határozatban kifejtett álláspont több okból sem követhető.
Egyrészt, mert a 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezései értelmében a magyar állam a központi költségvetést károsító bűncselekményekkel okozott adó- és vámbevétel-csökkenés megtérítése iránti jogát egy közhatalmi funkció-val felruházott intézmény, a NAV szervein keresztül érvényesíteni képes, ezért a Pp. 9. § (1) bekezdésében írtak alapján az ügyész ilyen bűncselekményekkel összefüggésben nem jogosult polgári jogi igény előterjesztésére. Másrészt, mert a költségvetést károsító bűncselekménnyel okozott kár esetében nem a Ptk. 1:1. §-a szerinti mellérendeltségen és az egyenjogúság elvén alapuló polgári jogviszonyról van szó, hiszen a cselekménnyel okozott kár egy adóhatósági jogviszonyban jelenik meg, és ebben a közjogi jogviszonyban a magyar állam a jogai gyakorlására közhatalmi jogosítványokkal felruházott intézményrend-szert működtet. A befi zetendő adó tehát nem lehet polgári jogvita tárgya, és ennél fogva – a Be. 54. § (4) bekezdésére fi gyelemmel – ügyészi keresetindítás alapjául sem szolgálhat.23
3.3. A költségvetési csalás miatti ügyekkel kapcsolatban kiemelendők még a vagyonelkobzást biztosító kényszerintézkedések alkalmazásának személyi hatályával kapcsolatos problémák is.
3.3.1. Az egyik visszatérően feltett kérdés az, hogy alkalmazhatók-e a kényszer-intézkedések a bűncselekmény elkövetése révén gazdagodó cég ügyvezetőjével, tulajdonosával szemben. A probléma gyökere, hogy a bűncselekmény elköveté-séből eredő vagyon sok esetben csak a gazdasági társaságig követhető nyomon, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a társaság mire fordította a bűnös vagyongyarapodást.
Ezzel szemben a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának tilalmáról, illetve a részesekkel szembeni alkalmazásáról szóló 95/2011. BK vélemény III. pontjában írtak szerint „ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem gazdálkodó szervezet gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni [Btk.
74. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdése, 76. §]”.
A kérdést érintően a BH 2013. 292. számon közzétett eseti döntésben írtak az ügyészi jogalkalmazás számára is irányadók. Ennek értelmében nem
ren-23 TPK.322/2014/12-I. számú, egyedi ügyben adott elvi állásfoglalás, BF.762/2015. számú iránymutatás.
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 169
delhető el vagyonelkobzás a vádlottal szemben arra a pénzösszegre, amellyel az általa elkövetett adócsalás (költségvetési csalás) kapcsán nem ő, hanem az általa vezetett gazdálkodó szervezet gazdagodott. Ha pedig az adóhatóság már kötelezte az adó megfi zetésére a gazdasági társaságot, ezen összegre nézve a kétszeres elvonás tilalma folytán nincs helye vagyonelkobzásnak.
Utóbbi esetben a magyar államot megillető követelés biztosítása és végrehaj-tása az adó-végrehajtási eljárás keretei közé tartozik, amelynek során – az Art.
144. §-ából következően, a Vht. X. fejezetében írtak szerint – az adóhatóságnak széles körű lehetőségei vannak a követelésének biztosítására. Ezekben az ese-tekben – így különösen, ha az adóhatósági kötelezés kizárja a vagyonelkobzás alkalmazását, de a büntetőeljárás során felderített vagyonról az adóhatóság még nem szerzett tudomást – a Be. 63/A § (2) bekezdésében írtak alkalmazásának lehet helye.24
3.3.2. A 69/2008. BK vélemény III. pontja értelmében, „ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen.” Ugyanezt mondja ki a már hivatkozott 95/2011. BK vélemény I. pontja is.
A kollégiumi véleményekben is tükröződő követelménnyel kapcsolatos problémakör abból ered, ha a többes elkövetői alakzatban véghezvitt bűncse-lekménnyel szerzett gazdagodás pontos összegét nem lehet az egyes terheltek szerint, külön-külön megállapítani.
