FELLÉPÉS ELJÁRÁSJOGI ESZKÖZTÁRA S INKU Pál
5. A közvetlen információcsere és a konzultációs eljárás
5.1. A tagállamok közötti közvetlen információcsere és a konzultációs eljárás az igazságügyi együttműködés eszköze, céljuk az azonos terhelt azonos bűncse-lekménye miatt két vagy több tagállamban párhuzamosan folytatott büntetőel-járás elkerülése.
A konzultációs eljárás uniós jogalapja a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetőeljárások során felmerülő összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló 2009/948/IB tanácsi kerethatározat, amelyet 2009. november 30-án fogad-tak el. A kerethatározat rendelkezéseit az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény implementálta 2013. január 1. napjával, a korábbi EUbe. tv. nem tartalmazott a közösségi normának megfelelő rendelkezéseket. A konzultációs eljárás szabályait az azt megelőző, tagállamok közötti közvetlen információcsere intézményével együtt az EUbe. tv. 105–107. §-a szabályozza.
A közvetlen információcsere célja annak megállapítása, hogy konkrét sze-mély konkrét bűncselekményét illetően nincs-e ítélt dologhoz vezető perfüg-gőség, vagyis azonos terhelt ellen, azonos ténybeli alapon nincs-e folyamatban büntetőeljárás más tagállamban.
A hazai törvény az eljárás két formáját szabályozza, a szerint, hogy külföldi hatóság általi (104. §), vagy hazai hatóság általi megkeresésről (105. §) van-e szó. Ha az információcsere alapján a másik tagállam megerősíti az azonos személlyel szemben, párhuzamosan folytatott eljárás tényét, megnyílik az út a konzultációs eljárás lefolytatása előtt.39
A más tagállammal folytatott konzultáció a gyakorlatban egy jogsegélyké-relem előterjesztését jelenti, amely tájékoztatást ad a hazai bűnügyben megál-lapított tényállásról, a terheltek személyéről, a konzultációra alapot adó körül-ményekről és információkról, valamint állást foglal a joghatósági összeütközés rendezésének módját illetően. E jogi álláspont kialakításának szempontjaihoz a kerethatározatot implementáló törvényi rendelkezések adnak támpontot: ilyen
39 Ld. EUbe. tv. 106. § (1) bekezdése: „ha a 104. és 105. §-ban foglalt eljárás során megállapítást nyert, hogy a terhelttel szemben a Magyarországon folyó büntetőeljárással párhuzamosan ugyanazon cselekmény miatt másik tagállam is büntetőeljárást folytat, erről a legfőbb ügyész a büntetőeljárást folytató ügyészt vagy bíróságot haladéktalanul tájékoztatja. Ezzel egyidejűleg a legfőbb ügyész konzultációt kezdeményez vagy a tagállami hatóság kezdeményezése alapján konzultációt folytat – a büntetőeljárást folytató ügyész vagy bíróság bevonásával – a tagállami hatósággal a párhuzamos büntetőeljárások következményeinek elkerülése érdekében.”
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 181
lehet az eljárás előrehaladottsága, a bizonyítottság, a terhelt állampolgársága és fogva tartásának helye, de bármely más, a célszerűségen alapuló rendezőelv is.40
Az információcsere és a konzultáció lebonyolítása – lévén hogy az szorosan összefügg a terhelttel szemben érvényesített állami büntetőigénnyel – a bün-tetőeljárás minden szakaszában a legfőbb ügyész hatáskörébe tartozik,41 aki e jogkörét delegálhatja.42
5.2. A jogintézmény gyakorlati alkalmazására mind ez idáig két alkalommal került sor a hatálybalépés óta eltelt három és fél évben, így számottevő tapasz-talatokról nem beszélhetünk. Jóllehet egyik bűnügy sem költségvetési csalás miatt indult, a több tagállamot érintő áfacsalások esetében is nagy gyakorlati jelentőséghez juthatnak ezek az együttműködési eszközök. Indokolt tehát rö-viden említést tenni a konzultációs eljárás konkrét ügyekben szerzett eddigi tapasztalatairól is.
a) Az egyik bűnügy tényállásának lényege szerint egy földgáz-kereskedelem-mel foglalkozó kft. ügyvezetője 2005 februárjában megbízást kötött egy a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett offshore társasággal gázszállítás-felügyeleti és -közvetítői tevékenységre, majd 2005 márciusa és 2009 januárja között, több részletben összesen 109,2 millió amerikai dollárt (hozzávetőleg 25,4 milliárd forint) fi zetett ki ennek ellenértékeként. A gyanú szerint az ügylet valójában a cég vagyonának jogosulatlan megszerzését szolgálta, mert a kifi zetett összege-ket – további offshore cégek közbeiktatásával – az ügyvezető, hozzátartozói, és az érdekeltségi körébe tartozó más személyek szerezték meg.