Az e kérdést illetően kialakított ügyészi álláspont szerint az intézkedés egye-temleges alkalmazásának tilalma nem hiúsíthatja meg a bűnös úton szerzett vagyon elvonását, és ezért a vagyoni jogokat korlátozó kényszerintézkedés megszüntetésére sem kerülhet sor önmagában ezen az alapon. Így tehát a zár alá vételnek a vádirat benyújtását közvetlenül megelőző megszüntetését sem indokolhatja az, hogy a vádirat megszerkesztésekor a terheltek bűncselekmény elkövetése révén szerzett és bizonyosan megállapítható gazdagodásának mérté-ke személyenként nem határozható meg.
Ilyen esetekben a gazdagodás terheltek közötti megoszlását a bizonyítékok mérlegelésével tisztázott tényekből levont ténybeli következtetések útján lehet megalapozottan megállapítani. Mérlegelés körébe vonható különösen a terheltek
24 Ld. az NF.8097/2014/1.–KF.8098/2014/1. számon kiadott együttes főosztályvezetői iránymu-tatásban foglaltakat, amelyek e tekintetben változatlanul irányadók.
SINKU Pál 170
közötti viszonyrendszer, a bűncselekmény kitervelésében és végrehajtásában játszott szerep, és az annak megvalósításában való részvétel aránya.
A bizonyítékok mérlegelése és a ténybeli következtetések alapvető feltétele ugyanakkor a legszélesebb körben felderített tényállás. A bizonyítási eljárás során ezért minden lehetséges eszközzel tisztázni kell a gazdagodás arányát, amelynek feltárását a tárgyaló ügyésznek bizonyítási indítványokkal kell szor-galmaznia az elsőfokú bíróság előtti vádképviseleti tevékenység során.25
3.3.3. A joggyakorlatban sokáig vitatott volt, hogy a költségvetési csalással összefüggésben helye lehet-e egyáltalán vagyonelkobzásnak. A probléma alapja az, hogy az adó meg nem fi zetése nem kárt, hanem elmaradt előnyt idéz elő a költségvetésben, az elkövető pedig „csak” annyiban lesz gazdagabb, hogy fi zetési kötelezettség alól bújik ki.
A 95/2011. BK vélemény III. pontja értelmében a költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befi zetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni. A kétszeres elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha a kiesett bevétel megfi zetésére, a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközök visszafi zetésére az annak kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott, már kötelezte, nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának.
A vagyonelkobzást biztosító kényszerintézkedéseket illetően több fő-ügyészség gyakorlatában is jogértelmezést igénylő kérdésként vetődött fel az a megközelítés, hogy az adó megfi zetésére kötelező adóhatósági határozat eredményes behajtás nélkül nem tekinthető tényleges elvonásnak, ezért nincs akadálya vagyonelkobzásnak akkor, ha a kötelezés ellenére az adóvégrehajtás eredménytelen maradt.
Ezt a megközelítés azonban nem helytálló. Az eredménytelen adóbehajtást követően felderített, végrehajtás alá vonható vagyon tényleges elvonását tehát nem a más jogcímen, de azonos ténybeli alapon történő fi zetésre kötelezéssel (vagyonelkobzás), hanem a végrehajtó büntetőügyben felderített vagyonról való tájékoztatásával indokolt kieszközölni. E tájékoztatásra a Be. 63/A § (2) bekez-dése megfelelő jogalapot biztosít, amelyre tekintettel, a Vht. 54. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a végrehajtás szünetelésének oka megszűnik.26
25 TPK.322/2014/12-I. számú, egyedi ügyben adott elvi iránymutatás 2. pont.
26 TPK. 1082/2016/1. számú átirat 6. pontjában írtak.
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 171
3.3.4. Minthogy a költségvetési csalások miatt indított nyomozások rendszerint érintenek valamilyen jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetet, indokolt néhány szót ejteni a jogi személlyel szembeni intézkedésként alkal-mazható pénzbírság és a vagyonelkobzás egymáshoz való viszonyáról.
Amint arra egy főosztályvezetői iránymutatás utal,27 a Jszt.-ben meghatáro-zott pénzbírság és a Btk. 77/B § (2) bekezdése alapján alkalmazandó vagyonel-kobzás egymástól eltérő jogintézmények.
Míg a reparatív jogkövetkezményként szabályozott vagyonelkobzás elrendelése a bűncselekmény elkövetéséből eredő teljes gazdagodásra nézve kötelező, addig a represszív célt szolgáló pénzbírság összegét a Jszt. 6. § (1) bekezdésében írt keretek között a bíróság állapítja meg, mérlegelési tevékenység eredményeként.
A Jszt. 6. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint „a bíróság a pénzbírság kiszabásánál az alsó és a felső határ között szabadon dönthet annak mértékéről, így elképzelhető, hogy annak mértéke nem éri el az elért vagyoni előny mér-tékét, hanem az alatt marad”. Ebből az következik, hogy a pénzbírság minden esetben a vagyonelkobzástól függetlenül – önállóan, vagy a mellett, de soha nem a helyett – alkalmazandó intézkedés, ezért együttes alkalmazásuknak – amint azt a Jszt. 6. §-ához fűzött miniszteri indokolás utolsó mondata is rögzíti – nincs akadálya.
Amennyiben a gazdálkodó szervezet a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyoni előnyt ténylegesen meg is szerezte, és a Jszt.-ben írt feltételek is fenn-állnak, úgy a gazdagodás elvonása a Btk. 77/B § (2) bekezdése alapján kötelező, és e mellett lehetőség nyílik a Jszt. 6. §-ában írt pénzbírság kiszabására is. A vagyonelkobzás alkalmazása szempontjából közömbös az, hogy az intézkedés milyen következményekkel jár a gazdálkodó szervezet pénzügyi, gazdasági helyzetére nézve, de e következmények a Jszt. 6. §-ának alkalmazása során is legfeljebb a pénzbírság mértéke körében lehetnek értékelhetők. Ebben az esetben a zár alá vétel alkalmazásának egyidejűleg két jogcímen van helye; a kényszerintézkedés a gazdagodás mértékéig a vagyonelkobzást, azon felül a pénzbírság megfi zetését biztosítja.
Ha azonban a bűncselekmény elkövetése pusztán célozta valamilyen előny-nek a gazdálkodó szervezet javára való megszerzését, tényleges gazdagodást azonban nem eredményezett, akkor a Jszt.-ben írt feltételek teljesülése esetén is kizárólag pénzbírság alkalmazható. Ennek mértéke a Jszt. 6. § (1) bekezdése alapján az elérni kívánt előny összegéhez mérten lehet meghatározható, a zár
27 KF. 4493/2011/4-I. számú iránymutatás V. pont.
SINKU Pál 172
alá vétel alkalmazására pedig a pénzbírság – és bűnügyi költség – várható mértékének erejéig, ezek biztosítása érdekében kerülhet sor.
A pénzbírság várható összegét – fi gyelemmel arra is, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések gyakorlata még kialakulatlan – az elkövetett bűncselekmény jellegére, az elérni kívánt előny összegére, és a gazdálkodó szervezet pénzügyi-gazdasági jellemzőire tekintettel, minden esetben csak a konkrét ügy valamennyi körülményének ismeretében lehet meg-határozni. E tekintetben a KF. 4493/2011/4-I. számú iránymutatás V. pontjában rögzített elvi álláspont továbbra is irányadó.
3.4. A határon átnyúló, általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások nyomozásában kiemelkedő szerepet kapnak a nemzetközi bűnügyi együttmű-ködés eszközei, ezek között is elsősorban a joghatósági összeütközések kikü-szöbölésére, és a több tagállamban egyidejűleg folyamatban lévő, párhuzamos nyomozások összehangolására alkalmas igazságügyi együttműködési formák.
Utóbbiak közé tartozik a közös nyomozó csoport és a konzultációs eljárás.