40 Ld. EUbe. tv. 106. § (4) bekezdés.
41 2012. évi CLXXX. (EUbe.) tv. 104. § (5) bekezdése: „ha magyar hatósághoz valamely tagállamból […] megkeresés érkezik, a magyar hatóság a megkeresést haladéktalanul továbbítja a legfőbb ügyésznek”. A tv. 105. § (1) bekezdése értelmében „ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt másik tagállam is büntetőeljárást folytat, a vádirat benyújtása előtt az ügyész, azt követően a bíróság erről értesíti a legfőbb ügyészt. A legfőbb ügyész az adat megerősítése érdekében írásban megkeresi a tagállami hatóságot.”
42 A 12/2012. (VI. 8.) LÜ utasítás 16. § (1) bekezdésének kc) pontja, 17. § (1) bekezdésének ba) pontja, 17/A § (1) bekezdésének ba) pontja és 19. § a) pontja értelmében a Legfőbb Ügyészség nyomozás-felügyeleti szakterületen működő szervezeti egységei lefolytatják a konzultációs eljárást, meghozzák az annak eredményeként szükséges döntést, és ezekről az illetékes ügyészt egyidejűleg értesítik.
SINKU Pál 182
A tényállás alapján bűnszövetségben, üzletszerűen, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt indult nyomozás Magyarországon.43
Az osztrák hatóságok eljárási jogsegélykérelméből ugyanakkor fény derült arra, hogy a feldkirchi tartományi ügyészség egy magyar és egy Ausztriában élő osztrák állampolgár ellen azonos tényállás alapján folytat büntetőeljárást.
Az ügy érdekessége, hogy a magyar állampolgár gyanúsítottként történő kihallgatására nem a hazai, hanem az osztrák bűnügyben került sor, eljárási jogsegélykérelem keretében.
A párhuzamos eljárásokra fi gyelemmel 2012. június 5-én, egy Eurojust által szervezett, és az osztrák tartományi ügyészségen megtartott találkozó kereté-ben információcserére került sor, amelyen az osztrák és a magyar fél tisztázta, hogy mindkét országban ugyanazon tényállás miatt folyik büntetőeljárás. A hazai eljárásban gyanúsított kihallgatására nem került sor ugyan, de terheltként az osztrák bűnügyben gyanúsítottként már kihallgatott személyek jöhettek számításba. Erre tekintettel a legfőbb ügyész 2013 decemberében, a Tanács 2009/948/IB kerethatározatának (4) pontja, valamint a 3. fejezet 10. cikkének (1) bekezdése alapján konzultációs eljárást kezdeményezett az osztrák álláspont megismerése céljából.
b) A másik bűnügyben jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt indult eljárás előbb Szlovéniában, majd – mint ez a nyomozás során kiderült – Magyarországon is.
A tényállás lényege szerint 2009 második felében magyar állampolgárok részben egymástól függetlenül is tudomást szereztek egy külföldi befekte-tési lehetőségről. E szerint egy panamai székhellyel bejegyzett, a Szlovén Köztársaság területén is működő gazdasági társaság bárki által igénybe vehető, magas hozammal járó befektetési lehetőséget kínál az által, hogy ügyfelei pénzét a nemzetközi devizatőzsdén (Forex) forgatja meg, és ezzel havi húsz százaléknál magasabb kamatot ér el.
Ezt a befektetési lehetőséget Magyarország területén, Pécsett egy szlovén állampolgár, Nagykanizsán pedig egy jelenleg még be nem azonosított, feltehe-tően horvát állampolgárságú személy mutatta be és népszerűsítette.
A pécsi és a nagykanizsai összejöveteleken részt vevő magyar állampolgárok a kedvező befektetési lehetőségben bízva különböző összegeket adtak át a két szervezőnek, pénzük befektetése céljából. Néhány befektető hozzájutott ugyan
43 KF.5961/2011. számú ügy (EMFESZ).
Az általános forgalmi adóra elkövetett költségvetési csalások… 183
a befektetése egy-egy havi hozamához, a befi zetett tőkeösszeget azonban az érintettek jellemzően nem kapták vissza.
A hazai nyomozás a két külföldi állampolgáron kívül további négy, mások pénzét összegyűjtő (beszervező) személyt azonosított, akik maguk is jelentős összegű befi zetést teljesítettek a piramisban felettük álló külföldi állampolgá-roknak.
A cselekmény elkövetésének idején hatályban volt, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 3. § (1) bekezdésé-nek a) pontja értelmében a betét gyűjtése és más visszafi zetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása olyan pénzügyi szolgáltatásnak minősült, amely kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezhető.
Ezzel megegyező rendelkezést tartalmaz a hitelintézetekről és pénzügyi vál-lalkozásokról szóló, jelenleg hatályban lévő 2013. évi CCXXXVII. törvény is, azzal az eltéréssel, hogy az engedélyezés a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik.
A nyomozás során beszerzett információk szerint a befektető cég nem szerepel a nemzetközi fi zetési rendszerben, és a Szlovén Köztársaságban sem rendelkezik olyan engedéllyel, amely alapján betétgyűjtést végezhetne, vagy befektetési szolgáltatást nyújthatna. Egyes adatok ráadásul arra utaltak, hogy a szervezők célja pusztán a befektetők pénzének ellenszolgáltatás nélküli megszerzésére irányult, vagyis az állított befektetés mögött nem állt tényleges gazdasági teljesítmény.
Magyarországon mindkét érintett megyében nyomozás indult jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanúja miatt, ennek során az egyik bűnügyben két, másokat beszervező magyar állampolgárt gyanúsítottként hallgattak ki.44
Miután a tanúk és a gyanúsítottak is említést tettek a befektetést népszerűsítő külföldi állampolgárokról, beazonosításuk végett a hazai nyomozó hatóság az Interpolon keresztül megkereste a külföldi társszervet. Az Interpol Szlovén Irodája arról tájékoztatta a magyar nyomozó hatóságot, hogy a szlovén hatósá-gok a magyarországi bűnügyekben megállapítható tényállással azonos alapon szintén nyomozást folytatnak, piramisjáték gyanúja miatt.
A szlovéniai nyomozás megállapításai szerint az elkövetők Szlovéniából kezdték meg a több államra kiterjedő pénzhálózat felépítését, a nyomozás ennek több mint ezer résztvevőjét azonosította, a gyanúsítottak által okozott kár
44 TPK.29001/2013. számú ügy.
SINKU Pál 184
teljes összege 354 092 euró. A szlovéniai nyomozás során ötvenhat gyanúsított kihallgatására került sor, akik szlovén, horvát és magyar állampolgárok.
A szlovén büntetőeljárás gyanúsítottai között szereplő egyik személy azonos volt a magyarországi nyomozás gyanúsítottjával, a magyar nyomozásban tanú-ként kihallgatott személyek által becenéven említett személyt pedig a szlovén hatóságok beazonosították.
A konzultáció keretében azt az álláspontot alakítottuk ki, hogy az ügy na-gyobb terjedelmére, a nyomozás előrehaladottabb állására, a terheltek és tanúk nagyobb számára fi gyelemmel az látszik célszerűnek, ha a magyarországi eljárás keretében vizsgált tényállás miatt is Szlovénia jár el. A szlovén ügyész-ség osztotta ezt az álláspontot, és a magyar eljárások átvételének szándékáról biztosított, ennek végrehajtása még folyamatban van.
Az ügy abból a szempontból is érdekesnek bizonyult, hogy a hazai eljárások tárgya és a Magyarországon kihallgatott gyanúsítottak személye csak részben egyezett meg a külföldi üggyel: a befi zetést teljesítő sértettek egy részéről, továbbá az egyik magyar gyanúsítottról a szlovén hatóságoknak a konzultáció előtt nem volt tudomásuk.
A külföldi hatóság válasza alapján ezért a hazai nyomozás megszüntetésének – tekintve, hogy a külföldi eljárás tárgya csak részben azonos a magyar nyomo-zásokéval – két jogcímen is helye van. A nyomozás megszüntetése a külföldi eljárás tárgyával azonos körben, a konzultáció eredményére fi gyelemmel, a 2012. évi CLXXX. törvény 107. § (3) bekezdése és a Be. 190. § (1) bekezdés i) pontja alapján, míg az ezen kívül eső cselekményrészt illetően az eljárás külföldi hatóság általi átvételére fi gyelemmel, az 1996. évi XXXVIII. törvény 39. § alapján indokolt.